Esztergom és Vidéke, 1899

1899-02-23 / 16.szám

ügyében, hogy mire az épülő kórház a rendelkezésre álló összeget kimeríti, ezen két forrás egyike, vagy mindkettője szolgáltassa a szükséges fedezetet. Szamaritánus. Amator-kiállitás. Esztergom, február 22. Ismételten örömmel emlékeztünk meg róla, hogy legrégibb, legelőkelőbb, mindenféle keserű- és örömnapokban vezető társadalmi egyesületünknek : a Kaszinónak meglanyhult élete az utóbbi időben egyre hatványozódó fellendülést mutat, Mig eddig a napi élet régi mozgalmasságának és érdekességének visszatértét regisztrálhattuk, feltámadását azoknak a megbeszéléseknek, amelyekben komoly, előkelő férfiak higgadtan és judiciummal vitatják meg a napi kérdéseket: szórakozásul önmaguknak, tanulságul, élvezetére a fiatalabb generációnak; mig eddig csak azoknak a kellemes, feledhetlen estéknek krónikásai lehettünk, melyeket a kebelbéli műkedvelő gárda az egyesület közönségének a dilettantizmuson felül álló, komoly becsvágygyal rendezett és előadott szinielőadásokkal szerzett, nemcsak a könnyű vígjátéki, de a komoly drámai műveket is felvéve gondos repértoirjába : legutóbbi számunkban már egy oly, a Kaszinó kebeléből kiindult mozgalomról adhattunk hírt, amely a művészeti hajlandóságunk, a szép s az ízléses időtöltések iránt való érzékünk tanúbizonysága leend s ennek tovább terjesztésére, megkedveltetésére igazán hivatott. Az »amatőr-kiáltitás«-t ér tj ük, amely cim bár szerényen hangzik s nagy eredményeket, hangos sikert semmiesetre sem követel, de mi mégis oly szimptómának tartjuk, amelynek kiváló jelentőséget tulajdonithatunk. Mintha a hosszú szürke homályosságba reménytadóan csillanna be egy kedves fénysugár ! Sok, sok idő óta — áldatlan meddőségében szinte évszázadnak tetszik, — borongott társadalmi életük felett is az elkedvetlenedés, a széthúzás, a rezignáció szürkesége. Eltompult, elszunyadt az érdeklődés minden iránt, ami nem volt politika •, akár helyi, akár országos. De ez az érdeklődés is oly kaliberű volt, amely folyton bomlasztotta, erjesztette a lakosság békességét, Összetartását, kölcsönös becsülését. A kisebbség kivételével — s ezeket számba sem vették — ki törődött irodalommal, művészettel ? Ki olvasott a napi lapokból a politikai és napi híreken kivül egyebet ? Ki beszélt szivesebben könyvekről, képekről Perossiról,Rostandról, Mednyánszkyról, mint kutatta és kolportálta a léha, vagy roszakaratu helyi tracscsokat ? — Kevesen ; a hölgyvilág egy része s néhány álmodozó. Valami nehéz lethargia megváltoztatta az embereket. És ez a lethargia kezd oszlani. Látjuk, örvendő lélekkel látjuk egyre sokasodó jeleit, amint az országban egyebütt (ahogy legutóbb Szeged példája mutatta), ugy nálunk is. S e jelek egyikének tartjuk azt a nagy és komoly érdeklődést, amely az amatőrkiállitás iránt mindenfelé mutatkozik. Tudjuk, hogy nem lesz az kulturális esemény; keretei szerények lesznek, hasábokat nem fognak irni róla a fővárosi lapok és mégis lesz jelentősége, súlya, eredménye. Mindenekelőtt meg fogjuk látni, hogy azok az ábránkozók akiket Bánffy bukásán, a választási sérelmeken kivül egyébb is érdekelt, sokkal nagyobb számban vannak, mint hittük volna. Át fogjuk érezni, hogy ezek csendes, nemes szórakozásaikkal igaz lelki gyönyörűséget, derűs órákat szereztek maguknak, amig mi izzottunk a szenvedélytől. És az ihlet ez óráinak szines, beszélő eredményei, mint apostolok fognak működni, hogy táborukba csalják azokat, akik lelkében, szivében ott szunnyad egyegy testvérszikra, de amely eddig fellobogni nem tudott. És meg fognak rövidülni a Bier-Stundék, kevesebb lesz a kávés uzsonácska, de több az izlés, a rokonszenv és érdeklődés a léleknemesitő művészi ágak iránt s e tekintetben a kiállítást csak kezdeményező lépésnek tartjuk. Ezért üdvözöljük szívből a mozgalom kezdeményezőit, ezért örülünk a szép tervnek s ezért várjuk türelmetlenül szeptember idusát Nem hisszük, hogy csalódnánk reményeinkben. Memor. II Brutsy — Bártfay sajtóper. Tant des bruits pour uns omelette. A sok port felvert, sok nyomdafestéket elnyelt Brutsy János contra Bárfay Géza — sajtóper a győri esküdtszék előtt tegnap volt negyedízben tárgyalásra kitűzve s ezúttal befejezést ís nyert, még pedig olyat, amely az előzmények után ugyancsak meglepő volt s az első távirati hírekre hitelt egyáltalán nem talált. A tárgyalásról tudósításunk a következő : Sebő Imre, a győri kir. törvényszék elnöke reggel 9 órakor nyitotta meg a tárgyalást. Ekkor már együtt voltak a berendelt esküdtek, a vádló, akit dr. Mayer Lajos győri és a vádlott, akit dr. Németh Károly ugyancsak győri ügyvéd képviselt. Brutsy János tanúi közül megjelentek : Frey Ferenc, Gálicz József, Horváth Mihály és Mattyasóvszky Lajos (mint erkölcsi tanuk); Bártfay részéről Dóczy Ferenc, Reviczky Győző (erkölcsi) és Kiffer József (ténybeli) tanu. Megnevezett tanúi közül: Meszéna Ferenc, Niedermann Pál, Poór Antal erkölcsi és Munkácsy Kálmán ténybeli tanuk orvosi bizonyitványnyal igazolták elmaradásukat. Az elnök megnyitotta a tárgyalást, mire az esküdteket kisorsolták. Az esküdtszék megalakulván, felolvasták a vádlevelet és az inkriminált cikket, amely a > Szabadság<-ban m. év febr. i3dkán >Okirathamisitásc cimen jelent meg. A tárgyalás megkezdése előtt felállott Bártfay Géza és a következő nyilatkozatot tette : Tekintetes kir. törvényszék,! Mielőtt a tárgyalás folytatását méltóztatik elrendelni, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a »Szabadság*, cimü lapom 1898, február 13-iki számában >Okirathamisitás« felirattal Brutsy János úrra vonatkozólag közölt hir minden ténybeli alapot nélkülöz. A komáromi kir. törvényszék is e váltóhamisítás miatt nem Brutsy ur ellen, hanem ismeretlen tettes ellen folytatta a vizsgálatott, mely megállapította, hogy Brutsy úrhoz, kit én is kifogástalan, jellemes — és tisztességes embernek ismerek, — a gyanúnak árnyéka sem fér. Én tehát fájlalom és mélyen sajnálom, hogy ezt a hirt közzétettem, én akkori időben Brutsy ur ellen nagyon fel voltam ingerelve, de tettemet azóta megbántam s ezért Brutsy János úrtól itt az esküdtszék szine előtt ünnepélyesen bocsánatot kérek és igérem, hogy vele s családjának bármely tagjával szemben jövőre minden e íajta támadásoktól tartózkodni fogok. Kérem ezen előterjesztésemet a mai tárgyalás jegyzőkönyvébe szószerint bevenni. A nyilatkozat következtében, amely hosszabb megelőző interveniáló tárgyalás eredménye volt, Brutsy János ügyvédje : dr. Mayer Lajos íele megbízásából elejtette a vádat, lévén Bártfay bocs ánatkérése a legteljesebb elégtételadás. Ezután még megállapították a költségeket, (amelyek viselésére Bártfay kötelezte magát), mire az elnök a tárgyalást befejezettnek jelentette ki, s a bíróság, az esküdtek és a közönség a tárgyaló teremből kivonult. A tárgyalás után az ellenfelek még egy nyilatkozatot állítottak ki, amelyekben kölcsönösen kötelezik egymást, hogy a különböző bírósági fórum előtt egymás ellen indított kereseteket visszavonják, ezenkívül Bártfay elejti Amstátter Imre ellen súlyos testi sértés miatt emelt vádját. Ez a keddi nap története. Komoly tanulságul szolgálhat a toll embereinek arra nézve, hogy ha tekintélyükre, felszólalásaik ponderálására adnak valamit, ne mártsák könnyelműen a legkomolyabb ok nélkül a tintába pennájukat, amikor polgártársuk tisztességéről, becsületéről, de főleg családjáról van szó. —er. T I 'I 'I ,M 1 I •Cl I rw I 1 r^M • Esztergom, február 22. Szerkesztői üzenet. Leráztunk hát végre magunkról Téli kabátot és telet, A versek immár kikeletről, Fényes tavaszról zengenek ! A fűzfa is kizöldül, hogyha A nap sokáig igy ragyog, Ma jöttek a redakcióba Az első tavaszi dalok, Vérlázitőan rosz dalok. Tanácsot ült szerkesztőségünk A mai fényes reggelen: Tavaszi versek özönével, Hogy mit csináljon, mit tegyen. Az óra itt van, tenni kell már Okosat, merészet, nagyot, — Ma jöttek a redakcióba Az első tavaszi dalok, Vérlázító an rosz dalok. Az agg Horác megírta régen: Tavasszal táncol a barom És versírásra kikeletkor Van legédesebb alkalom. Az agg Horác mondását tudják Nálunk kicsinyek és nagyok, — Ma jöttek a redakcióba Az első tavaszi dalok, Vérlázitóan rosz dalok. A szerkesztő engem bizott meg, Hogy a végzést hirré tegyem. Hogy hát mit is határozánk el A mai fényes reggelen. Tudja meg hát minden poéta: — Hogy ne beszéljünk oly sokat Elégetjük a hozzánk küldött Összes tavaszi dalokat, Tavasszal hajtott dalokat. — A hercegprímás jótékonysága. A helybeli molnárok már évek óta nem fizették a karópénzt, amely régi jog alapján a hercegprímást illeti. A prím. ügyész e miatt fizetésre szólította fel a hátralékosokat, akikre már fejenkint 75 frt. hátralék esik. Kérelmükre azonban a legjobb szivü főpap elengedte mind a tizenöt félnek a hátralékát s a dijat csak 1899től fizetteti. Hogy e nagylelkűséget megköszönje, a molnártestület küldöttséggel járul a hercegprímás elé. — Belépés a szabadelvű pártba. Dr. Komlóssy Ferenc és dr. Roszival István kanonokok, a parlament e két kiváló tagja, akik eddig egy párt kötelékében sem állottak, a szabadelvű párt elnökével közös levélben tudatták, hogy tekintettel a beállott politikai helyzetre, elhagyva eddigi pártonkívüli állásukat a szabadelvű párt kötelékébe lépnek, annál nagyobb készséggel, mert a legalkotmányosabb fejedelem e párt köréből szemelte ki azt a férfiút, akinek bölcs vezérlete alatt reményli legsikerebben rendes mederbe terelni a zilált parlamenti viszonyokat. A két főpap e lépése nem közönséges eredménye a beállott politikai változásnak. — Személyi hirek. Maszlaghy Ferenc kanonok, jeles irónk hosszabb tartózkodásra Déltirolba utazott. — Niedermann József rendőrkapitány hosszabban tartó influencájából, mint Örömmel értesülünk, immár felépült, — Frey Ferenc országgyűlési képviselő a győri erküdtszéki tárgyalásról a gróf Sternberg család látogatására Insbruckba, Mattyasóvszky Lajos ugyanonnan novicius fiához Pannonhalmára utazott. — Távozások. Két általános tiszteletben és becsülésben álló férfiú távozott a napokban városunkból. Dr. Rédly Sándor töi vényszéki biró szombaton utazott el Szombathelyre, amig Hegedűs Sándor szőlészeti és borászati felügyelő hétfőn távozott Pápára, hogy uj kerületét az eddigi helyettestől: Csiszár Zsigmondtól átvegye. — Rózsaszínű rovat. Okolicsányi Zoltán fővárosi ügyvéd, a h. é. vasúti részvénytársulat megbizottja, aki mint ilyen városi képviselőtestületünknek is tagja, Budapesten eljegyezte Beniczky Mihály és neje : Fáy Jolán szép leányát: Margitot. Milch Károly párkányi nagykereskedő eljegyezte Fichtel Reginet, Fichtel Bernát leányát Tolnán. — A főkáptalanból. A király Graeffel János kanonokot, zoborhegyi c. apátot bácsi főesperessé nevezte ki s a megüresedett magister canonicus állását Kittenberger István nemcsényi esperesplébánossal töltötte be. — A pénzügyi bizottság f. hó 20-án tartott ülésében a fogyasztási adóbérlet számadásának kiadási tételeivel foglalkozott s annak átvizsgálása alapján azt helybenhagyta. Egyidejűleg a valódi eredményekhez képest Dóczy számvevő, Szabó pénztárnok és Paitly könyvelő részére egyenként 90 frt, az ügyéreknek fejenként 45 frt jutalmazását hozza javaslatba a közgyűlésnek. 1 ehát mégis ? A közgyűlés talán jobban respektálni fogja a szervezési szabályrendelet paragrafusait, mint az ez ülésen ezúttal nagy számban megjelent bizottsági tagok. — Kinevezés. Kruplanitz Kálmán főispán Pap Ferenc végzett joghallgatót az esztergomjárási főszolgabíró mellé közig, gyakornokká nevezte ki. — Premiere. A »Katolikus Kör« műkedvelői húsvét hétfőjén a »Fürdő c vendéglő nagy termében hozzák szinre dr. Okányik Lnjos uj vígjátékát, — A vármegye közgyűlése. A vármegye f. hó 27-iki rendkívüli közgyűlésének tárgysorozata már megjelent s hetvenkét pontból áll. Bejelentésre kerül, hogy a főispán dr. Gönczy Bélát tb. megyei főorvossá, Csatáry Elek közigazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki, továbbá, hogy dr. Berényi Gyula tb. járásiorvosi tisztségéről lemondott. A közigazgatási bizottság bemutatja az egészségügyi bizottságba általa kijelölt szakértő tagok névsorát. Tárgyalásra kerül Esztergom város f. évi rendes és mezőrendőri, Sárkány község pótköltségvetése, Bart, Magyar és Német-Szölgyén községek rendes költségvetése. Az alispán jelentése a községi közutak 1898. évi állapotáról. Napirenden van a dunamocsi közös legelő felosztásának, az ebedi birtokosság szervezési szabályzatának, kérdése. Az alispán dr. Rauscher Zsigmond doroghi bányaorvos és dr. Glaser Zsigmond köbölkuti körorvos oklevelét kihirdetés végett beterjeszti. Tárgyalni fogják az államépitészeti hivatal véleményét az esztergomvárosi kövezetvám — és helypén-szedési jog tárgyában beérkezett szabályrendeletre vonatkozólag.