Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-05 / 61.szám

2 - ESZTERGOM és VIDÉKE, (61. szám.) 1900. augusztus 5. nagy mennyiségben a közönség közé lesz bocsátva. Augusztus 14-ikénél csak megemlítjük, hogy a főherceg a kat. klérus, a vármegye és a város küldöttségét hat órakor fogadja, a kivilágítás kezdete 8^2 órában állapíttatott meg s mivel most már bizonyos, hogy itt lesz a komáromi 12- ik gyalogezred zenekara is, amely 13- án érkezik és 16-án távozik, míg az egyik katonai zenekar a primási palota előtt asztalzenét ad, addig a takarodót a másik játsza. Az ülés folyamán tudatta dr. Walter Gyula, hogy a főherceg főudvarmesteri hivatalától aznap kapott értesítést, amely J szerint a királyi képviselő 14 én délután 3 ó. 45 p. különvonattal érkezik a párkánynánai pályaudvarra. Az udvarmesteri hivatal tudatta azt is, hogy a főherceg nagyon óhajtaná látni az ünnepi menetet. A bizottság igen hosszan és behatóan tanácskozott, miképen volna a magas óhajtás teljesíthető, de végre is arra a konklúzióra jutott, hogy az egész tervezet s a helyi viszonyok miatt, de főleg az udvari etikett követelményeinek megfelelően nem látszik lehetségesnek a kérdés helyes megoldása. A menetben az egyesületek sorrendje véglegesen megállapittatott. A menet gyülekezése előtt minden j egyesület helyét egy tábla fogja jelezni az egyesület nevével. A testületekhez, egyesületekhez a főjegyző tollából a következő szép meghívás lett kibocsátva : A magyar kereszténység kilencszázados fennállásának, a magyar királyság megalapításának jubileumi ünnepsége ősi városunkban f. év augusztus hó 14. és 15-ik napjain fog lefolyni. Az ünnepség legfőbb része az augusztus hó 15-én a főszékesegyházban tartandó hálaadó Istentisztelet lesz, a melyen Felséges Urunk, Apostoli Királyunk / képviseletében Frigyes főherceg úr Ő fensége is részt vesz. Közös imára sereglünk össze ez alkalommal, hogy hálát rebegjen ajkunk az Egek Urának, ki egyházunkat és hazánkat oly sok viszontagság után megótalmazni s nekünk megtartani kegyes volt. udvarán kell átmenned. Ilyen hegyi séta után az embernek kétszeresen szemfüles a gyomra, — lejövet tehát ki tudná megállni, hogy be ne térjen s végig ne egye a fél étlapot. A levezető útban megszorult hőség szomjassá, a felséges tiszta levegő éhessé tett. Csakhamar feledve tehát a Daehsteint, ott ültem a többi, ki tudja, hány száz természetimádó között s velük együtt méltattam a természetből mindent, ami a vendégszerető G-osauschmidtnél az étlap szerint kapható volt. Mikor aztán a csendes gutaütésből, amely az ebéd felszámítása s kiűzetése alkalmával előfogott, magamhoz tértem, már ismét a biciklin találtam magamat, útban Abtenau felé. Mindjárt Gosau után, nem kevesebb, mint 971 méter magasra kellett tolnom acélparipámat, amely a 33 fokos melegben, nem volt valami magasztos élvezetnek mondható, de a Pass Gsehütt gyönyörűségei megjutalmazták fáradságomat s Russbachsangtól nyilsebességgel hajthattam, mindenütt remek sima erdei uton be Abtenauba. Itt éppen a megboldogult főtisztelendő plébános urat helyezvén örök nyugalomra, a városi zeneker, a veteránok, tűzoltók, a temetkezési egylet, az elöljáróság, — szóval Abtenau fegyverfogható férfiai, kivétel nélkül a kocsmákban ittak. Koppant hálás voltam tehát a „Zur Post" termetes vendégiősnéje iránt, ki E főistentisztelethez Esztergom város közönsége impozáns módon kivan felvonulni s e célcól külön megállapított programm szerint diszmenetet rendez. Van szerencsém ehhez képest a mélyen tisztelt cimet ez ünnepélyes fölvonulásban való szives részvételre és arra is felkérni, hogy velem augusztus tus hó 10. napjáig közölni szíveskedjék, hány taggal kívánja magát a fölvonulásban képviseltetni. E bejelentés annál is inkább szükséges, mert a bejelentett tagok számarányához képest fognak a főszékesegyházi belépőjegyek a t. cim részére megküldetni. Azon testületek és egyesületek, melyeknek saját egyleti zászlóik vannak, kéretnek, hogy a felvonulásban zászlóikkal együtt szíveskedjenek megjejelenni. Végül felkérem az ünnepi menetben résztvevőket, hogy magukat mindanynyian a r.-bizottság által meghatározott ünnepi jelvénynyel ellátni szíveskedjenek, mert e nélkül a menetben senki részt nem vehet. Esztergom, 1900. augusztus 2. Kollár Károly gazd. tanácsos, polgármester-helyettes. Felmerült az az indítvány, hogy a hivatalos kocsik a menetet csak a Lőríncutcáig kisérjék s oda bekanyarodva, külön menjenek a primási palotáig. A bizottság nem acceptálta ezt a módosítást, amennyiben az határozottan csökkentené a menet diszességét. E kocsik a Leitgebsarkon is elválhatnak a menettől. A menet elvonultával megy fel a hercegprímás a főszékesegyházba, a főispánhelyettes alispán, a polgármester és a rendőrkapitány kocsija megett, — a millenáris csatlósokkal, apródokkal, lovas testőröktől körülvett diszhintóban. Utána a többi fogatok. A vezető kocsik a várhegyről visszatérnek a.primási p?lota elé, hogy a főherceg és suitje vezetőkiséretét képezzék. A menet utján a kocsiközlekedés 8 órától teljesen el lesz zárva, még a jelvényes kocsik előtt is. A notabilitások felkéretnek, hogy a viziváros felől érkezők fél 9-ig, az innenső oldalról jövők 8 óráig hajtassanak fel a várba. Az elkésettek a későbbi kocsimenethez csatlakozhatnak. Fiakkerek, vagy magánfogarespektálva, az „Extrazimmerbe" vezetett. Ugyanis errefelé azt a helyiséget, amelyet nálunk „ivódnak hivnak, itt „G-astzimmer"-nek nevezik s e között, meg az „Extrazimmer" között az a külömbség, hogy utóbbiban az asztalok terítve vannak, mig az előbbiben jobb a sör. Ennek a tüneménynek a magyarázata pedig a korcsmáros abbeli okoskodásában rejlik, hogy az utas, ma, vagy holnap elmegy tovább ; az megihatja a maradék sort is. Ellenben a helybeli vendéget illik megbecsülni, mert ennek ki tudja hányadik dédunokája is valószínű, hogy Abtenauban s ki tudja nem-e a „Post"-nál fogja magát leSzíni. Úgy délután 4 óra lehetett, amikor a „Post"-ban letelepedtem ; de a jelekből észrevéve, hogy ez a zajos gyász, amely a megboldogult plébános ur földi maradványainak eltételét ünnepli, még másnap reggel sem ér véget, célszerűnek láttam tudakozódni afelől, hogy a legközelebbi városkát: Gollingot mennyi idő alatt érhetném el ? A válaszok nem a legtájékoztatóbbak voltak. A korcsmárosné 4 órai utat mondott. A Herr Amtsdiener félórát jövendölt. Végre is egy fiakkeres feleletét gondoltam legilletékesebbnek, ki 2 óráról beszélt. Öt órakor nyeregben voltam tehát ismét, vígan karikáztam MÜhltrain és Voglau felé j de nem tovább, mint egy fél óra hosszáig. Azután következett egy némileg pallérozott halló érzékemetút, amelyhöz képsst az Eztergom-dótok vendégekkel 8 óra után többé nem közlekedhetnek. Ismeretes, hogy a menet közönsége a katonai sorfalon belül helyezkedik el. Ezek között a rendet a száz karszallagos rendező fogja fenntartani. A vidéki zarándokok vezetői felkéretnek, hogy a zarándokcsapatokkal legkésőbb reggeli 8 óráig foglaljanak állást a várhegyen a katonai sorfalon kívül. A primási palotától a főszékesegyházig vezető kordon a vár piateauján legyezőformán fog kiszélesedni. Mihelyt a kordon felállt, többé egyáltalán meg nem nyilik. A gondosan kidolgozott programmot áttették a végrehajtó bizottság elnökéhez. A vendégek. A vendégek bejelentkezése körülbelül befejeződvén, közöljük azok eddigi teljes névsorát: Aranyos-Marőth küldöttsége (15 tag.) Bende Imre nyitrai püspök. Gróf Berchtold Rihárd. Gróf Berchtold Arthur. Brolly Tivadar pozsonyi polgármester. Bubics Zsigmond kassai püspök. Császka György kalocsai érsek. Gróf Csáky Károly váci püspök. Csajthay Ferencz, szerkesztő, az »Otthon írók és hírlapírók« egyletének képviseletében. Domány János komáromi polgármester. Egyetemi Kör. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát. Dr. Francisci Lajos nagyszombati polgármester. Freknói Vilmos c. püspök. Gaibl Izidor pozsonyi kanonok. Gromon Dezső honvédelmi államtitkár. Halmos Ignác nagyszombati kanonok. Hettyey Samu pécsi püspök. Báró Hornig Károly veszprémi püspök. Báró Horeczky Ferencz pozsonyi prépost. Horváth Béla hontvármegyei főispán. Ján oska Gyula pozsonyszentgyörgyi polgármester. Gróf Károlyi Lajos. Gróf Károlyi Alajosné. Kazy János barsmegyei főispán. Krechnyák Lénárd nagyszombati prépost Kucsera István pozsonyi rendőrkapitány. Kukán Imre érsekújvári polgármester. Gróf Laszberg Rezső győri főispán. Lipthay Sándor műegyetemi rektor. Márkus József székesfővárosi főpolgármester. Dr. Margalits Ede egyetemi tanárMagyar Gábor piarista tart. főnök. Majláth István ny. főispán. Ozoray Izidor ferencrendi tart. főnök. Perczel Dezső képviselőházi elnök. Plósz Sándor igazságügyminiszter. roghi, vagy Esztergom-visegrádi egy valóságos mükerékpárpálya. A közelebbi hetekben a terjedelmes erdőkből rengeteg mennyiségű fát szállitttak ao szekerek a gollingi vasútállomásra s igy az egész út széltében 30—40 mély keréknyomból állott; biciklista társaim a megmondhatói, hogy milyen kényelmes egy ilyen úton a gépen ülni s mikor a híres Lammer-Ófen alatt és elhagyva a kies Scheffaut, végre úgy este 8 óra tájban a bájos kis Golling templomának a tornyát megpillantottam, az az érzés fogott el, ami Kolumbus legényeinek a keblét dagasztotta, amikor Amerika szárazföldjét először pillantották meg. Már közel egy hete, hogy ebből az utamból hazatértem, de, nem birom elfeledni, valahányszor a szokázos elővigyázatok mellőzésével foglalok helyet. De hogy hosszas ne legyek, másnap reggel Gollingból, Kuchlon keresztül Harleinbe karikáztam s onnét ebéd után már útban voltam Berchtesgaden felé. Haugendenstein-nél, a bajor határon elcsípett két finanez s nem akart odébb bocsátani, mig az igazságomat meg nem mutatom. Szerencsére, kéznél volt egy nyugtám Csabdi község elöljáróságától, melyben bizonyos községi adó lefizetése ismertetik el s ez hatott. A gépemet leólmozták, 8 fillér „ellenében" adtak egy ideiglenes bilétát s mehettem tovább. Mentem is, padlósima uton, szép erGróf Pongrácz Alajos vágsellyeí prépost. Rapaics Rajmond, a Tudomány Egyetem rektora. Radu Demeter lugosi püspök. Dr. Rimely Károly besztercebányai püspök. Rudnay Béla budapesti főkapitány. Gróf Szapáry Gyula főrendiházi tag. Szabó János lugosi püspök. Széli Kálmán miniszterelnök. Szmrecsányi Pál szepesi püspök. Szitnyay József selmeci polgármester. A Szent István Társulat 7 taggal. Dr. Takács Menyhért jászóvári prépost. Gróf Teleki Géza. P onori Thewrewk Emil egyetemi prorektor. Török Zoltán nógrádmegyei főispán. Thurőczy Vilmos nyitramegyei főispán. Dr Vályi Jáno* eperjesi püspök, Várossy Gyula pápai praelátus. Vajda Ödön zirci apát. Báró Váy Dénes pozsonyi főispán. Dr. Való Simon pozsonyi kanonok. Wlassits Gyula kultuszminiszter. Az egyházi zene. Kersch Ferenc főszékesegyházi karnagy a jubileum alkalmára nagyszabású uj (8-ik) misét komponált, amelynek betanítása erősen folyik. A főszékesegyházi zenekar a két katonai zenekar legképzettebb tagjaival lesz kiegészítve. Jelentkezések. Elsőnek, mint megírtuk, a diszmenetben való részvételre a Betegsegélyző Pénztár jelentkezett. A Párkányi Tüzoltóegylet bejelentette, hogy aug. 15-én reggel 7 órakor negyven tagjával a Széchenyi-téren lesz és a rend fentartása körül szívesen segédkezik. A Párkányi Ipartestület is bejelentette a menetben való részvételét. A Szentháromság-szobor leleplezésésének főrendezője: dr. Fehér Gyula is szétküldötte már a meghívókat. A székesfőkáptalan válaszolt is, kijelentvén, hogy nagy örömmel vesz részt az ünnepségen. Vegyes hirek. Bejelentkeztek az ünnepekre : Leányvár községből 200-an, Endrefalváról 500-an, P.-Marótkról 350-én, Kis-Garmatról 250-én, Pőstyénből 500-an, Kéméndről 400-an, N.-Ölvedrol és Kúráiról 600 an, Ipolyfödémesrol 100-an, ködökön, bérces völgyeken át, mig egyszer csak azt veszem észre, hogy a biciklim első kerekén a gumi laposan halad. No, Szent Kleofás, szépen vagyunk! Leszállok ; kiveszem a szelepet. Tényleg a szelepgumi volt elszakadva. No ez nem nagy baj. Mindig van nálam vagy egy negyed méter készlet; ezt nem lesz nehéz pótolni. Igen ám, de azt nem vettem figyelembe, hogy a szelepgummi készletem még tavalyi s igy már elpuhult volt. Bármennyit húztam a szelepre, mindannyi még a húzásközben elszakadozott. Gyalogoltam tehát a legközelebbi korcsmáig, — gondolván, hogy majd csak találok olyan kollégát, akinek megfelelő készletéből kölcsönt kérhetek. Tényleg ment is arra; vagy harminc kerékpáros; de mind csak olyan berchtesgádeni ozsonnára kiránduló lévén, valamennyien végtelenül sajnáltak, de nem segíthettek rajtam. Természetes, hogy már dühös voltam s mérgemben hálával fogadtam annak a becsületes képű bajor korcsmárosnak az ajánlatát, aki 4 márkáért hajlandó volt Berchtesgádenbe gépestül együtt befuvaroztatni. Pedig, aki maga is biciklista, csak az tudja, hogy micsoda halálos veszedelemnek kell annak lenni, amelyből egy kerékpáros gépestől együtt fiakkerra menekül! S még az a zsivány korcsmáros féltette a kocsijának a piros bársony bélését a gépemtől ! Persze nem kocsikáztam egy