Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-21 / 102.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M«ÖJ c ^ CÍ >ik Vasári)ap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. ' Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — S kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért; MUNKÁGSY KÁIrMÁN­Laptulajdonos kiadókért *. DR- PROKOPP GYUbA­Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilttérek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. , --ín Kéziratot nem adunk vissza. Gyakorlati előadások. — Egy néhány sző »Argus«-nak. — Faruad, december 17. Az > Esztergom és Vidéke* mult vasárnapi számában újból felhang­zott a hivó szózat hegyi szőleink rekonstrukciója érdekében. Régóta hangzó szó ! A szőlőkul­túra lelkes hivei éveken át húzzák e harangot, a különféle lapok hasábjain bocsátva szét ébresztő szózatukat, tanítva, figyelmeztetve, majdnem könyörögve: Látjátok atyám­fiai azokat a kopasz bérceket vá­rosunk felett ? Nem ismertek rá ? Ugy-e nem ? Emlékezzetek, ti öre­gek, arra az időre, midőn valóságos kertek, szőlőkertek övezték váro­sunkat ! Ezek azok a hegyek, hol a kertek diszlettek ; ezek azok a bér­cek, melyek ormait a szőlőmunká­sok vidám danái verték fel, ezek azok, melyek a szüret áldásaival halmoztak el benneteket. Puszták, kopárak most — és ti nyomorogtok. De ne csüggedjetek, ime akadtak kik fáradoztak helyettetek, kísérle­teztek, tanultak s most titeket taní­tanak ; halljátok szavaikat. Ha talaj ! viszonyaink nem megfelelők az j amerikai kényes fajtáknak, ültetünk I honi fajtákat \ a gyakorlat szülte eredmény, hogy szénkénegezési el­járás mellett megóvhatok az el­pusztulástól. Példa van rá; beiga­zolva van. És mit látunk ? A bércek marad­nak kopaszon, a lelkes fiak hangja a pusztában elhangzó szó volt. És mindez Esztergomban, melynek népe a szőlőkulturával egybeforrt nép volt, mindez eredménytelen maradt ott, hol a szőlőkultúra szolgáltatta mindvégig a nép kenyerét. A város intelligenciája hiába megy elől jó példával, egyesek nagy területeket ültetnek be szőlővel, de a nép maga gyanúsan, kétes mosolylyal nézi törekvéseiket és megelégszik a homoki szőlők gyenge termésé­vel. És miért ? Mert bizalmatlan a hegyek kötött talajai beültetése iránt, bizalmatlan az eljárás iránt, melyet nem is ismer jól. Gyakorlati előadásokat a népnek, hol közvetlenül érintkezhet a vezető férfiakkal, hogy a bizalmatlanságot eloszlassuk. És mit szóljunk, mi falusiak, kik­nek nincsenek ily példaadó vezé­rei ? Csoda-e ha a falvak népe még mindig abban a nemgondolkodó ön­kívületi állapotban van, melybe a filoxesza pusztulása után esett 1 Ide nem hangzanak el a lelkes aposto­lok tanitó szavai, miattunk hiába lelkesítenek, hiába figyelmeztetnek, hiába töltik be szózatukkal az újsá­gok hasábjait, pedig mi is úgy rá vagyunk utalva a szőlő nyújtotta elveszett jövedelemre, tán még job­ban, mert az üzleti életi élet és ipari vállalkozás, ipar és kereske­delem a mi népünknek nem juttat morzsáiból. A mi népünknek egye­düli jövedelme az a gabonatermés, melyet a hesszeni légy, a drótfé­re g» a gombák külömböző fajai, az elemi csapások, s legfőképp a börze spekulációi százszorosan meg­csonkítanak s veszélyeztetnek, mig belőle az élet szükségleteit elnyer­jük. Gyakorlati előadásokat a népnek ! Megmutatta az Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület az irányt melylyel a falvak népét be lehet vezetni a szőlők rekonstruálásába. Szívesen előlegezem a Gazdasági Egyesületnek a bizalmat, hogy mi­dőn kiküldötte alkalmazottját a köz­ségekbe, hogy ott előadásokat tart­son, ideális célok vezették. De le­begtek ámbár üzleti, vagy maga­sabb eszmék az egyesület szeme előtt, utat mutatott, hogy a szőlő­nek csak ugy lehet visszaszerezni elveszett bizodalmát, csak ugy lehet bátorságot önteni a bizalmatlanko­dókba, ha leszállunk az újságok hasábjairól közéjük és magunkhoz hívjuk a föld népét : íme jertek, beszéljünk közelebbről, mert hisz a ti javatokról van szó ! Gyakorlati előadásokat a népnek, hogy élő szóból értse meg, a mit a tudomány s a kísérletezésen alapuló gyakorlat az uj szőlőmüvelés titkai­ból feltárt, a hol szemeivel győződ­hetik meg a segédeszközökről, melyeket a mai kultúránál, a szőlőbe­tegségek elleni védekezésnél igénybe kell venni. És akkor reménynyel nézhetünk az eredmény elé. Példa Hz „Esztergom \\ Vidéke" tárcája. Dalok, /. Még alig, hogy enyelegve Gondoltunk a szerelemre, S üdvözülni egy sóhajban — Alig erte csókod ajkam, Máris a nagy boldogságtól Vagy, hogy szétoszlik a fátyol — Szivem ugy fel, ugy remeg . . . II. Megpihenni lágy öledben, Rtngatodzva önfeledten, Megcsókolni mindent rajtad S várni, hogy mind visszaadjad S karjaimmal átölelve Tanítlak a szerelemre : Szivem ugy ver, ugy dobog Igy tesznek a boldogok. Lévai Sándor. Nagy Képes Világtörténet. — Az tEsztergom és Vidéke« tárcája. — Mint az olasz pályaházakban és kikö­tőkben a ciceronék megrohanják az utast, ugy rohanják meg az irodalomban is már évszázadok óta az olvasót a tu­dós kalauzok, akik hajlandók nekünk mutogatni egy darab régi Itáliát. Nehéz eldönteni, vájjon kicsodával barangolunk legszívesebben a vén falak között. A Goethe és Byron uti jegyzetei épp olyan mélységes hangulatokban adják vissza e virágos romok miszticizmusát, mint ahogy visszaadja az a töméntelen vászon, ame­lyeken művészecset kifecsegte azt a boldogságot, amelyet a római történet emlékeitől körülvéve érzett, és mint ahogy visszaadja Berlioz olasz karne­válja. Es mentül jobban eikábitotta ez a mesevilág a müvészlelket, annál nehe­zebb lett a történetíró feladata. Ha szive nem ittasult meg attól a szent mámor­tól, amely a római levegőben elfogta a költőket, senki sem figyelt szavára. El­méjének gazdagsága mellett a képzelem egész gyulékonyságára volt szüksége, hogy az a szó, amely a tudós odúkból, a levéltárak hideg celláiból a nagyvi­lágba hatol, épp ugy hevítsen, mint a költők dala. A józanságnak és a művészi hevületnek ezt a csodálatos vegyüiékét érzem ki és szívom fel boldogan abból a vaskos kötetből, amelyben Geréb Jó­zsef elmondja a Rómaiak történetét. Bámulom, hogy kutató szemének szinte félelmetes élessége, elméjének kritikai szigora mennyire meg tudott férni lel­kének finom rendüléseivei. Bámulom, hogy azon a 680 oldalon mennyire meg tudta építeni azt a világtörténeti kohót, ahol az emberiség szellemi és valláser­kölcsi műveltségének lángjai meglobban­tak. A Nagy Képes Világtörténet e har­madik kötetéhez a kiadók, a Franklin­társulat és a Révai testvérek a legpa­zarabb dekorációt készítették: Geréb doktortól, a mesteri előadótól át-átveszik! a szót gyönyörű képek és mümellékle- j tek, folytatva a mesemondást ugyanaz­zal az eleven ékesszóllással, amelylyel ez a szerencsés tudós rendelkezik. Rendkívüli érdekességet nyer ez a kö-1 tet az által, hogy a római történet ma-; gyar vonatkozásait is nagy apparátussal tárgyalja. Eltekintve a régi Pannónia és Dacia történetétől, végtelen sok szál füz minket a hajdani és a mai Rómához ; Csak a napokban hagyta el a sajtót egy \ kis füzetke ezen a címen » Magyaroki Rómában* ; egy nagyszerű tudósunk, I Riedl Frigyes irta meg benne poétikus ! tollal és finom melancholiával, hogy az évszázadok során hány érdekes magyar ember kereste föl az Örök várost. Volt közte fejedelem, vitéz, tudós és diák. Mind meglátta ott a régi romok közt bujdosó fényt, érezte a régi hantok fö­lött nyíló ciprusok és kaméliák saját­szerű illatát, amely mintha régi elsülyedt villák kertjéből áradna felénk. Ez a meleg áram hatja át dr. Geréb könyvét is, de amellett ez a munka minden so­rában modern és friss. Nagy, igen nagy gyönyörűséggel követjük Geréb doktort hosszú Odysseájában. Követjük, mert a romái világ még soká nem fog össze-! dőlni. Nero villájának romjai közt két­ezerév multán megtalálták egy tenger­melléki fülkében sértetlen szépségben a belvederi Apollót; — ki tudja, még mit és mennyit fognak találni a roskatag falak mellett! Ötödéve jártam utoljára Rómában. Éj­szakánként a Via Corson sétáltam. A Colonna-téren hallgattam a zenét, a vil­lamos ívlámpák alatt néztem a magas asszonyokat, akik fénylő fekete hajukkal, nagy portiaszerü szemükkel, amely a végtelenbe néz, ugy festettek, mint régi patrícius lányok és fehérbe öltözött po­gány papnők. A Mediciek kertjéből pe­dig, ha csönd lett, elhallatszott a szökő­kút moraja. Most, hogy e könyvet, amely előttem van, forgatom, elfog a szomorúság. Eszembe jut, mily szegé­nyesek emlékeim e meseszerű gazdaság­hoz képest, amely ebben a műben le van téve ! Mily csekélyke töredék az, amelyet egy elsülyedt világból meglát­hat egy ember és egy nemzedék szeme! Mi persze nem tehetünk mást, csak lapozgatunk a könyvben, amelynek betűi fölött nagyobb áradat hullámzik, mint a Via Corson, és lapozgatva c könyvben ugy érezzük, hogy belesodródunk egy kétezeréves tolongásba, amelynek még nincsen vége. Dr. Molnár Géza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents