Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-02 / 68.szám

Esztergom, 1900. XXII. évfolyam. 68. szam. , : , dZep^muor 2, ESZTEK60H és TOÍKE AZ „ESZTERGOMVTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. JJC^jClcplk Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: p

L

őFiz^És\ ÁRAK • MUNKÁGSY KÁLMÁN- (lioYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Egész érre — — — — 12 kor. — 11. Laptuiajdonos kiadókért: Széc^e^yí-tér, 330. SXám Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. m^dé™ KwIti4ra:T4ÍI 3

DR. PROKOPP GYULcA- ..-.«.««„^,^.

: Orvoskongresszus. Esztergom, szeptember i. Immár csendes városunk falai között van az az illusztris, komoly nagyérdemű gyülekezet, amely — annyi ideig hiába várt arra, hogy a közönség ne csak szolgálatait vegye igénybe, mindég kötelességtudásukra hivatkozva, szinte rendelkezzék velük —, elvégre tömörült abból a célból, hogy legalább a saját legjogosabb érdekének s követelményeinek a maga erejéből, a maga zárt körében érvényt szerezzen. Isten hozta őket körünkbe, legyen összejövetelük eredményes, hasznos, a kar további munkakedvét, jövője biztosítását, törekvéseit előmozdító ! Ez a mai kongresszus célja. Á közönség körében azonban az a téves nézet uralkodik, hogy a holnapi napon városunk falai között kongresszust tartó orvosok tudományos —, szak-kérdések felett fognának tanácskozni. Ez a nézet téves. Az Országos Orvos Szövetség első sorban a magyar orvosi rend közös, minden oldalról elhanyagolt érdekei előmozdításával, fenyegetett anyagi létének megvédésével és sokszor kellőképen nem tisztelt tekintélyének megőrzésével foglalkozik, mig másodsorban célja a hazai közegészségügyi szolgálat tökéletesítése és az orvosi rend magasabb etikai követelményeinek fejlesztése. Kik az orvosok ? A humanizmus apostolai, akiktői az egész világ humanizmust és áldozatokat követel, az orvosnak — mint semmiféle más branche-belinek ha szükséges, fel kell áldoznia idejét, életét, de róla senki sem gondoskodik. Sem állam, sem társadalom. S különösen az ország körorvosai azok, akik ha megbetegesznek, vagy ha munkaképtelenekké lesznek, a biztos nyomornak vannak kitéve. A mi helyi közönségünk előtt nem szorul bizonyításra, taglalgatásra, milyen fontos szerepe van az állami és a társadalmi életben az orvosi karnak, ép ezért nem szabad rosz néven venni, sőt önmaguk iránt való kötelességüket teljesitik, amikor saját rendűk létét és érdekeit védik és fejleszteni iparkodnak, ez által közvetve s feltétlenül lendítve hazánk közegészségügyén is. Csak tekintsük a körorvosokat! Ezekre van bízva a lakosok élete, egészsége, az állam legbecsesebb vagyona, mindennek dacára úgy az állam, mint a községek s a városok által bizony nagyon csrkély támogatásban részesülnek; kevés kivétellel anyagi gondokkal küzdenek, javadalmazásuk borravalónak is alig válik be. Emellett jövőjük semmiféle irányban sincsen biztosítva. A község, illetve város, a körorvosban többnyire csak terhet lát — beszéljünk csak a megyebeli községek elöljáróival —, az országot, nemzetet fentartó magasabb szempontról tudomást sem vesz s igyekezik, ha csak lehetséges, a terhet lerázni magáról, ha máskép nem, teljes averziójával egyszerűen lehetetlenné teszi megélhetését. A körorvosnak kellene lenni az állam közegészségügyi katonájának, mig ma községe által minden működésében akadályoztatva, tényleg nem egyéb mostoha gyermeknél, akit egyik sarokból a másikba löknek. Ha azután ez a mostoha gyerek végre akarja hajtani azt az óriási munkát, amelyet hivatása, kötelességtudása és hazafias érzése, lelkiismerete teljesitendőnek tart, akkor lehetetlenné teszi magát körében, mert lépten-nyomon magán érdekekbe ütközik s e körülmény vihart támaszt ellene, s az illető a hullámoktól ostorozva vagy elmosatik, va

gy — megalkuszik a helyzettel s hagyja az események vizét folyni, ahogy folyik. S ez a legveszedelmesebb rezignáció. És ha esetleg — ily sajnálatos viszonyok között — járvány üt ki, akkor az orvos a felelős a mulasztásokért, amelyeknek annyiban oka, hogy lehetetlen volt neki leküzdeni a közegészség javítására cészó intézkedései ellen mesterségesen támasztott akadályokat. A magánorvos helyzete, habár nem ily áldatlan, azért nálunk mégsem irigylésreméltó. A községekben egyáltalán nincs meg a lehetőség arra, hogy az orvos a magángyakorlatból megélhessen, a városokban küzd a néha tisztességtelen versenynyel és a kuruzslással s mig az ügyvéd, vagy a mérnök és más oklevéllel biró egyén, maga szabja meg munkája árát, addig az orvos ki van szolgáltatva a közönség kényének s ha esetleg követeléstmer támasztani, akkor inhumánusnak lesz kikürtölve. | Ezek csak vázlatosan azok a bajok, amelyek szanálására hazánk orvosai egy szövetségbe tömörültek, (ötezer közül már négyezernél többen tagjai a szövetségnek) hogy vállvetve, egyöntetű és tervszerű fellépéssel és javaslatokkal saját érdekeiket, de közvetve hazánk jólétét biztosítsák. Mert ha orvosi karunk anyagi helyzete és jövője biztosítva lesz, akkor a közegészség érdekébén az állam is mindent megkövetelhet tőlük és hogy hazánkban — melynek halálozása szerfelett nagy — ily, módon lehet biztosan és akadályok

1 nélkül fejleszteni a közegészségügyet, az egészen nyilvánvaló. Vagyon, erő, munkásság, adózó' képesség gyarapodása lenne következése annak, ha a törvényhozás gondoskodnék arról, hogy a nép mindenütt kellő számú oivosokkal legyen ellátva, olyanokkal, akiknek létfen tartása biztosítva van. Mily jótékony hatással lenne, pl. a körorvosokra, ha nem kellene félniök, hogy kötélességteljesitésért elvesztik helyüket, vagy ha családjuk részére nyugdijat biztositanának! Ezek és hasonló kérdések képezik a holnapi kongresszus tanácskozásának legtöbb anyagát. Az orvosi kar mindég SZÍVÓS, akaraterős, gondol-1 kozó testület volt, most is azt

! tartja: ha senki nem segit, segíts magadon. í S mert akarja s minden jogcíme meg van hozzá: fog is segíteni. Biztosra vesszük, hogy a holnapi ülés erős lépés lesz e cél elérésé f felé, amit az Isten hozott-al szívből kívánunk. A megérkezés. j I Semmiesetre sem volt ötletszerű doÍog, hogy az Országos Orvosszövetség' tavalyi nagyváradi gyűlésén úgy határozott, hogy az idén városunkban találkozik, holott e megtiszteltetésért nagy vidéki empóriutnok versenyeztek. Elismerését, honorálását látjuk ez elhatározásban a megyei fiókszövetség nagy buzgalmu, szinte vezető működésének, amennyiben az országos szövetség által felkarolt legtöbb mozgalom eszméje éppen a fiókszövetség kebelébeu merült fel s a mi szövetségünk elnöke: dr. Mátray Ferenc volt abban a szerencsésl helyzetben, hogy az immár életbeléptetett orvosi nyugdíjintézet alapitó tagjául a hercegprímást bejelenthette. Ez orvosgyülés teljesen komoly karekterü, az orvosi kar érvényesülése ügyében való, a maguk dolgaival foglalkoznak s éppen ezért kerülni óhajtanak miden felesleges külsőséget, ünnepeltetést, s senkinek terhére válni nem akarnak, sem városnak, sem egyeseknek ; éppen ezért mondottak le köszönettel ama megtiszteltetésről is, hogy holnap délben a hercegprímás vendégei legyenek. Ez az intenció vezette a helyi rendezőséget s ezért nem vonta be nagyobb mértékben a kongresszusi programm keretébe a nagy közönséget, mi természetes is. A helyi rendező bizottság nagy és eredményes munkát végzett, ahogy már | a mai érkezéseknél kitűnt; e bizottság pénteken délután tartotta utolsó plenáris ülését; a legtöbb érdem mindenesetre dr. Mátray Ferenc elnök, dr. Hotacsek Gyula titkár, dr. Aldori Mór és Zsiga Zsigmond bizottsági tagoké. A holnap reggel érkező budapesti orvosokkal a kongresszisták száma meghaladja a kétszázat. Az alábbi névsor tanúsítja, az orvosi kar mily kiválóságait tisztelhetjük városunk falai között. Megérkeztek már Kéthy Károly, Bókay Árpád, Elischer Gyula, Högyes Endre, Jendrassik Jenő, Hochalt Károly, Laufenauer Károly, babarei Schwarcer Ottó, Tauffer Vilmos egyetemi tanárok, Ludvig Endre a budapesti Szent János kórház igazgatója, Csatáry Grósz Lajos min. tanácsos, egészségügy? főfelügyelő stb, Az igazgatótanács tagjai a délutáni vonattal érkeztek meg s Kovácspataknál szállottak ki, ahol csinos diadalkapu várakozott reájok, melyet a propellerigazgatóság létesitett. A perronon dr. Mátray Ferenc, a helyi fiókszövetség elnöke s dr. Rapcsák Imre kórházigazgató főorvos, mindketten az országos igazgató tanács tagjai s dr. Horacsek Gyula fiókszövetségi titkár fogadták a 3 ó. 35 p. érkező budapesti vonattal érkezett, körülbelül száz kollégát. Az igazgatóház vezetői közül megérkeztek: dr. Kétly Károly elnök, Jendrassik Jenő főtitkár, Hahalt Károly főpénztáros, akik a primási palotában vannak elszállásolva továbbá babarei Schvarcser Ottó, Bókay Árpád, Elicher Gyula Ónodi Adolf egyetemi tanár stb. A hajóról kiszállva, Vimmer Imre polgármester, a fekete ruhás, kokárdás rendezőség előtt, meleg szavakkal üdvözölte a vendégeket, hangsúlyozva, hogy keveset nyújthatunk, de igaz ragaszkodást, vendégszeretet mindenesetre, mire Kétly Károly felelt, elmondva, hogy már tavaly, mikor a meghivást megkapták, nagy Örömmel töltötte el valamennyiöket az a gondolat, hogy ez ősi városban taálkoznak újra.