Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-06 / 35.szám

gyermekével, hogy van ám mód, van miből rugdalóznia, hencegnie, s ha csákugyan így tesz a gyermek — el­nézésre, sőt tetszésre talál a szülők részéről, akkor ne bámuljuk a hely­zet rosszaságát és ne kritizáljuk a tanárok nevelési irányát. — Hanem vádoljuk a roszra hajló gyermekek­nek elnéző szülőit. Gyarmathi József. H jegyző egylet közgyűlése. Esztergom, május 5. Csütörtökön délelőtt tartotta meg az »Esztergommegyei községi és körjegy­zők egyesülete* folyó évi rendes tavaszi közgyűlését a vármegye székháza nagy­termében. Ha ugyan közgyűlésnek mond­ható annak az egynéhány községi jegy­zőnek tanácskozása, a kik a harmincegy jegyző közül megjelentek. Kényelmetlen dolog saját mirevalóságunkról és mire nem valóságunkról irni, de ez alkalommal, sajnos, az utóbbit nem hagyhatom szó nélkül. Az esztergomi járás jegyzői kara valósággal tüntetett távollétével, mintha nem is léteznék. Avagy már saját ügye­inkkel sem törődünk ? Az esztergomi járás jegyzőinek sorsa s jóléte oly fokú, hogy keleti kényelmükben nem jut eszükbe fáradtságot venni a jegyzők közös ügyeinek ís! ápolásához ? Minden üdvös dolognak megölője a közöny. S a jegyzői kar önmagának gyilkosa lesz, ha épen e válságos időben, midőn az áltamosítás legaktuálisabb kérdése létér­deküknak, tétlenül marad, midőn mun­kátlanul, apatikusan várja a jövőt ahe­lyett, hogy egy kődarabbal is igyekez­nék hozzájárulni jövője felépítéséhez, mi­dőn nyugalomban hever a helyett, hogy legéberebb őrt állna. Az egylet elnöke sajnálkozással volt kénytelen megnyitni a közgyűlést e részvétlenség miatt, s tette meg elő­terjesztéseit s jelentését a jegyzői kar kebelében a mult évi őszi közgyűlés óta előfordult eseményekről, a me­lyeknek egyik kedves kimagasló pontja volt Ridly István nyergesujfalusi kol­légánk jubileuma. Mert nagy szó, ha igazán, teljesen elfeledni. Berta el-elbe­szélget Etelkáról a gödöllői parkban a költővel. Elkérdezi, hogy milyen volt: kicsi, magas e ? szőke avagy barna ? Talán könnyűt is hullat a kedves leá­nyért, talán vigasztalja is a költőt. Sőt egy nemzeti szinü szalaggal átkötött virágbokrétát is ad a költőnek. Miért ne hihette volna a költő, hogy a részvét már csírája a sserelemnek? S ha megvan a csirája, miért ne nőne olyan rohamosan mint az övé ? És miért ne hihette volna, hogy ez a részvét nemcsak a költőnek szól, hanem az embernek is. Hiszen Petőfinél e kettő egy. Hitte, de csalódott. Hirtelen elha­tározással megkéri levélben Berta kezét az apától, a ki nem adja Bertát sem színésznek, sem költőnek, mert ezzel tar­tozik őseinek. A szép szőke Berta nőül megy egy földbirtokoshoz, Petőfi pedig néhány hónapi szenvedés után uj szerelmet ke­res. Elpártol a szőkéktől, akik csak bána­tott okoztak szivének. A szőke fürt és A kék szem okozta szenvedésekre rábo­rul a feledés fátyola. Föllobog egy mély tüzű fekete szempár, melynek lángjánál megleli Petőfi a régen hajszolt, sóváran keresett boldogságot. egyik másik biztos léptekkel haladva, oly hosszú időt tölt el a jegyzői pálya rögös útjain. Majd bejelentette az elnök, hogy a közigazgatási bíróság az Eszter­gom városhoz csatolt községek jegyzői által befizetett nyugdíjjárulékoknak a jegyzői nyugdijalapból Esztergom vá­rosnak való átutalása ellen emelt pa­naszát az egyletnek, illetékesség szem­pontjából elutasította. Az elnöki jelentések után az egylet 1899 évi számadásának felülvizsgálásával, áttértek a központi jegyzőegylet által megküldött nyugdijszabályzat tárgyalá­sára. A nyugdíj az, mely mindazok­nak, kik nem érnek rá a közügyek munkálása közben vagyont gyűjteni s jövőjüket biztosítani, gondoskodása leg­főbb tárgyát képezi. Az esz,tergomme­gyei jegyzők nyugdíjügyük reformálásá­nak nehéz küzdelmét csak a közel múlt­ban fejezték be, melyben sikerült oly kedvezményeket kinyerniök, a milyenek kevés helyen vanak meg az országban, u. m. a 36 év utáni teljes nyugdijrésze­sülés és az özvegyeknek a férfiakkal való egyenlő összeggel való nyugdíja­zása. Nem látta tehát opportunusnak az egylet, hogy ez oly nehezen felépített épület falait újból megbontsa akkor, mikor az országos központi jegyzői egy­let által egyöntetűség kedvéért kidolgo­zott s megküldött nyugdijszabályzat ter­vezete alig tér el valamelyest a miénktől. Nagyobb megvitatás tárgyát képezte a közp. jegyzői egylet elé terjesztendő indítvány a legújabb (sajnos, hányadik »legújabb* !) : az országos betegápolási pótadó kezelésének megváltoztatása iránt. Mint minden új, a gyakorlatban nyert kícsiszolás közepette nyeri meg befeje­zését. Ezen uj adó kezelése, kivetése oly komplikált s annyira megkétszerezi a jegyzőknek adóügyi teendőit, hogy mindjárt az első évben be kellett lát­nunk, hogy ezt módosítani kell a tör­vényhozásnak. Szükségét látta tehát az egylet, hogy a kezdeményezés, illetve az illetékes helyen való előterjesztés meg­tétele végett az orsz. közp. jegyzői egy­let felhivassék. Ezután a mai tárgysorozatnak legked­vesebb pontjára, a megye minden lakosa által féltve s gondosan ápolt témájára tért át a közgyűlés : szeretett főispánunk jubileumára, melynél a jegyzői egylet is In fogja róni hódolatának adóját. Az egyes felszólalók lelkesen emlékeztek meg a vármegye főispánja ő méltóságá­nak jóságos szivéről s lelkéről, mely­lyel mindenkoron körülvette vármegyéje tiszt viselőkara minden tagját s egyhan­gúlag elhatároztatott, hogy testületileg vesz részt a jegyzőikar az általános tisz­telgésekben, mely alkalomra ünnepi szó­nokul megbízatott Serényi Jószef egyleti elnök. A központi orsz. jegyzői egylet köz­gyűlésére az egyleti elnök, alelnök s főjegyző kiküldetvén s a községi száma­dások és költségvetések felülvizsgálata tárgyában az alispánhoz felirat benyúj­tása határoztatván el, a közgyűlés több rendbeli belső ügyet vitatott még meg, melyek után az elnök a közgyűlést be­zárta. Meszes Ferencz. SZÍNÉSZET. Esztergom, április 28. Heti szemle. * Szulamith. Másodszor is kevés ér­deklődés mellett adatott ez érdekes ze­néjü opera, melynek főszerepét ezúttal is Cathry Emma operaénekesnő vitte. Sokkal jobban volt disponálva, mint az első estén, kapott is sok tapsot és a felvonások végén tüntetőleg hivták őt a lámpák elé. A többi szereplők eléggé kitettek magukért, bár az első előadás­ról tett megjegyzéseinket figyelmen kivül hagyták, jóllehet azok mindegyike meg­érdemelte volna a tudomásul vételt s növelte volna játékuk hatását. * Mátyásdiák. Napraforgó. Vasárnap két előadás is volt. Délután ifjúsági elő­adásul a Mátyás diák ment, a főgym­nasium és többi tanintézetek ifjúsága nagy számának jelenlétében. A benyo­másokról csak annyit, hogy a szereplők teljes igyekezettel, folytonos taps és ün­nepeltetés, tüntetés és ismételtetés kö­zött játszották végig e történeti tárgyú vígjátékot, külön-külön mind helytállva. Este rendes előadásban a társulat ren­dezőjének, Deréky Antalnak énekes víg­játéka ment közepes ház előtt. A darab maga nem válik ki a tucat — népszín­művek sorából a reminisencia benne a jobb népszínművekből igen sok, feltűnően sok a Gyimesi vadvirág és Ördög mátkája cselekményéből való. Ez estén szerepelt először egy jó színész, a kit eddig a kar­ban használtak és két kardalos, a kik mind­hárman a legnagyobb meglepetésünkre jól megállották helyüket. Kövessy régi jó színész, róla tudtuk, hogy meg íogja ál­lani a helyét, de JenŐfi és Szabó váratlanul tűntek ki és igazán csodálkoztunk Szabó Dani jó alakításán. Lesz belőle színész, csak foglalkoztatni kell. Harkányi Gi zella ezúttal is excellált. A népszínmű­vekben mindég bájos. Mezey Béláné a szégyenében is büszke, amellett nemes jellemű birónét hatásosan adta. Bátosyné és Hetényiné\ de különösen Kállay Jo­lán jó kedvvel, tudással játszottak. A férfiszereplők közül első sorban a szer­zőről Deréky Antalról kell megemlékez­nünk. Egy toprongyos csavargót adott, aki a falu szégyene, a biróné régi sze­retője és megrontója.. Maszkja oly hű, páratlanul ügyes volt, hogy nem sze­rettünk volna vele színpadon kivül igy találkozni. Amellett oly jól kreálta da­rabjának főalakját, amilyennek ő azt el­képzelhette. Hetényi Elemér (Fitos sza­bómester) nehéz szerepében jó alakítást mutatott. A falu politikus szabóját adta, aki mindig magas nyelven beszél, fölényt gyakorolni óhajtva a többi falubeli ka­putos emberen és míg munkáját és ipa­rát elhanyagolja, addig inkább szónokol, dalárdát alakit, politizál és más ügyeibe avatkozik. Viharos tapsokkal jutalmaz­ták gyorsan előadott nehéz szerepének minden szavában derültséget keltő elő­adását. Radványi és Szarvasy, a két baritonista egymással vetélkedtek, a ver­seny mindkettőjük előnyére vált. Rad­ványi már a napokban a budai színkörbe távozik, Szarvasy pedig nemsokára kö­vetni fogja és pedig, mint halljuk, Aradra Leszkay Andor társulatához. Még csak játszania kell jobban megtanulni. Szi­gethy Andor ez estén játszott eddig a legjobban. * A földhözragadt szegények. Deréky Antal, a színtársulat tagjának 30 éves írói és színészi működésének jubileuma és jutalomjátékára saját szerzeméuyű színműve telt ház előtt, — amely ez idény első telt háza volt — hétfőn ová­ciók és tüntető ünnepeltetés mellett, lel­kesültség közepette adatott. A jubiláns a neki juttatott ünnepeltetést hosszú, küzdelmes pályáján, teljesen kiérdemelte. Neve az országban mindenütt ismeretes, önálló darabjai is fordításai pedig az összes színpadokat bejárták. Közönségünk, amelynél oly ritkaságszámba megy a szívből jövő lelkesültség, oly mértékben tett ki magáért, amilyent rég nem lát­tunk. Az ünnepeltet nyilt jelenetben és felvonások végén számtalanszor, zajos éljenzéssel hívta a lámpák elé. Az egész darabban különben neki volt a leg­jobb szerepe melyet minden izében ki­dolgozva, eredeti hűséggel, kerek alakí­tásban mutatott be. A többi szereplők is kedvvel játszottak, dokumentálni óhajt­ván szeretetüket és ragaszkodásukat ve­terán pályatársuk irányában, de meg honorálni igyekezve a telt házat is. E darabnál észlelhettük legjobban, mily különbség van a telt háznak játszó szí­nész alakítása és az üres ház előtti sze­replés között. A többi szereplők közül kü­lönösen ki kell emelnünk Harkányi Gi­zellát, Bátosyt, Völgyi Ilonkát, Rad­ványit és Szigethy Andort. A rendezés és Összjáték teljesen preciz, dicsérendő volt. * Rip van Winkle. Teljesen üres ház előtt, kedvtelenűl ment e sokszor hallott operett, a mely azonban érdemes arra, hogy hosszú éveken keresztül mindig állandó repertoiron tartsák az összes színpadokon. Nem is mondhatunk mást, mint azt, hogy az üditő zápor, a mely az előadás kezdetén az egész természe­tet felélesztette, a színészekre leverő hatással volt. Harkányi Gizella (Lisbet, később Alice) volt az egyedüli, a ki úgy játszott, a mint ő szokott, dispo­nálva, örömmel és kedvesen. Csupán az őt kihívó tapsok tudtak adni némi éle­tet a teljesen, rideg léleknélküli előadás­nak. Mellette Szarvasy Jenő (Ríp-Rip) jeleskedett, szép hangját előnyösen ér­vényesítve. * Harkányi-est. Minden szini idénynek megvan a maga szenzációja. Hol egy művésznő érkezik az ország egyik első színpadáról, hol pedig a működő társu­lat egyik didelgetett tagja tartja jutalom­játékát. Ilyenkor azután a mi tartózkodó közönségünk is megváitozjk, igazi > esz­tergomi* tüntetést rendez kedvenczének. Ilyen tüntetésben volt része Harkányi Gizellának, a társulat primadonnájának szerdán, mikor a Nebántsvirág ment jutalomjátékul. Közönséget nem vonzott a darab, hisz az ország első dívái és legutóbb, Perényi Margit is vendégszerepeltek már benne. Annál nagyohb volt azonban az, ováció, melyet tisztelői rendeztek Harká­nyinak, aki a legutóbb két szini idény alatt a színházlátogató közönség teljes rokonszenvét és tiszteletét vívta ki. Ritkán foglalkoztak még a társaságokban prima­donnával annyit, mint Harkányival, a ki szerény modora, visszavonultsága mellett tehetségével, tudásával, szorgalmával számottévő sikereket vivott ki. titkán és talán Perényi Margit ünnepeltetése óta oly mozgalmas est nem játszódott le a Fürdő nagytermében, mint e jutalomjáték alkalmával. Az előadás folyton megakadt az éljenzugás, a taps, az ujrázás, a kihívások miatt. Egész felvonásokat keresztül tapsoltak, az ünnepelt nem volt képes belekezdeni szerepébe, mikor pedig belekezdett, újra elkezdődött az ováció. Minden énekszáma többször megismételtetett és csak be kellett lépnie a szinre. máris hosszú, percekig tartó éljenzés fogadta. Az igazi érdem jutalmazása volt mindez, legfő­kép azért, mivel az elmúlt idény alatt csupán a közönség feltétlen ragaszko­dása és akarata tudta kivinni, hogy a primadonna tehetségéhez mérten foglal­koztatva legyen. Azóta Mezeivel végig­járta egy év alatt a felvidéket és min­denütt babérokat aratott. Mikor ez este, mint zárdai növendék legelőször meg­jelent és elénekelte dalát, tapsvi­har közepette nyújtottak fel neki két hatalmas bokrétát és több ajándékot. A harmadik felvonásban pedig ezernyi vi­rágból készült virágeső hullott. Igen szép és feledhetlen jelenet volt, mi­kor az egész közönség felkelt he­lyéről, a színpadig előrelépett és a virág­esőt az ünnepelt felé zúdította. A többi szereplők segédkeztek diadalában. Külö­nösen kitűntek Bátosyné, Hetényi és Szigethy Andor, Ez utóbbi eddig tőle még nem látott sikerű alakítást mutatott. Hetényi pompás Celestin volt. * Unatkozó király. Egy ujabb premier, amely üres ház előtt, üres cseiekmény­nyel és az unatkozás jeleivel az arco­kon, kedélytelenül pergett le, jóllehet He­tényi mindvégig iparkodott, kissé túlzott mértékben is, derültséget kelteni. Az >Őrült-e vagy szent* helyi vonatkozású kupiéi keltettek is hatást; a végjelenet szakáitréfája túlhajtott volt. Harkányi Gizella (Király) és Völgyi Ilonka (Róza) énekszámaikkal sok tapsot érdemeltek ki. Mindkettőjüknek jó szerepük volt és azt előnyükre ki is aknázták. Harkányi fényes toilettjével nagy hatást keltett, Völgyi pedig diskrét, elegáns játékával. Legjobb volt a kaszárnya jelenetben az ujonc-kiképzés, amelyben Hetényi túltett bármely professzionátus huszárkápláron. A rendezés jó volt, a zene azonban sokszor oly erős, hogy nem hallottuk miatta az énekszám szövegét. A Har­kányi és Völgyi által előadott spa­nyol-duett mint legszebb énekszám, több­ször megisméteíteteít. * Péntek, szombat. Pénteken félhely­árakkal Szulamith szerepelt harmadszor a műsoron ; ujat az előadásról nem mond­hatunk. Ma este a »Bolond* operett megy Fehér Gyulával, aki nejével: Bogyó Ilon­kával egy havi szabadság után vissza­tért a társulat kötelékébe. Ezenkívül még két előadás lesz, ame­lyek után a társulat Aranyos-Mar óth-ot keresi fel, ahol már nagyszámú bérlet várja, Nemo.

Next

/
Thumbnails
Contents