Esztergom és Vidéke, 1900

1900-06-03 / 43.szám

intézetek mennyivel kevesebb erő­vel dolgoznak . . . Nos, ez a fel­vetés már inkább rosszakarat, mint tudatlanság jele, mert ismerjük va­lamennyien a pénzintézetek egy­szerű, átlátszó, mindég egyenes vo­nalakkal körülirt munkakörét . . . S csak egy adórészletet vájjon hány tétel alá kell könyvelni az adópénz­tárban ? . . Kell, mert felsőbb ren­delet írja elő. Mindezeknél fogva, a tárgygyal sokáig és behatóan foglalkozva s értekezve oly férfiakkal, akik véle­ményét respektálandónak ismertük meg: a magunk részéről — nyu­godt lélekkel — semmi pozitív ja­vaslatot tenni nem tudunk és nem merünk. Ám a kérdés megoldása céljából csak azt az eljárást ajánl­hatjuk : küldessék ki egy kisebb bi­zottság, amely a város tisztikarának vezető elemeiből s szakértő, arravaló, komoly férfiakból állana (amilyeket a kiküldetés kétségtelen terhessége, amint a függő kölcsönök ügyénél is láttuk, sohasem riasztott vissza,) akik ott a helyszínén, a pénzügy­osztályban, a pénztárakban közvetlen működésében, minden egyes alkal­mazott elfoglaltságát, eljárását, se­rénységét megfigyelve, kellő ideig figyelnék meg az egész apparátust.*) Igy teljesen tisztába jönnének a beteg organizmusával, életmódjával, körül­ményeivel, mindenesetre tudnának olyan medicinát proponálni, amely beválna s elnémítaná a sok jó- és rosszindulatú felcsereket, akiknek lár­mája csak megzavarja, megijeszti a beteg családját: a polgárságot. A gyógyítási processzus megkez­déséhez azomban már igazán itt az ideje hozzáfogni. Sero medicina pa­ratur, si mala per longas convaluere moras. Aucun. Kossuth-utca. Esztergom, június i. Nyolc évvel ezelőtt, amikor mi­ként az egész ország, városunk is — a > Tarkaság* kezdeményezé­sére — lelkesedéssel ünnepelte meg Kossuth Lajos kilencvenedik szüle­tésnapját, Frey Ferenc országgyű­lési képviselőnk ünnepi beszéde után, nyomban elhangzott az indít­vány, hogy Kossuth nevéről, akit városunk közönsége még 1861 január 15-én diszképviselőjévé válasz­tott, egy utca neveztessék el. Ez indítvány azután éppen e lap hasábjain formuláztatott határozot­tabban aképen, hogy az az utca, amely még a vasut-korszak előtt, a szekerezés századában nevezte­tett el Buda-utcának s amely elne­vezés vissza maradottságunkra, arra az időre emlékeztet, amikor még országutakon utaztunk, kátyolos, po­ros országutakon, nyikorgó szeke­rekkel, amely városunk kőkorszaka jelenti: ez az utca neveztessék Kossuth Lajosról, akinek legnép­szerűbb nótája is Esztergomban ter­mett. *) Tudomásunk szerint a polgármester, a főügyész és a főjegyző már meg is kezdették a megfigyelést. A szeri. Úgy tudjuk, hogy már az a vá­rosi képviselő is ki volt jelelve, akinek az 1892 október 18-iki köz­gyűlésen az erre vonatkozó indít­ványt meg kellett volna tenni, ám az akkor mégis elmaradt egyesek nyárspolgárias félénksége miatt, akik nem tartották opportunusnak az el­keresztelést, amikor úgyis van már a városnak egy »nagy rebellistá­ről: Bottyán Jánosról, Rákóczy Fe­renc vitézlő fejedelem hűséges ku­ruc generálisról elnevezett utcája!* De hogy elkövetkezett a szomorú nap s a kerepesi temető meggaz­dagodott a nagy sírral, követve a főváros példáját, amely nyolc évvel előbb hozott határozatának csak akkor szerzett érvényt, a mi felfogásunk is megváltozott s lelkesen határoz­tuk el a Buda-utca Kossuth Lajos utcára való elnevezését. Hat év múlott el azóta s a nagy a szent nevet még mindég hiába ke­ressük az utcatáblákon. Tartózkodván minden felesleges rekriminációtól, e helyütt csak egy­szerűen felkérjük a polgármester urat, hogy elődje kegyeletsértő feledé­kenységét expiálva, legalább Lajos napjára szerezzen érvényt a hat éves határozatnak. Vele szemben tudjuk — minden méltányos eset­ben — az egyszerű kérés elegendő. K-l. Zöldséges piacunkról. Esztergom, június i. Hetek, sőt hónapok óta minden szom­baton halljuk a háziasszonyoktól — nem­csak az örökösen panaszkodóktól, ha­nem azoktól is, akik nem szórakozásból, vagy szokásból panaszkodnak, — hogy a heti piac, különösen pedig a zöldség piac városunkban rettenetes drága és drágul folytonosan. Kétségtelen, hogy a panasz alapos s annak okát is könnyen megtaláljuk. Kertészeti iparűzés egyáttalán nincs vá­rosunkban, mint például csak a közeli Tatán, Komáromban, Ersekujvárott. A kofák napról-napra néhány marék zöld­séget, pár szál uborkát, egy-két csomó retket helyeznek el piszkos, sárba fürdő rongyaikon és taksálják, ahogy tetszik. De egyáltalán nem termelnek annyit, hogy a közönség szükségletét — bár­mely árfolyam mellett is — kielégíthet­nék. Konyháinkat a komáromi kertészet segíti ki. A helybeli kófanépség tavaly mégis eredményes mozgalmat indított ellenük, bár kevéske, gyönge árucikkei­ken, az ő konkurenciájuk mellett is, min­dig túladhattak. Ki is vívták, a helyi ipar pártolása* ezúttal csakugyan hamis cégére alatt, hogy a komáromiak csak a két hetivásárqs napon árusithassanak. S mi lett az eredmény ? Az árak semmit sem szállottak alá, a közönség pedig szükségleteit nem szerezhette be szerda és szombat kivételével, pedig hát nem lehet annak ellátását e két napra limi­tálni. Éppen ezért teljesen helyesnek tartjuk, hogy az illetékes hatóság a komáro­miakkal szemben hozott tilalmát nem hajtja végre szigorúan s ezzel csak a nagy közönség érdekeit szolgálja. S ép­pen azért — mert a piaci drágaság még mindég abnorrais — határozottan állást foglalunk a mellett is, hogy a most je­lentkező s elismert jó, friss és jutányos cikkekkel biró tatai kertészeknek is a komáromiakéval egyező piacolhatási en­gedély adassék s ez volt jelen felszóla­lásunk fő célja. Egyáltalán nem vagyunk barátjai a piac, a kofák túlságos, középkori stilü meg­rendszabályozásának, amilyen például az az indítvány, hogy miként Korponán, itt is reggeli 8 óráig a kofákat internálják a városházán. A piac annál jobb, annál többet vonz, minél forgalmasabb. Bu­dapesten a központi vásárcsarnokban van a legtöbb kofa, persze a legtöbb árucikk is, de e helyütt legolcsóbak is az árak. Ha a kofák ismételadásra is veszik, de megveszik a portékát: fog ide tódulni az el­adó. S ennek nemcsak az lesz az eredménye, hogy a nagy kínálat leszállítja a kofa árakat is, de meg lesz az a haszna, hogy az eladók a vásár után itt, keres­kedőinknél s iparosainknál szereznek be mindent, amire szükségük van. S igy virágozhatík fel a sokat emle­getett >helyi ipar.* Akik pedig — ami mindenesetre ideálisabb volna — a helyi zöldséges ipar megteremtésével óhajt­ják, kezdjenek mozgalmat ez irányban s járjanak elöl jó példával. Egyelőre azon­ban szükségünk van a kövesdi vajas asz­szonyra, a komáromi zöld paprikára, a tatai főzelékre. Nemo. Esztergom, június 2. — A párkányi járás széhelye. A párkányjárási székhely áthelyezteté­sének kérdése befejezettnek tekint­hető. A belügyminiszter tudatta az alispánnal, hogy a székhely Pár­kányba való áttétele ellen semmi kifogása nincs, csak a törvényható­ság hozzon e tekintetben határoza­tot, az hirdettessék ki s azután — megerősítés végett — terjesztessék fel hozzá. Az áthelyezést annál ke­vésbbé kifogásolja, mert az igaz­ságügyminiszter, akivel érintkezésbe lépett, kijelentette előtte, hogy a járásbíróságot Muzsláról feltétlenül áthelyezi Párkányba. — Személyi hirek. Andrássy János kir. tanácsos, alispán, családjával együtt, császárfürdői tartózkodásából ma vissza­érkezett s hivatalát holnap átveszi. — Walter Károly kir. posta- és távirófelü­gyelő nejével együtt Pannonhalmára utazott, ahol a pünkösdi ünnepeket tölti. — Brunner I., előkelő hoteliér Sidney­ből, Ausztráliából, ahova sok évvel ezelőtt hazánkból elszakadt, magyarországi útjá­ban helybenlakó rokonai látogatására városunkat is útba ejtette. — Bausz Teodorik, Meszlényi Lambert és Wohl­muth József főgimnáziumi tanárok az ün­enpekre távoztak városunkból. — Búcsú Wurm alezredestől. A hely­beli helyőrség ma vett búcsút Wurm Venczel alezredestől, aki Frigyes főher­czeg vezérkari irodájába osztatott be. Délben ünnepi lakoma volt a tiszti ka­szinóban, este közös vacsora a » Fürdő* szállodában, amely után az egész tisz­tikar, a katonai zenekar hangjai mellett, kikísérte a bécsi hajóhoz a kitűnő bajtár­sat, aki családjával együtt immár vég­leg távozott városunkból. — Priorválasztás. A pannonhalmi fő­apátság monostorának főperjelét minden harmadik évben újra választják. A jelen­leginek : Kroller Mátyásnak mandátuma most jár le, miért is a főapát elrendelte az uj választást. A rend tagjai a válasz­tócédulákat f. hó 15 ig kötelesek be­adni. — Rózsaszínű rovat. Kari György, a herceg Metternich-féle bajnai uradalom egyik legképzettebb gazdatisztje jegyet váltott nozdrovici Nozdroviczky Olga kisasszonynyal, Nozdroviczky Miklósnak, a város sokérdemű erdőmesterének ki­váló műveltségű, szép leányával. Lengjen mindentíor a boldogság és megelégedés géniuszának aranyosfehér szárnya a sze­rel^mkötötte frigy felett! — Fizetésemelés. Dr. Etter Dezső budapesti kir. alügyész, városunk jeles fia, magasabb fizetési osztályba lépett elő. — Esküvők. Ambrőzy Béla székesfő­városi tanitó, városunk fia, a budapest­erzsébetvárosi templomban f. hó 26-án d. u. 6 órakor esküszik Örök hűséget szép menyasszonyának : Márkly Ilonká­nak, Márkly Géza fővárosi elöljáró leá­nyának. — Polgár M. Emil f. hó 12 én délután 1 és fél órakor vezeti menyezet alá a helybeli izraelita templomban szép aráját: Renner Irént, Rénner Gáspár pár­kányi nagykereskedő leányát. — Képesítő vizsga. Weber Jáczint, a helybeli főgimnázium legifjabb, de nagy ambíciójú és szorgalmú tanára a képesítő vizsgálatot a budapesti egyetemen kiváló sikerrel letette. — Halálozások. Szerkál György Jó­zsef II. éves tanítójelölt fiatal élete 18-ik évében elhunt. Gyászlap tudatja Mészáros János érde­mes polgártársunk f. hó 30-án este, élete 75-ik évében történt elhalálozását. Teme­tésén az Ipartestület testületileg megje­lent. — A betétszerkesztés, amint halljuk, a legközelebbi időben városunkra nézve fel lesz függesztve, amenyiben az igaz­ságügyminiszter nem idegenkedik a vá­ros abbeli óhajtásának teljesítésétől, hogy a betétszerkesztés egyöntetüleg a kapcsolt részekre is újból kiterjesztessék. A felfüggesztés a munkálatokban hosz­szabb időkülömbözetet is jelent. — A Kaszinóból. A Kaszinó tegnap választmányi ülést tartott, amelyen két új tagot vettek fel. A egyesület által afőgim­náziumi ifjúság részére hirdetett Schéche­nyi-pályadijra ezúttal három munka érke­zett. A választvány a biráló bizottságba a maga részéről dr. Burián János vál. tagot küldötte ki. — A helyőrségből. Ajkay András főhad­nagy, hat hónapi szabadságideje letel­tével, ezredéhez újból bevonult. — Változások a reáliskolában. A hely­beli reáliskolában az uj tanévre három tanári állás üresedik meg: két rendes és egy helyettes tanári, két magyar-né­met nyelvi, egy természettani és mennyiségtani tanszék. A tanács — a tanügyi bizottság javaslatára — tegnapi ülésén elhatározta, hogy az állásokra Iegközebb kiírja a pályázatot. Ez álláso­kon kívül betöltendő lesz a nyugalomba vonuló veterán tanár : Kaan János helye. — A pénzügyi osztályból. Az ujabb időben ugylátszik, szinte tervszerüleg terjesztik azt a hirt, hogy a tanács úgy kontemplálja akár a pénzügyi tanácsosi, akár az adópénztárosi állás megszünte­tését, hogy helyette két könyvelői állást rendszeresítenének, egyéb pedig minden maradna a régiben. Vagyis csöbörből­vödörbe jutnánk. A tanácstagok minden­esetre foglalkoznak a reform kérdésével, amely akkor sem válnék könyüvé, ha némelyeket, akik magukat hozzáértőknek vallják és véleményüket hiába kínálják, szintén meghallgatnának. A híresztelés egyéb része azonban téves. A változta­tás csak úgy jött szóba, hogy a meg­üresedett állás helyett, ennek szabály­rendeleti törlésével szintén szabályrende­letileg kreáltassék két könyvelői állás, szüntettessék be azonban végképen négy dij­noki állás. A közgyám pedig, akinek munkaköre a kórházgondnoki állás önál­lósitásval megfogyott, a városházára rendeltetvén be, a p. ü. osztályban szin­tén megbízatnék bizonyos munkálatokkal. Mindez azonban még mind csak meg nem jegecesedett terv, amelyet tordel­getni időelőtti. — A sziget rendezése. A építészeti bizottság csütörtöki ülésén elhatározta, hogy az alispántól sürgősen átkéri a Mária Valéria és Lőrinc-hid között hú­zódó útnak s a reá vonatkozó kisajátí­tásnak tervezetét, hogy igy a nyílandó utca vonala megállapítható legyen s az esetleges házépítésekre az engedély meg­adathassék. — A főgimnázium disztáblája. A gim­náziumépitő bizottság csütörtöki ülésén elhatározta, hogy a sarokletompitásra szánt disztabla fekete márványból ké­szüljön. Felette, a keret koronájaként a város címere fog alkalmaztatni. Magára a táblára fenn Szent-Benedek keresztje lesz bevésve s alatta a következő lapi­daris felírás: RÓM. KAT. FŐGIMNÁZIUM. ÉPÜLT 1900 BAN. E felirat elipsis alakú lesz, az egyes betűk 20 centiméter magasak. A tábla elkészíttetését ifjabb Eggenhofjjer József vállalkozónál már meg is rendelték.

Next

/
Thumbnails
Contents