Esztergom és Vidéke, 1900

1900-04-22 / 31.szám

r ESZTERGOM és VIDÉKE. (31. szám.) AZ ESZTERGOMI MÚZEUM, A RÉGÉSZETI és TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ÉVKÖNYVE. (Szerkesztette RÓZSA VITÁL, bencés főgmn. tanár, a társulat I. titkára. Esztergom. 1900. Nyomatott Laiszky János könyvnyomdájában. 173. oldal. Ara nem tagoknak 2 korona.) Ha az »Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulati most megjelent harmadik évkönyve nem tartalmazna egyebet, mint Pór Antal kanonoknak, az Akadémia nagytudományú tagjának bevezető tanulmányát %Boleszló herczeg, esstergomi érsek >-ről, akkor is kiváló eseménye, nem közönséges nyeresége volna a tudományos könyvpiacnak. Igaz örömmel látjuk, tapasztaljuk, hogy a mély tudományú és ritka alaposságú történettudós az ujabb időben újra nagy buzgósággal és szeretettel forgatja történetírói tollát s hosszabb hallgatás után már az elmúlt évben is három nagybecsű, önálló történeti essay-val örvendeztette meg a > Magister vitae < hiveinek nagy számát. Ezekhez méltán sorakozik az évkönyv disze: az emiitett életrajz, amely az esztergomi érsekek egyik legkevésbbé ismert alakját, a rendelkezésre álló gyér adatok dacára is, erős markánsvonásokkal rajzolja elénk, egyúttal élénk, színes világításba helyezvén I. Károly király uralkodásának idejét. De különösen, nagybecsű a mű ama része, amely nagy, széles, világos kontúrokban — az életrajzhoz simulva — elénk tárja a XIV. század ama nevezetes, nagy vallási küzdelmét, amelyet a szentferencrendiek között kitört viszálykodás, az úgynevezett Fratricelli-kérdés idézett elő. S kiváló eredménye a tudós kutatásának, hogy azok során sikerült megfejtenie Boleszlo érsek megmaradt pecsétjének eddig vitás köriratát. Az életrajzot ugyanazaz világos, könnyű, bár tömör stílus jellemzi, amely speciális sajátsága Pór Antal műveinek s amely tekintetben legjelesebb történetíróink felett áll. Úgy ír, úgy fest, úgy rajzol kort és embert, hogy mindenki megérti, mindenki előtt megelevenedik idő és ember. A társulat évkönyveinek buzgó, rendes munkatársa: dr. Wertner Mór ezúttal sem hiányzik. Folytatja a vármegyénk és vidékére vonatkozó, s sok gonddal és szaktudással összegyűjtött adatainak közzétételét. Tanulmánya első részében sok becses és általánosan alig ismert ily adatot közöl Bátorkeszi, Szölgyén, Béla, Kéménd

r Csenke, Duna-Mocs, Bart, Karva, Farnád, Csév, Nána, Sági-Zsidód, Epöl, Kéty községek történetéből. A második rész III. Benedek esztergomi érsek nemzetségével foglalkozik s arra a konklúzióra jíit, hogy Pécsi Benedek érsek a Zala- VeszprémVas- és Komárommegyében birtokos Lörente nemzetség tagja volt. Tanulmányának harmadik része a Csák nemzetség esztergom- és hontmegyei ágának tagjait ismerteti. Mint minden munkálatát, ezt a három különálló tanulmányát is szigorú lelkiismeretesség, éles történész-szem s kellő óvatosság jellemzik. E füzetben állította össze Némethy Lajos esperesplébános, a neves és fáradhatatlan régész a társulat régészgyüjteményének leltárát amely mindenkit kellemesen fog meglepni, mert a közönségnek egyáltalán sejtelme sem volt arrról, hogy e jobbára csak szives adakozásokból szaporodó gyűjtemény aránylag máris ily gazdagságú. Hatszáztizenhét tárgyat foglal magában, közöttük az őstörténelmi korból valókat, számos tárgyat a római időkből, igen becses részei a sz. Adalbert templom, az ákospalotai, a szentbenedeki, dömösi prépostsági, a szentkirályi templom épületéből való maradványok, nem kevés a török uralmából való régiség. A tudós muzeumőr a leltár összeállításával, a múzeum ügyes rendezésével igen becses és fáradságos munkát végezett s régiseggyüjteményüket végre muzeum-jellegüvé tette, ahogy ezt az ideiglenes múzeumról felvett,s az évkönyvben közölt fényképfelvételek is mutatják. Igy az most már hozzáférhetővé és élvezhetővé válik az érdeklődő nagy közönség előtt is, amelyet a muzeumőr nagy hálára kötelezett. Az évkönyv szerkesztésére Rózsa Vitái főtitkár valóban büszke lehet. X. Némethy Lajos úr kiváló szívességéből nekünk is módunkban van muzeumunkat képekben bemutatni s olvasóink figyelmét különösen felhívni reá. Az első képen, a baloldalon, a polc szélén vannak elhelyezve az őskori tárgyak, kövesülések, Ősállatok szarvai stb. A polcon végig az őskori és római edények, hamvvedrek foglalnak helyet. A polc közepén, a Knauztól kapott edények hosszú sorából az óriási hámvvedrek magaslanak ki. A polc jobb végében vannak a zamárdhegyi és doroghi hamvvedrek. A polc felett az alsó, jobboldali táblán a római mécsesek, a szőnyi és aquincumi vörös agyagból készített és domború diszitményű edénytöredé-* kek szemlélhetek. A baloldali táblán csoportosítva vannak a török korbeli vastárgyak, kardpengék, lószablák, nyílhegyek stb. A legfölül függő táblán a szentkirályi- és ákospalotai romokból stb. kiásott bronz és réztárgyak. E táblán a középső lyukas tárgy a vertművű osztrák főhercegi címer. A polc alatt, a szentlőrinci agnüstól balra, a dömösi oszlopfők és egyéb komaradványok. Jobbra a szent Lőrinc templom romjaiból kiásottak egy része, névleg a sírkövek, mig a többiek a terem közepén az agnus alatt vannak csoportosítva. A jobb sarkon szemlélhető még az asztalosoknak aranyrojtos céhzászlója. A második képen a középen, a főtérben áll a szent Lőrinc temploma boltosbordáiból készült csoportozat. E felett látható a XIII. századbéli miseruhából kifejtett hímzett kereszt, balra a római kőoltárok és sirláda-fedelek. Ezek felett a két szélső táblán bronz tárgyak. A baloldalon fibulák, karperecek, tűk, mécsek, apró diszitmények stb., a jobbfelén függőn az ispitahegyen talált két leletnek dísztárgyai. Az agnuscsoportozattól jobbra, a már ismertetett polc. Felette egy tábla sarkantyúkkal. A másik tábla már ismeretes. A polc alatt ép a támaszdeszka mellett balra a Párkányban talált török sirkőemlék, mely alatt a dömösi oszloptalapzat, mellette a ritka szép iker oszlopko. A harmadik tábla az újabbkori tárgyak csoportozatait szemlélteti. Az előtérben balról az agnus csoportozat úgy szemlélve, hogy a boltív zárkövén az emberi arc látható. E felett a polc végében a zamárdhegyi és doroghi hamvvedrek. A polc felett az asztaloscéh zászlója. A terem sarkában a fegyver-trofea szemlélhető. Tetején a val Ion sisak, mely alatt a mell- és hátvédek, jobbról-balról lándzsahegyek, tőrök, handzsárok, lőportartók, kard-markolatok, pisztoly stb. Jobbról igen kinyúlva három vas ágyú, a legalsó az úgynevezett szakálas. Ez alatt a tábori lámpás. A trófea alatt a céhládák. A falon függve a golyóöntéshez való vasfogó. A terem főfalán-a három deszkás íaállványön és körötte tetszetős csoportozat szemlélhető. Felül a falon a XVI. századbeli becses drapéria. Ettől jobbról-balról érctálak. A polc legfelső deszkáján négy korona, két koponya és combcsontok. A két szélén két románstylü gyertyatartó. A középső deszkákon négy érckorsó. Ezek között és a falon érctálak. Jobbról a falhoz támaszkodva szent Rókus kőszobra. Ez alatt a Szentkirályon kiásott kövek egy része. A középső deszka irányában, jobbról balról a falon fadomborművek. Kivált szép szent Rozina domborrnűképe. Az állvány alsó deszkáján a céhek könyvei között középen, bársonynyal bevont táblán, a burnótszelence gyűjtemény. A deszka jobb végén a szűcs céh díszoklevele lefüggő nagy pecséttel. A polc alatt balra a mesterséges óriási vas-zár. A középen avasgolyó-raktár. Az állványtól jobbra a szent benedeki kőszobrok. Ezek felett a falon függve a szölgyéni szent Magdolna faszobra. A régiségtár többi tárgya a teremnek le nem ábrázolt negyedik fala mellett van elhelyezve. E falat a rajta levő ablakok miatt lefényképezni nem lehet.