Esztergom és Vidéke, 1900

1900-04-12 / 28.szám

szükesen nyitják meg az esztergomiak boldogulása felé vezető csatornákat. Pedig amivel mégis előre megyünk: azt — kevés kivétellel — a pótadó emelésével érjük el. Szomorú valóság, hogy a város egyetemének boldogulását ilyen önadózttás árán kell előmozdítania. Ily helyzetben cseppet sem csodádálandó, hogy e város adózó népe a kimerülés szélére jut, ha még fejlődését és előrehaladását az egyik társadalmi faktor szivén viseli és tényleg nagyobb áldozatokra kész, addig a másik faktor ugyanazon törekvést megnehezíti. Szaporodnak az üres lakások is nálunk, mert az idetévedt vidéki lakosok csalódásba esnek, mert egyrészt Budapest közelsége miatt drága a piacza, másrészt az egészségi kívánalmaknak a legszűkebb feltételei sem nyerhetnek oly megoldást, mint a minőt máshol feltalálhatnak, — tehát elhagyják városunkat. Hogy e város népének jövedelmi forrása legyen és anyagilag is gyarapodhassék, arra nem szóbeli, inkább tettbeli jóakarat szükségeltetik minden társadalmi osztály részéről, de főleg azok részéről, akit a sors bővebb javakkal áldott meg. Sincerus. Összeférhetetlenség a vidéken. Esztergom, április IO. Közéletünk egy súlyos bajára akarunk e helyen rámutatni. A cim megmondja, miről van szó. Aktuálissá e kérdést a nagy politikai öszszeférhetetlenségi viharok tették, melyek meggyőztek bennünket arról, hogy még nagyon sok elfojtott parázs ég a Sándor-utcai palotában. Mig az országos vezérlő férfiak összeférhetetlenségét Kárpátoktól mind a te réveden látnak napvilágot. Egyik, nem éppen megvetendő hasznod az, hogy a tárca-iróknak az Íráshoz anyagot adsz, amit aztán szépen feldolgozva, az olvasó-közönség újból elolvashat. Remetei magányában, nem háborgatva senkitől, húzódik meg az újság utolsó hasábjain: az irodalom és művészet, a közgazdaság és a vízállás között. Ki olvas irodalomról minálunk, ha nem akadémista? Ellenben nagy népszerűségnek örvendsz te, ki a Sport szépen hangzó nevére hallgatsz! Jóslásai ugyan már sok pénzükbe került azoknak, akik reád hallgattak, de azért a sportkedvelő kereskedősegédek még mindig rád hivatkoznak, mint orákulumra. Sorrendben utoljára jön, bár megemlíteni először kellett volna; az apróhirdetések olvasója. Ezek közé tartozik: a barnahajú szőke és szőkehajy barna, az elveszett angol dogg, ki gazdáját ily módon találja meg, továbbá a nősülni vágyó magányos özvegy, a különbejáratú, csinos özvegyeknél levő bútorozott szobák hivatásos kutatója és felfedezője, a protekciót kereső hálás színinövendékek ... és, de ki győzné mind előszámlálni, azt a sok szépet és jót, a mi egy jólnevelt napilap utolsó oldalait ékesíti. Az apróhirdetések pályája göröngyös, de már nem szokatlan utja a hozomány-vadásznak. S az újságolvasóknak ez sem a legritkább válfaja. L. N. Adriáig mindenütt bizonyos fokú szenvedelemmel meghányják-vetik, azon összeférhetetlenségek előtt, melyek az ország közönségét közvetlenül érintik, melyek szemünk láttára, szomszédaink és polgártársaink közreműködésével történnek, önkéntelenül szemet hunyunk. Elég soká voltunk vakok, és ugy hisszük, itt az ideje annak, hogy kinyissuk a szemünket. Ne higyje senki, hogy bennünket személyi motívumok vezetnek c cikk megírásánál. Az intenció, mely kezünkbe adja a tollat: valóban az általános érdek, első sorban a kis emberek érdeke, akiknek nincs alkalmuk a fórumon szerepelni. Általánosságban szólunk e kérdéshez, ismerjük a kérdés kényes természetét és tudjuk, hogy ha durva kézzel bolygatnók meg, talán több kárt csinálnánk vele, mint hasznot Minden alkalommal megújuló jelenség az, hogy tekintélyes tehetős férfiak, vagy akik az illetékes körökkel személyi összeköttetésben vannak, ezt az előnyt — sajnos — elég gyakran akkor is, midőn elvállalt kötelezettségüknek eleget téve, a vállalatból minél nagyobb hasznot akarnak maguknak biztosítani. Megesik példának okáért, hogy a város, a község, vagy egyéb közhatóság középitkezésre hirdet nyilványos árlejtést, amint azt a törvény megkívánja. S beérkeznek ajánlatok az ország minden részéből. S bizony ritka eset az, hogy vidéki ember nyerje el a munkát, akinek az illető városban sem befolyása, sem összeköttetése nincsen. Es megesik nem egyszer, hogy a végrehajtott munkával nem vagyunk megelégedve, hiányokat, bizalmunkkal való visszaéléseket tapasztalunk a helyi vállalkozó részéről. Persze, akkor már többnyire későn van, az intéző körök, mintsem hogy odiózussá tegyenek ügyet, inkább hallgatnak róla. — Elmúlik egy-két rövid esztendő, néha csak egy-két hónap és a középület, melyet fényes ünnepélyességgel adtunk át hivatásának, roskadozni, repedezni, sülyedni kezd. S felhangzik a vészkiáltás : — Ki a felelős ? Amire legtöbbnyire ez a válasz : — Senki ? Hát a törvényhatóságoknak, városoknak és községeknek teljesített szállításokkal hogyan vagyunk ? Nem különben. Itt is megvannak ugyanazok a ferdeségek, melyek megrendítik bizalmunkat a törvény által formulázott és ellenőrzött árlejtési eljárásban. Megesik, hogy egyes közhatóságoknak évtizedek óta ugyanegy szállítója van. A konkurrens iparosok, kereskedők, gazdák, vagy egyéb szállításra vállalkozók nem képesek előnyösebb szállítási feltételeket kínálni, mint az az egy . . . Lehet sőt valószínű, hogy »az az egyt kipróbált jó szállító, akivet ebben a tekintetben a közhatóságok meg vannak elégedve. De ezzel szemben gyakran hallunk felmerülni panaszt nemcsak a mellőzött kereskedők, iparosok és gazdák körében, de a hatóság azon alkalmazottai között is, a kik a szállított cikkeket használják, vagy velők van dolguk. S hogy miért adtunk ennek a cikknek az összeférhetetlenség a vidéken* cimet, annak az az oka, hogy legtöbb esetben a városi, vagy községi képviselőtestület tagjai azok, akik közmunkákat végeznek és liferálnak. Ne értsenek bennünket félre. Az összeférhetetlenség, melyről e helyen szólunk, egészen más természetű, sokkal kisebb veszedelmeket rejt magában, mint az országos politikusokéi. Ez az oka annak, hogy alig tudunk hatalmas törvénytárunkból egy kicsiny törvényt kihámozni, mely a vármegyék, városok és községek összeférhetetlenségeiről rendelkezik. A törvényhozás, midőn ezt megtenni elmulasztotta, bizonyára ugy gondolkozott, hogy a vidéken a szerteforgácsolt, kisebb-nagyobb részekben szétoszló anyagi erő nem igen alkalmas az összeférhetetlenség előidézésére, továbbá a vidéki város egyik legerősebb morális támasza a lokálpatriotizmus, melyet az összeférhetetlenségi viszony kielégítése alaposan megingatott. Hát ez igaz is. De mégis szükség van a kis ember és a közmorál szempontjából egy megfelelő vidéki összeférhetetlenségi törvényre. Amikor ily súlyos gazdasági válságokkal küzd a kis ember, azaz kisiparos, nem szabad tovább tétlenül nézni, hogy mint szorítják ki a közmunkából, a közszállitásból a kisiparost, a kereskedőt, a kis gazdát Nemcsak összeférhetetlen törvényre van szükségünk, hanem olyan törvényre, vagy miniszteri rendeletre is, mely újra, határozottan és szigorú megtorlás ellenében állapítja meg, hogyan kell eljárni a közhatóságoknak a nyilvános árlejtéseknél és versenytárgyalásoknál. B. A viharágyuk bemutatása. Esztergomi april io. Az a sok csapás, mely az utóbbi években a viharok s jégeső által annyi sok vetést s szőlőt tönkre tett, kétségbe ej tette az embereket, mert hisz az ég haragja s a bőszült elem ellen nincs segítség. Alig egy éve, hogy több lapban megjelent egy cikk »párbaj a felhőkkel* cim alatt, melyben körülírva volt, hogy kísérletek tétettek mozsárlövésekkel a közelgő viharos felhők ellen védekezni, mely művelet alapja, hogy a levegő nagy rezgésbe hozatala által a nehéz felhők szétoszlanak, vagy más irányba tereltetnek. A mozsarakból való lövöldözés sokkal egyszerűbb készülékkel lett tökéletesítve Emmerling bpesti pirotechnikusnak vihar ágyujával, mély áll egy 195 cm. magas, kazánplébŐl készült csőből, mely vas lábakon nyugszik a földön; alul 25 cm. átmérővel, mely fölfelé szélesedve a felső végén 60 cm. átmérővei bir, teljesen üres; — á tett kísérletezés után vált ténynyé, hogy ily magasság és térfogat a legalkalmasabb a gázok sűrűsödésére s azok feszítő erejének fokozására. Ez az egyszerű üres vascső, mely tölcsér formájú, képezi a vihar ágyút, abba tétetik, illetve dobatik bele az ágyúzó, mely a gyár védjegyével ellátott négyszögletes kis csomagból áll, megtöltve robbanó anyaggal, (Pirogén) melynek ereje a lőporét többszörösen felülmúlja, a löveg hüvelye vas dróttal van négyszeresen körülszoritva, egyik sarkából jön ki a gyújtózsinór, melyet a legnagyobb eső s viharban is meglehet gyújtani kámfor-gyujtó gyertyával. Az eljárás vele igen egyszerű. A felállított csőbe, a meggyújtott löveget be dobjuk, mely 10—12 másodperc múlva óriási erővel, menydörgésszerü morajjal felrobban s néhány másodpercig hallani fel a magasba süvöltő hangokat, melyeket a robbanás pillanatában támadt gázak, a tölcsérben sűrűsödvén, idéznek elő ez az iszonyú légnyomás tör felfelé. Már most képzeljük, hogy egymástól bizonyos távolságra 40—50 ilyen vihar ágyú áll a szőlők gerincén, vagy ha lapos, úgy a szerint, mint a viharfelhők jönnek. Ha ezen ágyukból percenkint 4—5 lövést teszünk oly irtózatos légnyomás támad fölfelé, hogy a sárgás szinü, félelmes felhő vagy elvonul másfelé, vagy pedig csendes eső alakjában hull le. Mert nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy egy-két ily ágyú már a veszélyt elhárítja, mert mit ér, ha én pusztítom a szőlőmolyt, a szomszédom pedig nem tesz semmit, — úgy vagyunk a viharágyukkal is, mert ha egy szőlőtulajdonosnak van is 1—2 darabja, —. 20—25-nek pedig nincs egy se, úgy az hiába lövöldöz, a jég mégis elveri szőlőjét; ezzel is csak ugy lehetne sikerrel védekezni, ha együttműködés volna, ami legkönnyebben lenne keresztül vihető, hogy ha hegyközségé alakulna a birtokosság. Végül megjegyzem, hogy ily vihar ágyú ára 40 korona s a hozzá való löveg darabja 24 fillér, a kezelés könnyű s veszélytelen, a mennyiben a löveg meggyújtása után van elég idő, a tölcsértől 8—10 lépésre távozni. Az Emmerling-féle víharágyu működésének bemutatása f. hó 8-án vasárnap délután 4 órakor volt a katonai lövőtér előtti gyepen. . A bizonytalan, esővel fenyegető, idő dacára elég érdeklődő közönség jelent meg a katonai lövöldével átellenes legelőrészen. Ott láttuk Vtmmer Imre polgármestert, Kollár Károly gazd. tanácsost, Frey Ferenc országgyűlési képviselőt, Nedéczky Miklós főkáptalani gazd. tanácsost, Szabó Géza intézőt, Burány Ernő primásuradalmi számvevőt, Wimmer Ferenc borászati egyleti igazgatót, Bódy Bódog gyárigazgatót, s igen kevés szőlőtulajdonost. Hogy mennyit fog a kísérlet használni azt a jövő mutatja meg, habebtzonyittatik,hogy kevés számú ágyúval megmentetett a védett terület, s a vihar felhőkkeli párbajban az ember győzött. Sz. G. Városunk népoktatása. Esztergom, április 10. Esztergom városa népoktatásügyének jelenlegi állapotáról Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelő a következőkben terjesztette elő a közig, bizottság keddi ülésén jelentését: Az iskolalátogatásokat illetőleg a lefolyt március hóban meglátogatta az esztergomi Összes elemi fiúiskolákat, úgymint: a buda-utcai, a duna-utcai, a szenttamási s a szentgyörgymezei elemi fiúiskolákat s az érseki tanítóképző-intézettel kapcsolatos elemi gyakorlóiskolát. A II-dik évharmad végén pedig ugyancsak hivatalosan meglátogatta az érseki r. kat. tanítóképző-intézetet is. Elemi iskolák. Az Esztergom város által fenntartott elemi fiúiskolákban s az érseki rk. elemi gyakorlóiskolában a 873 mindennapi tanköteles közül beirva talált összesen 783 növendéket. Ide számítva a szenttamási elemi iskolánál, a mult évben szervezett V-dik évfolyamú osztálynak s a szenttamási izr. elemi iskolának 6—12 éves 59 növendékét, kitűnik, hogy a házrólházra összeírt mindennapi tankötelesek közül a városi összes elemi iskolákba feladatott összesen 842 mindennapi tanköteles. Az elemi iskola V-dik osztályába fel nem adott városi tankötelesek száma eszerint csupán 31-re megy, akik részint a helybeli főgimnáziumba, részint a helybeli reáliskolába iratkoztak be s eszerint Esztergom városában az elemi iskolai^ tanköteles gyermekek iskoláztatása semmi kívánni valót sem hágy maga után. Az iskolába való járatást pedig a szülők oly pontosan betartották a lefolyt hónapban, hogy egész hónap folyamában egyetlen igazolatlan mulasztás megbírságolása sem vált szükségessé, ami jele annak, hogy a város érdemes polgármestere teljes szigorral járt el már az előző hónapokban a renitens szülők irányában s most már egyik-másik osztályban csakis betegség miatt fordulhat elő néhány napi mulasztás. Az általa meglátogatott 14 osztály közül 5 osztályban egyetlen egy növendék sem hiányzott, A tanítást mindenütt rendes folyamában találta s meggyőződött arról, hogy az elemi oktatást illetőleg a tanítói kar mindegyik tagja lelkesült buzgalommal