Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-23 / 94.szám

az uj szőlészeti felügyelő nagy buz­gósága révén mégis dűlőre jutott, néhány rövidlátó polgártárs gördí­tett a fellebbezésével ujabb akadá­lyokat az útjába. Vártuk, vártuk; nem történt semmi; lassan le is mondottunk az egészről. És íme, a reménykedés uj korában egyszerre itt terem a szőlészeti főfelügyelő — kormánybiztos, kitűnőnek találja a kiszemelt telket, abbanhagyja meg­kezdett körútját, csak azért, hogy a kormánynál megtegye a sürgős közbenjárást a telepkészitő munká­latok azonnali megkezdésére. Két évvel ezelőtt folyamodtunk reáliskolánk államosításáért. Két évig semmi felelet. És íme, most kijelenti a kultuszkórmány, hogy hajlandó reá. A feltételek nem köny­nyüek, de nem is véglegesek s még így is kedvezőek a vázosra. Es ugyané napokban egy más mód ís nyújtatott a szőlők pusz­tulása folytán elszegényedett föld­műves — lakosságnak a nagyobb boldogulásra. A legelőnyösebb aján­latot kapják, amikor legkevésbbé sem várják ; tegyenek a kopár domboldalokon a cukorrépa terme­lésével kísérletet. Fix feltételek, a termény megszabott áron való átvé­tele mellett. Es ez ajánlatot a nagyszabású oroszkaí cukorgyár teszi, amely Hont- és Barsmegye gazdál­kodó nagy közönségének ad e ré­ven biztos jövedelmet, de a gyárj üzemét nem elégíthetik ki e két j megye produktumai. Hogy mindezek éppen az uj re­gime első hetében történnek, ter-I mészetesen merő véletlenség, de: mi beteg vagyunk, aki ha uj gyógy-! szert kap, a legkisebb javulást is! annak tudja be és a jövőben ra­gaszkodik hozzá. Nékünk is ragasz­kodnunk kell a gyógyulás gondolatá­hoz s hogy látjuk : az Isten segít: fokozottabb mértékben igyekezzünk segiteni magunkon ! Árgus. A Wimmer-bankett. Esztergom, november 21. Mult számunkban jeleztük, hogy a vá­rosi tisztikar — a városi képviselőtes­tület belevonásával — szombaton este az új polgármester tiszteletére ünnepi lakomát rendez. A rendezőségnek, amely­nek élén Szenttamási Béla s Rothnagel Ferencz állott (hűséges segítőtársukkal: Koksa Tivadarral,) úgyszóllván csak más­fél napi idő állott rendelkezésére s az ünnepelt iránt való bizalmat mutatja, hogy esti 8 órakor mégis százötven pol­gár foglalt helyet a » Fürdő* nagytermé­nek sok ízléssel és nagy diszszel felte­ritett haatalmas U-asztala közül. A föld­műves osztályon kivül képviselve volt a polgárság minden rétege. Az asztalfőt természetesen Wimmer j Imre foglalta el, jobbján Andrássy János J kir. tan. alispán, balján Frey Ferencz, ! városunk országgyűlési képviselője ült. j Ott foglaltak még helyet: B. Szabó Mi­hály vármegyei főjegyző, Niedermann Pál kir. tanácsos, dr. Csernoch János apátkanonok, dr. Mátray s Ferencz megyei | tiszti főorvos, dr Földváry István városi | főügyész, Niedermann József rendőrkapi­| tány, dr. Fehér Gyula udvari káplán ! plébános. Megjelentek a város többi ple­! bánosai s Számord Ignácz javadalmas í lelkész is. A bencés székházat Schedl ! Arnulf házgondnok és Bausz Teodorik ) tanár, az államépitészeti hivatalt Vajda I Géza kir, főmérnök, a pénzügyőri bizott­! ságot Váczy Gyula biztos, az ipartestü­| letet Dóczy Ferencz elnök és Neményi ! Károly titkár képviselték. A városi tisz­| tikár s a tanítótestület tagjai teljes szám­j ban megjelentek. Az illusztris tár­j saság a meglepő izlássel és diszkrét, ! nemes színekkel újonan kifestett terem festői staffageával — érdekes, impozáns nyújtott. A lakoma folyamán az első felköszön­tőt, hagyományos s minden ma­! gyar ember lelkéből fakadt szokás sze­j rint, Wimmer Imre mondta a legelső magyar emberre, amig dr. Földváry István, ahogy minden esztergomi polgár e név éltetése nélkül szintén nem tud ünnepelni : a hercegprímásra emelte po­harát, arra a férfiura, aki városunkat szivébe zárta s akit a város arra jelölt ki, hogy a megtestesült szeretet és jó­ság példányképe legyen. A zajos éljenek elhangzása után dr. Fehér Gyula az ünnepeltre mondott nagy gonddal összeállított üdvözlő specch-et. A város megválaszotta, úgy­mond, első polgárát. Azt, akiben saját ereje a legmegfelelőbben vissza­tükröződött. Aki azt hangoztatta: >Segits magadon és az Isten is megsegít*, Ebben a mondásban pedig a polgár lényege körvonalozva van. Első sorban magunkra támaszkodjunk, csak azu­tán a felsőbb hatalmakra. Ilyen ember­nek mutatta mindig magát az új polgár­mester, abban az eljárásban is, amely­lyel idáig jutott. Maga mondotta, hogy a szép állásra volna másoknak több joga nálánál; ő azokkal szemben bement a küzdelembe. Nyílt jellem, férfi, ember tetőtől talpig. Nekünk pedig ilyen kel­lett most. Olyan, aki át van hatva ama tudattól, hogy. aki közpályára lép, annak a maga egyéniségét semmibe sem sza­bad venni. Mert az egyén van az állá­sért és nem megfordítva. Lettek volna ismét a terembe, a .hova már az öregek is megérkeztek, a doktorral együtt. El­kerülhetetlennek tartottam egy ujabb rendkívüli jelenetet. Stammberg, a terem sarkában állt, s zavartan veregette le ruhájáról a ráhul­lott virágszirmokat. Kissé távolabb, a szép Eliz támaszkodott az ablakpár­kányra, az arca égett a pirtól, ördögien szép volt. Ugy látszott, rosszatsejtő kí­váncsisággal várta a történendőket. — Mi történt itt? — kérdé a kapi­tány a szétszóródott virágokra mutatva. Kinos, örökkévalóságnak tetsző rövid pillanat mult el iszonyú csendességben, aztán hirtelen feleltem : — Semmi, kapitány ur, semmi, csak egy kis virágcsatát rendeztünk. Az öregek nevettek, mi^is mosolyogni iparkodtunk. — Virágcyatát, — kiáltott a kapi­tány, — ventre bleu I uraim, kitűnő eszme! pompás,! — kacagott, nem is sejtvén, hogy mi történt itt. Azután ők is kinéztek a tájra. A nap akkor bukott alá a láthatár peremén, egyideig megaranyozván a tarkóci vár­omladék csonka tornyait, a melynek ura a szemendrői sáncárkok között ál­modozik, örök, olthatatlan, égő szere­lemről . . . ; . . Mikor az utolsó biborfény is eltűnt, a kapitány elkiáltotta magát: — Fordulj, gőz, lobogót félárbocra, in . . . dulj ! Lejöttünk a toronyból. Marton István. mások is, akikben a képesség nem hiány­zott, de idegenkedtek az állástól, amely ép oly nehéz, mint veszedelmes. Féltet­tük őket az eshetőségektől, egyik azt, a másik mást; nem mertük reábeszélni. Az isteni gondviselés akkor adta nekünk az ünnepeltet, aki azt mondotta : »Én odaadom magamat a polgárság érdekének, az állást férfikorom koronájának tartom. De megkívánhatja, hogy mi is fér­fiak, egész emberek legyünk. Ahogy ál­dozatot hozott ő, az áldozatban mi polgá­rok se engedjük általa legyőzetni ma­gukat. Megvédjük munkásságát. Igy bi­zonyos, hogy Wimmer Imre neve for­dulópontot fog jelezni Esztergom váro­sának történetében. Elzúgott az éljen és válaszolt Wimmer Imre. Azon kezdette, hogy az utolsó na­pok mámora elszéditetto volna, ha min­den hibái mellett önismerettel nem ren­delkeznék, Igy semmiesetre sem képzeli többnek magát, mint a mi. Ismeri a nehézségeket, de számot vetett velük, csak a polgárok rokonszenvét, jó aka­ratát kéri, A becsületes, hű törekvés; szeretet, együttérzés, odaszentelés ott fog állani az Ítélőszék mellett, amelyről a jövő nemzedék megítéli. Adja Isten, hogy a polgárság mai reményeiben soha ne csalatkozzék ! A következő szónok Frey Ferencz volt. A nemzetek, testületek életeben a változások egyes férfiakat kiemelnek. Igy történt ez most a mi szűkebb világunk­ban s nemrégen az egész országra nézve. Egy providencziális államférfiú emelkedett ki, aki a >jog, törvény és igazságc korsza­kát kezdette meg. Ez Széli Kálmán mi­niszterelnök. Mivel a város polgárságá­nak most van először alkalma hódolatát bemutatni, indítványozza, hogy ne mu­lassza azt el. (Helyeslés.) Ajánlja a kö­vetkező táviratszöveget: Nagyméltóságú Széli Kálmán ministerelnök urnák Budapesten. Esztergom város polgársága, uj pol­gármestere választása alkalmából ün­nepi áldomásra gyűlve, kitörő lelkese­déssel fogadta országos képviselője által Nagyméltóságodra és kormá­nyára köszöntött áldomást és örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Nagy­méltóságodat és a nevével inaugurált politikai irányt benső bizalmával és őszinte ragaszkodásával biztosítsa; egyben hazafias reményét és óhajtását fejezvén ki, hogy az üdvös munkás­sága elé gördülő akadályok mielőbb elhárittatván, közmegnyugvással foga­dott és a> legszebb reményekre jogo­sító kormányzati programmja és szel­leme akadálytalanul fejthesse ki min­den irányban áldásos hatását és minél kiterjedtebb mértékben érvényesüljön hazánk javára ! Az egyesültek megbízásából: Frey Ferenc országgyűlési képviselő, Vimmer Imre polgármester. De nem feledkezhetünk meg arról a férfiúról sem, akinek nagy része van az idők változásában, aki e városnak három cikluson országgyűlési képviselője volt s a ki díszpolgára : ez Horánszky Nándor. Az ő üdvözlésére, kéri, fogadják el e táviratot: Nagyságos Horánszky Nándor képviselő úrnak Budapest. Esztergom város polgársága új pol­gármestere választása alkalmából ün­nepi áldomásra egybegyűlve, a kor­mányra és elnökére mondott felkö­szöntő kapcsán természetes összefüg­gésben emlékezett meg Nagyságodról, mint olyanról, kinek hazafias és önfel­áldozó működése az új kormány meg­alakulásával és az új rendszer inaugu­rálásával elválaszthatlan kapcsolatban áll Egykori választói, kik erre min­denkor büszkék lesznek, a régi szere­tettel, bizalommal és ragaszkodással gondolnak Nagyságodra új pártállása­>Az Isten is megsegít.* — Ugyan még csak a jószándéknál, a Pokol­ut e kipróbált járdakövénél tar­tunk és ime, mégis, mintha jönne már a segítség! . . . Hisz a vé­letlen munkája, de alkalmas arra hogy felébredt reményeinket meg­erősítse, megedzze s fokozza ben­nünk a gyógyulási processzus elő­mozdításában való közreműködés vágyát. Az új polgármester tiszteleg a belügyminisztériumban s a hercegprí­másnál. Itt is, ott is szeretettel, jó­indulattal fogadják s bár nem hang­súlyozzák, hogy jóakaratukat, atyai gondoskodásukat az elmúlt évek szomorú eseményei megingatták, mégis érthető volt az azokból a szavakból, amelyekkel az utódot, s a gondjaira bízott várost magas pártfogásukról biztosították. Az új polgármester beköszöntő­jében hangsúlyozta, hogy egyik fő­feladatának tartja szőlőkulturánk tel­jes rekonstrukczíóját. Hogy ez mie­lőbb megvalósulhasson, mikor a mi volt szőlősgazdáink legnagyobb ré­sze a felújítás iránt minden bizal­mát és törekvést elvesztette, szinte elkerülhetlenül szükséges, hogy an­nak lehetősége, előnyössége ad ocu­los demontráltassék előtte, hogy a j felújítás munkájának minden esz-j közéhez olcsón, a legkönnyebben j juthasson. Erre pedig alig van más j lehetőség, mint egy állami minta-j szőlőtelep létesítése. Miért! Három! év óta egy néhányszor el voltj mondva e lap hasábjain. E rendkívül fontos kérdés is a | régi régime alatt tagadhatianul el lett hanyagolva, vagy inkább szán­dékos hidegséggel kezdve. S hogyj A szegény, csalódott menyasszony letörölte kis battiszt kendőjével könyeit ) arcára visszatért a nyugalom, ssemébe a tüz, — a régi volt. A beszélgetők beléptek. — Öhó, hát ti itt vagytok téte a téte-ben, no ez kapóra jött, — kiáltott Stammberg tettetett jókedvvel, —p ezért én kárpótlást akarok az én kis menyasz­szonyomtól, — egy csókot. — Uram, — monda hidegen a lány, — ön megkapta a maga csókját már mástól, a kit, ha akar, elvihet a rue saint-eticnni otthonába, méltók egymás­hoz, én nem állok utjokba, hanem ön uram, — és itt a férfi felé közeledett, — ön egy nagyon közönséges ember, — azzal a kezében tartott búzavirág­csokrot a bámuló férfi arcába vágva, kirohant a teremből. Hallottam, amint zokogva futott le a lépcsőkön. Roszat sejtve utána szalad­tam. Kifutott az erkélyre, a másik pil­lanatban már fenn volt a párkányza­ton. — Margit! ... Margit! . . . az Istenért! kiáltottam ijedten. Egy pilla­natra hátranézett, hirtelen odaugrottam, megfogtam a karját. — Mit gondol! , . mit gondol! . . Gyöngéden leemeltem a párkányzat­ról. Egy kissé lecsillapodott, s feledve minden külömbséget, ami közöttünk állt, fejét a me.lemre hajtotta, s csendesen zokogott. Kértem, hogy jöjjön fel, s feledje el a megtörténtet. Szótlanul intett fejével. Karomat nvuitottam neki. s felvezettem

Next

/
Thumbnails
Contents