Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-06 / 1.szám

ESZTERGOM és ÍME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. McáJelCT>ík Vasárnap és CSÜtÖPtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: fiLőFizE^ ÍRAK • MUNKÁCSY KÁIÍMÁN- (ho?a a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések köldendők) fittye- ~~ __ ~~ _ *~ _ *i k"' Z fi}* LapWlajdonos kiadókért: Szécl^Cnyi-tér, 330. SZálI>. Negyedévre ^- ^ ^ - ^ 3 kÜri - fll! D R . PROKOPP GYULA- ^ v,..,a. •i-i'.i ————^— • — •i—^———— ini i • ——^———gga gaaesa••• — ——————•^ HWWf Városi közgyűlések. — 1899. — Esztergom, január 5. Miként az elmúlt esztendőben, az idén is kiemeltük az elmúlt év tör­ténetéből a városi közgyűlések statisztikáját. Mert tartjuk azt elég fontosnak és tanulságosnak arra, hogy külön és e helyütt foglalkoz­zunk vele. Hisz kétségtelen, hogy egy vá­ros szervezetében, életében, fejlő­désében s boldogulásában a képvi­selőtestület a szinte legfontosabb tényező, mert elvégre is az adja a városnak a tisztikart, amelynek arravalósága, lelkiismeretessége, szorgalma, megbízhatósága megint legközvetlenebb előidézője és fő­faktora a közönség, a polgárság jólé­tének, vagy pusztulásának. Vala­mint, hogy a képviselőtestület hiva­tott és konpetens arra, hogy éber szemmel figyelje, sőt ellenőrizze azokat a férfiakat, akikre a maga sorsát is reábizta, állandó kontak­tusban álljon velők s e szükséges és üdvös összeköttetés éppen a közgyűlések által válik lehetségessé, s tartható fenn. Két évnél tovább állandó volt ama panaszunk, hogy a volt pol­gármester — nem respektálva, a szervezési szabályrendelet határo­zott rendelkezését és a biztos viha­rokkal szembeszállni nem mervén — egyszerűen nem hívott össze közgyűlést; megesett, hogy félesz­tendeig sem. Ez irányban sikerült a sajtónak felrázni a képviselőket indolenciájukból s tavalyi statisz­tikánkban már huszonkét közgyű­lésről számolhattunk be s ez évben is meg volt a szükséges szám. Ámde ezzel még csak az egyik fél: a gyűlést összehívó tett ele­get kötelezettségének. A másikra : a közgyűlés tagjaira fen áll pana­szunk, amelyet már annyiszor kel­lett hangoztatnunk. Megelégszenek azzal, hogy bír­ják a >városatya* cimet, nagy rit­kán eljárnak egy-egy ülésre, főleg, ha valami >hetcz« Ígérkezik, avagy választás van, egyébként vélemé­nyeiket, panaszaikat, elégületlensé­güket leginkább csak fekete kávé, jófajta schiller, de nem a zöld posz­tós asztal mellett hangoztatják. í Az elmúlt esztendőben az intel­ligens képviselők, akiket első sor­ban érintett a mulasztás vádja, va­lamint a kereskedőosztály tagjai azzal védekeztek, hogy a városházi bomlott viszonyok következtében valóságos averzióval eltelvék Bottyán János kúriája iránt, de még nincs is semmi reményük, hogy fellépésük, érdeklődésük az áldatlan régimé­ben bármit használna. Ez évben már nem mondhatták ezt, mert Kollár Károly polgár mester-helye t­tessége alatt nemcsak a városi ad­minisztráció ment oly rendben, hogy az alispán ismételten teljes megelé­gedésének adott kifejezést, de meg­szűnt a közgyűlések alacsony ní­vója ; s hogy az új régime alatt e ^tekintetben a legszebb remények biztatnak, abban nem kételked­nének, ha csak a legutóbbi két közgyűlésre elfáradnak. De legkevésbbé szolgálhat okul az ezentúl való elmaradásra, hogy ma már bizalommal vannak a jövő iránt. Nem lehet, nem szabad sohasem min­dent az új polgármestertől várni; minden képviselőnek ott kell támo­gatólag állani eszméivel, véleményé­vel ellenőrködni * kifogásaival, ta­pasztalatai kinyilványitásával. Reméljük, hogy az új század első évében ez igy is leszen. De hogy az ó század utolsó évében nem volt igy, azt bizonyítja az alábbi sta­tisztika. A 174 képviselő közül iá­mét egyetlen földműves képviselő akadt, aki valamennyi gyűlésre el­fáradt. Egy földműves képviselő és akik utána legszorgalmasabban eljár­tak, majdnem kivétel nélkül a földmii­vesosztályból kerültek ki, akik végre is csak kevesebb kérdésben mond­hatnak alapos véleményt. Utánok következtek a szorgalmi létrán az iparosok s legalul álla­nak annak fokain a kereskedők és a lateinerek, vagyis az a két osz­tály, amely viszonyainál, tekintélyé­nél, képzettségénél fogva leginkább hivatott a közérdek szolgálatában szerepelni, annak s a közönségnek érdekeit megvédeni. Különösen ki­csiny lesz ezeknél a megjelenési szám, ha a három választó köz­Az jsztep és Hite" tárcája. Gazdag Vagyok. Lám, mennyi kincset elvesztettem I De még mindig gazdag vagyok. Huszonnégy év szállt el felettem f De még maradni akarok. Maradni itt a napsugárban, Mely erjeszt és világot ad; Hogy benne én is megtaláljam Elrejtett menyországoma t, Melyet nekem is megígértek Sión hegyén s a Golgotán, Melyért bölcsöm felett Te kérted Forrón az Istent, jó anyám. Erdősi Dezső. Búcsúszavak. Mondd: kis patak, mit érezesz, Elhagyva erdőd hüs ölét, Szsreive minden pici fácskát, S tarka virágit ölelgeted, Mondd : kis patak érzed-e át, A válás nehéz fájdalmát f Mondd kis madár, érzi szived, Ha messze repülsz dél felé, Elhagyva a régi fészket, S levélfosztotta lígetkét, Mondd, kis madár, érzed-e át, A válás kinzó fájdalmát? Ezüstös viz, csörgő forrás, Mi néked suttogó virág, Harasztnak mi hűs csobogás, Mit csókolva csörrensz tovább Az nékem az én virágom, Akitől most el kell válnom. Pihegő kis bús madárkám, Mi néked a virágillat, Fakadó rügy zöld galyacskán, Ajkadnak az édes harmat, Az nékem az én virágom, S mégis tői© el kell válnom. Liliomom itt kell hagynom Itt a harmatos szirmot, Tündérkémtől elbúcsúznom, Nékem jó sors kit adott; Patakocska, kis madárka, Jertek vigasztaljatok! Te csak csobogj a fülembe, Hogy örökre az enyim O, Te meg dalolj folyton egyre, Hogy lesz még zöld a mező, S újra járunk zöld erdőre, De már együtt boldogan. A gardénia regéje. — Mantegazza Virágregéiből. — Volt egy idő, amikor a parasztokon, kereskedőkön és kevés'másokon kivül az egész társadalom két igen nagy osz­tályra szakadt: az egyik gyilkolt, a másik imádkozott. A második osztály számosabb tagból álló volt, mint az első, nem mintha az emberek jobbak lettek volna abban az időben, mint nap­jainkban, de mert a nők is hozzájuk tartoznak. í I Gardénia abban az időben élt, de nem virág volt, hanem egy bájos kis leány, oly család szülöttje és neveltje, mely évszázadok óta se katonát, se ke­reskedőt, se semmiféle más munkást nem szolgáltatott az emberi munka szá­mára. A szentek e családjában a férfiak valamennyien kanonokok, püspökök, lel­készek, szerzetesek, a nők pedig apá­cák, diakonisták s apátnők voltak. Min­den nemzedékből egy férfi meghozta • azt a nagy áldozatot Istennek, hogy i megnősült s egy nőnek fel kellett ál­doznia magát, hogy férjhez menjen, ne­hogy a szenteknek ez a családja ki­haljon. ; A családi tanács Gardéniát jelölte ki, hogy férjhez menjen. Minthogy a világi örömöket utálta, ellentmondott és sirt, de mind haszontalan. Az utolsó házas­ság meddő maradt s a Della Neve her­j cégek nagy családja kihalófélben volt. A lányka belenyugodott sorsába, de megfogadta Istennek, hogy csak oly tiszta, szűzies és kegyes ifjúnak nyújtja a kezét, mint ő maga. A kegyesség talaján fakadva sönve­kedve Gardénia, családjában a szeplőt­lenség, s a testi és erkölcsi tisztaság mintaképe volt. Csaknem túlzásig vitte ebbeli hajlamát, minden szin között egyedül a fehéret szerette, csak fehér tárgyakat óhajtott látni s érinteni. Patyolat ingétől kezdve a felsőruhá­jáig, sőt a cipőjéig mindig fehérbe volt öltözve, szobájának falai fehérek voltak s a székek is fehérrel voltak bevonva; a függönyei, ágya, a kerevet, mind hó­fehér volt. Fehér volt még az imádsá­gos könyve is s a lehető legkevesebbet irt, mert borzadt tőle, hogy a szép fe­hér papiros lapokat feketével mázolja be. Ha kedve szerint alakíthatta volna a világot, fehérré tette volna az eget, a földet s a fák leveleit is. A virágok közül is csak a liliomot, fehér kaméliát s a fehér rózsát szerette; de mindig egy új virágról álmodozott, mely még fehérebb lenne, mint a há­romnál. Nem kisebb gondja volt benső tiszta­ságára. Alig röppent át lelkén valami rossz, vagy helytelen gondolat, azonnal gyóntató atyjához sietett s szigorú ve­zeklést kért tőle. Elkövetett vétket sohase kellett meg­gyónnia. Néha elment a társaságokba is, de iszonyodva távozott onnan, mert vala­mennyi férjben távolról se találta fel annak a külső és belső tisztaságnak a képét, melyet leendő férjéről alkotott magának. Igy élt elvonulva fehér szobácskájá­ban, mint a liliom tengernyi tej köze­pette ; igy éldegélt elkábulva e szeplő* telenségtől, egy hófehér angyalokkal és szentekkel benépesített, ezüst ragyo­Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents