Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-26 / 66.szám

minden osztály : lateiner, kereskedő, iparos, pelyledező bajuszú és fogatlan aggastyán, sőt nem ritkán ott látjuk a női családtagokat is, akik a hordárt pirító úgynevezett kétértelműségeknél ugyan eltakarják arcukat, de maradnak és mulatnak, sőt megtanulják a legfrivolabb kuplékat, klapphqrnokat és gassenhauerokat. (Oh, mily nemes műfajok !) Van azután sok olyan is, akinek a fülére nincs szüksége, mert németül egy szót sem ért, csak a szeme kedveért jön. Ezek igazi ideje az előadás után következik be, amikor a magas szellemi élvezettel eltelt többség eltávozik. A donna Diannák és belle Irene-k leszállanak a magasból a földszintre, több vagy kevesebb rulában, mint voltak s megkezdődik a vadászat a vurclikra. Előtérbe lépnek az esztergomi habitüék, akik — sajnos — szép szám an vannak s úgy nyilvántartvák, hogy érkező új truppok stárjai már az előadás eiőtt meginvitálják őket estére parfümös levélkében. És a sángerei átváltozik csakhamar olyan helyisséggé, amilyennek egyébként egészen más neve van. Hogy idáig jutottunk, — ezért nem lehet a vendéglősöket és a kávésokat kérdőre vonnunk s el sem ítélhetjük őket. Ok elvégre is nemcsak hazafiak, de üzletemberek ; a közönségből élnek s iparkodnak, minél nagyobb közönséget biztosítani. Azon a módon, amelyiken lehet. Ha a kvarglit keresik, nem a Rochfort-ot, kvarglit szerepeltetnek az étlapon s ahol a sok foghagymát szeretik, ha szagos is : hát sok foghagymával főzetnek. Ez a brettli-invázió nemcsak városunkban van meg ; mindenfelé az országban. Amily elszomorító ez hazafias, magyar érzésünkre, oly örvendetes, hogy épp az utóbbi hetekben s épp a legnagyobb városok fiatalsága végre állást foglalt a rejtett germanizáció s prostitúció ellen. Nem csinált skandalumokat, éppen nem. Csak mikor a művész, vagy a művésznő elkezdte lerchenfeldi dialektusban mondókáját, ők is elkezdettek egy szép magyar nótát. Igy legutóbb Szegeden, Nagybecskereken, Debrecenben. Es reményeljük : így legközelebb Esztergomban is ! Városunknak nagy, szép és hazafias ; úsága van, amely ha esetleg elkerüli figyelmét: minden nemzeti, magyarsági kérdésben talpon van az első figyelmeztető szóra. Ez a jóérzésű, derék iíjúság tudott és tudni fog szófakozni pinzgaut és mecklenburgi delhölgyek nélkül is. El íbg énekelni szinten pár magyar nótát s a vendégművészek majd szép csendesen összepakolnak, Szegeddel, Nagybecskerekkel, Debrecennel a fekete könyv indexére jegyezvén fel Esztergomot is, ami hogy mielőbb bekövetkezzék : forró óhajtásunk. Erősen magyar érzésű rendőrkapitányunk, aki elvégre ezektől a közerkölcsre, sőt közegészségre veszedelmes truppoktól a játszási engedélyt meg nem tagadhatja, panasz esetén mindenesetre úgy fog eljárni, mint szegedi kollégája, aki Ítéletében kimondotta, hogy egy hazafias dal éneklése se nem tüntetés, se nem rendzavarás. Bízunk az ősi esztergomi erényben. Aucun. Posf festa, aníe festa. — Egyről-másról. — Esztergom, augusztus 25. Hazajöttek a kereskedelmi alkalmazottak Pozsonyban tartott országos kongresszusáról a »Kereskedő Ifjak ÖnképzŐV körének odavolt tagjai is. A kongresz szus komoly és tartalmas lefolyását olvastuk a fővárosi lapokban; ami ezen kivül történt : előadják ők és kollégáik szerte az országban. Bebizonyosodott, hogy Pozsony mé^ mindég nem magyar város, mert a magyar város csak vendégszerető tud lenni. Ott pedig senki sem törődött velük, még a drágán megfizetett vendéglős sem. Fogadás nem volt, rendező nem volt, az ismerkedési estélyre kötéllel fogták a pozsonyi elnököt, aki megfe edkezett az egészről, s aki mogorván, köpenyben ült az asztalfőn, a kongresszisták felköszöntötték a pozsonyiakat, ami viszont meg nem történt, a helyi sajtó egyáltalán tudomást sem vett a vendégekről. Hogy Esztergomnak más érzésű kö zönsége van, csak a legutóbbi ünnepé lyek alkalmával is megmutatta ; ami csak módjában állott: minden vendégszeretetet nyújtva s lelke melegét, örömét minden látható és érzékelhető jelben megmutatva, úgy hogy a legtekintélyesebb fővárosi lapok emlékeztek meg nagy elismeréssel és köszönettel a lakosság barátságáról és vendégszeretetéről. Egy cseppet sem kételkedünk, hogy a közönség e szép vonása meg fog ismétlődni szeptember első napjaiban, amikor városunk is egy országos, még pedig kiváló, előkelő testület kongreszszusának színhelye lesz, A szívélyes Isten hozott. lelkes hangulat, a külső dísz akkor sem fog elmaradni; kevés mindössze és mégis jól esik azoknak, al ik idegenbe jönnek. Sőt miként a lefolyt ünnepélyeknél, ezúttal Ís úgy áll a dolog, hogy a lakosság a sziveslátást más módon nem is gyakorolhatja, lévén akkor az ittlévők a hercegprímás, a kongresszus tagjai meg a maguk vendégei, ahogy határozottan ki jelentették, hogy Úszott a nő. Bár röpke pillanat, De látja most is még, hogy elhaladt. Utána bámul ... be az éjszakába . . . Dobog a szíve, szédül, fejű kába . . . Ki volt e nő ? Mi történt itt ? A bor Megártott volna, hogy a vére forr S testén átborzong jóleső meleg ? Szeretne sírni .. . részeg ? Vagy beteg ? Bolond? . . . Maga se tudja, hogy mit [érez, Csak odakap két kézzel a szivéhez S hogy tántorogva pár lépést halad — A korcsmaajtó búgva felszakad . . . II. Két szárnya kitárul, mint pokol öble, Mely Ördögeit bőszen veti szét, S hömpÖlygeti zúgó, végtelen árban A munka sötét, vad hadseregét. Villognak a bárdok és kalapácsok, Megmozdul a föld, rengő, dobogó . . . Pirkad keleten . . . tűztenger az égbolt S kígyózik a szélben vérszín lobogó. Megnyílnak a bányák s pincelakások Gyilkos levegőjük nyomorultjaival. Megállnak a gyárak s félmeztelen árnyak Tódulnak az éjbe . . . rémes riadal.. . Nincs fény a világon ... a kohók kialusz[nak S mint béna kolosszus, megdermed a gép. Mily vészes üvöltés! Mily szörnyeteg [arcok! Széttörte bilincsét s talpon a nép ! Ah! itt van a hajnal, a régen óhajtott, A vér s a szabadság nagy pillanata! Nem gázol ezentúl emberen ember, Mindent, ami jog volt, szétzúz f

j csata! Ál szentes erény, henye töke kipusztul, Kövér nagyuraknak torkán ül a kés, Se család se haza, se pokol, se menyor[szág, Csak vér, patakokban .. . s pokoii neve [tés! Mihály a vezér . . . fejjel kimagaslik. Mily hangos a lég dicséretitől! Súlyos csatabárdja nem sújt soha kétiszer, Ádáz viadalban ott jár legelői! Lépése nyomán vér serken, enyészet, Halál terem ott, hova ujja csak ér. Hogy csúsznak előtte! Hogy reszket az [úrnép ! Hogy koldul a porba' könyörüietér'! De mint Hadak ördöge, zordon erővel, Fagyosmereven halad útjain ö. Míg egy kaputos here él e világon, Rémes csatabárdja meg nem pihenő. Halál fia mind, ha férfi, ha gyermek, El nem menekülnek feleségek, anyák ... És dong a dorong és reng a világrend S bedőlnek a cifra márványpaloták! S egyszerre csak ím' szeme villan, előtte A gyűlöletes ház, hol a gyár ura él. Ez verte ki őt munkátlan' az éjbe. De meglakol érte most e födél: Mindenki maradjon a kapu alján. Várják meg. E házba nem lép be, csak Ő ; jNe légyen ezúttal, — a kéj magasabb [így — j Bakói gyönyörben más részesedő. j S vértől csepegő gyilokkal a kézben Halad át a szobákon . . . elhagyatott, [Üres valamennyi . . . Velencei tükrök I Hoznak vele szembe torz alakot: j Önnön maga képét. Bólongnak a pál[mák, I Bambán meredez rá tigriskerevet, Csizmája alatt süpped puha szőnyeg S mosolyogva köszönti márvány amorett. Es ím, az utolsó fülkében, az ágyon Hab csipkegomölyban pihen egy kicsi no. Sugárzik az arca s gömbölyű karján Édesdeden alszik rózsás csecsemő. Nem is veszi észre Mihályt, ki az ágynál Kését emelintve, fölébe hajol . . . De visszariad, mint kigyóharapásra, Már látta ez arcot — rémlik — valahol. Egy zord, viharosbús, decemberi éjen, Mikor betemette már csaknem a hó, — Igaz, ott szomorú volt, de arca csak [oly szép, Szeme, homloka épp oly tisztán ragyogó. S a gyermek is az, kit az éjszaka nője Hordott kebelén . . . most ismeri fel. . . Keze lehanyatlik . . . nincs ereje Ölni . . . Es halkan, ahogy jött: úgy suhan el.. . (Folyt köv.) csak a maguk vendégei akarnak lenni s épen azért a rendező bizottság megköszönte a hercegprímás gavalléros vendéglátó ajánlatát is. Mivel azonban 2—3 száz kongresszusi tag bizonyosan érkezik, akik nagy része előtte való nap megjön, a privát lakásokra mindenesetre nagy szükség leend s a téren a közönség szintén kimutathatja vendégszeretetét. A rendező bizottság elnöke; dr. Mátray Ferenc, szívesen veszi még mindég az ene vonatkozó bejelentéseket. A bizottság komoly, szakdolgokat fog tárgyalni, az orvosi kart általánosan érdeklődőket, így például az orvosi nyugdíjintézmény létesítésének kérdését. Hiszszük azonban, hogy a sok neves, kiváló, tapasztalt szakférfiú itt időzése nemcsak az orvosi karnak, hanem speciálisan ne* künk is hasznunkra fog válni. Az idegen szeme kutat, keres, s hamar észrevesz olyasmit is, amit a benszülött a megszokásnál fogva figyelemre se méltat. Különösen szakdolgokban. Igy a kongresszisták bizonnyára észre fogják venni, hogy Esztergom praedisztinálva van nyaraló heíylyé-válni. Közel a fővároshoz, remek fekvéssel, hatalmas erdőségekkel ; a természet minden szükséges adományával. Es amig mi nem tudunk, vagy nem akarunk módokat találni, hogy ezt elérhessük, a sok szakember, akik közül nem egy bizonnyára már praktice is foglalkozott ilyesmivel, bizonnyára fog ludni alkalmas, új ideát adni. Annál is inkább, mert. Kovácspatakot elébb utóbb elveszítjük. Ma sem tartozik megyénkhez s előreláthatólag idegen kézre jut, amikor megszűnik a haszon, amelyet városunk lakóinak nyújtott. Bizonnyára lesznek közöttük, akik hamar arra a meggyőződésre jutunk, hogy Esztergom nemcsak nyaraióhelylyé, hanem fürdő,- még pedig nevezetes és látogatott fürdőhelylyé fejleszthető hőforrásai által. Mi pedig hagyjuk e nagy kincset kiaknázatlanul, legfőképpen azért, mert nem tudjuk egyáltalán, mit akarunk. Ide vállalkozó szellem kell; a tőke megjönne hozzája. Hány magyar fürdőhely orvosnak tulajdona és virágzik ? . . . Ki tudja !! Mindezek azonban önző gondolatok. Egyelőre csak önzetlen örömmel nézünk elébe annak a kiváló megtiszteltetésnek, amelyben a kongresszus révén részesülünk s amelyet hogy megnyerhettünk: első sorban mindenesetre a rendező bizottság faradhatlan elnökének, az orvosszövetség oszlopos tagjának : dr. Mátray Ferenc tiszti főorvosnak érdeme, aki nem pozsonyi rendezést csinál. Örömmel, szeretettel várjuk szeptember másodikát Memor. §. A városháza kibővítése. Hogy a városháza kibővítésére határozott szükség van, ezt még a városházi társadalom legádázabb ellensége is beismeri, ha pl. csak egyszer fizetett személyesen adót s ázott az udvaron, vagy préselődött össze mezőrendőri kihágások tárgyalása alkamával. Most bevitték a közgyámi hivatalt is, a megüresedett állások betöltésének is hamarosan be kell következni s igy a kérdés újra előtérbe lép, annyival is inkább, mert a tanácskozó-terem zsúfoltsága, pestilens' levegője népesebb közgyűlések alkalmával tényleg elviselhetlen, közegcszségellenes. Vannak is tervek, többé-kevésbbé nagyszabásúak és nagyarányuak. Pedig felesleges ez a tervezgetés. Dr. Helcz Antal polgármester korában készíttetett már egy tervezetet az épület kibővítéséről s ez olyan, hogy a mai viszonyoknak is teljesen megfelelne, anélkül, hogy nagy kiadást okozna.