Esztergom és Vidéke, 1900

1900-04-01 / 25.szám

ESZTERGOM és VÍDEKE. (25. szám.) 1900. április 1. Városi Kör egyik jelentős feladatának, hogy ellensúlyozza minden időben azt a törekvést, mely a politikai vonatkozásokat — nem az országos politika keretében, hanem a város közügyeit érintőleg — óhajtaná érvényesíteni, aminek bekövetkezése elvégre soha ki nincs zárva: A Városi Kör-nek kell adott alkalmakkor elejét vennie oly meglepetéseknek is, melyek egy szervezett testület ellenakciójának hiányában, bármikor megeshetnek. Városunk még válságos anyagi helyzetében sem mondhat le a fokozatos fejlődés útjáról. Feladata egyrészről az, hogy nehéz helyzetéből kibontakozzék, másrészről pedig az, hogy a tovább fejlődés eszközeit is megszerezze. Feladata mindkét irányban nehéz, hasonló azon versenyző helyzetéhez, kinek súlyos terhét cipelve kell a többiekkel — kik tagjaikat szabadon használhatják — versenyt futni. Nehéz feladatok csak közös erővel oldhatók meg közmegnyugvásra. A megoldásra váró kérdések előkészítésében mily hasznos és kiváló szerep jutna a Városi Kör-nek ! Tudok reá esetet, mikor egy műszakikérdést, mig tájékozatlanul ide-oda kapkodtak a szakemberek, egy gyakorlatilag képzett egyszerű embernek paraszt észjárása szerint oldottak meg. A közügy épületéhez mindenki — még e legegyszerűbb ember is — vihet egy darab követ s épen az viheti a a legbecsesebbet, akitől legkevésbbé várták. S legtöbbször éppen a gyakori érintkezés által születnek meg a jó gondolatok, köszörülődnek és tisztázódnak az eszmék s főleg a könnyű, zsén nélkül való érintkezéssel, ahol kiki egymással versenyezve igyekszik közreadni ötletszerű ügyes, észrevételeit. Nem gyakran halljuk-e most is ros napihirl tudtak a dologból csinálni. A szegény öreg nem tudott belenyugodni a változhatlanba. Megfogta a szép, fehér Ilonka kezeit, felemelte, simitgatta, szólítgatta, de hiába . . . hideg volt, halott volt . . . Hirtelen összerezzent . . . Borzalmas pillantással nézett a holttestre. A szemei kidülledtek üregeikből; a haját kezdte tépni, és közben rettenetesen kiáltozott : — O, Kardos Péter, te nyomorult gazember, légy átkozott ? . . Verjen meg az igazságos Isten avval, a mivel te megrontottad a leányomat . . . légy átkott . . . átkozott ... És élettelenül végigzuhant a földön. IV. A mai világban nem igen hiszünk már az átok beteljesülésében. O, mi már nagyon józanok vagyunk . . . Semmi romantika . . . És mégis : Kardos Péteren fogott az átok, a szerencsétlen anya átka. Házasságából két fiú született; mindkettő — süketnéma. Az átok megfogant . . . nem fognak szerelmet vallhatni . . . nem fognak házasságot igérni tudni senkinek. Honti Henrik. felhangzani azt a vádat, mikor valami javaslat készül: hát hiszen a papiros türelmes, azon mindent paragrafusba lehet szedni, de az élet kimenti az ilyen bölcsességet, mely az írószoba négy falán nem lát túl. Hát az igaz, hogy sokszor nem lát túl. De nem csoda, mert a mai tisztviselőnek — ha meg akarja állani becsülettel a helyét -— anynyiféle tulajdonsággal kellene bírnia, amennyivel a hírlapírók által rendezett >szabadsajtó-ünnepen* Jókai Mór a modern hírlapírókat felruházta. Próbálja is a magára hagyott tisztviselő, hogyan hatoljon ki a szöverény bői. De mivel minden iparkodása mellett is annyira nem vihette, hogy minden kérdésben szakember legyen, a feladat megoldása neki bizonyára nem sikerül úgy, mintha a kérdést gyakorlatilag minden oldalról megvilágítva és előkészítve kapná. E tekintetben nagy, szép és hálás tere volna a Városi Kör-nek, különösen a a jelen időben, amidőn a város élén végre arravaló lelkes, buzgó, szakképzett férfiú áll, akiről egészen biztos, hogy a polgárság ilyetén közremunkálkodását, támogatását, a közügy érdekében, minden alkalommal nemcsak tudja, de fel is fogja használni. Szükség van a Városi Kör működésére, hogy a legsürgősebb, legkívánatosabb terveket a képviselőtestület, a közönségtájékozatlansága, rövidlátása, vagy félrevezetettsége meg ne hiúsíthassa, hosszú időre el ne odáztathassa. Lehetne még Városi Kör-ünk feladatáról, üdvös és hasznos voltának lehetőségéről per longum et latum beszélni s mindazt ismételni, amit alapitói annak idején elmondottak s kilátásba helyeztek, de én nem kívánok bővebb részletezésbe bocsátkozni. Felszólalásomnak csak az volt a célja, hogy sajnálattal konstatáljam, hogy a mai Városi Kör céljának, alapszabályainak, hivatásának nem felel meg s a közügy érdekében még alig cselekedett, mert több éves fenállása eredményének alig nevezhető életének az az egyetlen eseménye, hogy a polgármesterválság alatt egyetlen plenáris ülést tartott, sőt még az elhatározott havi választmányi üléseket sem tartja meg, jóllehet témájuk tömérdek volna. Mivel pedig az elmondottak alapján úgy vélem, hogy a Kör hasznos és üdvös missziót tölt

1 be, kötelességemnek tartottam tisztikarát elvállalt kötelezettsége betöltésére figyelmeztetni, a tagokat pedig felhívni, hogy jogaik gyakorlását — a közügy érdekében — az esetleges nemtörődömséggel, feledékenységgel szemben is tudják kinyerni. Mert elvégre nemcsak azért lettek ugyebár tagjai a Városi Körnek, hogy egy egyesülettel többnek tagdiját fizessék ? . . Aucun. X köbölkuii kir. járásbíróság. Köbölkút, március 23. A közel múltban ki volt e lapok hasábjain fejtve, hogy a muzslai kir. játásbiróságnak Párkányba való áthelyezése mily célszerű és előnyös volna. Elismerem, hogy csakugyan elÖ*-| nyös volna Párkány község lakosságára ; — de hogy egyúttal a párkányi járás többi községeire, vagy legalább a községek nagy többségére nézve is előnyös és megfelelő volna; — azt határozottan kétségbe vonom. Mert milyen elv követendő egy járás székhelyének megválasztásánál? Az-e, hogy az illető község lehetőleg a járás közepén, az összes községektől egyenlő távolságban legyen ? — vagy pedig, hogy a székhelyül szolgáló község lehetőleg közel legyen a vármegye székhelyékez ? Azt hiszem, mindenki az első elvet fogja helyesnek találni. Már pedig a párkányi járás községeire nézve Köbölkút meglehetősen a központon, minden egyes járásbeli községtől körülbelül egyenlő távolságban fekszik, s mi a fő, minden irányban törvényhatósági utak kötik össze a községgel; azonfelül olyan vssuti állomása vau, amilyen nincs a vármegyében, — Esztergomot és Párkányt sem véve ki. Mert Esztergomnak egyik vasútja csak vicinális, — a másikhoz csak félórai hajózás után lehet eljutni. — Párkány vasúd állomása pedig 4 kilométerre van a községtől. Ezek ellenéhen Köbölkút nemcsak az ország legelső vasutvonalának mentén fekszik, hanem a vasúti állomás is a község kellő közepén van, s az emeletes igazságügyi palota ezen álloméstól egy kőhajításnyira fekvő tágas térre van tervezve. E felsorolt körülmények a párkányi járás székhelyéül feltétlenül Köbölkút községet praedestinálják. Ha azonban az illetékes faktorok azon elvből indulnak ki, hogy a járás székhelye lehetőleg közel legyen a megye székhelyéhez; akkor sem volna célszerű Párkányt választani. Mert Esztergomhoz csak közelebb fekszik Esztergom, mint Párkány; miből kifolyólag a párkányi járás székhelye is Esztergomba volna átviendő ; s a budapestvidéki törvényszék mintájára, esztergomvidéki kir. járásbíróságot és túlsó járási főszolgabírói hivatalt kellene felállítani a párkányi járás jegkereső közönsége részére, mely — ha már meszszire kell mennie — inkább megy Esztergomba, mint Párkányba s a hivatalok vezetői és tisztikara is bizonyára szivesebben laknék sok tekintetből, városban, mint falun. — Igy azután elmondhatják az esztergomiak a régi közmondás legújabb variációját: „Inter plures litigantes Strigonium gandet." Berényi József. Bortermelésünk bajai. — A ^Borászati Egylete közgyűléséből. — Esztergom, március 30. A »Borászati Egyesület* hétfői közgyűlésén, mint már röviden emiitettük, az életrevaló egyesület vezérigazgatója : Vimmer Ferecz, aki ismert szaktekintély a szőlészet és borászat terén, igen megszívlelésre méltó megfigyeléseket és tanácsokat hangoztatott, amelyeket összes bortermelőink figyelmébe ajánlunk, Határozottan kijelentette, hogy arra a meggyőződésre jutott, hogy a lisztharmat vidékünkön évről-évre nagyobb kárt okoz elannyira, hogy ha az ellene való védekezés nem fog erélyesebben végeztetnie, úgy a baj képes lesz a szőlőtőkékét is tönkre tenni. Vidékünk bortermésének jó hírnevét pedig biztosan veszélyezteti, mert népünk semmiképen sem védekezik a baj ellen és a ki nem fejlődött, éretlen s beteg fürtöket is felhasználja borkészítésre s ezzel annak minőségét nagyon megrontja. Mindezeknél fogva mindnyájunknak érdekében áll komolyan közremunkálkodni ebben az irányban, esetleg a közigazgatási hatóságok által a lisztharmat ellen való védekezést mindenkire nézve kötelezőleg elrendeltetni, mert külömben egykönnyen nem fogunk a bajtól megszabadulni. Maga a védekezés kénporral és rézkénporral történik, de ennek alkalmazása kétszer is szükségesnek mutatkozik. Először preventivé akkor, midőn a szőlőnek bogyói a kisebbfajta nyulsörét nagyságában vannak, másodszor pedig július hó első felében és pedig nemcsak a szőlőfürtök, hanem a tőkék minden levele is beporozandó, hogy ne maradhasson annak semmi részén sem a penészgombának magja az állandó tovább tenyészésre. Ami a kénporozás folytán esetleg előforduló kénbüzt illeti, amely a mustban, vagy az újborban érezhetővé válik, ez senkit se tartson vissza a kénnek használatától, mert az a bűz egy-két fejtés és az újbornak adandó csekély 'kéngőz által teljesen megszüntethető. Sok panasz merült fel, hogy az újborokat termelőink nehezen tudják eladni. Ez a tény, igaz, hogy részben a kedvezőtlen tavalyi időjárás miatti gyenge kvalitásnak, korán való szüretelésnek és a lisztharmat befolyásának tulajdonitható, de az olasz borok nagymérvű behozatalának is, mert ezek a borok tömörségüknél fogva arra is alkalmasak, hogy a még folyton létező borhamisítók által, viznek hozzá keverése folytán, majdnem ötven százalékkal is felszaporittassanak. Ezért avezérigazgató szerint, aszőlőésbortermelők boldogulásának szempontjából, sürgősen szükséges, hogy az olasz boroknak mérsékelt vám mellett való behozhatása további időre meg ne engedtessék. Éppen azért az egyesület igazgatósága ily értelemben a földmivelésügyi miniszterhez kérelmet intézett abban a reményben, hogy az ország minden részében megindult hasonló kérvényezésnek meg lesz a kívánt eredménye. Ez utóbbi irányban már mozgolódik szőlőbirtokosaink agilisabb része s legközelebb népgyűlésben formulázza kívánságát. Óhajtjuk, hogy a szakférfiú által hangoztatott egyéb tanácsokat és tapasztalatokat is figyelembe vegye ! Praesens. §. Képviselőválasztások. Érdekes, és politikai körökben feltűnő záradéka belügy ministeri rendelet érkezett mindazon vármegyékhez, a melyek az országos képviselő választáskor , felszámitható fuvardijakat tulmagasra vették föl. A rendelet ugyanis több irányban utbaiga-