Esztergom és Vidéke, 1900
1900-07-12 / 54.szám
ESZTERGOM és TOKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárpap és CSÜtÖrtÖkÖll. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: _ . _ MUNKÁGSY KÁLcMÁN- (hova a kéziratok, előfizetésed, Byiltterek és hirdetések kfildendők) •pLOFIZKTESI ÁRAK : Bgész *«e — — - — 12 kor. — fi. Laptuiajdonos kiadókért: Széchen yi*tér, 330. szám. Fél évre— — — — — 6 kor. —fii. bortfer. ^-„j-^.^g, 311 "DR. PROKOPP GYULA- •*> «..,...,..„..„„.,.„.. Az elfogadott programm. Esztergom, július 10. A kilencszázados ünnepségek programmját, amelyet vasárnap olvasóinknak bemutattunk, hétfői ülésén a nagy bizottság is, minden érdemleges megjegyzés nélkül magáévá tette s igy tehát ma már egészen határozott vonásokkal magunk elé rajzolhatjuk augusztus 15-ike teljes képét. Nem tagadjuk, nem is tagadhatjuk : nem olyan volt az a kép, amelyet e napról hónapok óta a hazafias és vallásos érzés palettájáról vett színekkel, a reménység ecsetjével festegettünk. Immár látjuk, hogy az egyházfejedelmen kivül magas egyházi méltóságok lesznek itt, impozánsnak Ígérkezik a katolikus tanítók zarándoklata s maradandó emléke is lesz e kiváló dátumnak a Szentháromság-szoborban, amelyet ugyan csak utólag, alkalomszerüleg tettünk meg jubiláris emléknek; lesznek nagyszabású hálaadó istentiszteletek, amilyeket csak a mi főszékesegyházunkban lehet rendezni. Ámde kétségtelen, hogy mindé programmpontok meglehetősen a jubiláris sablonok magasabb keretében mozognak s nincs közöttük olyan kiemelkedő, amely jellegezné a kettős nagy ünnep jelentőségét és kiválóságát: kilencszázados évfordulóját a magyar királyságnak és ! a magyar kereszténységnek. Ezt a (karaktert megadta volna magában | is a Szent Jobb elhozatala, ahogy a mülenium évében Budapesten a szent Korona hódoló menetben való körülhordozása. A felvetett nép eszme sorsáról a hétfői gyűlésen már senki sem tudakozódott, bizonyára azért, mert tudták, hogy Rózsa Vitái gyönyörű indítványa ma már meg nem valósitható. Amint azt hisszük, hogy a hétfői nagy bizottság az egész programmot azért fogadta el hallgatólag, mert tisztában volt azzal, hogy ma, 5gy hónappal az ünnepek előtt, úgy változtatni nem lehet rajta, hogy a két nap országos és nem; zeti, maradandó emlékű ünnepséggé } varázsoltathassák. És éppen azért hallgatunk mi is j s vesszük, fogadjuk a programmot úgy a hogy van s immár csak azt . tartjuk kötelességünknek, hogy az 1 minél fényesebben, minél teljes ! mértékben sikerülhessen s hogy ! ehhez minden esztergomi polgár • a maga erejéből, minden ma már csak ártalmas tépelődést, elégedetlenkedést félretéve, hozzájáruljon. Tegyük meg pedig ezt annál is j inkább, mert kezünket szivünkre I téve : be kell ismernünk : első sor( ban is magunk vagyunk az okai, ! hogy országos nemzeti ünnep helyett egy inkább csak egyházi karakterű ünnepben lesz részünk. Azt hisszük, hazánk történelmét nemj jcsak városunk vezető emberei, de minden polgár ismeri, maga lapunk 'másfél évvel ezelőtt foglalkozott • először a küszöbön álló, éppen városunkra oly nevezetes időponttal. Volt-e legcsekélyebb viszhangja fel1 szólalásunknak, akadt-e egyetlen 'testület, vagy férfiú, aki a nemzeti esztergomi ünnep létesítése érdekében szavát felemelte, agitált, lépéseket tett ? . . Sem nálunk, sem egyebütt az országban. Mikor a püspöki kar meghozta ismeretes határozatát, még a mult év szeptember havában, amely az ünnepet trifurkálta és nagyjából kereteit is megszabta, felszólaltunk-e akkor, tettünk-e lépéseket a határozat megváltoztatása, az ünnep jellegének erősebb kidomboritása érdekében ? . . . Nem, jóllehet a püspöki kar határozata pahlikálva volt minden lapban s jóllehet akkor még idejében voló lehetett volna felszólalásunk. Hallgattunk, nyugodtan várakoztunk egész április 4-ig, az első értekezletig, amelyre az érseki helynök összehívott s amelyen már úgyszóllván fikszirozott tervvel állottunk szemben s amikor már későn volt J minden nagyobb változtatás megki• sérlése. Megpedzettük ugyan azokat, de ismét csak egészen másokra biztuk az azokban való eljárást, ahelyett, hogy magunk is utána b .Esitepgom és Vidéke- imája, 1 tavak mellől. 1. Mondsee, 1900 júl, 5. Kedves barátom! Egyelőre nincs szerencsém. Nem elég, hogy a még mult hó 26-án feladott holmim, ma sem érkezett meg, de tegnap déltől fogva olyan eső szakad a nyakunkba, hogy a házból kimenni sem tanácsos s annálkevésbbé ajánlatos hegyi sétákat tenni. Itt ülök tehát a szobácskámban s mivel az ilyen időben az embernek minden bűne az eszébe jut, egyszerre arra a bűnös tudatra ébredtem, bogy „becses lapunktól otthon a te személyedben el sem búcsúztam. Ez uton küldök tehát egy Istenhozzád-ot s bűntudatom kiengeszteléseképpen néhány sort az „Esztergom és Vidéke" részére. Tulajdonképpen alig van mondanivalóm. Mert ez a bájos helyecske, ahol most vagyok, kevés ember előtt ismeretlen. Minden útikönyv megemlékezik róla s hol van manapság civilizált ember, aki nem ismerné a Saltzkammergut regényes vidékeit ? Minden tiz kilométernyire egy-egy tóban gyönyörködhetik, aki erre felé jár. Legtöbbnyire meredek, fenyőkkel benőtt hegylejtők nyúlnak bele ezekbe a tavakba, néhol megszakítva egy fátyolszerü viz0 eséssel, vagy (mint itt a „Drachenvand") kopár, szürke sziklákkal. Itt is, ott is kacér kis nyaralók tükröződnek I a csendes viz kékjében, vagy a fenyőj erdő sötétjében félelmetesen tör égfalé 'valamelyik rablólovag várának a tornya, messzelátható betűkkel hirdetve a „Hotel" s „Pension" varázsszavakat. S a gyanútlan idegen tele zsebbel kilép a partra, belép az omnibuszba; hat hét, vagy két hónap múlva pedig zsebbéli s kedélybeli megkönynyebbüléssel robog valamelyik Express-en, hogy belépjen a taposó malomba, melyet az európai civilizátió hivatalnak, avagy üzletnek nevez. En a magam szerény viszonyaira, j vagy inkább talán arra való tekintettel, | hogy nyugalmas éjjeleim legyenek, elkerültem volna a „Hotel"-eket, ha ugyan itt: Mondsee városkában egyáltalán volnának hotelek. Mert itt bizony mindenütt csak a „Gasthaus" járja. Kivül a gőzhajó állomásnál ugyan két hotel van hirdetve: a „Königsbad" és a „Post"; de mig az első aránylag messze kivül esik a városon, addig az utóbbi csak a hirdetőtáblán Hotel, mert a felírás ékes fekete betűkkel a „Gasthaus zur Post" firma van felpingálva. Mint Esztergomban a Gerecse, Váczott a Naszály, Egerben a Kékes, Ischlbena Daehstein, Ausseeben aLoser, Saltzburgban a Gaisberg, úgy itt Mondseeben a Schafberg a legnagyobb úr. Egyezerhétszáznyoclvan méter magasra emeli ez az úr kopasz fejét az ég felé s a búbján kacér házisipka gyanánt emelkedik egy „Hotel", hogy az angoloknak is legyen valami látnivalójuk, ha idevetődnek. A Schafberg diktálja itt az időjárást, ami hogy nem mesebeszéd, azt igazolja a következő helyi versecske: Hat der Schatberg an Huat So wird's Wetter guat Hat er aber a Eres (Krause) Danii wird's Wetter bes. Be most, amint az ablakomon beintegető fenyők és vadgesztenyék fölött elnézek, sem a Huat-ot, sem a Schafberget nem látom. Mint egy mesebeli királyfi, kimondotta, hogy köd előttem, köd utánam, fehér az egész távolság. Schafberg és Drachenwand ő felségeik inkognito óhajtanak maradni s hogy mikor fogadnak ismét, Szent Barométer a megmondhatója. De még a tóból, ebből a zöld emailba foglalt türkiszből sem látni semmit. Csak messze a ködből hallatszik olykor valamelyik gőzhajócska füttye, a mire a p. t. kurpublikum, unalmában totalizatőrt csinál arra, hogy Biambergben van-e most a gőzös, avagy Schai ningben s a „Habsburg" fütyult-e most, vagy a „Mondsee" ? Ködös lévén az idő, érdekes lesz elmondanom a regét, amely arról szól, hogy ez a bájos kis tó, a Mondsee, hogyan kapta a nevét. Tegnap felmentem a „Mariahilfer Kirchlein-höz ; szép, napsugaras reggel volt, hát leültem a templomocska előtt egy padra s a legyecskék zümmögése, fiókjaikat édes szeretettel etető verebek csiripelése, meg a távol hegyoldalakon legelésző tehenecskék kolompjainak álomba ringató hangja mellett, egy öreg mesemondótól hallottam ezt a regét: Egyszer, nagyon régen Utiló (v. Odiló) bajor herceg, szuroksötét éjjel, azok között a hegyek kőzött s azon az uton lovagolt kíséretével, amely St. Gilgenbe vezet. Scharfling nevezetű községben akart a herceg megpihenni. Keskeny volt az út (amint ma is az) ; mellette szédületes mélység. Egy félrelépése a lónak s a lovas a halálok halálával hal meg. A herceg és kísérete már Istennek ajánlották a lelküket; mindannyian el voltak szánva a legborzasztóbb végre, — amikor egyszerre széjelváltak a felhők, melyek között előtűnt a szelid hold fénye s visszatükröződve a csendes tó felszínében, bevilágította veszedelmes örvényüket. Ennek az emlékére, az Ur 739-ik esztendejében alapította Utilo ama bencés kolostort, amelynek épülete s temploma ma is fönnáll Mondsee városában s mig az utóbbi jelenleg a város plébániatemploma, addig az előbbi a "Wrede hercegek rezidenciája s jelenleg Wrede Ignatia hercegnő, egy tisztes agg matróna otthonául szolgál.
