Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-05 / 19.szám

kifolyólag sok utánjárását, gondoskodását, közreműködését nagyobb siker soha nem koronázta. S ezen nem is csodálkozhatunk, emberek lévén valamennyien, akiktől >nil humani alienum.* A való életben kevesen születtek még, akik a kődobálásra a bibliai kenyérrel válaszolnak. Képviselőnk pártállásának megváltoztatásával ledőlt az az áldatlan barrikád, amely fejlődésünk, vagyonosodásunk útjában állott s immár képviselőnk nagy agilitásának, szolgálatkészségének, az általa — mily egészséges és boldog a kis ember, — a mi gyermekünk! És valóban imádandó volt. Legalább én annak tartottam. Most, mióta a hajam ősz, bátran bevallhatom, hogy volt annyi eszem mindezt a boldog pillanatokat kiélvezni. És mondhatom : jól tettem. Valóban sajnálatraméltók azon apák, kik nem tudnak édes csemetéikkel a szőnyegen gurulni, a kutyaugatást és oroszlánorditást utánozni, lovat és bujdosdit játszani, Ezek valóban szerencsétlenek! Ez által nemcsak kellemes gyermekségeket, — de valódi élvezeteket hanyago'nak el. Ezek morzsái azon boldogságnak, melyet annyira rágalmaznak, hogy nem létezik, — azért, mert azt várják, hogy egyszerre hulljon le az égből, — akkor midőn lábainknál hever. Hajoljunk csak le, szedjük fel — s ne panaszkodjunk ! Mindennap meghozza a maga kenyerét és — a boldogság részletét. Lassan előre haladva, lábainkhoz nézzünk, keressünk magunk körül, mindenütt; igy játszik a Gondviselés velünk bújósdit. Minderre gondoltam azon este, midőn nevető gyermekem térdeimen lovagolt. Gondoltam arra a számtalan boldog pillanatra, melyet a kis embernek köszönhetek. És hálás voltam neki érette. Milyen természetes boldognak lenni! (Vége köv.) Fordította: Znconnu. Városi közgyűlés. — Márcrius 3. — Már nemis felháborodással, csak mély lelki lehangoltsággal távoztunk a pénteki városi közgyűlésről. A mulasztásnak, rendetlen és hanyag adminisztrációnak, a teljesen tehetetlen és lehetetlen vezetésnek tömeges szimptómái ugyan ezúttal sem hiányoztak, de sokkalta gondolkozóbbá tette minden a közér- i dek iránt komolyan érdeklődő polgárt az az indolencia, könyelműség, amelylyel a képviselőtestület mind e jelenségekkel viseltetik. Odabenn ugyan pattogtak, mondottak az elnöknek olyasmiket, amilyeket uri ember nem szokott eltűrni, de azután szemérmetlenül sovány indokolására szépen megadták még a halasztást is a függő kölcsönökre (amelyek miatt pedig a fokozatos felelősség a testületet is terheli) vonatkozólag beadandó jelentésre, vették kalapjukat s nyugodtan — (re bene gesta) — siettek ide-oda egy pohár söröcskével felrissiteni kiszáradt torkukat. Már a folyosón elfeledtek minden bajt, minden aggodalmat, elfeledték még azt is, hogy a városházán még a törzsvagyon pénzeket is nyugodtan elköltik. Nos igy ez a város nagyon megérdemli a sorsát és polgármesterét! . . . Tudósításunk egyébként a következő : (A napirend előtt.) A napirend előtt ismét szép számú felszólalás történt s mivel ily felszólalásra az elnök öt képviselőnek engedelmet adott, az igazságosság azt követelte volna, hogy ha még tízszer annyian jelentkeznek, azoknak is megadja. Igaz ugyan, hogy amikor az elnök úr maga is kissé megsokallja az interpellációkat, kezdi kegyetlenül sanyargatni csengetyűjét és próbálja kényszeríteni referens főjegyzőjét a napi rend megkezdésére, ámde ismételten előfordult kövctkekezetlensége praecedens lévén, valóságos obstrukciónak csinál tág teret. Azért nagyon helyeseljük a főügyésznek a pénteki közgyűlésen kifejtett abbeli indítványát, hogy a jövőben a napirend előtt való interpellációk is a főjegyzőnél a gyűlés megkezdése előtt előre bejelentendők. Rendbírságok. A napirend előtt ezúttal először Pach Antal szólalt fel. Egyre-másra olvassa a helyi lapokban, hogy a vármegye a polgármestert megint ennyi, meg ennyi pénzbírságra ítélte. Ez állapotot szégyenletesnek tartja, vér tódul tőle minden önérzetes polgár arcába. Kíváncsi tudni, e bírságokat ki érdemelte ki: a polgármester-e, vagy a tisztviselői. Ha a polgármester, csodálkozik, hogy ily körülmények között állásában, amelyet betölteni e szerint képtelen, még mindég megmarad ; ha a tisztviselők, akkor is reá hárul a felelősség, hiszen még e helyütt soha sem emelt panaszt egyik tisztviselő ellen sem. Kívánja, hogy a polgármester e helyüttt mindég jelentést tegyen a kapott rendbírságok okairól és eredetéről. Az elnök azt mondja, hogy ily általános kérdésre, nem válaszol; részleteznie kellene az egyes eseteket. S bár nem válaszol, mégis felhozza egynek okát (eltévesztett blanketta.) Természetesen, mert ez a legkönyebb természetű ; a súlyos mulasztások miatt reárótt bírságok csodálatosképpen nem jutnak eszébe, bár Brenner József megmagyarázza neki, hogy éppen a saját és állása méltósága érdekében cselekednék, ha az ily személyi ügyei bejelentésével a hírlapi támadásokat megcáfolná. A polgármester halgatott; éreznie kellett, hogy az ily önmaga által eszközölt bejelentések még jobban kompromitálnák, mint a lapoknak — fájdalom — autentikus értesítései. hz iskolák bezáratása. Nagyon helyén való s teljesen indokolt volt dr. Fehér Gyula plébánosnak felszólalása. Azt óhajtotta megtudni, hogy mily stádiumban van az elemi iskolák bezárásának ügye. Immár negyedik hete zárvák azok, ami természetesen rendkívüli hátrányával jár a közoktatásügynek s egészségügyi szempontból sem előnyös. A pihenő iskolások között sokkal több a kanyaró eset, mint az iskolák bezárása előtt volt. (A hivatalos statisztika is bizonyítja. Szerk.) A gyerekek még jobban összejárnak, kellő felügyelet nélkül szűkölködnek, a szülők — az esetleges költségektől félve — be sem jelentik megbetegedésüket, amig azelőtt a tanitó minden elmaradó iskolás gyerek betegségéről tudomást vehetett. A plébános-iskolaigazgató szavait általános helyeslés követte s többen mondották, hogy gyermekeiket máris más vávosba küldöttek iskolába, nehogy igy cél nélkül henyéljenek. Brenner József is elhamarkodottnak találja, hogy egy orvos indítványára mindjárt bezárták az iskolákat. Ily esetben az egészségügyi bizottságot is meg kellene hallgatni. Az elnök megígéri, hegy a tanácsorvost ez ügyben sürgős véleményadásra fogja felhívni. Brutsy János gúnynak tartja, hogy itt közegészségről beszélnek, amikor a hatóság — az általa alkotott szabályrendelet flagrans megsértésével —a Tabánban utca feltöltésre házi szemetet használ. Az elnök megígéri, hogy ez ügyet, amelyet több képviselő megerősít, kiadja az egészségügyi bizottságnak, A megtámadott rendőrség. Niedermann József rendőrkapitány ama vádak miatt szólalt fel, amelyek a >Szabadsági cimü helyilapban ez év folyamán ellene és az egész rendőrség ellen emeltettek. Hangsúlyozta, hogy a közélet embere, az igazságos kritika jogát s tekintetben a sajtóét mindig elismerte, nagyon jói tudja, hogy minden ember hibázik, (a biblia szerint a szentek is hétszer napjában), de bünt követ el a nyilvánosság orgánuma, amikor nem az igazság szolgálatában áll. Már pedig a Szabadság vádjai nem igazak, személyes haragból eredők; minden szava rágalom és becsületsértés. E lap ugyanis akkor támadta meg a kapitányt, amikor a templomfosztogatások történtek. E támadás előzménye volt — a kapitány előadása szerint, — hogy a lap szerkesztője megkérte őt, engedje meg neki a templomtolvaj kinyomozását, amely kérelmet azonban ő nem teljesítette. Másnap megjelent a lapokban a támadás. E cikkre válaszolt az >Esztergom és Vidékec, a támadás e visszautasításáról neki eleve semmi tudomása sem volt, sem annak megjelenésében semmi része. (Bizonyíthatjuk. A szerk.) E cikkre a > Szabadság ujabb konkrét vádakkal telitömőtt ujabb közleményt hozott. A kapitány raind e vádak teljes alaptalanságát s szinte rosszhiszeműségét felszólalásban aktákkal, tisztán bebizonyította, aminek következménye volt, hogy a közgyűlés egyhangúlag bizalmat szavazott irányában. Mi úgy vélekedünk, hogy e kérdést egyáltalán nem kellett volna a képviselőtestület elé vinni. A közönség sokkal jobban és régebben ismeri a rendőrkapitány úr nagy ügybuzgóságát, szeplőtlen, tiszta karakterét, a rendőrségnek az ő vezetése alatt való fejlődését és tökéletesedését, semhogy neki — a támadásokkal szemben — egyáltalán védekezésre lett volna szüksége, ahogy dr. Földváry főügyész is úgy vélekedett, hogy a hosszú reflektálással a kapitány »túlságosan megtisztelte a szóban forgó újságot. * A főügyész különben azon az elvi állásponton állott, hogy amint amikor Brutsy János egy fél évvel ezelőtt az emiitett lap egy cikkét a képviselőtestületben szóvá tette, most is azt véli: hírlapi cikkek megvitatása nem lehet a képviselőtestület feladata. (Kórházépítés, egyéb ügyek.) A hercegprímás köszönő levelét az újévi és születésnapi üdvözletre éljenzéssél vették tudomásul. — A honvédtemetőnek a vármegyétől való átvételére a polgármestert és a főügyészt küldöttek ki. — Nagy örömmel hallgatták a földmüvelésügyi miníster leiratát a Kis-Duna kikotratása ügyében s a tanúsított jóindulatért köszönő feliratot intéznek a miniszterhez. — A belügyminiszter, mint utolsó fórum, elutasította a főkáptalant a szenttamási temető bejárása iránt táplált tulajdonjogi igényével. — A vármegyének irásbelileg fejezik ki köszönetüket, amiért az általa kezelt kórházi alapokat — minden fentartás nélkül — átengedte az építendő uj kórház építési költségeire. Következett a régóta tervezett uj közkórház felépíttetése tárgyában határozathozatal. Nagy és nehéz küzdelmekbe került, hogy a polgármestert e régen megérett s még dr. Helcz Antal polgármestersége idejében teljesen előkészített ügy közgyűlési tárgyalására reábirják s bár a legutóbbi időben némelyek apasági keresettel újból útjába akartak állani a döntésnek, a higgadt és komoly gondolkozású képviselők nagy többsége nem engedte magát félrevezetni s az Ugy állásának stádiumát a felolvasott jegyzőkönyvekből megismerve, egyhangúlag, minden vita nélkül kimondotta, hogy az új közkórházat felépítteti. Az elnök nagyon sietett volna a határozat kimondásával, dedr. Földváry és dr. Helcz — az ismételten előfordult félreértések kikerülése végett — erősen megpreciziroztatták azt. Igy határozatba ment, hogy a gyűlés a kórház felépíttetését kimondja s az épület tervének és költségvetésének az eddigi vázlat készítőjénél : ifjabb Bobula János építésznél való megrendelését teljhatalommal a nyomban megválasztott kórházépitő bizottságra bízza. Fentartja azomban magának, hogy a majd hirdetendő árlejtésre beérkezett ajánlatok, úgyszintén az építkezési költségek fedezésére a napi ápolási dijak terhére felveendő kölcsön felett is maga határozzon. A épitőbizottság 28 tagból áll; ezek saját kebelükből fogják megválasztani a közvetlenül működő kis bizottságot. A közgyűlés ez egyértelmű határozatéval méltóan honorálta dr. Gönczy Béla kórházigazgatónak s az eddig eljárt kis bizottságnak — sok akadálytól és rosszakarattól zavart — buzgó, fáradhatatlan működését. (A katonai ágyraktár.) A kaszárnyaépitkezések programmjába fel volt már véve a katonai ágyraktár épülete is. Akkor azonban eltekintettek annak létesítésétől, amig tavaly követelték azt. Ennek következtében a tanács az épületre árlejtést hirdetett, az építéssel a legolcsóbb (7000 frt-os) ajánlatot tevő Pfalcz Józsefet bízta meg, aki már javában építi is. A tanács most csak utólagos jóváhagyást, illetőleg azt kérte, hogy mig a közgyűlés törvényszerüleg határozhat e kérdésben, a belügyminisstertől ideiglenes kölcsön felvételét kérelmezhesse. E kérdésnél hosszabb s teljesen indokolt vita támadt, mert kétségtelen, hogy a fentemiitett eljárással a tanács hatáskörét erősen túllépte s a képviselőtestület jogkörébe avatkozott, Mert igaz ugyan, hogy mivel a katonaság az építésbe befektetett tőke 6 %-át fizeti bérletképpen (amig az építkezésre fordított homoki szőlő-tőke eddig csak 4%-ot hozott), károsodás egyáltalán nem éri a várost, de hasonlóképpen vélekedhetik a tanács más esetben is, amelyből esetleges komoly károk származhatnak. S tavaly óta, hogy a katonaság követelményével előállt, bizony idő lett volna az ügyet a képviselőtestület elé terjeszteni. Reviczky Győző felszólalása után, mely rendkívül heves szemrehányás volt a polgármesternek, a tanács javaslatát dr. Helcz ama megtoldásával fogadták el, hogy komolyan figyelmeztetik a tanácsot, hogy hasonló eljárástól a jövőben óvakodjék. A kölcsön megszavazására ápril hó 6-ik napját tűzték ki. (A szénaügy.) Felolvastatott a belügyminiszter döntése, melylyel helybenhagyta a vármegyei fegyelmi választmánynak döntését, amelylyel Kollár Károly gazdasági tanácsost az ismert szénaügyben ellene emelt vád alul felmentette. Dr. Földváry főügyész nagyon jól tudja, hogy a községi törvény 30. §-a értelmében az ily harmadfokú döntés vita tárgyává nem tehető, nem is ahhoz akar szóllani, hisz az esetben nem mondhatna egyebet, mint hogy >Brutus nagy Brutus derék férfiú.« De önmagának és annak a 42 képviselőnek, aki annak idején az ő indítványára % fegyelmi vizsgálatot megszavazta, tartozik elmondani, mi vezette akkori eljárásában. Neki első köképviselt polgárság érdekei iránt mindég tanúsított érzéknek megteremhetnek a maga gyümölcsei. Üdvözöljök tehát őt, úgyis mint a szabadelvű eszmék hivei, úgyis mint városunk javát minden előtt szíven viselő polgárok. S meg vagyunk győződve, hogy az a tiszta fény, amelyet az igaz liberalizmus szétáraszt, az az örömtűz, amely minden komolyan és önzetlenül gondolkozó esztergomi lelkében felgyúlni kezd, mélységes árnyat fog vetni azokra a homályos alakokra, akik önző, áldatlan törekvéseiknek egy kihasználhatni remélt alakját elveszítvén, esetleg ellene fordulnak. Ezek a vonaglások sem tarthatnak sokáig. Ami az utolsó rángásokat okozza, az már csak a gyűlölködés pillanatnyi galvanikus erejének hatása ; amelyet még meg-meg mozgat : bizony nincs már élet abban a tetemben. És nekünk ma semmi okunk sincs kétkedni abban, hogy amint az Övéké volt a meddő, sivár, szomorú mult, a mienk lesz a termékeny, derűs, virághozó jövő. Aucun.