Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-09 / 62.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 4 * HIVATALOS LAPJA. JflCgj Cl Cl) lk Vasárnap és Csütörtökön. Fel.lös a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: EL6FIZ^TÉ!I ÍRAK: • MUNKÁGSY KÁIxMÁN- (hova a Kéziratot, előflzetések, nyiltterek és birdetések Mldendők) fitten- ~~ - "~ - ~~ - ~ — '« koí' - fi}' Laptmlajdono. kiadókért: S Z ^Cl>CQyÍHtCP, 3SO. SZálIJ. Negyedévre ^- ^ = - ^ 3 kÜri - AL j) R . PRQKOPP GYULA- ~* «- a*«»* vu„a. Vezéiközlemé­3a.37-uj0.js: és tácrcsurox'-a,­lialmaz rn.Ia.tt, rao-aö. szái2CL-cL3aJs:"ból kima­radt A váci püspök székfoglalása. Esztergom, augusztus 8. Nagy fénnnyel és ünneplés kö­zött foglalta el vasárnap püspöki székét gróf Csáky Károly Vácott. Alább részletesen beszámolunk a napról, itt csak megemlítjük, hogy a nagy számban megjelent esztergomiak ugy a főpap, mint az illemismerő közönség részéről sok szíves ováció tárgyai voltak. Deputációnk előtt jegyezte meg a főpap, hogy az a vágya, úgy szeretni a váciakat, ahogy az esz­tergomiakat szerette és szereti. Megelégedést keltett a püspök egy nyilatkozata, amelyet a díszlako­mán, teljes joggal tett. Jelesen, tiogy »ő« és a Csáky-család a ki-| rályhüségben nem szorul kiokta-! tásra. E kijelentés előzménye, hogyj bizonyos sajtó vádolta, hogyj Imikor a főpap a helybeli főkáp-i ;alantól búcsúzott, a királyról nem smlékezett volna meg. Erre vonat­kozott megjegyzése. íme a tudósítás : A megérkezés. Szombaton este, mikor a csillagok ki- j ültek az égre, Vácon megkondult az öreg' Roskoványi, nyomában a város tizenegy templomában és kápolnájában megszó­laltak a harangok. Ünnepet jeleztek a í szomszéd városnak és az egyházmegyé­nek. Teljes díszben a város; nagy nép, idegen az utcán. A város minden házán legalább egy zászló leng, a leg­több díszes ornátusban várja az egyház­megye főpapját: gróf Csáky Károly váci megyés püspö' Öt. Hetekkel ezelőtt kezdődött a munka. A püspöki palotában közel százezer ko­ronás átalakítást végeztetett az egyház­megye uj főpapja, ez alatt pedig a vá­rosházán Zádor János dr. polgármester és Csávolszky József apátkanonok elnök­lése alatt a bizottságok üléseztek, ho­gyan lehet legméltóbban fogadni az egyházmegye uj mágnás-püspökét. Közel két hónapnak nagy munkáját látta a sok idegen a váci megyés püspök be­vonulásakor. Zászlódiszben állott a város. Az utvo­nalat a vasúti állomástól a székesegy­házig zöld-füvei hintették be, diszes nagy diadalkaput állítottak a Constantin-téren, a házak díszítése pedig az egész héten át folyt. Különösen szépen festett a szé­kesegyháztéren a piaristák és a papnö­velde épülete. Sok gondot fordítottak az útvonalon minden egyes ház díszítésére, ugy, hogy a legtöbb épületnek még a fala sem látszott ki a drapériákból, sok volt a város, a Csáky-család zászlója, papi házon a pápai lobogó, legtöbb a nemzeti szinü címeres zászló. Szombaton délután a legtöbb küldöttség megérke­zett a megyés püspök beiktató]ához. A küldöttségek a szállókban, a kano­nokoknál, a szemináriumban és a siket­némaintézetben nyertek elhelyezést. Este Franyó István dr. városi tanácsos veze­tése alatt a küldöttségek bejárták a vá­rost és megtekintették az utcák, terek, házak díszítését. Korán reggel talpon volt az egész püspöki város, mindenki iparkodott jó helyet elfoglalni a fogadtatásra. A ren­dező bizottság egy része a vasútnál, másik a di?dalkapunál, a hol a hivatalos fogadtatás volt, a harmadik része pedig a zászlódiszt öltött székesegyházban, a hova ez alkalommal csak jegyekkel le­hetett belépni, volt elfoglalva. Kevéssel fél kilenc óra előtt a város határában megszólaltak a mozsarak, melyeknek viszhangja támadt a Duna partján felállított mozsarakban, jelezve, hogy az egyházmegye főpásztora külön­vonaton a város határába ért. Alig telt bele tíz perc, a távjelzőnél megjelent a vonal mozdonya s utána a szalonkocsik, amelyben Csáky Károly váci püspök, nővére gr. Schaffgottsch Róbertné s a püspök által meghívott vendégek voltak. Az első szalonkocsiból szállott ki Bolthi­zár József érseki helynök, Rosszival Ist­ván, dr. Czernoch János kanonokok, Rupprecht Henrik és Pauer Ferenc ez­redesek, Andrássy János alispán, Frey Ferenc orszgy. képviselő, Kollár Károly polgármesterhelyettes, dr. Földváry Ist­ván főügyész, a másodikból gróf Csáky Károly, akit a pályaudvaron egybegyűlt diszmagyarba öltözött előkelőségek lelkesen megéljeneztek. Ott láttuk az állomáson Nedeczhy Mik­lós főkáptalani gazd. tanácsost, dr. Rap­csák Imre kórházigazgatót, Marosi Jó­zsef, Draxler Alajos, Magyary László, Iványi Géza stb. városi képviselőket, sokat hölgyeink közül. A Constantin-téren hatalmas tömegben a lovas huszárok tartottak rendet. A diadalkapu környékén gyülekeztek Vác város képviselői, Szeged, Szolnok stb. városok küldöttei, s elöl szintén diszma­gyarok és Zádor János polgármester. Kilenc óra volt éppen, midőn a diszfo­gat a püspökkel a hatalmas diadalkapu elé ért. Dr. Zádor polgármester röviden üdvözölte a főpapot, mint a város első polgárát és főurát. A püspök válaszában kijelentette, hogy az első polgára óhajt lenni Vác­nak. Mint ilyennek jó példával kell elő­járnia s a különös szeretetet a hűséget, az áldozatkészséget nemcsak hirdetnie kell, hanem magának meg kel) mutatnia is. Szeretni fogja polgártársait felekezeti külömbség nélkül, hűséges támaszuk lesz, megosztja örömüket, bánatukat s mint­hogy a püspökségek az Isten s a haza jóvoltából gazdagok, az ő áldozatkészsé­gére minden nemes városi ügyben szá­mithatnak. A püspök maga részére nem kér mást, mint hűséget és szeretetet a város polgáraitól. És most — végzé be­szédét — menjünk az Isten házába is — hogy ott azt a fogadalmat, mit a szabad ég alatt tettünk, az Ur szent ol­táránál is megerősítsük. A székesegyházban. A püspök mélyen meghatva ült vissza fogatába s áldást osztva, a íolytonosan éljenző nagy közönség sorai közt a szé­kesegyházba hajtatott, A harangok foly­tonos zúgása és a nép hódolata közt ért oda, ahol már' az egész káptalan, papság, növendékpapok és az asszisz­tentca várta. Virter Lajos dr, nagypré­post, választott püspökkei az élén, aki pluvialéba öltözve, csókra nyújtotta a feszületet a püspöknek, majd utána a szenteltviz-hintőt, amelylyel a főpap ma­gát a papságot s a tenger népet meg­hintette. Ezután pedig fung János fel­szentelt püspök .őrkanonok ezüst tálcán a székesegyház kulcsait nyújtotta át. Wirter Lajos dr. nagyprépost a Te De­umot intonálta; melyet a székesegyházi énekkar folytatott. Ez alatt vonult be teljes asszisztencia mellett a püspök, aki áldást osztott s a szentség oltárnál rö­vid imára megállapodtak. Mintegy száz­ötven diszbe öltözött pap volt gróf Csáky kísérete. Mintegy kétezer főnyi közönség fog­lalta el most szorongva helyét a tem­plom hajójában és az oratóriumban, ez­ren és ezren pedig ^ templom körül áll­tak, akiknek már nem jutott- hely a tem­A püspök mellett, mint iníulás, főeperes Sponer József pápai praelátus, Markovics Lázár őrkanonok, mint tiszteletbeli dia­kónusok, Újhelyi István és Baksay Ká­roly kanonokok asszisztáltak a nagy számú segédpapsággal. A főoltár előtt a püspöki trónuson foglalt helyet, jobbján Wirter dr. nagy­préposttal, aki a Te Deum után az uj püspökért égbe szálló könyörgést: Deus omnium fidelium Pastor stb kezdetű la­tin imádságot énekelte. Ezután a püspök pásztorbottal a kezében, infulával a fe­jén hosszú latin beszédben üdvözölte a papságát, lelkükre kötvén kötelességü­ket. A beszéd után következett a papság hó­doló kézcsókja. Megható volt látni, mily szeretettel Öleli magához az uj püspök kanonokjait s csókolja arcon kétszer is őket, a plébánosokat és káplánokat pe­dig megáldja. Az Ecce s.icerdos mag­nust énekelte ez alatt a kar, majd Csá­volszky József apátkanonok díszben hir­pette ki a pápai áldáshoz szükséges meghatalmazást a hívőknek. Azután következett a mise, a püspök első nagymiséje székvárosában. A mise végeztével szószékre lépett az uj püs­pök s a hivők nagy sokaságának prédi­kált. A keresztényi szeretet és a vallási türelmet kötötte szivükre s imával vé­gezte beszédét. Délre járt az idő, midőn újra megszó­lalt a hatalmas Roskoványi harang hangja, jelezve, hogy a püspök palotájába vo­nul. A kivonult huszárság sorai közt hajtatott Csáky Károly gróf pazar fény­nyel berendezett palotájába, ahol a kül­döttséget fogadta, a törvényhatóságok és városok közül elsősorban az esztergomiakat. Az ebéd. Délután háromszáz teritéket bankett volt a Curia szállodában. A főhelyet baldachin alatt gróf Csáky püspök foglalta el. Jobbján ültek Bolti­zár püspök, Ruprecht Henrik ezredes, Török Zoltán főispán, dr. Rosszival Ist­ván kanonok, báró Thoroczkay Viktor lŐispán, Andrássy János alispán, Faze­kas Ágoston főjegyző, báró Prónay Dezső, Madách Emánuel min. tanácsos, Laszkáry Gyula főrendiházi tag, stb. Balról dr. Virter Lajos nagyprépost, Pauer Ferenc ezredes, Líppich Gusztáv főispán, Cser­noch János kanonok, báró Marschal Gyula alezredes, Nagy Mihály alispán, báró Andreánszky Gábor, Fejér Miklós ny. államtitkár, Nádor Vince min. taná­csos, Tahy István cs. kir. kamarás stb. A harmadik fogás után a püspök emel­kedett szólásra. Először a római pápára, — ki átf dását küldte Vác és az egyházmegye lakóira — emelte poharát. Aztán a királyról szólott. Nagy feltűnést kel­tett az a kijelentése, hogy a Csáky család és Ő a királyhűségben nem szorul kioktatásra. Ha valami baj lenne, úgy ő, mint az egész papság a királyért és hazáért kész volna fel­áldozni még az életét is. Beszédét az­zal a kívánsággal végzé : — Isten áldja és oltalmazza hőn szeretett királyunkat és drága ha­zánkat. Azután Boltizár érseki helynök, Wir­ter nagyprépost, Fazekas főjegyző, Mar­kovics kanonok szóltak s köszöntötték föl a püspököt. Majd Frey Ferenc be­szélt, nagyon szép szavakkal búcsúzván a püspöktől Esztergom közönsége ne­vében. Csáky i^üspök nővére társaságában délután három órakor hagyta ott a la­komát. Az ebéd lefolyásáról sok mondaniva­lónk volna, de az ünnepi benyomásokat nem akarjuk rontani vele. A mi hoteli­erjeinket nagyon emelte még a 16 ko­ronás bankett-rész is. Este újra bankett volt. Aztán mintegy ötezer emberből álló közönség fáklyás­menetet rendezett a püspök tiszteletére. A fáklyásmenet élén Gajáry Géza, Vác város képviselője szép beszédet intézett

Next

/
Thumbnails
Contents