Esztergom és Vidéke, 1899
1899-03-16 / 22.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. ^eújeleriík Vasárnap és csütörtökön. Egész évre Fel évre — !M H *; J&LŐF1ZETÉSI ÁRAK ! - — — — 52 kor. — fii. — — — — 6 kor. — fii. évre — — — 3 kor. — fii. Egye* szám ára: 14 ffil. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁltMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYübA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széctjertyi-tér, 330. szám Kéziratot nem adunk vissza. i-^Pénzintézeteink. — A reformkérdéshez. — Esztergom, március 115. A megyénk és városunk területéin levő négy pénzintézet rövid idő közben egymásután számol be mult évi munkásságáról, üzleti eredményéről s mutatja be vagyoni situációja fotográfiáját: a mérleget, A veterán, a családfő közöttük, mint más helyütt ismertetjük, első volt beszámolójával s már nagyban váltogatja be az osztalék-szelvényeket.-, következik sorra f. hó .24-én a fíitelbank, 26-án a Kereskedelmi és Iparbank s április elejéaa a párkányi pénzintézet. Ott voltunk — mint immár évek hosszú során — a vasárnapi beszámolón s többé-kevésbbé ismerjük már a többi intézet mérlegét, nyereség- és veszteségszámláját s igy autentikusan állithatjuk, hogy mind a négy pénzintézet — közöttük a legifjabb is — oly szilárdan, óvatosan és biztos alapokon dolgozik, hogy megérdemli a közönség bizalmát, amely környezi. Teljes megnyugvással bizhatják pénzüket a sáfárkodók kezére. S e tekintetben városunk nem áll egyedül. Sok felé megfordulunk az országban s általában azt tapasztaltuk, hogy a vidéki pénzintézetek általánosságban komolyan veszik feladatukat és kötelességüket és megfelelnek neki. Hát mirevaló ez a nagy hanggal kikürtölt reíonmja a vidéki pénzintézeteknek I Nagyobb divatja soha sem volt a > reformok «-nak s könnyelműbben soha nem éltek vissza ezzel a szálló igével, mint napjainkban. Egész generáció él s egész szövetkezetek alakulnak abból a célból, hogy reformáljanak mindent, ami reformálható — és nem reformálható. A fővárosi lapok — példa rá a kis szentmártoni takarékpénztár ! esete — hallatlan felületességgel szinezák ki a vidéki szenzációkat s abból nem engednek, hogy minden ' egyes eset révén le ne vonják filo- j zónai magaslaton álló következtetéseiket a »reform «-ról. A reform vége rendesen az, hogy alakítani kell a fővárosban okos emberekből álló felügyelőségeket. A felügyelők nem sajnálják maguktól a fizetést s az okos emberek alatt a reform megindítóit ke*l érteni. Most a vidéki pénzintézetele vannak soron, mert a sok százból egykét kis zugintézet hibában találtatott. Lássuk mindenekelőtt, hogy áll a helyzet a statisztika lámpafényénél. Mindössze 1053 pénzintézet van Magyarországon és pedig: 34 Budapesten, 1020 pedig a vidéken. A budapesti pénzintézetek adataitól eltekintve, együttesen az az ezernél több takarékpénztár és bank együtt 225 millió forint részvénytőkével dolgozik, melynek támogatójául tekintendő azonban még a tartalékalap 65 millió forintnyi és egyéb alapok 50 milliónyi összege. Tehát 340 millió forintnyi saját pénz az, melyre vidéki intézeteink összessége támaszkodhat. A összes budapesti pénzintézeteknek fele ennyi pénze sincsen. A takarékbetétek összege : kereken 900 millió torint. Záloglevelek ellenében éppen 700 millió forintnyi tartozásuk van. A rendszerint való készpénzkészlet vidéki pénzintézeteknél együttvéve 30 millió forint. A második könnyen pénzzé tehető tétel az értétpapirkészlet: 190 milló forinttal szerepel vidéki pénzintézeteink Katóka elment . . . Szálljon ború a fényes égre, Felhők mögé tűnjék a nap ; Ne halljék madár csicsergése, Gyász váltsa fel a sugarat. Panaszos nótát zengjen dalba, Amerre jar, — a fuvalom . . . Az én szivem már meg van halva — Katóka elment, — siratom. A baba-arcu, szőke lányka Reám többé már nem nevet, Virágot más tűz a hajába Mással vár, téged — kikelet. Jön a tavasz, de friss virágot Nem, sose fakaszt már nekem. Adieu szép vágyak, édes álmok . . , Katóka elment, — könnyezem, A jó Istennek megjelentem Szegény szivem nagy bánatát, Hogy mivé tett a válás engem, Hogy lelkem bánat járja át; Hogy éltemet zokogva töltöm — Hogy siralmasak a napok: Hogy nincs boldogság itt e földön — Katóka elment, — meghalok. Pöhöly János. Esztergom—Paris. — Az »Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — 1900. évi april hó 18-tól november hó 5-ig tart a párisi világkiállítás ! A 20-ik évszázad hajnalán azon nagy nemzet fiai várják fővárosukba az öt világrész lakóit, mely nemzet a művelődés, haladás és szellem mezején mindig elől járt az elsők között. Mi magyarok, a nyugateurópai szellemet, műveltséget s intézményeket fogadtuk el vezetőinkül és támogatóinkul. Szükséges — elengedhetlenüi szükséges tehát, hogy a magyar művelt osztály minél tömegesebben látogassa meg az 1900-ik évi párisi világkiállítást; hogy szemtől-szembe nézhesse az ott megjelenő világrészek, államok s nemzetek versenyét a közművelődés, a haladás és szellem békés csatamezején. A magyarok társas kirándulására alakult > Budapest—Paris* című társadalmi mozgalom Somogyi Nándor igazgatóságával, báró Thoroczkay Viktor főispán elnöklése alatt álló felügyelő bizottsággal módot nyújt arra, hogy a jövő évben megnyíló párisi világkiállításra ugy a vagyonosabb osztály fiai, mint a szerény anyagi helyzetűek is elmehessenek. Minden rábeszélés mellőzésével álljanak itt röviden a következő tájékoztató adatok: A »Budapest—Páris« kulturális mozgalom (Igazgatóság, Erzsébet-körut 48) kebelébe jelentkezett résztvevő a májustól októberig teriedő hónapokban tetszése szerint választva, Budapestről, reggel a keleti indóházból indul útra egy 200 tagból álló társaság számára összeállított külön gyorsvoaattal Paris felé s még aznap este Münchenbe ér és ott meghál. Másnap Münchenben marad, s harmadnap reggel onnan indulva, aznap este Parisba ér. Parisban 8 napon át ügyes kalauzok, a rendező és fogadó bizottsági tagok vezetése mellett 20-as baráti és ismerős csoportokban, vagy külön megnéz mindent, a mi őt érdekli; szórakozik tetszése szerint. A 8 nap elteltével Svájc és Tirolon át ismét Budapestre visszaérkezik. Két hétig tart tehát az út és a párisi tartózkodás. Ezen két hét összes költségeinek fedezésére fizet a »Belvárosi takarékpénztárt-hoz (Budapest, Koronaherceg-utca 5. sz.) 260 frtot; s ezen Összegért kap mindent ingyen ugy uton, mint Parisban mindenütt, a hol művelődés, vagy szórakozás céljából megjelenik. Lakás, élelem, kocsi, belépő-jegy, színházak, hangversenyek stb. mind a 260 frt kiadásból fedeztetnek. Ha meggondoljuk, miként Parisban, egy szerény igényű ember is, ha minden együttes főmérlegében s a váltótárca egész 590 millió frtnyi öszszegével együtt 810 millió forintra emelkedik az a vagyon, melyet az intézetek összesége mobilizálni tud. Jelzálogkölcsönökben kerek 1000 millió frt van a vidéki intézeteknél biztosítva. Már most a rengeteg nemzeti vagyon érdeke nem kivánja-e meg, hogy véle a legovatosabban foglalkozzék mindenki ? Veszélyben van-e ez a nemzeti vagyon nagyon, hogy rémképekkel felverik itthon és külföldön a bizalmat vele ? Az az egypár szórványos eset, ami előfordult és elő fog fordulni bármily ellenőrzés és kamara mellett, indokolttá teszi az egész lármát ? Szükséges-e ezért a néhány esetért, ezért a csekélyebb összegért a külföld előtt kockára tenni a Magyarország nemzeti vagyonába vetett bizalmat ? Szükséges-e megrendíteni az ország és a külföld hitelét a vidéki pénzintézetek által kezelt másfél milliárdra bízvást tekinthető nemzeti vagyonban ? Tagadhatatlanul vannak nagy és orvoslásra váró súlyos bajok a vi} neki tetsző dolgot látni s élvezni akar, legalább 20 frtot elkölt szállás, élelme| zés, fuvar s szórakozás címén ; ha meggondoljuk, hogy ez 8 nap alatt 8X 2 o 160 frtot tesz ki; ha vesszük, hogy aztán 100 frtért teljes képtelenség gyorsI vonattal, kényelemmel s teljes ellátással Budapesttől Parisig s onnan vissza utazni, s vesszük végül, hogy kimond\ hatatlan nagy előny az, ha a párisi vi! szonyokkal teljesen ismerős hazánkfiai kalauzolnak minket s 8 nap alatt mind! azt átélhetjük, a mit magunkra hagyatva, tájékozatlanul, háromszor 8 nap alatt sem élhetnénk át; ha mindezt számításba ' vesszük, ugy erősen ki fog domborodni előttünk a »Budapest— Paris« című mozgalom végtelenül hasznos, üdvös és nemes intenciója, mely abban is nyilvánul, hogy a bizottság rendelkezésére álló jövedelmi rész kulturális célokra fordittatik. Megjegyezzük, hogy a 260 frtot nem keli egy Összegben lefizetni; lehet azt havi 8 frtos, évnegyedi 24 frtos részletekben is lefizetni, avagy 25 frt fizetve a belépéskor, a hátralékos összeget 1900-ban fizetni a »Belvárosi takarékpénztárba* ; s hogy ha valaki a befizetés után sem mehetne ki Parisba elhárithatlan akadályai miatt, részvétjegyét másra ruházhatja, avagy 260 frtos tőké_ b .Esztergom és Vidéke" tárcája.
