Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-21 / 82.szám

nyíre olyan szükségletekét elégít ki, a melyek csak akkor jönnek a fogyasztó tudatára, a mikor az utazó bemutatja mintáit, — fényesen igazolja korábbi állitásom helyességét, hogy az utazó olyasmik vételére is rábeszéli az általa fölkeresetteket, a miknek létezéséről sem volt eddig az illetőknek tudomása; azon paszus pedig, mely szerint: „A közönségnek is érdeke, hogy saját otthonában, minden utánjárás nélkül, kaphassa meg szükségletének tárgyait, sőt ehez ujabb időben már egészen hozzá is szokott" elodázhatatlan köte­lességünkké teszi az előttünk fekvő törvényjavaslatnak mielőbbi törvényre emelését, mert ha e megszokás fenma­rad és erősbödik, ez lészen a kegye­lemdöfés a kisiparosoknak és kereske­dőknek, a kik nem fogják tudni, hogy műhelyükben és üzletükben dolgozza­nak e, avagy munkáikat abba hagyva, otthonukban keressék fel vevőiket, tőlük megrendelést kérve, — mert annyi jöve­delemmel, hogy egy a vevő közönséget otthonában felkereső egyént alkalmaz­hassanak, nem rendelkeznek. Az Összes magyarországi kereskedel­mi és iparkamarák közül az egyetlen budapesti kamara kérelmezte a tör­vényjavaslat visszavonását, ezenkívül egyes érdekeltek jártak hasonló kére­lemmel a tisztelt kereskedelmi minisz­ter urnái, de az illetők nem a kereske­delmies iparkamara részéről küldettek ki, sem pedig a fővárosi kereskedők egyesülete által, mert ezen egyesület f. év június elsőn tartott rendes hónapi ülésén kijelentette, hogy: „Az ipartövény 50. §-ának módosítá­sát czélzó törvényjavaslatot a választ­mány föltétlenül üdvösnek találja, an­nál ís inkább, mert az egyesület annak idején az ipar törvény nek ily irányul módosítását javaslatba is hozta. Az egyesület időszerűnek tartja kijelenteni, hogy az e javaslat ellen indított mozgal­makkal semminemű kapcsolatban nin­csen, de nem is lehet, minthogy az egyesület volt az, amely már két évvel ezelőtt is hangoztatta a módosítás szük­ségességét." A fővárosi kereskedők egyesületét csak üdvözölni lehet nyilt fellépéseért, íme ők belátják, miszerint ha Európa több államában a kisiparos és kereskedők érdekeit szükségesnek látták megvédeni az állam kötelékébe tartozó belföldi gyárosok és nagyiparo­sok utazóinak túlkapásai ellen, meny­nyivel fokozottabb mérvben kell ne­künk résen állni és mindent elkövetni — még ha evvel egyesek érdeke némi csorbát szenvedne is, — hogy a magyar iparosok és kereskedők érdekeit a kül­földiek ellenében megvédelmezhessük, miként ezt tegnap, a most ide nem figyelő közgazdasági bizottság előadója is, igen helyesen jegyezte meg, (De rültség balfelöl.) A veszprémi kereskedők társulata még tovább ment és körlevelet intézett az ország öszszes kereskedelmi társulatához, felhiva Őket teljes erővel oda hatni, hogy megrendelések gyűjtése sémikor, vagyis egyenes arra irányuló előzetes írásbeli felhívás Jesetére se legyen megengedve, ugy mint ez állítólag Svájczban törvény. Ily értelmű felhívással fordultak hoz­zám is esztergomi kereskedő társaim és én osztottam azon aggályukat, hogy a megrendelések gyűjtésének Írásbeli meghívás esetén való megengedése szá­mos visszaélésre és a törvény kijátszá­sára bö alkalmat szolgáltathatna. Élel­mes utazók ugyanis gyártathatnak és postával küldethetnek maguknak levél­beli meghívásokat megrendelések átvé­telére, s a vidéken üzletkötés közben igazolásra fel hivatván, felmutatják a postán kapott meghívást, amelynek valódiságáról meggyőződni ők kötelezve nem voltak, sőt az semmiképen sem állott módjukban, igy tehát nem is bün­tethetők ép úgy, ha a következő tar­talmú felni vasokra valódi aláírásokat szerezhetnek: Felhívom a czéget, uta­sítsa utazóját, hogy valahányszor vá­rosunkba jön, engemet mindannyiszor kérésen fel. —Ha egy városban 10—20 ily felhívást aláírat egy idegen czég, akkor látszólag ismét fel lenne, vagy fel lett volna jogosítva, a vidéki város legjobb házaihoz utazóját bármikor el­küldeni s a törvény kijátszásával az ottani iparosokat és kereskedőket meg­károsítani, Nem|tagadható, hogy a vesz­prémi kereskedők társulata kívánságának egész mértékben való teljesítése által minden visszaélés ki lenne zárva és a kérdés gyökeresen meg volna oldva, ám ugy az e javaslattal foglalkozott bizottságok, valamint a t. kereskedelmi miniszter ur is, ezt a szabad kereske­delem nagymérvű megszorításának tartja, mondván, hogy ha egy vevő bármi okból nem akar menni, vagy nem mehet a másutt lakó gyáros, iparos vagy kereskedőhöz, miért ne hívhassa azokat vagy megbízottjaikat magához és miért ne hozathasson velük mintákat is? Különben a törvényjavaslat jelen szö­vegezése elfogadása esetén a kívánság­nak jórészt elég van téve, mert [csupán a közvetlenül az iparoshoz vagy keres­kedőhöz intézett, egyes megrendeléseknek megbízott által való átvétele nem esik a törvény tilalma alá és igy a megren­delések gyűjtése a vevőközönség körében, eltekintve az engedélyezendő kivételek­től, tényleg nem lesz megengedve. Igen helyes intézkedést tartalmaz a javaslat, midőn felhatalmazza a *mi­nistert, hogy a tilalmi rendelkezés alul kivételt engedélyezhessen, de csakis a kereskedelmi és iparkamarák Jmeghall­gatása után, s e kivételekről, minden évben a törvényhozásnak jelentést tenni tartozik. Az igen tisztelt minister úrnak azonban nem sok évre jut jelen­teni valója, ha eleget tesz az országos iparegyesület egyik felterjesztésében előadott javaslatnak, mely szerint: „Mindezeknél fogva azzal a tisztelettel­jes javaslattal járulunk Nagyméltóságod elé, hogy az ipartörvíny 50. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után, a javas­lat 2. §-a (most3.§-a) alapján rendelet­ben megállapítandó kivételek közé, a ru­házati (szabó, szűcs, lábbeli-készitő, ka­lapos stb.) és textiliparokon kivül, az összes hazai iparágak készítményeit ki­venni méltóztassék." Eltekintve attól, hogy ha a ruházati és textil iparokon kivül az Összes hazai ipari készítmények kivétetni szándékoltatnának a törvénynek tiltó rendelkezése alól, akkor czélszerűbb lenne csupán e két iparágra szóló tiltó törvényt hozni, még ahhoz kikötni azt is, hogy csak hazai iparágak készítmé­nyeire szabad a vidéken megrendelé­seket gyűjteni, egyáltalán nem lehet­séges, mert a kereskedelmi szerződés 1878 : XX. t, cz. 14 §-a azt mondja, hogy mindegyik terület iparosai és kereskedői föl vannak jogosítva, ugyan­azon feltétel alatt mint a belföldiek, megrendelésre dolgozni, megrendelé­seket és aláírásokat gyűjteni és véte­leket eszközölni. Az osztrák iparosok és kereskedők igy is elég nyíltan adnak kifejezést a feletti felháborodásuknak, hogy e leendő törvény életbeléptetése által ismét elzáratik előttük egy széles és ugyan­csak járt út, melyen a mi pénzünk te­kintélyes része hozzájuk kivándorolt. Hazafias kötelességet teljesítünk tehát, midőn addig is, mig a viszonyok által kényszerítve nem leszünk iparunkat 5 és kereskedelmünket határvámokkal vé­deni, megteszünk minden lehetőt arra­nézve, hogy szeretett hazánk ne marad­jon továbbra is Ausztriának könnyen ki­zsákmányolható gyaimata. (Elénk he­lyeslés.) Ebbeli törekvésünket hathatósan elő­segitendi az előttünk fekvő javaslat alapján meghozandó törvény. Haladjunk ez uton tovább s igyekezzünk közös erővel — gondosan kerülve az osz­táiyharczot — minden téren, a gazda­ságin ép ugy, mint az iparin és ke­reskedelmin, egymás érdekeit támogatva megerősödni ugy, hogy a bekövetkez­hető gazdasági különválás Ausztriától készületlenül ne találjon, s semmi­nemű még ideiglenes rázkódtatásnak se legyünk kitéve. Ezt elérhetjük, ha Magyarország leg­főbb anyagi érdekének, a gazdasági vi­szonyoknak gondozása, orvoslása és ren­dezése mellett, pártoljuk a magyar ipart, mire többek között szép és nemes, mindnyájunk által követendő példával és buzdítással jár elől egy fenkölt lelkű és szellemű igaz magyar úrinő. Kövessük őt, de kövessük e ftéren a Székely-föld előkelőségét is: tömörül' jünk, lépjünk szövetségre, mint a ma­rosvásárhelyiek, kik ily szövegű nyilat­kozatot irnak alá: Alulírott kinyilat­koztatom, hogy a hazai eredetű ipari készítmények és egyéb termékek pár­tolására, s ezzel nemzeti vagyonosodás­unk előmozdítására Marosvásárhelyt ala­kult Szövetségbe belépek és polgári szavammal kötelezem magamat arra, hogy tudva, semmi olyan idegen szár­mazású ipari vagy más szükségleti cik­ket meg nem vásárolok, a mely hazai forrásból ís beszerezhető. Kikötöm azon­ban, hogy a szövetség vezetősége a hazai produktumok megismertetése és beszerezhetéséről legelső sorban a hely­beli üzhtek utján gondoskodjék. (He­lyeslés bal felől.) Szép e nyilatkozat s abban az, hogy nemcsak kizárólag hazai eredetű ipari készítmények vásárlására kötelezi magát az aláiró, hanem ez árukat legelső sor­ban a helybeli üzletek útján óhajtja beszerezni, mi által mindenki városa emel­kedéséhez egy-egy téglát rak le. (Ugy van ! a baloldalon. Ily nemes példák lelkes követése mel­lett, nemcsak az iparos a kereskedők, ha­nem bátran mondhatom, az egész ország anyagi boldogulását, megerősödését és felvirágzását mozdítjuk elő, a mi annál könnyebben fog sikerülni, mert tud­jvalevőleg a tisztelt kereskedelmi mi­• niszter úr e tárgyalás alatt levő tör­vényjavaslatot mintegy kiegészítő, ha­sonló irányzatú, javaslatok kidolgozá­! sával foglalkozik, melyeknek törvény­( nyé váltával e téren teljesen rendezett viszonyok fognak beállani hazánkban. ' (Tetszés.) | Felszólalásom befejeztével arra ké­rem a t. minister urat (Halljuk ! Hall­juk!) hogy e törvény végrehajtása , alkalmával kibocsájtandó rendeletében : oly utasításokat adjon, melyek a tör­| vény kijátszását lehetőleg megnehezítik; jigy például tiltsa el a megbízottak egy­. szer s min denkori vagy csak egyszeri j meghívására is irányuló levelek vagy : aláírásoknak (akár helybeli akár vi­déki meghatalmazott által való) gyüj­I tését. A törvényjavaslat szerint ugyanis csak a megrendelések gyűjtése lesz tiltva; a levélben történő s az utazók meghívását kérő felhívásoknak, ugy sem lehet útját állni; de ez nem is czélja a javaslatnak, továbbá tiltsa el a vándorkiállítás czimen űzött szédelgést, mely abból áll, hogy kiállitás czime alatt teszi közszemlére áruit az élel­mes utazó vagy utazó kereskedő, a ] vidéki városokban egy-két teremben, és j kivételesen minden látogatónak, kinek I egyik vagy másik tárgy megtetszett, | megígéri, hogy a kiállitás befejezése ; után a kiszemelt tárgyat a kialkudott I áron meg fogja küldeni, mert hisz ez semmi egyéb, mint megrendeléseknek I más formában való gyűjtése ; végül ké­rem, hogy a törvény rendelkezése aluli kivételek engedélyezésénél, ne bizonyos üzletágakat állapítson és jelöljön meg, mert manapság egy-egy üzletágba igen sok nem oda tartozó áruczikket tudnak belemagyarázni, hanem — a hol csak legkisebb kétely van — lehetőleg nevezze meg mindig az illető iparczik­keket névszerint, mely eljárás ha némi fáradsággal és esetleges pótlásokkal járna is, ily czimen előfordulható min­den visszaélést kizárand. A törvényja­vaslatot örömmel elfogadom. (Élénk he­lyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesz­tem. A győri Kereskedelmi és Iparkamara f. hó i/én tartott közgyűléséből e nagy­szabású beszédért következő hálátmondó távirattat üdvözölte képviselőnket : Frey Ferenc orszgy. képviselő urnák. A győri kereskedelmi és iparkamara mai közgyűlése alkalmából indíttatva érzi magát, hogy elismerő üdvözletével felkeresse azon diszes és eredményes parlamenti szerepelésért, melyet a meg­rendelések gyűjtéséről szóló törvényja­vaslat képviselőházi tárgyaláson tanú­sított s a mely szereplésével mint ka­marai kültag, fényt, vetett a kama­rára is. A győri Kereskedelmi és Iparkamara : Jerfy elnök Szávay titkár. Az esztergomjárási tanitók gyűlése. — Októbe 17. — Az > Esztergom-járási Tanitó-egylet c f. hó 17-én Dorogon, mint jeleztük, a jubiláris év alkalmából disz-, utána pedig évi rendes közgyűlést tartott. Fél kilenc órakor a tanitók és a szép számmal megjelent tanítónők a templom­téren gyülekeztek össze. A templomba bevonulva, Pelczer Lipót esperes, egye­sületi elnök ünnepi szent misét mondott, mely alatt a tanitók énekkara dicsérte az Urat. Fáy Rózsika dorogi óvónő of­fertóriumi szólója kiválóan emelte a templomi ünnepség fényét. Maga a templom ugy külsőleg, mint belsőleg a legtúlzottabb igényeket kie­légítő módon van renoválva és díszesen kifestve, amit egy Szabadkán tartóz­kodó speciális templomfestő végzett. A dorogiak áldozatkészségét hirdeti temp­lomuknak fénye. A szükséges költségek Összehozásán Pelczer Lipót esperes­plébánoson kivül, az ugyanottani kántor­tanító : Tölgyesy sokat fáradozott. A szépen és Ízléssel dekorált templom azon­ban még mindig alig ismeri az Árpá­dok nyelvét, pedig honalkotónk nem kilencszáz, de több, mint ezer éve, hogy Dorog területét is birtokába vette. Mise után az ujonan épített iskola­házba vonult a tanítóság, melynek sorai­ban a papság közül csak dr. Fehér Cyulát, Karkesz Alajost, Schreiber Ala­dárt és a dömösi lelkészt láttuk. A díszközgyűlés. Az ünnepi alkalomra dekorált tágas osztályterem egészen megtelt a járás mindkét nembeli tanerőivel. Mielőtt Pel­czer Lipót az elnöki emelvényre lépett volna, a Himnusz-t énekelték el. Majd Pelczer elnök a katolicizmus kilencszá­zados emlékének méltó megülése céljá­ból a díszközgyűlést nemcsak hatásos, de az ünnep magasztosságához illő, szép beszéd kíséretében megnyitotta és áten­gedte a szót Karkesz Alajos pilismaróthi plébánosnak, a ki a tudomány meste­éeiről az ókortól máig megemlékezvén, a vallás befolyását vázolta, amelyek egyes nemzetek történetét irányították és kiegészítették. Beszédje zavarta az ünnepi hangulatot, az állami iskolák el­len intézett rendkívül heves, indokolat­lan támadással. Kissé elfeledte, hogy az az állam —• ép a két utóbbi évben — mennyit áldozott a megyebeli katolikus iskolák fejlesztésére. Gyönge éljenzés követte az előadást, mégis el lett határozva, hogy a felolvasás teljes szövegében a jegyzőkönyvbe ke­rül. A felolvasó erre azt az aján­latot tette, hogy saját költségén kinyo­matva, a leendő közgyűlés alkalmából ingyen szétosztja kirohanását a tagok között. A nyomdafesték türelmes. A díszközgyűlés befejezéséül Major János világi elnök indítványt tett, hogy a gyűlésből üdvözlő táviratot küldjenek a hercegprímásnak. A közgyű­lés az indítványt, a felolvasott távirati szöveg tüntető helyeslésével, határozottá emelte. Ezután Pelczer Lipót elnök is­mét tartalmasán szólott, kérvén a jelen­voltakat, hogy méltó fohászukat az egy­házi uralkodó : XIII. Leó pápa és koro­nás királyunk jóvoltáért az Istenhez emel­jék. Ezzel kapcsolatban állva, elénekel­ték a pápai himnuszt, melylyel a dísz­közgyűlés véget ért, s az elnök 20 percnyi szünetet adott. Rendes közgyűlés. Szünet után az évi rendes közgyűlés vette kezdetét. Legelőször a jegyző­könyvek kerültek felolvasásra, melyeket Koller József jegyző bár kissé terjengős

Next

/
Thumbnails
Contents