Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-24 / 103.szám

Lágyan, mélyen vonta végig az erein . . . Lelkének erőssége volt benne ebben a mozdulatában és ujjai nem bicsaklottak meg. karja nem reszketett; de mélyesztette, boesájtotta, mindegyre hevesebben a kést, a húsba. Elejtette : mikor egy megrázó szökkenéssel arcába vágódott a forró vér. Az tehetetlenül, heves rohamokban futott elő a testről, féktelenségében hintette égető áradatát az Öngyilkos testére, fejére. Belepte homlokát és izzó érintéssel a heve keresztül szállt az agyába.; forró sejtelmeit lángra lobbantotta és most már égtek — tüzeltek benne a gondolatok. Az örvénylő vértömeg egy utolsó, nagyszerű ébredésre keltette a szerencsétlent. Véres könnyeken keresztül bódító képek szálltak feléje, sereges megjelenésükben megnyíltak előtte a másvilág titokzatosságai, kimeredt szemei előtt cikkázással libbentek el különös alakok, akik viszik gyors szárnyalással különös tájakra, melengető karok átölelik és röpül velük rohanó suhan ássál messzi végtelenségbe; uj világok döbbentik meg, amiktől nevesen, elakadva dobban meg a szive . . . Ömlött a vére, a szagát nehéz sóhajokkal magába szivta. Az illatát érezte, ettől azután mégegyszer fölviharzottak dermedő idegei, egy perezre fölébresztették erre az életre és felbukott előtte kaotikus kavargással, az ő itthagyott élete. Toporzékoló robusztusok tiporták a porondra ; mellére feküdtek, tőrt döfdöstek a lelkébe, gyilkolták, kínosan szenvedett tőlük: a kíntól, a szerencsétlenségtől, a csapásoktól. Széjjelrebbentek: a gondolatra, hogy ennek vége. Két öreg zokogó arca csapta meg tekintetét: az apjáé, az anyjáé. Egymásra borulva, összerogyva, siratták az egyetlen fiukat : őt. Remegő lelke megbánó fájdalomra nyilt meg. Kegyetlen marok tépdeste a szivét : szánta a szülőit. Az ő könyeik az

(

ő lelkére hullottak, keresztülégették. Es mert sirni látta a szüleit, sirt velük . . . Szálló lelke könnyekben olvadottföl: a gyűlölködő ember csöndesedő szivét a haldoklás pillanataiban beragyogta a szeretet érzése ... A vére már lassan folydogált, ereje elillant, gyöngéd símogatások húzódtak végig a testén : a vérfolyók, és lecsukódó szemekkel figyelte utolsó látogatóit. Meleg fény hasadt ki a homályból . . . Égy leányzó közelített feléje, tündérlebegéssel, ringva-szállva. Megállt előtte ... és az arca fölött csendesen bontogatni kezdte a selymes, aranyos haját, majd tündöklő pompával meglibbent ette azt és gyöngéden, cirógatással borította kialvó szemeire . , . Megbocsájtott neki és meghalt. Egykor és most. Csengő-bongó harmóniával Zengett a közel és a távol. Az esti szellő fűszeres volt És éjente tündökölt a menybolt. A bibor est, a feslő hajnal Tele volt dallal és kacajjal. És nem gondolva semmi rosszat, Néztünk a holdba órahosszat . . . S ma, im az álmok szállnak, tűnnek, Illata vész virágnak, fűnek, Ritkul, fogy, szökik, ami szökhet, S nem álmodunk, bár alszunk többit. Nem futkosunk a tündérlányér', A holdvilág unalmas tányér. Ásítozunk a csillagoknak, S a versek, azok egyre fogynak . . . Martos Ferencz. A nyugalomba vonult vén kisasszony. Irta: HORTI BÉLA. Vén kisasszony és varrónő. Sáppadt, szőrös képű és sovány. Tele émelyítő érzelgéssel és ábránddal, mint annyi más társnője. Kéz és lábfeje elnyűve, az első pillanatra látni, hogy jó napja még soha sem volt. Ruhája ócska, végeladáson szerzett, de divatosan van szabva, s azt hiszi, hogy jói áll; azt hiszi, hogy mutat benne annyit, mint a púpos grófné, akinek legutóbb egy szoknyát varrt. A munkateremben énekel bánatos, bus melódiákat, de a hangja ijesztően hamis. Mesél is barátnőinek, hogy volt egyszer egy huszártiszt, meg egy varróleány . . ., nem volt hamis stb. A barátnők sóhajtanak a mesére, ő is sóhajt. Egy napon sürgönyt kapott, hogy testvérnénje haldoklik. Zálogba csapta fehérneműjének egy részét s elutazott nénjéhez, aki csakugyan haldoklott. A beteg ágyánál minduntalan elájult és ontotta résztvevő könnyeit és megesküdött, hogy a kis Katót, nénjének leányát magához veszi, fölneveli. Magához vette még a kis Kató örökségét: egy csomó ékszert, meg néhány száz forintot, a mivel önálló üzletet alapithatott. Az üzlet virágzásnak indult, a kis Kató pedig megnőtt annyira, hogy tűt vehessen a kezébe és segíthessen a szigorú néninek. A munka rettentő gyorsasággal ment, a kis Kató három helyett dolgozott ; reggel két órakor keltek, éjfélkor tértek nyugalomra. Enni sem igen volt idejűk, azért csak sült krumplin, kárpáti túrón és hus nélkül való babfőzeléken éltek. A sok varrástól nem volt idejük a főzésre. Egyáltalán semmire sem jutott idejük. Varrtak és varrtak, hogy az üzlet gyarapodjék. Történt, hogy a kisasszonyt meglátogatta egy mosolygós úr, aki Bandi bácsinak mondta magát s folytonosan dörzsölte kezeit. Egyszer titokban megcsípte a kisasszony állát is, azomban ez a titok nem maradhatott titok, mert a kis Kató varrás közben fölpillantott és meglátja. A kis Katónak kimondhatatlan fáj» dalom költözött szivébe, valami rossz előérzetíéle; híjába magyarázgatta Bandi bácsi, hogy rokonok egymás között megengedhetnek ilyen kis enyelgést. Kató nem vidult föl. Ezt a kinos érzelmet szivében hordta nagyon, de nagyon sokáig. Hijába sütött a néni hust is a babfőzelék mellé ebédre, a melyen Bandi bácsi is részt vett, híjába hozatott a néni bort is a Bandi bácsi számára, amelylyel a kis Katust is megkínálták. Katus nem ivott, nem is vidult föl, de annál nagyobb buzgalommai varrt; éjjel le sem feküdt, csakhogy kész legyen a főispán leányának a báli ruhája s a néni nehogy szemére hányja megint, hogy nom tud elég hálás lenni, a miért magához vette s megmentette a nyomortól. A szigorú néni pedig folytonosan arról panaszkodott, hogy a nagy drágaság miatt nem lehet megélni, ami a kis Katónak szólt leginkább, nehogy buzgalma valamikép megcsökkenjen. Persze a kis Kató arról semmit sem tudott, hogy a néni minden hónapban a takarékpénztárba rakja az ezüstöket és papírokat, amelyek Kató kezétől gyarapodtak. A varróleányok sokszor összesúgtak, célozgattak is a kis Kató előtt, hogy ők bizony nem dolgoznának annyit bizonyos körülmények között, de a kis Kató azt vélte, hogy ugy van helyesen, a mint a szigorú néni cselekszik. Es csak dolgozott szakadatlanul nem törődve azzal, hogy a tüdeje körül gyakran nyilanást érzett, hogy nehezen birja lábait, hogy bágyadtnak érzi magát. No, de azért nem halt bele. Bandi bácsi megint eljött látogatóba s újra megcsípte a szigorú néni arcát, aki haragosan visszautasította az enyelgést, de azért sem haragudott annyira, hogy ne pislantott volna ábrándos merengéssel Bandi bácsira, aki meg nem ijedve a haragtól, még egyszer csippentett a szigorú néni fonyadt ábrázatán. Es Bandi bácsi látogatásának második napján egy 30—3$ éves kopottas alakkal állított be a szigorú nénihez azt mondván, hogy kedves barátját Krampinczky Tamás postatiszt urat hozt?. bemutatni, akivel egészen véletlenül találkozott. Hs Krampincky urat különös ügyeimébe ajánlotta a sápadt Katókának, aki immáron betöltötte tizenhatodik évét. Bandi bácsi pedig nemsokára eltávozott a városból, Krampniczky ur ellenben ott maradt s kezdett naponkint eljárni a szigorú néniékhez, mikor a varróleányok eltávoztak s csak hármacskán maradtak. A szigorú néni szerfölött megváltozott. A kis Katóval szemben kimutatta összes gyöngédségét, ami csak beleszorult, annyira gyöngéd volt, hogy Krampinczky urat olykor meghívta vacsorára, amikor is kárpáti túró helyett sült csirke és harminc krajcáros bor szerepelt. Katónak kezdett gyanús lenni ez az emberfölötti gyöngédség s mikor Krampincky úr egy jói sikerült csirke elköltése után arról kezdett beszélni, hogy neki van hatszáz forint évi jövedelme s mikor a Néni mosolygós ajakkal azt állította, hogy hatszáz forintból egy aszszonyt is el lehet tartani, és mikor Krampincky ur félszemét behunyva, meg nyakkendőjét igazítva, kérdőleg tekingetett Katóra, akkor a beteges Kató sejteni kezdett. Ezután már csak az volt hátra, hogy Krampincky úr mint kérő lépjen fel. Meg is történt. Kató azt gondolva, hogy egy hatszáz forintos postatiszt mellett talán mégis csak jobb sora lesz, mint a varrógép mellett s tekintettel még arra is, hogy a néni a legnagyobb szeretettel ajánlja a lázas élet kellemeit, a beteges Kató igent mondott. Egyúttal azonban (persze Krampincky úr távollétében) bátor volt a nénit megkérni, taníttatná egy kissé főzni, mert nem egészen biztos a főzés tudományában. A szigorú néni Kató haját megsimítva, reszkető hangon (talán a nagy szeretettől), igy beszélt: — uh Kató, micsoda kívánság az ! Először is te tudsz főzni, tudsz csirkét sütni, sőt ha kell, almásrétest is tudnál csinálni. Aki ennyit tud, az férjhez mehet. Oh, Kató egy postatisztnek nincs annyi jövedelme, hogy valami különöseket lehetni sütni-főzni. Másodszor pedig tudod Kató, hogy nekem nincs fölösleges pénzem arra, hogy téged taníttat hatnálak. Szivesen taníttattalak volna én akár a francia nyelvre is, de ha ninös pénz. Harmadszor pedig oh Kató, a kelengyéd rettentő sok pénzbe kerül. Kétszáz forint ára fehérnemű, kétszáz forint ára bútor, a háztartáshoz szükséges apróságokra is kell vagy száz forint. És ezt mind én fogom megvenni. Menynyit kellett dolgoznom, mig ötszáz forintot össze tudtam varrni ezzel a kis tűvel ! Igy van ám az, Kató. De jó az Isten, majd megsegít téged is. Az a fő, hogy sorsodban megnyugodjál. Gondolj csak arra, ha én nem mentelek meg a nyomortól. . . Kató sóhajtott egyet, aztán megnyugodott sorsában. Igaz, hogy a szigorú néni mindennap fölemiitette, hogy milyen sok az az ötszáz forint, s hogy milyen nehéz azt a kis tűvel megszerezni. Végre is a lakodalom megtörtént egy ködös decemberi napon s Kampinczky ur elvitte feleségét uj otthonába. A szi^ goru néni el-ellátogatott az uj házaspárhoz és biztatta őket, hogy nyugodjanak meg sorsukban, jó az Isten, majd csak megsegíti őket. Sőt a maga részéről is igérte, hogy _megteszi mindazt, a mi erejéből telni fog. Nemsokára azomban a néni igen fontos ábrázattal látogatta meg Katót. Krampincky ur épen nem volt otthon. — Nagy dolog történt velem, kezdte a szigorú néni. Hiszen tudod te Kató, hogy én már nagyon sokat szenvedtem. A napokban kaptam egy levelet Bandi bácsitól, a ki most adóvégrehajtó Szarvason. Szegény Bandi bácsi panaszkodik, hogy nem jól érzi magát egyedül. Szegény Bandi bácsi! El is hiszem. Megkérte a kezemet, mert tudja, hogy most én sem vagyok boldog magányosan. Milyen jó volna, ha én az Ő felesége lennék. Adj hát Katókám tanácsot, elmenjek-e hozzá. Kató közömbösen billentett egyet a fejével, aztán azt mondta a szigorú néninek, hogy ne menjen a Bandi bácsihoz, mert negyvennyolc esztendős kisaszszonyok férjhezmenetele igen furcsa. A negyvennyolc éves néni nyelt egy nagyot. Látszott az arcán, hogy szeretett volna karmolni. — Oh Kató csalódol. Énrnég nem vagyok negyvennyolc éves. Ámbár gondoltam magam is arra, hogy nevetséges leszek, de hát Istenem, mit csináljak, mikor ugy sajnálom szegény Bandi bácsit ! Oh Kató, én elmegyek hozzá, akármilyen nevetséges leszek. Én nyugalomba vonulok. És ugy cselekedett, a mint mondta. Összecsomagolta mindenét, Kató ezüstjeit, ékszereit sem feledte ki, aztán elküldte Szarvasra Bandi bácsihoz, a ki nem jól érezte magát magányosan. Nemsokára maga is eltávozott, mint amaz. Vagy tiz év múlva, mikor Kató öt gyermekével benne volt az igazi nyomorúságban, véletlenül megtudta, hogy neki volt valami kis anyai öröksége. Irt hát a nyugalomba vonult néninek, nem tudna-e ezekről a dolgokról valami fölvilágosítást adni. Vagy egy hónap múlva válaszolt a néni a következőképen : T. Krampinczkyné asszony ! Örökségét nevelésére költöttem. I. lesetem a fykíw>íc^<!X

} cs> a& én ideátom l &<&k k&zzoi váaijó tctfícwi ^ICcj^ ofce-retem én a nőt i;>, %o<fyyíia fehíz, mint a nó, &z>ive, iiVke, tio&ta, jó. <3L&t hwzbke, vácj/u-ó ittktAw, £L& wiazadt az> ideálom. ty)a%ami&,oz feikcUÁto'm . . . ^eítaíáíta-m, me<^taíá'Ctam ! S&ive, ict$i& 'tii>;&ta, jó ; ötx^an fyhíz, mint a nó. Csákány Sándor. II. 3r&í\,éz ct&ivtnofi, íióvizáaok o)a$ia&já&> a vitázol. 0RyÍnt a& áíwoií, •vohó váciak, Sfóécj, <xiva, 'hocffl mea'pifi&nfo&, a 'voidoa ózáU, <pe<zciz>&$i, ^H-va/fíat i> mint a váayafo, Ű-Ufr sebesen tova ö&áttna'fi. Lévai Sándor. ÜL gaardoaaei aariss" Irta: Maakácsy Káhnáa. — Úti emlékeimből. — • 1 ' • ' ' ' November végén lassan telni kezdett a nagy hotel. A barna, horpadt bordás vén gardái gőzös fedélzetéről minden délután tiz tizenkét rézpántos, vászonyköpenyes utazóládát pakoltak ki. Leginkább asszonyok jöttek: dánok, meg északremetek, akidnek G-ardone-ig is elég hosszú volt a tavaszkeresö út és akik megálltak az első helyen, ahol babérfákat és a terrászokra osztott hegyeken csenevész, szürke olaj erdőket láttak. Nem igen voltak betegek, többnyire jómódú polgárfamíliák, akik féltek az i öthónapos zúzmarától és a vastag északi ködtől, amely huszonnégy héten át óriási hályogként tapad honi egükre. Unalmukban mégis valamennyien elmentek az orvoshoz és az orvos természetesen valamennyinél konstatált —