Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-13 / 37.szám

De azért kicsiny csapatunk, nem törődve az ezernyi akadálylyal, nem tekintve hátra, hanem mindig csak előre, — halad a maga kiszabott utján, amelynek végcélja nem az önérdek, nem a politika, nem a magasabb fórumok tetszésének a kiérdemlése, hanem az, hogy Magyarországnak azon a darabján, amelyet Esztergom vármegyének neveznek, a földmives, az iparos, a kereskedő és minden más foglalkozású állampolgár, olyan arányban találja fel a maga boldogulását, amilyen arányban ezt neki a jó közigazgatás biztosítani képes. Munkánk nem könnyű, de verítékünk hullása Bő kárpótlást talál abban a tudatban, hogy oly férfiú halad az élünkön, aki belőlünk egy test s vérünkből való vér. Ott kezdette a pályafutását ő is, ahol mi: a legalsó fokon s amennyi szeretettel emeltük Őt vállainkra 1894-ben. hogy őseink örök szép szertartásával magunk fölött úrf'á tegyük, épp annyi szeretettel üdvözöljük őt most, annak a nagy időnek a véghatárán, amelyet ma ünnepel. Mert ötven esztendő nagy idő egy ember életében ! Hányan születtek ennek a korszaknak a kezdete és alkonya között, akik ma már nincsenek ? — Birodalmak keletkeztek azóta s oly dinasztiák trónjai törtek össze, amelyek a legitimitás elvéből évezredes életre tartottak számot. Eszmék, amelyekért lelkesült az egész művelt világ, szertefoszlottak, mint a kelő nap sugarától megbolygatott köd s jöttek új eszmék boldogítani az emberiséget, amely annyi keserű tapasztalás után sem képes belátni azt, hogy olyan boldogságot, amilyent ő keres, ezen a földön föltalálni képes nem leend soha. S emberek születése és halála, birodalmak keltkezése és elmúlása, királyi koronák felragyogása és porbahullása, nagy eszmék felkapása, és a sárba tiprása, — szóval a nyüzsgő emberiség boldogulásra való törekvéseinek hatalmas áradatában áll egy szikla, mozdulatlanul, mert alapja lent van a mélyben s tisztán, pedig rajta szakadnak porrá az iszapos hullámok. Ez a szikla álljon még soká, ez a szikla a mi jelképünk ! Maradjunk mindig olyan kemények, legyünk mindig olyan tiszták. Tisztviselőtársaim s a vármegye egész személyzete nevében, szivem egész melegével, mély tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat s kívánom, hogy sokáig éljen. A város örömének tolmácsa egy másik kiváló szónok : Vimmer Imre polgármester volt, Szép és mély gondolatokkal teljes, nemes pátoszszal előadott üdvözlése Így hangzik: ^Vjininer^lBire: Méltóságos Főispán Urunk, királyi Tanácsos Ur! Tek. megyei törv. hatósági Bizottság! A törvényhatóságok társaságában a legnagyobb és a kis Esztergom vármegye egyenlő jogú tényezők; s az óriási különbözet dacára, amint hazánk földabroszán kiterjeszkednek, mindegyiknek egész feladat jutott a történeti múltban s egyik, mint a másik és valamennyi ugyanazon alkotmánynak — és szabadságvárnak volt őstornya és kemény magyar fejekből összehordatt védőbástyája; de egykép hivatvák ma is országunk politikai és kulturális épületének integritásában szilárd oszlopok gyanánt megállani, melyek betetőző kapirelláit az érdemes vezetés szolgáltatja. Hivatásunk s az irányító vezetésnek ilyetén méltatása alkalmas mértéket szolgáltat kezünkre, mely biztos szerkezettel felel meg a célnak, melynek arra ma szüksége van. Egy életpályának a megítélése nem lehet egy elvont feladat, hanem csak az adott viszonyokhoz és működési területhez alkalmazkodó igazságos törekvés, melyet mi is ezen ünnepélyes órában szivünk őszintességével követünk. A szemeink előtt lefolyt tevékenység ismeretének közvetlensége szolgáltatja ítéletünknek legbecsesebb biztos alapját és felebbezhetetlen megokolását; vármegyénk hálás közönsége ezen az alapon illetékes birája Méltóságod azon félszázados erőkifejtésének, mely kis megyénk határai közt is a szeretett közhaza javára csakúgy érvényesült, mint valamely nemes szívnek a többitől el nem választható funkciója, az élő szervezet egészében áldásosán érvényesül. Részletezni s minden nyilvánulásában emlékezetbe idézni azon nagy fejezetet, melyet Méltóságod munkás-élete nyitott könyvében nekünk szentelt, a mai ünnepség keretét meghaladó hiú törekvés lenne. Meg kell tehát elégednünk az értékes mű irányelveinek felsorolásával. A törvényhatóság közjogi állásának ápolása, majd felébbről is szeretete és tiszteletben tartása ; erős kötelességérzet nyugtalan munkássággal párosulva; személyválogatást nem ismerő készség és szivjóság az egyén tránt; ezen szakaszokat olvassuk Méltóságod tetteivel megszerkesztett önéletírásának indexében. S mi abban felsorolva van, Méltóságod osztó igazsága tárházából várraegyének és városnak nagyközönségnek, nagynak és kicsinynek, szegénynek mint gazdagnak egyaránt kijuttatta. Az élet sokszor mostoha adományainak felosztásában ; s a közszolgálat embere rendszerint kis jussért vergődik ; ha mégis lépésről-lépésre, fokról-fokra küzdve polcot érhet, mint ez Méltóságodnak érdemei jutalmául megadatott, eléggé ráutalva marad, hogy önlelkében keresse s találja meg a legédesebb jutalmat, a hiven betöltött hivatás boldogító tudatának koronáját. E kincset csak gyöngéd kézzel szabad érinteni, s csak azoknak ragyog tiszta fényével, kik hisznek benne, mert ismerik méhszorgalmú gyűjtésének történetét. Mi kérjük Méltóságodat, tudjon bennünket ily igaz hívőinek, kik méltók lelke kincsébe pillantani, nem azért mintha feltárásával értékesebbé tehetnők annak szerény megvonultságában nyert zománcát, hanem hogy megvilágítsuk a magunk gyönyörködtetésére azon szép keretben, melyet a közelismerés hálájától szívesen fogadhat a legnemesebb önérzet is. Fogadja kérem Méltóságos Főispán Urunk ajkaimról a közvélemény ezen viszhangját jelentősebbnek az egyes bizottsági tagénál, mert mint Esztergom szab. kir. város polgármestere városom ismert közérzületét, Méltóságod iránti hű ragaszkodását és nagyrabecsülését tolmácsolom ; azon városét, mely mikor közhatósági jellegének magasabb színvonaláról leszállittatott, beolvadásával Méltóságod vármegyéjét növelte meg kiterjedésében, népességében, anyagi és szellemi erőiben ; s ma annak testében, mint szive dobog, mert intellektuális forrásainak, kereskedelme és iparának lüktető gócpontja; társadalmi fejlődő képességének és közintézményeinek melegágya, és minden erőtényezői tömöritett kontingensének szolgáltatója, elannyira, hogy a megyei törvényhatóság önkormányzatában bizottsága egészének egy harmadát tevő arányszámmal vesz részt. Közel járunk a kegyeletes napokhoz, midőn hazánkban a szent kereszt diadalának kilencszázadik esztendejét fogja jubilálni ; ezen országos ünnepség Kliót fogja tanuságtételre hivni, hogy városunk ormán a szent korona ragyogott. Bármennyire emelje is ezen nagy tradíció városunk hazafias önérzetét, mégsem a régi dicsőségen akarunk táplálkozni, mely koszorús költőnk szavai szerint: »késik az éji homályban< — hanem a mai napság osztályrészünkül jutó gyakorlati feladatok hazafias átértése szabja meg kötelességeink irányát; amely kötelességek átértésébŐl folyó elfogulatlansággal nemcsak a megyei közös gazdálkodásba adott betétünk értékét ismerjük ; de ismerjük terhelő lapunk számláját is, és hű kötelességtudattal igyekezünk arra jegyzett tartozásunkat is leróni. A kettős mérleg ilyetén súlyegyenlőségben tartása a megye testébe ojtott szabad kir. város fájának egészséges begyökeredzéhez vezet; s ha Méltóságod ezen fát szeretettel ápolja, vármegyéje szivét melengeti saját kebelén, és el nem évülő hálánknak olyan hajtását nemesiti be a termő törzsbe, mely a testvériség ősszható erőinek áldásával akkor is virulni fog, midőn már mi itt nem leszünk, hanem utódaink fogják e ma leleplezett kép tiszteletében átszállított hagyományunkat hiven őrözni és becsben tartani. A megyei zászló alatt, mely sokáig Méltóságod kezében lengett, most is vezérét követi a sereg régi hűségével; s e hű seregben Esztergom szab. kir. városa nem egy század, hanem a zászlóalj erejével áll Méltóságod mellett; s az egésznek lelkes örömével kívánja, hogy Méltóságodat, ki onnét fogva, hol a felajánlott vér szolgáltatta a hazafias keresztség szentelt vizét, félszázados közpályáján jogcímet vivott ki magának, hogy a költővel elmondhassa: ^Megfizettem szent hazám,« »Mind mivel csak tartozámc a gondviselés megyénk és városunk, valamint szivének részeit alkotó kedves uri családja javára és örömére, s mindnyájunk szeretetének vigaszára még igen sokáig éltesse ! Ünnepelt főispánunk éljen !! Most válaszolt a jubiláns. A mély megindultság fátyolával hangján, abban a csodálatosan közvetlen, megkapó, lebilincselő szónoki tónusban, ahogy csak ő tud közöttünk beszélni. Odatapadt a nemes alakra minden hallgató szeme, amíg ezeket mondotta: . Krj^amcz^^máB^^ Igen tisztelt vármegyei és városi Közönség ! Mélyen meghatva azon megbecsülhetlen jóságuk és kegyességük által, amelyei engemet közszolgálatom ötvenedik évfordulója alkalmából, szerény érdemeimért oly kitüntetésben méltóztattak részesíteni a minő kitüntetésben Esztergom vármegye szülöttje még nem részesült soha, — aligha fogok találni elég meleg hangú szavakat, hogy szivem mélyében érzett hálámnak és köszönetemnek kellő képpen kifejezést adhassak. Mélyen tisztelt Uraim! Ötven közszolgálati év — nagy idő egy gyarló ember életében ; mert egy félszázad lehet korszakalkotó még egy nemzet történetében is. S csakugyan ilyen korszakot alkotó félszázada volt az kedves hazánknak és nemzetünknek, a melyben én is közszolgálatokat teljesíthettem ; s ebből több mint negyven évet ezen nemes vármegye szolgálatában közvetlenül, vagy közvetve töltöttem el. Ssépek, magasztosak voltak s majdnem utópiáknak látszottak azon ideálok, a melyekért 52 évvel ezelőtt harcra kelt a magyar nemzet. Százezrek vére folyt el akkor sikertelenül; de végre mégis győzött a jog, törvény és igazság: s kedves hazánk ma nemcsak szabad, független és alkotmányos ország, hanem kulturális tekintetben is jogosan sorakozik Európa legműveltebb államai közé. Örömmel és megnyugvással tekinthetek ma én is vissza hosszú szolgálataimra ; mert ha csak egy paránya voltam is azon millióknak, a kik ezen szent eszmékért csüggedetlenül- harcoltak, — mégis, most több, mint 30 éven át vezetője ezen vármegyei politikai életének, a mely vármegye mindig előkelő szerepet játszott az ország törvényhatóságai között, — az imént elhangzott elismerő nyilatkozataikból szabadjon levonnom azt a megnyugtató következtetést: hogy hazánk ezen nagy történelmi korszakában én is iparkodtam hűségesen teljesíteni hazafiúi, polgári és tisztviselői kötelességemet ! Hajlott korom és megfogyatkozott egészségem nem engedik ugyan reményleni, hogy hosszabb ideig szolgálatukra lehessek, de legyenek meggyőződve, hogy mindaddig, amig ezen fényes állást betölthetem; életem főcélja, szivem és lelkem legbuzgóbb óhajtása és minden törekvésem oda lesz irányítva, hogy ezen nemes vármegye és kedves szülővárosom jólétét, boldogságát, felvirágoztatását, előmozdíthassam. Ehhez kérem ki a jövőben is szíves támogatásukat; s még egyszer a legmélyebb hálával megköszönve irántam tanúsított kegyességüket, magamat továbbra is jó akaró hajlamukba tiszteletteljesen ajánlom! A zúgó éljenzés lecsillapultával a főispán, mint elnök, bezárta a közgyűlést s ugyancsak zúgó éljenzés, tapsvihar között átvonult, a főispáni lakosztályba, mig a közönség egytől-egyig a délszaki növényekkel gazdagon körülvett arckép megtekintését kezdette meg. A tisztelgő küldöttségek közben azonnal szervezkedtek. Küldöttségek. A küldöttségeket, tisztelgőket Palkóvics László közig, gyakornok jelentette be az ünnepeltnek, akinek társaságát képezték : B. Szabó Mihály, dr. Hulényi Győző, Hamar Árpád és Kobek István. A sörrend a következő volt; 1. Katolikus Klérus. (Vezette: Boltizár József püspök.) 2. Közös hadsereg és cseudőrség. (Vezette : Rupprecht ezredparancsnok.) 3. Kir. Járásbíróság. (Vezette: Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró.) 4. Vármegye és államépitészeti hivatal. (Vezette: Andrássy János kir. tanácsos, alispán.) 5. Esztergom sz. kir. város. (Vezette: Vimmer Imre polgármester.) 6. Kir. tanfelügyelőség. (Vargyas Endre kir. tanácsos.) 7. Kir. Közalapítvány. (Vezette: Vadászffy Jenő erdőmester.) 8. M. kir posta, Adóhivatal, Osztálymérnökség, állami erdőkondnokság és Gőzhajózási társulat ügynöksége. (Vezette : Németh József.) 9. Jegyzők Egylete. (Vezette : Berényí József.) 10. Főgimnázium. Megjelent az egész tanári kar, amelyet Hollósy Rupert igazgató vezetett. 11. Ev. ref. hitközség. (Vezette: Pályi Sándor lelkész.) 12. Izr. hitközség. (Vezette: Weisz Izsák rabbi, mig dr. Horn Károly hitközségi elnök átnyújtotta az általa szövegezett s selyemkötésbe burkolt ékes üdvözlő feliratot.) 13. Görög keleti plébános. (Csupics Emil.) 14. Tanitó-képezde. (Vezette: Guzsvenits Vilmos h. igazgató.) 15. Reáliskola. (Vezette: Obermayer György igazgató.) 16. Elemi-iskolák, tanítói és tanítónői kara. (Vezette : dr. Fehér Gyula igazgató^.) 17. Városi kör. (Vezette : Frey Ferencz elnök.) 18. Kaszinó. (Vezette : dr Földváry István, igazgató.) 19. Katolikus Kör. (Vezette: Mattyasovszky Lajos elnök.) A többi bejelentkezett egyesület, testület — az idő előrehaladottsága miatt — együtt közösen tisztelgett. A küldöttségek vezetőit dr. Földváry mutatta be. E küldöttségek a következők voltak : Esztergommegyei orvos és gyógyszerész Egyesület. Régészeti és Történelmi Társulat. Torna-Egyesület. Esztergomi takarékpénztár. Ker. és Iparbank. Párkányi takarékpénztár. Esztergom vid. Hitelbank. Magyar ált. kőszénbánya-részvénytársaság. Esztergom-szászvári kőszénbánya részv. társaság. Esztergom vmegyei gazdasági Egyesület, Borászati Egyesület. Esztergom vmegyei ker. Betegsegélyző Pénztár. Kereskedelmi társulat. Kereskedő ifjak önképző köre. Kath. Legényegylet. Esztergomi Olvasókör. Igy is közel egy óra volt, amikor a tisztelgések befejeződtek. A bankett. A kibocsátott iveket vagy száznyolcvanan irták alá s a bankettre — persze esztergomi szokás szerint, jól megkésve — egy százzal többen jelentkeztek. Akik helyet nem kaptak a zsúfolásig telt nagyteremben, maguknak tulajdoníthatják. Meglepetés volt a közönségre, hogy a banketten hölgyek is megjelentek: a jubiláns családján kivül Kobek Istvánné, Szarvassy Sándorné és leányai: dr. Kuzmik Endréné és Szarvassy Leona. A hatalmas hármas asztal fején természetesen a jubiláns ült, jobbján Boltizár József püspök, érseki helynök, balján Kobek Istvánné. Az asztalfőn foglal tak helyet: Andrássy János kir. tanácsos, alispán, Rupprecht Henrik ezredparancsnok, Bogisich Miháiy, Kittenberger István, Maszlaghy Ferencz, dr. Roszival István kanonokok, Magos Sándor kir. Ítélőtáblai biró, Frey Ferencz, Kobek István, dr. Hulényi Győző országgyűlési képviselők, Hollósy Rupert főgimnáziumi igazgató Ott voltak még: Pauer Ferenc ezredes, Hartmann Gusztáv Roth József alezredesek, Pessiák, Stanics őrnagyok, a helyőrség számos tisztje, Körtvélyesi csendőrfőhadnagy, Meisermann Ignácz, Némethy Lajos, Pelczer Lipót esperesek, dr. Fehér Gyula udvar