Esztergom és Vidéke, 1899

1899-02-02 / 10.szám

Hány önálló kisiparos dolgozik nálunk is — óriásilag lenyomott munkabérekért egyes vállalkozó kereskedők, vagy nagyobb műhelyek számára. Folytonos munkában görnyedve csekély keresményéből alig tudja a maga és családja tengődését biztosítani. A nagyobb hasznot a vállalkozó vágja zsebre. A helyett, hogy 8—io-en, kik most is egy cég részére dolgoznak, közös műhelyt alapitanának, és igy munkájuknak teljes értékét egészen a maguk számára biztosítanák — potom árért ugy szólván bérbeadják munkaerejüket és képességüket. Természetes azután, hogy ez is közrehat — a kisiparos osztály mostoha sorsának előidézésében. És ennek a mostoha sorsnak látása nem csuda, ha visszariasztja a műveltebb társadalmi elemeket attól, hogy gyermekeiket iparos pályára adják. Innen van azután, hogy az iparos tanoncok túlnyomó nagy zöme a legszegényebb, legműveletlenebb néposztályból kerül ki, sőt e néposztály gyermekeinek is csak a legselejtesebb elemeiből, kik rendszerint a leghiányosabb elemi képzettséggel, a kézi ügyesség az iparra termettség és hivatottság teljes hiányával lépnek az ipari pályára. Közülök sokan sem irni, sem olvasni nem tudnak, az elemi iskolákat a legtöbb vagy épen nem, vagy csak hiányosan végezte. Hogyan váljon most már az ilyen elemekből a modern kor követelte műveltség és szakképzettséggel biró kisiparos ? Pedig abban a nehéz küzdelemben, melyet a kisipar existentiájáért viv, csakis a művelt és szakképzett kisiparos állhatja meg a diadal biztos kilátásával helyét. De az aztán meg is állhatja; sőt még a mai nehéz körülmények között is megtalálja e pályán az anyagi boldogulás, sőt a vagyonosodás útját, kivált ha a műveltséggel és szakképzettséggel még kitartó szorgalom, nem lankadó munkabírás is párosul. Láthatjuk ennek vonzó példáit ebben a mi szűkebb hazánkban is. Igaz és sajnos, hogy ezek csak kivételek, de amellett mindenesetre bizonyítanak, hogy kellő műveltség és teljes ipari szakképzettség a legelengedhetlenebb alapfeltételei az iparos osztály boldogulásának, mert rendszerint ezzel jár a karöltve az ipari élet terén oly fontos élelmesség, az üzleti konjunktúrákkal való számolás képessége, a pontos üzletvitel, a modern eszmék és irányzatok felkarolására való hajlandóság stb. Nagy nyűge iparosainknak a vásározás is. Nagy költségei, sok idővesztességgel és rendszerint kevés haszonnal jár az ma már. Egy-egy vásáron annyit sem árul sokszor az iparos, mennyi a fuvarköltsége. Pedig milyen könnyen segíthetne azon, csak komolyan akarnia kell. Hogy mi módon ? És hogy egyáltalán mit tehetnének úgy maguk az iparosok, mint az állam, társadalom és hatóságok iparos osztályunk érdekében ? Erre fogunk megfelelni iparos cikkeinkben. Aucun. Egy áldásos egyesület. Esztergom, február i. Ha ez a szerény, egyszerű füzetke évenkint nem kerülne íróasztalunkra, jóformán alig tudnók, hogy a >Paulai Szent Vince Egylet* is él és működik városunkban. De hogy él és buzgón megfelel hivatásának, annál jobban tudják az igazi szegények. Csendben, ismétlenül segiti őket s a fenállása óta már nagyon sok könnyet letörült, anélkül, hogy a résztvevő kezet látnák. S főleg azért áldásos az egyesület működése, mert nem adja pénzben, hanem természetben adományait s igy nem gazdagítja a pálinkás boltokat. Az egyesület működését külömben legjobban illusztrálja az évi közgyűlésen elhagyott alábbi titkári jelentés: Nagyságos Elnök Úr! Mélyen Tisztelt Uraim\ >Hilarem datorem diligit Deus, a jókedvű adakozót szereti az Isten.* Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz irt ezen szavait tartva szem előtt, működött a lefolyt évben az esztergomi szt.-Vince egyesület, szigorúan ragaszkodva ahhoz, hogy csakis önkéntes adakozásokból összegyűlt filléreivel iparkodott a szegények könnyeit letörülni s bajaikban nekik vigaszt nyújtani. Nem kopogtatott senkinek ajtaján alamizsnáért a szegények részére, de a legnagyobb örömmel fogadta a szivből jövő legcsekélyebb adományt is s nagyra becsülte azc, miként az édes Üdvözitő a szegény aszszony két fillérét. Ezen önkéntes adományokkal, mint az ima testvéreivel felfegyvezkezve keresték föl az egyesület tagjai a szegények lakásait, magasztos célul tűzvén ki a keresztény szeretet és irgalmasságot, arany betűkkel irván föl szivükbe Üdvözitőnk eme szavait: »Diliges proximum tuum, sicut te ipsum. Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat.* A kereszt magaslatán legfényesebben igazolt, lándzsával megnyilt isteni szivben honolt és az égből leszállott szeretet beleférkőzik az emberi szivbe is, s mint szent i Ágoston mondja: Az ember sem élhet szeretet nélkül, a szeretet szivének eleme.« Ez a szeretet vezette egyesületünk tagjait a szegénység kunyhóiba, a nyomor és a szerencsétlenségnek eme szenvedés helyeire, hogy ott az Ínséget a lehetőségig enyhitsék és a nyomort elűzzék, mely zsákmányát gyakran varmarokkal tartja és nem ritkán a kétségbeesés örvényébe soporja. Egyesületünknek fő támogatója volt Páduai szent Antal, a kinek Esztergomban két helyütt is állítottak szobrot tisztelői u. m. a szentgyörgymezei árvaház kápolnájában és az Esztergom szob. kir. városi plébánia templomban. A szobrok előtt a kitett perselybe szent Antal azon tisztelői, kik kérésük meghallgatását ő neki köszönték, hálábó] lefizették tartozásukat s ebből az öszszegből, a mely 640 frt 19 "krt tett ki. kizárólagos céljának megfelelőleg > a szegények kenyere* cim alatt 4621 kg. kenyér osztatott ki a szegények éhségének csillapítására. Egyesületünk a szegények iránti könyörületességből kifolyólag 14 működő tagja által segített a szűkölködőkön, árvákon és elhagyottakon; 28 jótevő támogatta nagylelkű adományával az egyletet. Gondozott egyesületünk hetenkint 122 házi szegényt, rendkívüli segélyben részesített körülbelül 150 egyént, kiknek élelmi cikkeket természetben, lakbérre, lábbelire, ruházatra segélyt, tűzifát, kőszenet és egyéb támogatásokat nyújtott. A rendes heti konferenciákon szokásos olvasmánya Galurának » Szent Vince* élete volt, Egyesületünk jótevői között elsősorban O császári és királyi Fen ségét József Főherczeg urat említem, a ki egyesületünket 100 frt segélyben részesi tette. O Eminenciája Vaszary Kolos bi bornok hercegprímás, kegyelmes főpász torunk pedig jótékonyságát két izben is gyakolta, egy izben 50 frtot, karácsonykor pedig 150 frtot adott az egyesületnek, ez utóbbi Összeget azon meghagyással, hogy az Esztergomból hozzá folyamodó szegények között oszsza szét. Az egyesület ezen meghagyásnak örömmel tett eleget s az elosztásról beszámolt ő Eminenciájának. Örömmel említem továbbá a méltóságos Főkáptalan azon nemes cselekedetét, hogy a >Simor« szegény alapítvány kamataiból 200 frtot volt kegyes az egylet rendelkezésére bocsát? ni. Kiváló jótéteményt gyakorolt a szegényekkel a szeminárium is, a mennyiben nagyobb mennyiségű kőszén átadása által támogatta egyesületünké

1. Nem mulaszthatjuk el leróni tartozásunkat a kath. kör iránt sem, a melynek helyiségében egyletünk otthont nyert, teszszük pedig ezt az által, hogy legőszintébb köszönetünket fejezzük ki azon reményben, hogy szives vendégszeretetében egyletünket ezentúl is részelteti. Fájdalmas szívvel kell megemlékeznünk az elmúlt év veszteségéről is. Egyik buzgó jótevőnket szólította ki ugyanis az Isten az élők sorából, dr. Czibulka Nándor protonotarius ő méltóságai, a kinek hagyatékából 25 frtot kapott egyletünk. Midőn az egyesület összes jótevőinek kegyes adományaikért a szegények nevében hálás köszönetet mondunk, kérjük őket, hogy továbbra is támogassák jóindulatukkal és segítségükkel egyesületünket. Schreiber Aladár, titkár. Az egyesület bevétele különben az elmúlt évben 1683 frt 62 kr, kiadása 1574 frt 98 kr volt, Kiadtak 4620 kilogramm kenyeret, 1553 kg. lisztet, 50V2 k

g d

^rát, 164V4 k

S húst, 270V4 kg z

sirt, 48 méter tüzelőfát, 68 métermázsa kőszent. Az egyesület elnöke dr. Csernoch János, alelnöke Mattyasovszky Lajos, titkára és pénztárosa Schreiber Aladár, ruhatárosa dr. Prohászka Ottokár, tizenegy működő tagja van. Isten áldása kisérje a szegények ez igaz barátait! Riporter. A leggyorsabb birtokfelmérés. — Egy magyar találmány. — Esztergom, január 31. Kevés kivétellel általánosságban elmondhatjuk, hogy a gazdák legnagyobb része nem tudja pontosan biztokának területét. Akármilyen furcsán hangzik ez, de igy van. — Lássuk mi okozza ezt ? Legelsőben ennek oka azon körülményben keresendő, hogy a telekkönyv a területért nem szavatol. Adás-vevésnél úgy a birtok bérbe-adás-vevésnél semmi biztos kiindulás pont nincsen a birtok területét m-ghatározni, a telekkönyvi adatokért szavatosság nincs, a kataszter pedig rendszerint nem egyez a telekkönyvvel ; ebből kifolyólag sem a telekkönyvi adat, sem a kataszteri számokat biztos adatok gyanánt el nem fogadhatjuk. Ebből azután nem ritkán igen furcsa állapotok következhetnek. Hányszor fordul elő, hogy a telekkönyvben 2 holdnak nevezett terület 4—6 hold, sőt több is lehet és viszont. Hányszor fordult elő, hogy egyes birtokok bérbe adatván, csak évek múlva tudódott ki, hogy 100, sőt több holddal is kisebb a birtok, mint amint a bérlő a birtokostól jóhiszeműleg átvette és a birtokos jóhiszeműleg átadta, mert ő maga sem tudta pontosan a területének holdszámát. Hogy ebből mi következhetik, azt mindenki gondolhatja. És elég különös az, hogy ma, midőn már minden adás-vevésnél az árúnak akár súly-, akár ürmértéki egysége pontosan megkívántatik, éppen a föld, a mely mindennek alapját képezi részesül a szokott felületes elbánásban. Pedig mindenki azon van, ha már a pénzt kiadja annak megfelelő árút is kapjon: nem lehet az kevesebb és ne legyen több, mert amint az eladó nem elégszik meg, hogy 10 hold földért csak 6 holdnak a kialkudott árát kapja meg, viszont a vevőnek sem lehet közömbös, hogy 10 hold helyett csak 6 holdat kapjon. És valljuk meg, ezerszer is előfordul és megtörténik hasonló eset. Törvényünk van, de nem tökéletes, végrehajtása még hiányosabb és aki tudja, hogy a kataszteri változtatások, telekkönyvi kiigazítások mily csiga lassúsággal néha éveken keresztül nem hajtatnak végre, azonnal belátja, hogy a mai bizonytalan állapotnak be kellett következnie. Pedig a gazdának tudni kell területét, hogy boldogulhasson, éppen úgy, mint a hadvezérnek a serege létszámát. Hogyan lehet a birtokot felosztani, vetés-fordát felállítani, a fogaterő szükségletet kiszámítani, a cseléd létszámot megállapítani, a termés hozamot kiszámítani, a legelőket felosztani és evvel az állatállományunk létszámát megállapítani stb. stb. mindenféle szükséges számítást eszközölni mindaddig, mig nem tudjuk, hogy a birtok hány hold szántó, rét, legelő stbből áll? És mégis csak gazdálkodunk, de legtöbbször hasonlít ez a setétben tapogatódzáshoz, mert biztos adat nincs a kezünkben. Nagyobb urodalmak rendszerint a mérnöki munkálatok költségeit, mely ma még elég tetemes szokott lenni, könynyebben fedezik, de nem úgy a közép és kisbirtokosok- és legtöbbször nem csak a nagyobb költségtől riadnak vissza, hanem hozzájárul bizonyos fokú indolentia is. Ha azt kérdezzük a gazdától, hogy tudja-e biztosan a lovának, vagy marhájának számát, csudálkozik, hogy ilyen kérdést tehetünk hozzá, de ha azt kérdezzük, hogy tudja-e a birtokát holdszámban, biztosan határozatlan feleletet kapunk és ő azt természetesnek is találja. Pedig ha számokban kifejezhetném azon veszteségeket, melyek a terület hiányos ismeretéből származnak, oly óriási volna az, hogy el se képzeljük. Indolentia is játszik szerepet, mert legtöbb gazdaságban és községben van mérőlánc és birtokát kiki felmérhetné vele, de &. lánccal való mérés 3 embert kivan, munkája lassú tehát egy kissé