Esztergom és Vidéke, 1900
1900-05-20 / 39.szám
1SZTEKG0M és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. \Heg}éleT\Ík Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: D M ~*T*" _ MUNKÁCSY KÁIÍMÁN- (bova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések kOIdendök) ELŐFIZETÉSI ARAK : I^évfe- ~~ - ~~ - "~ — ~~ - *!! koí' - £* L. P tBi*jdono 8 kiadókért: S z ^ c M^y^ér f 330. Száll). Negyedévre DR. PROKOPP GYULA- * «-«ut— -^ A kisdedóvás a közgyűlésen. Esztergom, május 18. A csütörtöki városi közgyűlés feltűnő röviden bánt el a kir. tanfelügyelőnek a kisdedóvó intézetek számának szaporítására vonatkozó indítványával. Nem is annyira az anyagi erő hiányosságát hangsúlyozta, mint inkább azt, hogy nincs nálunk szükség több kisdedóvodára. Nem tudunk megnyugodni a közgyűlés határozatában. Hisz ha végigmegyünk városunknak földműveléssel foglalkozók által lakott utcáin, a tavaszi és a nyári évadban az utcák és pocsolyák, a szemét és az iszapos, nyilt csatornák kellő közepén találjuk az ujabb generációnak— a csúszó-mászótól felfelé egész a hatévesig — minden egyes nagyreményű tagját. Olyan valamennyi, mintha tiszta ruhát sohasem viselt volna a testén ; arca, keze mocskos az utcai por és sár nyomától. A kocsisoknak egyéb dolguk sem akad, mint egyik gyermeket a másik után tenni félre az útból oda, ahol azok az elgázolás veszedelmének kitéve nincsenek. Valóságos istencsodája, hogy a rendőri krónika nemcsak heti vásárok alkalmával, de naponkint be nem számol egy-egy végzetes kimenetelű elgázolásról, kutbaesésről, vizbefulásról. És szintén csodaszámba megy, bár gyermekhalandósági statisztikánk eléggé vigasztalan, hogy a járványos betegségek még tömegesebben nem szedik áldozataikat a kisdedek sorából. És ki merjük mondani, hogy mindennek egyedüli elháritója a kisdedóvás lelkiismeretes, fokozott előmozdítása volna. Az 1891 : XV. törvénycikk pedig ahogy a kir. tanfelügyelő átirata is hangsúlyozta, a hatóságokat szigorúan utalja arra, hogy a kellő gondozásban, illetve háziápolásban nem részesülő gyermekeknek kisdedóvodákat, vagy legalább menedékházakat állítsanak fel. Amennyiben pedig a törvény szigorú betűinek érvényesülniük kell s ez a hatóság részéről meg nem történik, ki szenved legnagyobb sérelmet, az esetre, ha a gondozatlan gyermeket baj, vagy életveszedelem éri, mint maga a szülő? Az a szülő, aki az élet gondjai és terhei alatt görnyedezve, egyúttal a legszentebb kötelességet: a gyermekek nevelését is teljesíteni is hivatott. Am folyton rosszabbodó közgazdasági viszonyaink, az élelmiszerek drágulása s ezzel szemben a mezőgazdasági termeivényeknek árhanyatlása a földműves embert arra kényszerítik, hogy nem csak önmagának, hanem feleségének, sőt családja felnőtt s serdültebb tagjainak is munkához kell látni, hogy a mindennapi kenyeret megszerezhessék. Ezek tehát pirkadó hajnalban már a határban vannak, otthon hagyván a három—ötéves gyermeket egymagára, vagy egy annál alig fejlettebb másik gyermekükre bizva. Amiből, mint emiitettük, nemcsak a gyermekek testi épségének és egészségének veszélyeztetése származik, hanem az is, hogy a kisebb gyermek ellátására otthon fogott tanköteles korban levő másik gyermek iskolát mulaszt, amely körülmény természetesen értelmi fejlődésének rovására esik. Az esetre, ha a kisebbik gyermeknek elhagyatottságában baja történik : a törvény gondatlanság miatt az igavonó szülőt veszi elő, ha pedig a kisebb gyermeket a nagyobbal őrizteti s e végett ezt az iskolából kifogja ; az 1868: XXXVIII. t. c. 4. §-ával találja magát szemben és igazolatlan iskolamulasztásért esetenként egy koronától tiz koronáig terjedhető pénzbüntetést fizet. Hol itt az emberi igazságérzet, hol a humanitás, hol a méltányosság, dacára, hogy annyi ezret költünk kulturális célra ? Ezen segíteni kell városunkban, ahol a népesség főrészét földművelők alkotják, akik erejüket felülhaladólag járulnak a fent emiitett kulturális kiadások követelte pótadóhoz. A legrövidebb idő alatt fel kell állítani legalább két kisdedóvó-intézetet. Addig is, mig ez anyagi okokból nem lehetséges: legalább gyermekmenhelyeket. S egyelőre ez a mi indítványunk. Milyenek legyenek a menhelyek? Ezekben manap a viszonyok kényszerítő nyomása alatt válogatni nem lehet ugyan, de azért megvalósíthatók. Minden két-három utcában van legalább egy olyan ház, amelynek tágas udvara van. Valamelyik ház tulajdonosának kétségkívül van felnőtt lánya, aki 10—20 gyermek felügyeletét elvállalni képes. A városnak az. ily házak tulajdonosait rövidesen kikutatni nem nehéz s kevés áldozattal a gondozásban nem részesülő gyermekek egy-egy udvarban — hol egyúttal fedett helyiség is van — elhelyezhetők lesznek. Fizessen a város csak minden egyes gyermekért naponkint tiz fillért a gyermekek felügyeletével megbízott családtagnak s akkor bizonyosra vesszük, hogy a szülék örömmel fogják apró gyermekeiket igy elhelyezni, különösen ha tudják, amiben nem kételkedünk, —1 hogy a város a felügyelet ellenőrzéséről is gondoskodik. A proponált menedékhelyeknek bevezetése természetesen csak átmeneti intézkedés levén, azt egyszer s mindenkorra elfogadhatónak nem tartjuk, sőt ha a kisdedóvás előbbrevitelének ügye ezek révén feneklenék meg, az ellen elsőknek emelnénk szót, amennyiben e helyeken a gyermekek szellemi kiképzést el nem érnek, csak testi épségük volna biztosítóbbak. Ajánljuk tervünket az iskolaszék s a tanács szikes figyelmébe, azzal, hogy a kisdedovodák létesítéséhez, miként a szentgyörgymezei iskolaépítéshez, államsegélyt kérjenek, amelynek megnyerésében a kir. tanfelügyelő is mindenesetre hathatósan közreműködnék. Censor. Városi közgyűlés. — Május 17. — Egy komoly ügyekkel foglalkozó komoly tanácskozó testülethez méltóan, mintaszerű rendben és nyugalomban folyt le a csütörtöki közgyűlés, úgy hogy már hat órakor végződhetett is. Nem is mulasztották el a régi idők sok viharlátott harcosai megjegyezni: »Welche Wendung durch Gottes Fügung.* Őszinte örömünkre szolgál konstatálhatni, hogy csakugyan így van ; e tekintetben az új polgármester már teljesen bemutatta arravalóságát, amint a tárgyalások folyamán — az egyik kényes tárgynál — az egész képviselőtestület elismerteazt is hogy a városházán minden vonalon határozott haladás, javulás konstatálható. Az ülés 1 lefolyása a következő volt: j A méhesvölgyi rétből megvásárolni , szándékolt területrész ügyében — a szükI séges többség együtt nem lévén — nem , határozhattak, de határoznak mindenesetre a június 7-ikére kitűzött közgyűlésen, lévén ez már a harmadik kitűzött \ határidő. | A zöld tó lecsapolása is végre a megvalósulás stádiumába lépett. A városi mérnök három tervet mutatott be. Az első szerint a tér s a hozzájáró utcák egyszeüen feltöltetnének. A másodiknál az utcák közepén 3 méter széles folyóka létesit'• tetnék. A harmadik szerint 6 méter í széles folyóka és az utcák kiköveztetnének. Az első költségvetése 3096, a \ másodiké 3800, a harmadiké 9080 korona. A tanács a második tervet ajánlja elfogadásra, mivel az esővizek lefutása céljából a folyókára szükség van; a kövezés boldogabb időkben úgyis létesíthető. E javaslat lett elfogadva azzal, hogy a munkálat költségeit a járdakóalapból kölcsönzik ki. A közpénzeknek a helybeli pénzintézetekben való elhelyezése tárgyában is határoztak. A Takarékpénztár, hivatkozva erősen a városnak tett nagy szolgálataira, azzal az indítvánnyal lépett a tanács elé, hogy a közpénzek közül — az alap és tartaléktőke arányában — az intézetben 65, a Kereskedelmi és Iparbankban 27, a Hitelbankban 8% helyeztessék el. A tanács acceptálta ez arányosítást azzal, hogy mivel az Iparbankban ielenleg jóval nagyobb Összeg van elhelyezve, oda nem tesznek újabb betétet, amíg az arány létre nem jön. Dr. Rosszival István — a tanácsi javaslat egyéb részét érintetlenül óhajtván hagyni, — az egyszerűbb számítás szempontjából — a 60, 30, 10%-os kulcsot ajánlja. Először a tanácsi javaslatra szavaztak 46 nemmel s 17 igennel. Dr. Rosszival javaslatát azután 52 igennel 8 nem ellenében elfogadták. Néhányan fellebbezésről beszéltek ; nos, annak úgy sem lenne foganatja. Nincs, hisszük, olyan felsőbb fórum, amely beavatkoznék abba a felelősségbe, amelyet ily esetben a névszerinti szavazással minden városi képviselő magára vállal. Örültünk, hogy a tárgynál, amelylyel nem lélekemelő és épületes mozgalmak voltak kapcsolatban extra muros a vita el nem mérgesedett; el voltunk készülve reá. A képviselőtestület elvben már kimondotta, hogy a szentgyörgymezei elemi fiúiskola immár a tanulók számához mérten annyira szűk, hogy sem a paedagőgiai, sem a higiénikus követelményeknek meg nem felel. E bajok eltávolításának előkészítésére kisebb bizottságot küldött ki. E bizottság a mérnökkel megkészíttette az átalakítás tervezetét, amelynek költségvetése 8000 korona, ez esetben sem lenne folyosó, szertár, tanítói szoba s megfelelő udvar. Miért is a bi
