Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-12 / 21.szám

talános párt — s politikai jellegen felül álló nemzeti ünnep —, emberi ünnep, mert a szabadulásnak, az eszme tiszta győzelmének emlékünnepe. Ami március 15-én született, az április 11-én törvényesitetett. Üljük meg tehet mind a két napot! —y„ . . . oú sont lesz neiges d'antan? Vettük, köszönjük s közöljük is tisztelt munkatársunk hazafias, lelkes sorait, azokkal teljesen egyetértve. „Üljük meg mind a két napot!" mondjuk mi is, de vájjon megfogjuk-e ülni legalább az egyiket ? A tavalyi lelkesedés, a tavalyi fényesség és elevenség — amelyre igaz, hogy évek során át tartó közömbösséggel és mozdulatlansággal készültünk — amint látszik, annyira kimerítette, kifárasztotta a lakosság nagy részének hazafias érzelmeit, — hogy most — csak a legutolsó napokban — kezd némi mozgalom mutatkozni, hogy mint annakelötte megtettük, ne engedjük a tavalyi aranypiros ünnepnapot újra szürke hétköznapként elmúlni. Ne; legkevésbbé az idén: első évfordulóján a feledhetetlen jubiláris évnek. Nem szabad engedni visszatértét annak az időszaknak, amikor e szent ünnepen nem kereste fel a duló csaták hős fiait odakünn más, mint az ifjúság s néhányan a népből. Még a függetlenségi érzelmű polgárok is egészen kitörülték ünnepeik sorából márczius idusát. Kell lenni, ha csak halavány másának : a tavalyi ragyogó, eleven, lelkes ünnepnek, az idén, a jövő évben, hogy igy a szokás mintegy meggyökeresedjék és már szent hagyományképen szálljon át a legközelebbi generáczióra. Nem kell ez ünnepléshez semmi! hivatalos kezdeményezés, nagyprogrammbizottság: majd lesz mindez ismét a gyémánt-, a vasjubileumon. Ünnepeljünk önmagunktól, tisztán, külső csillogás nélkül, de annál több belső lelkesedéssel. Vonuljunk ki szerdán minél tömegesebben arra a helyre, ahol a mi mártir-testvér*ink véréből fakadnak a tavaszi virágok, ahol csöndes, örökre csöndes emberré lett a nagy harcz vitéz tábornoka s ahol ott fehérlik az uj emlék a mi szűkebb kis hazánk büszkeségének porai felett. Sóhajtsunk el ott egy-egy csendes imát s zengje el szivünk-szánk „Hazádnak rendületlenül!" (A hivatalos város.) A legutóbbi tanácsülésen figyelmeztette dr. Földváry István városi főügyész ianáestársait a nagy ünnepnap közeledtére. A város ugyan eddig — a tavalyi jubiláris évet kivéve — mint város nem igen vett tudomást március 15-ikéről, legalább a honvédtemetőről nem, de most már különös kötelessége ez a hazafias cselekedet. Es kötelessége első sorban azért, mert az idén vette át kezelésébe a honvédtemetőt, (reményeijük: szerdára kellőképen rendbehozatja és ki tisztittatja) de másrészt az egyesítés óta nem élhet az azelőtti ki* fogással: hogy a temető nem tartozik a város területéhez. Azért a tanács nagyon helyesen határozott úgy, hogy minden évben s már az idén is megkoszorúzza a három sírt. A koszorúkat a tanács egy tagja helyezi el, hazafias szép szavak kíséreté ben, amelyeket mi is elengedhetleneknek tartunk. Nem szabad a kegyelet virágait csak úgy szinte lopva letenni a sírkövekre ; az ily szent helyen s ily ünnepélyes alkalomkor elhangzott hazafias beszéd mindég mindég hat és egy-egy évre megmarad emlékezetben. Éppen ezért közhérré kell tenni, hogy a város mely időben végezi kegyeletes megemlékezését. A rossz nyelvek abbeli híresztelését, hogy a tanácsülésen egyesek aggodalmaskodtak a koszorú-költségek miatt js voltak tanácstagok, akik a koszorú Hát igy vagyunk, mi falun, kedvesem, Es lásd a falut mégis szeretem. Igaz, őszinte, minden itt körültünk, Es ennek egykor, ugy-e hogy örültünk) A szabadság itt, hidd el, szabadabb, Jobban fejlődik itt az akarat; Es a rózsák közt édes álmot szőve, Mosolygó arccal várunk a jövőre; Mi azt sem tudjuk, hogy mi: nem szabad ; Minálunk nyilt az eszme, gondolat . . . Es tudva azt, hogy nincsen kire várni: Tud minden lány a »saját lábán járni ;f Es bár azt írod : kevesebbel ér fel: Nem kell a rózsa, itt csak tövisével, A gyermekálmok, hogyha véget érnek, Kevés leányka marad nálunk vénnek; Ha csak az »első« boldog szerelem Emléke nem jár vele szüntelen; Mert hát minálunk minden még a régi, Nem tudunk mi, csak mindig egyért »égni«, S a kinek képe kebelünkbe zárva, Az kisér el az örök éjszakára. Mi csak egynek élünk, kivüle nincs senki. Mi nem tudunk más semmit, csak: szeretni. U. i. A »fiirt«-röl mostan mit sem szólhatok, Kihez fordultam, mind csak kacagott; Megkérdeztem a plébánost, de ő se' Akadt a »flirt«-ben semmi ismerősre; A tanitő, ki nem messze lakik, Kutatta, szegény, egy álló napig, És segítettem én is megkeresni, De az eredmény semmi, kedves, semmi; Még Czenczi nénit, ha meg kérdeném, de Ismerve őt, e válaszommal érd be. Lévai Sándor. | elhelyezésére vállalkozni nem akartak, egyszerűen nem hisszük el. (Az ipartestület.) Büszkén és örömmel konstatáljuk, hogy ipartestületünk, ahogy mint ilyen, igazán vezető szerepet játszik az országbeli testvéregyesületek között s máris több üdvös, eredményes mozgalom dicsőségéből a javarész illeti meg: úgy mindég ott van és első minden hazafias mozgalomjban. Igy ezúttal is első volt, mely ] kimondotta, hogy március lB-én ünnepel. Még március 4-iki üléséből bocsátotta ki a következő felhívást: Felhívás Esztergom szab. kir. város t. iparosaihoz! A magyar nemzet március 15-én szabadsága megváltásának érfordulóját üli. E nap nemzeti ünnep, a magyar újjászületésének s a szent szabadság kivívásának győzelmi ünnepe, melyen kegyelettel emlékezünk meg azon dicsőén elhunyt hősökről, kik nemes elszántsággal küzdve, letörték bilincseinket s fölszabadították hazánkat a bénitó rabláncok alól. Ajkainkról hálaima száll az egek Urához, sziveinkben kegyelet él önfeláldozó szeretteink iránt. Hogy ezen nagyjelentőségű nap Esztergom sz. kir. város iparosköaönsége részéről is méltóképen megünnepeltessék, fölkérjük az ipartestület t. tagjait, hogy az ünnepnapon március 15-én délután 2 órakor a testület helyiségében megjelenni szíveskedjenek, honnan zászlónk alatt testületileg vonulunk le a nyugvó hősök sírjához s hálaimát rebegve kegyelettel teszszük le koszorúnkat megdicsőült hantjaik fölé. Kelt Esztergomban, az ipartestületi elöljáróság 1899. évi március 4-ón tartott ülésébál. Dóczy Ferenc Neumayer ipart, elnök. ipart, jegyző. (Egyesületek.) A „ Tarkaság* polgári egyesület szintén nem feledkezik meg a nagy dátumról. Szerdán l

/a ^ ókor— az egyesületi helyiségből — vonul a Honvédtemetőbe, ehol az emléket megkoszorúzza, majd este jön össze újra helyiségében, a „Magyar Király" szállodában. Az ünnepi szónok az egyesület titkára : Magyary László lesz. A párkányi Katholikus Polgári Olvasókör március 15-én este hat órakor a Nagy Vendéglő összes termeiben találkozik. Műkedvelői dr. Okányik Lajos alkalmi színjátékát: 1848 % vagy az űr és a jobbágy adják elő. Belépti jegy a szinielőadásra : ülőhely I—III. sor 1 frt, IV—VIII. sor 60 kr, állóhely 40 kr. Jegyek előre válthatók: Ivanics Gyula, Hegedűs Gyula és Volner Ferenc uraknál. A középiskolai ifjúság ez évben is lerójja a szent hantok felett kegyelete adóját. Knauz Nándor. — Dr. "Walter Gyula emlékbeszédéböl. — Knauz elhunyta országszerte mély és j őszinte részvétet keltett. Érezte mindenki, hogy a magyar klérus igen kiváló tagja, a tudományok hivatott bajnoka, a haza hű fia fejezte be fáradságos, de dicstel- j jes pályáját. Élete a tudományos munkásság és i irodalmi tevékenység oly láncolata, amely- j nek minden egyes szeme nevezetes ér-j téket képvisel. Kiolthatlan tudomány- j szeretete és hazafisága nem engedték j pihenni. Nemes vágyai és magas törek- j vései minden pillanatának lelkiismeretes j és szorgalmas felhasználására tüzelték. | A munka — életeleme. A történettudomány — eszménye. A kutatás —J szenvedelme. Az igazságszeretet — irányelve. A tárgyilagosság — fő törekvése, j Az alaposság — ereje. Leghőbb óhaja volt, hogy a történet- j tudomány minél tágasabb téren mozog-1 jon ; minél szilárdabb alapokat nyerjen ; minél tisztább forrásokból merítsen és minél nagyobb önállóságot tanúsítson. Maculay nézetéből indulván ki, hogy »a képzelet elevenítheti ugyan, de nem j alkothatja a történetírást*, előadásának j alaki tökélyére nem nagy súlyt helye- j zett. Nem az ékes szavakat válogatta, j hanem az adatok értékére és számára j irányitotja figyelmét. Nem gondolatait j diszitgette, hanem érveit és állitásaitj igyekezett kidomborítani. Irálya nemj ékes, de erőteljes és hatásos. Magyar-1 sága tiszta és zamatos. Fényes irói tehetsége leginkább vitáiban tündöklött. Hatalmas tollát a hős bizonyos elszántságával forgatta, midőn í szorosabb értelemben véve — harcolnia kellett. Az adatok éles töltényei, az érvek sebző nyilai, következtetéseinek tüzes kartácsai és a tények súlyos bom- j bái, amelyekkel a küzdőtérre vonult, el- j lenfelét rendszerint harcképtelenné gyön- j giték. Mérkőzéseiben bátor volt és erős. j Csak mérsékeltebb lehetett volna. Mertj ha a harc tüze elragadta, sokkal heve-; sebben villogtatta néha fegyverét, hogy- j sem figyelemmel kisérte volna, hol és I minő mélyen sebez. í Minden izében tudós volt és magyar !) Mint valódi tudóst ritka szerénység jellerazé, az önérzetesség tiszteletet parancsoló megóvásával. A dicséretet, magasztalást, tömjénezést nem szerette. Az egyenes, őszinte szó a legkedvesebb volt előtte, mint ő maga is leplezetlenül tárta fel véleményét és tartózkodás nélkül nyilvánította nézetét. Lelkesedése, amelylyel tudományát művelte, hévvei karolt fel mindent, ami a legördült századok homályára némi fényt deríthetett. E nemes érdeklődésének köszönhetjük azon ásatásait is, amelyek 1890-ben az Ákos-palota, egy középkori nemesi kastély romjainak felfedezését eredményezték. Házának környéke is elárulta, hogy a komoly Múzsák hajléka. Folyosóin régi szobrok, különféle faragványok állottak, mint előhírnökei és őrei azon kincseknek, amelyek díszes termeiben felhalmozva voltak. Gazdag régiség-gyűjteménye volt, amelynek bővítésére sokat áldoztott. Különösen szerette a magyar régiségeket, amelyek soraiban több, igen becses műdarab volt található. Régi metszetei, amelyekre kiváló gondot fordított, szintén figyelemre méltó gyűjteményt képeztek. Képtárában sok becses, leginkább olasz mesterektől származó festmény foglalt helyet. Legnevezetesebb volt mégis nagy könyvtára, melyben a történelmi irodalom termékei és a hungarikák igen gazdagon voltak képviselve. Visszavonulva a mindennapi élét kicsinyes küzdelmeitől, e muzeumszerű berendezéssel biró falak között töltötte a tudós püspök idejének legnagyobb részét, folytatta szorgalmas kutatásait, irta maradandó becsű munkáit. Ha már kifáradt Íróasztala mellett, odahagyva könyveit, feledve elsárgult okmányait, a szabadba sietett és költői lelkületének vonzalmait követve, virágai között keresett üdülést, vagy szőllőjében foglalkozott, amelyben híres borokat termelt. Nagy előszeretettel viselte* tQtt a botanika iránt és jóllehet csak szórakozás gyanánt művelte, mindazáltal e téren is bő ismeretekkel rendelkezett. Mennyire kedvelte a dicső természetet, bizonyítja azon körülmény is, hogy gondosan ápolt üvegházában a növényvilág legritkább képviselői díszelegtek. Ami egy nemesebb léleknek örömet és élvezetet nyújthat, mindaz élénk viszhangra talált keblében. Állandó figyelemmel kisérte a költészet és szépirodalom termékeit és különösen szerette az éneket, amelyet — erőteljes, szép baritonhangja lévén — fiatalabb korában nagy szenvedelemmel kultivált. Vidám kedélyű és jó szívű, mindenki iránt lereszkedő és nyájas, de barátainak megválasztásában igen körültekintő és óvatos volt. Gazdag tudományával, amely oly súlyt és tekintélyt biztosított nevének, egyedül mély, hazafias érzelmei versenyezhettek. A szó legszorosabb értelmében magyar volt! Nagyra becsült mindent, amit nemzete sajátjának nevezhehetett. Finom érzékkel és élénk fogékonysággal bírt a nemzeti élet érverésének minden lüktetése iránt. A magyar művészet nevezetes alkotásai, a tudomány örvendetes vivmámányai, a közélet jelentékenyebb mozgalmai ép úgy számíthattak érdeklődésére és méltánylására, mint a legsze

j rényebb népdalok, a Iegáitatlanabb közmondások, a legegyszerűbb szokások. Magas szellemi tehetségeinek me sze ragyogó fényét nemes szivének oly átható melegével párosította, hogy a tudomány hálájának, az egyház és haza kegyeletének e szerény emlék-koszorúját a nagy Jókai e szép szavaival helyezhetjük sirhalmára : > Pusztább az ég egy fényes csillagával, A nap egy hő sugárral hidegebb. * •pia" T | 1 wSmmmámmmimmim WmmmmmtmJCtSttmm Esztergom, március II. Hetirend. Március 12. Az ^Esztergomi Takarékpénztári közgyűlése. „ „ A »Katholikus Legényegylet*: közgyűlése. „ „ Kiküldöttek választása a Beteg3egélyző Pénztár közgyűlésére. Március 13. Országos állatvásár Esztergomban. Március 14. A Közigazgatási Bizottság ülése. Március 15. A szabadság születésnapja. Március 18. A ^Halászati Társulat« közgyűlése.