Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-21 / 102.szám

reá Famad községe, hol a nép egymás után ülteti be kipusztult szőlejét s maholnap a környéken egyedül fog állani. Az üzletember kihasználja a reklám minden nemét, hogy cikkével megismertesse a vásárló közönséget. Miért ne tanul­hatnánk az üzletvilágtól! A mi cik­künk felette áll minden cikknek, mert az maga népünk boldogulása. Tél van, a földet vastag hóréteg fedi, a határtól elvagyunk zárva. Ez az idő alkalmas, hogy tanakod­junk, ez az idő az, midőn az élet küzködései közepette, megnyugszik egy pillanatra a paraszt; körültekint s súlyba vetve az élet terheit, gon­dolkodóba esik. Most kell hozzá szólni, most meghallgatja a szót nem újságok utján, hanem élő be­széddel, gyülekezetek, tanácskozá­sok, gyakorlati előadások rendezése által. De ne hagyjuk ki a falvak gyá­moltalan népét se ; az ő érdekük­ben emelem fel szavamat. Mert ez az a talaj, melyből szivárog a váro­sok jóléte, ez az, mely az országot alkotja s ez az, mely leginkább rá van utalva a segitő kézre és oktató szóra. A vármegye hatósága tett is ez iránt a mult évben intézkedé­seket, midőn egy e célra irott is­ismeretterjesztő füzetkét fogadott el s határozta el a községek figyel­mébe ajánlását, de az eredményt félbe szakította a közbe jött tavasz s vele a gazdasági elfoglaltsága a népnek. Most újból tél van — igaz egy év veszett kárba — folytassuk a megkezdett munkát, jó volna utánna nézni, mily intézkedések lettek téve a községek által, mert ha a hivatalos életben a nálunk se múlttal, se jövő­vel nem biró szederfa s selyem­tenyésztésnek egész szervezet áll segélyére, ne szorítsuk háttérbe a szőlőkulturát, mely a népünk igazi boldogulásának alapját képezi. M. F. „Aludjanak a kicsikék." — Köszönet a polgármester úrnak. — Esztergom, december 19. Régen, igen régen éreztem oly igaz, lelki gyönyörűséget, mint ami­lyet egy b. lapjában megjelent rö­vidke hir okozott. Alig terjedt négy­öt sorra s épenséggel nem volt kis irodalmi tömör-müvé gyúrva, amilyeket némely fővárosi lapok uj­donsági rovatában látunk. Egyszerűen elmondotta, hogy a polgármester elrendelte: >az elemi iskolák, a téli időszakban 8 óra helyett */ 2 9 órakor kezdődjenek s az óvodába a szülők csak 9 órakor küldhessék, vihessék gyermekeiket!* íme, egész váratlanul egy régi kívánságom teljesült be, amelynek elérésére az évek folyamán be sok követ megmozgattam, de minden eredmény nélkül ! írtam, beszéltem, kapacitáltam, vagy legalább is ipar­kodtam kapacitálni nemcsak a tan­férfiakat, de magukat a szüléket is, ám emezeket teljesen indolensek­nek találtam, amazok meg ugy vé lekedtek, hogy ha eddig jó volt, miért ne lehetne ezután is, aztán meg annyi a »tananyag*, hogy az a fél órai veszteség sem reszkíroz­ható. Ellenben igenis — reszkírozható az egészség, a gyermekek fejlődése. Csak elnéztem ködös, esős, szélvi­haros reggelen azokat a pötty, pár arasznyi gyerekeket, amint néhány perccel 8 óra előtt a szélrózsa min­den irányából sietve, lélegzet nél­kül szinte gurultak az iskolába, főleg az egyetlen leányiskola felé. Ki a legszélső Tabánból, ki a szentta­mási Kálvária mellől, ki a Zöld tó vidékéről . . . Arcuk kipirult, fürt­jeik izzadtan összecsapzottak, sze­mükben még az álom. És hogy oly nagyon siettek, mégis talán elértek nyolc órára az iskolába ! Csak számítsunk ! Azoknak például akiket imént említettem, kis lábai­val belekerül egy órába az ut az iskoláig. El kell tehát mindenesetre hét órakor hazulról indulniok. És legalább fél órával — hat és fél órakor — felkelni abból a jó, puha, meleg ágyból. Nem lehet oly orvos, aki a gyermeki szervezetre előnyösnek mondhatná ezt a kora­kelést, ezt a megrabolt álmot. Azután meg persze, ha felébresztik őket, ők is csak lustálkodnak egy kicsit: az öltözködésre, mosakodásra szánt félórából elcsennek csak tiz per­cet, csak tizenöt percet. De ezt az el­nyújtózott, ellopott időt be kell hozni, hogy a tanitó bácsi, vagy néni ne csináljon zenebonát. Csak magukra kapják a ruhát, az arcukat mégsem törülik s még úgyis futnak sebesen hóban, ködben, jégben. A felhevü­lés, átfázás azután hetekre be­teggé teheti a gyönge gyermekszer­vezetet s vájjon a hosszú mulasztás nem nagyobb akadálya-e a kis nép­ség előrehaladásának, mint napon­kint az az elengedett íélóra ! A kisdedovodáknál nem kevésbbé volt szükséges a polgármesteri in­tézkedés. Minél cseppebb a gyerek, annál több álmot kivan s annál könnyebben megárthat neki a kora reggeli hűvös, bizonytalan levegő. Azután itt még csak az az érv sincs meg, hogy mulaszt valamit a gyerek. Egypár igilang-galang«-gal kevesebbet énekel s a farkas keve­sebbszer fogja meg a bárányt. A korai óvoda-megnyitást nem'is sür­gették soha mások, mint azok a kevésbbé lelkiismeretes szülék, kik örülnek, ha csacsogó, kérdező, talán rosszalkodó bébéjük minél keveseb­bet van odahaza, ahol nekik kell felelgetni ezerféle kérdésükre, ját­szani velük s egy kissé vigyázni is reájok. Sok évi megfigyelés, személyesen szerzett tapasztalatok bírtak reá, hogy megindítsam annak idején a mozgalmat, amelynek — tisztelt elődje szives engedelmével — e lapok hasábjain is kifejezést adtam > Aludjatok kicsikék !<-cimen. Mint emlitém : hasztalan irtam, hasztalan beszéltem, (a volt polgármester, mint iskolaszéki elnök urnák is de sokat!), úgy hogy végre magam is rezignáltam, — amikor egy reg­gel látom, hogy a gyerekesek y 2 9 előtt tipegnek és még sem sietnek egy cseppet sem. Lesz haddelhadd, gondoltam, »ez valami összeeskü­vés.* — De megnyugodtam, hogy a kis hírt elolvastam. Lehet, hogy elfogult ember va­gyok, lehet, hogy túlságos jelentő­séget tulajdonitok e mindenesetre sokak szemében kis jelentőségű kérdésnek: mégis mondhatom, a legszilárdabbá vált lelkemben a meggyőződés, hogy az a polgár­mester, aki kinevezése első napjai­ban — a kezdet ezer bajai között — meg tudta látni, hogy a jövendő reményeit felesleges a túl kora szél­nek, hónak s ezzel a betegségnek kitenni, feleslegesen zavarni s azonn 1 intézkedett is : — ez a férfiú áldására lesz városunknak. Egy gyermekbarát. HIEEK. Esztergom, december 20. — A főkáptalan gazdatiszti karából. A főkáptalan hétfőn konzisztóriumot tar­tott, amelyen némileg megváltoztatták a legutóbb tett kinevezéseket. Brázda József nemcsényi kasszárnak és Jancsó Kálmán kiskeszi ispánnak, kérésükre, megengedték, hogy eddigi állomáshe­lyükén maradjanak. Szentmiklósra Ru­tich József féhéregyházai ispánt helyezték át, ennek helyére Mészáros Lajos nem­esényi ispánná kinevezett volt központi számtisztet. Kruplanicz Endre kasznár, a szentbenedeki uradalom új rendelkező tisztje mellett gazdasági írnoki állást rendszeresítettek. A szentmiklósi uradal­mat közvetlenül a központi gazdasági tanácsosi hivatal rendelkezése alá he­lyezték. — Kinevezés. A belügyminiszter a bajnai anyakönyvi kerületben Gogola Rezső segédjegyzőt anyakönyvvezető­helyettessé nevezte ki. — Betegágyon. Amint Örömmel érte­sülüok. Rudolf István, az Esztergomi Takarékpénztár buzgó pénztárosa tüdő­gyulladásából annyira felépült, hogy az ágyat elhagyhatta. — Sztaniek József városi adópénztárnok megbetegedett. Állását Viola Kálmán ellenőrrel, emezét Fray Vince számtiszttel helyettesitették. — Elismerés. A földmivelésügyi mi­niszter Niedermann József rendőrkapi­tányt az állandó gazdasági tudósitói tiszttől, hosszas, buzgó és lelkiismere­tes működésének elismerése mellett, sa­ját kérelmére felmentette. Utódját még nem nevezte ki. — Arany toll. Diszez emlékművel lepte meg Reviczky Győző főszolgabiró Ridly István nyergesujfalusi jegyzőt, aki nemrég ünnepelte harmincéves jegyzői jubileumát. Egy művészi munkájú arany­tollal, amely a felíratott viseli : > Barát­sága és ragaszkodása jeléül — főnököd*. A to lat a hétfői jegyzői értekezlet előtt nyújtotta át. — Kikölcsönzött tánezosok. Ez a címe annak az egyfelvonásos vígjátéknak, amelyet Dobó Sándor, a győrvárosi színház kitűnő, a vidék egyik legkivá­lóbb színész-erőiből összeállított társula­tának igazgatója előadásra elfogadott. A darab már január hó folyamán szinre kerül. A mű szerzője Nógrádi Jenő, lapunk volt szerkesztője, a győri keres­kedelmi akadémia tanára, aki szépiro­dalmi munkásságával már szép sikereket ért el. Amint halljuk, a darab, első elő­adása után nyomtatásban is megjelenik. Akkor bővebben megismertetjük olvasó inkkal, annál is inkább, mert akik olvas­ták, műkedvelői előadásra különösen al­kalmasnak mondják. Nem kételkedünk, a Kaszinó ambicziózus műkedvelő gárdája örömmel fogja felhasználni az alkalmat, volt gárdistája munkájának bemutatá­sára. — Városi közgyűlés. A város képvi­selőtestülete ez évben utolsó kozgyüié sét f. hó 28 án tartja. — Közigazgatási bejárás. A kereske­delemügyi miniszter a Sztori-féle cement­gyárhoz vezetendő vasúti kitérő közigaz­gatási bejárásának határnapjául f. hó 29-ikét tűzte ki. — Új képviselőtestületek. Az eszter­gomi járásban a községi képviselőtestü­letek választása befejezéséhez közeleg, amikor azonnal megkezdődik az elöljá­róságok választása. A képviselőtestületi választást eddig csak Tokod községe fellebbezte meg. — Az új bűnvádi eljárás. Az eszter­gomjárási jegyzők hétfőn testületileg megjelentek a helybeli szolgabírói hiva­talban, ahol Reviczky Győző főszolga­biró részletesen ismertette előttük az új bűnvádi eljárást. A községi birok ugyanez napon eszközölték az ujonc-sorhúzást. — Karácsonyfaünnepek. Útban van már a kis Jézuska s első heroldjai: a kicsi és nagy, örökké zöld fenyűfácskák már meg is jelentek mindenfelé az ut­cákon. Még kopaszak ugyan, hiányzik róluk az aranyalma, aranydió, százféle ékesség, de hogy elkövetkezik az ő szü­letésnapja : felöltik diszes ruhájukat va­IamennXien. — A kis Jézuska tisztele­tére rendezett ünnepségek pedig már vasárnap előtt megkezdődnek. Igy a Szent Anna zárdába járó óvodások és az ottani elemi leányiskola növendékei í. hó 23-án d. u. 3 órakor kezdik meg az Isten gyermeket dicsérő ünnepségüket. — A kir. városi óvoda karácsonyíaünne­pét f. hó 22-én, ugyancsak d. u. 3 óra­kor tartja. — A Polgári Egyesület vasárnapi es­télye, úgy látogatottság, mint jó kedv tekintetében, kifogástalanul sikerült. Ki­rály elsőrangú hegedüjátékos, teknikája virtuóz, csak a mélység, az érzés, az a közvetlenség, amely magával ragadja a hallgatókat, hiányzik játékából és egész modorából. Másrészt legnagyobb részt Iajkusokból álló közönséget egy szál hegedűvel, teljes műsorral magával ra­gadná, csak nagy Isten kegyelméből való művésznek adatott meg. — Az elég gyorsan lepergett műsor után a Dankó nővérek behízelgő és Pritz József nagy iskolára valló zongorajátéka szóra­koztatta a társaságot, amelynek haza­tértekor már csak hármat-négyet ütöt­tek az ébredő toronyórák. — Az Orvosszövetség helyi fiókja szombaton este választmányi ülést tar­tott, amelyen folyóügyeket tárgyaltak. = A Kereskedő Ifjak Önképzőköre vasárnap estélyt tartott, amely szép ta­nulságot tett arrsl, hogy az egyesület komolyan veszi feladatát. Négy ifjú sze­repelt részben szavalással, részben ön­álló munkával, sok elismerést aratva. Jó uton halad a kör. Az estet érdekessé tette Osváth Andor titkár sikerült fel­olvasása : az *Éva története.*. — Köszönet. A muzeumok és könyv­tárak országos főfelügyelősége a helybeli Történelmi és Régészeti Társulatnak köszönetét nyilvánította dr. Feichtinger Sándor (Esztergommegye fllórája) és dr. Walter Gyula (Knauz Nándor) felaján­lott munkáiért, amelyek az egyesület kiadásában jelentek meg. — Eltávozás. Csatáry Elek várme­gyénk tb. főjegyzője január hó i-én tá­vozik a városunkból, hogy állását Zala­egerszegen, mint Zalamegye megválasz­tott aljegyzője elfoglalja. — A Takarékpénztár igazgató vá­lasztmánya holnap ülést tart, amelynek tárgya: forgalmi kimutatás és folyó ügyek. — A közkórház ügye. Legutóbbi szá­munkban megírtuk, hogy a kórházépitö bizottság által kiküldött deputáció mily eredménynyel járt a fővárosban. Hogy a kormány tényleg teljes jóindulattal viseltetik az új közkórház kérdése iránt, eléggé dokumentálja ama körülmény is, hogy a belügyminiszter megbízásából már hétfőn városunkba érkezett dr. Raisz Gedeon miniszteri osztálytanácsos, hogy a közkórház ügyének főbb faktoraival ankétot tartson. Ezen résztvettek: And­rássy János kir. tanácsos alispán, (úgyis mint az adományttevő megye képviselője) Vimmerlmre polgármester, dr. Mátray Fe­rencz tiszti főorvos, dr. Gönczy Béla kórházigazgató-főorvos, Tiefenthal Gyula városi mérnök, ifjabb Bobula János mű­építész, a kórházterv készítője s a nagy adományttevők képviseletében a herceg­prímás és a főkáptalan részéről: dr. Walter Gyula irodaigazgató, a Takarékpénztár részéről Bleszl Ferencz. A tárgyalások alapját az országos egészségügyi tanácsnak és a keresked Imi minisztérium tervbiráló bizottságának a tervre tett észrevételei képezték s a kivánt változtatásokat úgy­szóllván mind akceptálták, az észrevéte­leket felvilágositólag megszüntették. Az egész ügynek ugyanazon úton, amint

Next

/
Thumbnails
Contents