Esztergom és Vidéke, 1899
1899-11-19 / 93.szám
volna; de ki mondhatja, hogy a testvérrészekkel immár egyesült királyi város soha többé vissza nem nyerketi, amit tőle jól, vagy rosszul alkalmazott okból elvettek, midőn ezen okot az egyesüléssel "önerejéből megszüntette, s midőn — mint már említem — a megye határain túlterjedő vidéknek is természetes középpontja ? Mindenesetre nyert az egyesüléssel vérszaporulatot, mely erősebb cirkulációra képes, s amelylyel a rendezett tanácsú városok részére fentartott jogkörben is annál biztosabban meg fog felelhetni hivatásának, mert önkormányzati tevékenységének jogait a törvény biztosítja, a felettes hatóságok pedig, u. m. a magas kormány és megyei törvényhatóság alkotmányos érzékükkel annál inkább zsibbasztás nélkül támogatni készek, mennél életképesebben fog azon jogok gyakorlása megnyilatkozni. A város ügye és jóléte. A város ügye és jóléte az egyes polgárokéval párhuzamosan összefügg ; csak jól rendezett városban talál zavartalan éltető légkört minden magánfoglalkozás; gazdaság ipar- és kereskedelem egyaránt azon igazságos igénynyel lépnek a város atyái elé, hogy közintézményeit érdekeiknek megfelelően rendezze be, mert a város csak fogalom, melynek életet polgárai adnak ; ők viselik annak terheit, tehát jótékony hatásában is részesülni akarnak. Mennyire fog sikerülni, hogy ezen elveket ténykedésemmel érvényre is juttassam, a jövő fogja megmutatni ; egyelőre csak arról biztosithatom, hogy fel fogom kötelességeimet, látom ezek sokoldalúságát, érzem, mily körültekintő szorgalmat és odaadó lelkiismeretes munkát igényelnek, s hogy meg akarom becsülni kitüntető bizalmukat hű törekvéssel és avval az ambícióval, hogy polgármesteri hivatalviselésem a hasznos tevékenység nyomait hagyja vissza; csak legyenek, kérem kitartók bizalmukban és támogatásukban, mert állásom feladatainak sokoldalúsága, a törvények és rendeletek halmaza, különös tanulmányt igénylő, nehezítő előzmények, a folyóügyek soha nem szünetelő özöne és a szükségesség, hogy közvetlen tapasztalaton és szemlélődésen alapuló Ítélettel vezettethessem magamat, mind arra utalnak, hogy előlegezett bizalmuk mellett türelmes támogatásukat is kérnem kelljen. A városi tisztikar. Magában értetik, hogy a munkából a maga becsületes részét a városi tisztikar minden tagjának ki kell venni olyannyira, hogy a polgármester senki helyett sem dolgozhat, csak a maga feladatait teljesítheti. Sőt mennél jobban eltérne ettől mások könnyebbségére, annál szűkebbre határolná látkörét, melyet pedig mindenkor át kell tekintenie, hogy vezető képességét kifejezhesse. Az önző igazság másoktól sem vonhatja meg azt a türelmet, mely a folyóügyek ellátása mellett méltányos időt enged a reparációnak és as elmaradt ügyek feldolgozásának. De haladni kell; s a szorgalomnak, mely sokra képes, ki kell gázolódni az elposványosodásból, ha izzadás árán is; és ha a tekintetes képviselőtestület az odaadó munkát nyilvánulvásaiban észlelni fogja, visszatérő bizalma és hajlandósága legnemesebb istápja leend a városi tisztikar reményelhető buzgalmának. Ami az én közrehatásomat illeti, igazságos akarok lenni a terhek megosztásában és a teljesített munkamegitélésében, de megkövetelem, hogy mindenki legmagasabbra helyezze a város igazságát, mely abban áll, hogy kenyérért becsületes munkát követel minden alkalmazottjától. Különösen megvárom és követelem, hogy a hivatalfőnökök szorosan egybeforrjanak alantasaik munkaköré vei is; és sajátosabb személyes dolgozataik melleit befolyjanak osztályaik munkájának célszerű és igazságos felosztásába, annak mikép való feldolgozását pedig felelőségünk terhe alatt felügyeljék és ellenőrizzék. Az egész vonalon minden egyestől megkívántató szorgalmat nemesítse a hűség és igazságos készség, amelylyel a tisztviselőnek személy- és ügyválogatás nélkül kell eljárnia kötelességeiben. Ha ilyen szellem vonulhat be tiszteletreméltó városházunk falai közé, ellenben ki lesz onnét tagadva minden, ami a fórum dekórumához nem illik s a munkának csak útjában áll, megszűnik a panasz és elégedetlenség s atiszti kart közönségének igazságos elismerésén felül, saját önérzete is jutalmazni fogja. Es kérdezni bátorkodom itt: sok-e az amit kívánok; több-e a kötelességnél ? Semmiesetre sem, mert a szorgalomban és a hűségben nyernek követelményeim szabatosabb és mindent felölelő kifejezést; szorgalmasnak és hűnek lenni pedig mindenki elannyira tartozik és képes is, hogy ki megtagadná, nem lehetne tovább méltó állására és kenyerére. Adja Isten, hogy soha se kelljen saját hatáskörömön kivül segítséget és orvoslást keresnem a szolgálati rend, kötelességek és fegyelem érdekében. A gazdasági és pénzügyi helyzet. Takarékosság. Felettébb kínos mindnyájunkra, hogy székfoglalásom ünnepélyes érzései közt is városunk gazdasági és pénzügyi helyzetéről olykép kell megemlékeznem, hogy az ólomsúlylyal nehezedik nemcsak feladataim egész mezején, de közös tudatunkon s összes szellemi és anyagi érdekeinkre is. E nagy bajt súlyosabbá teszi, hogy berendezéseink hiányoznak; nem egy dolog, mely a haladó és haladottabb városok jelleges attribútumai közé tartozik, nálunk még csak a vágyak stádiumában van. A testvér-városrészek. Az egyesítéstől vártunk erőt, mely ki is fejlődhetik belőle, de egyelőre csak arra ébredtünk, hogy a nagyobbodott igényeknek még nehezebb megfelelni, midőn igazságosan senkisem tagadhatja, hogy a kir. városhoz csatlakozott testvéreknek is igényük van a róluk való gondoskodás oly mértékéhez, mely ébren tartsa bennük az egyesülés alapgondolatának célszerű és méltányos voltát. Mikor és mikép lehetend anyagi erőink kímélését haladásunk jól felfogott igényeível egyensúlyba hozni, oly kérdés ez melyre szabatos választ ez idő szerint lelke őszinteségében senki, még a legjobb ítélőképességű sem adhat. Bizonyos e pillanatban csak az, hogy a józan takarékosságot az egész vonalon következetes szigorúsággal és lelkiismeretességgel keresztül kell vinni; el kell odáznunk sok hasznos és szép reformot, ha ilyenek az úgyis túlfeszített adózóképességgel igazságosan össze nem egyeztethetők, bárha különben igen korszerűek és kívánatosak volnának is. De a megtakarítás iránit törekvésnek is határai vannak; lejtőre, melyen le és visszafelé gördülnénk, nem léphetünk; városi létünknek vannak oly elutasithatatlan igényei is, melyeket ha elutasítanánk, ez keserűen megboszulná magát; visszafejlődő állapotok mellett csökkenne a forgalom, kereset s ezek nyomában az adózó képesség, s végeredményében a rosszul alkalmazott takarékosság válnék prédasággá. Segítségünkre jöhetnek szerencsés körülmények; kérhetünk állami intézményeket s hivatalokat, ha ilyenek népességi és kulturális, vagy forgalmi kellékeinek jelenlétét ajánlhatjuk a magas kormány figyelmébe, melytől osztó igazságot kérni jogunk van és reményelnünk is lehet ; de bizonyosabb csak az, hogy önerőnkből kell megélnünk, s hogy magunkról le nem mondhatunk; és soha se feledjük, bogy egy iejlődő város mindig vonz; vonz piacával, iskoláival, s minden közintézményével, melyet a vidék népe csak a városban kereshet és találhat fel •, a forgalom ismét forgalmat szül; másrészt: magából is fejlődik a hanyatlás, vagy az előremenés. Legyünk mindenekelőtt pontosak és áldozókészek közterheink viselésében és lerovásában bármi nehezen esik is, mert a város közjövedelmei befolyásának hézagossága megint csak nagyobb terheltetést szül, növeli az elégedetlenséget és nehezíti a kibontakozást. Szőlőhegyeink. Ha kopár szőlőhegyeink zöldjét visszaadhatnék, mennyi munka és terményérték jönne az egyesek javával párhuzamosan közállapotaink segítségére 1 Talán a szénkéneggel való szőlőfelujitás is védekezés lesz szőlősgazdáink küzdelmének sikeres eszköze. De az kétségtelenül nagyhorderejű egyik feladata közadminisztrációnknak, hogy ameddig befolyása ér, a szőlőfelujitás ügyét előmozdítani és könnyíteni igyekezzék. Többrendü jövedelmi forrásai közt városunk tetemes ingó és ingatlan vagyonnal is bir, melynek pontos leltárban tartása nem csekély jelentőségű feladata az erre hivatott tisztviselőknek. Lehet-e a városi vagyonnak és jövedelmi forrásoknak szolgáltató képességét s mily mértékben növelni, oly kérdések, melyre könynyelmü időelötti feleletet legkevésbbé szabad annak adni, akitől komoly megbízhatóságot van joga követelni a város közönségének. Haladás. Nem lennék azonban megtisztelő bizalmukra akkor sem méltó, ha a kényelem apathiájaval fogadnám olybá a jelen állapotokat szokás és hagyomány által szentesitettek ül, mintha azokon a törekvésnek sem lenne mit próbálkoznia. Ellenkezőleg — foglalkozni kívánok a jobbítás gondolatával az egész vonalon, s minden vívmányt ösztönül és buzdításul venni, ha egyenkint csekély is; hiszen egyes kövekből épül a ház, és a siker láncolata is szemekből alakulhat. Csak gondolatokat és elveket jelezhettem tek. képviselőtestület; de méltóztassék meggyőződve lenni hogy nyugtalanul akarok a javítás lehetőségének kérdéseivel foglalkozni és senki nálam hálásabban fel nem karolandja a segítségre jövő eszmét, jöjjön az bárhonnét is, s én fogom legkészségesebben elismerni mindenkinek érdemét a tanácsolásban és segítésben, ha avval a közjóra irányzandó munkálkodásom sikereihez járulhat. Az Ég áldása legyen közös törekvéseinken, hogy városunk felvirágoztatásával a hazának is hű szolgálatot tehessünk; nekem pedig adja meg a kegyelmet, hogy nyomdokaim igazolják kitüntető bizalmukat, mely engem nem kevesebbre, hanem arra méltatott, hogy nagy történetű városunk jobb létének munkájában nehéz időkön át vezető hű társuk és készséges eszközük lehessek. Szivemből éltetem Esztergom szab. kir. város hazafias közönségét, ajánlom magamat további szives jó indulatába, bizalmába és támogatásába, s boldogságot kívánok neki az idők végéig ! * Végül álljon itt Frey Ferenc képviselőnk tartalmas, szép üdvözlő beszédjének befejező része, amelyet kell, hogy valamennyien aláírjunk : Kisebb tehetségű és erélyű férfiúnak, mint most megválasztott polgármesterünk, a feladatok nagysága és sokaságától okvetlenül vissza kellene riadni, de kellő támogatás nélkül még az ő sokoldalú képzettsége és legjobb akarat sem lenne képes ezekkel megküzdeni. Mi tehát ígérjük a tekintetes polgármester urnák, hogy azon bizalommal és egyhangúsággal fogjuk őt városunk javára célzó törekvéseiben támogatni, melylyel őt most megválasztottuk, meglévén győződve, hogy nagy tudásának tárházát egészen rendelkezésünkre bocsájtja, | mindenkor és mindenben a város érdekeit tartandja szem előtt, ezek szolgálatában nemcsak nem fog csüggedni, de szorgalma és ügybuzgóságával mindenkinek ,— nekünk városi képviselőknek is ! — jő pelnát fog mutatni. j Tudjuk jól, hogy ez esetben is idő és pedig hosszabb idő kellend ahhoz, hogy | közállapotaink javulása kézzelfoghatóvá váljék, ám a jog, törvény és igazság korszakában elvárhatjuk és remélhetjük, hogy ott, hol erőnk csekélynek bizonyul, kellőleg okadatolt előterjesztéseink a magas kormány által ép oly jóakaratú és kedvező elintézésben fognak részesülni, mint más városokéi. Tekintetes polgármester ur, tisztelt barátunk ! Miként láthatod, a megoldandó feladatok tömkelegéből való kibontakozásra a most emiitetten kivül a korábban felsorolt hatalmas tényezők (T. i.: a hercegprímás, a főkáptalan a vármegye, Szerk) is segítségedre leendek; fárasztó munkálkodásodat kedvessé és élvezetessé pedig — a nemes öntudaton kivül, hogy szeretett hazánk ősi városa felvirágozá* sához a Te neved is fűződni fog, még azon tisztelet, szeretet és ragaszkodás teendi, mely a tisztelt képviselőtestületet arra készteti, hogy számodra az \ Egek Urától erőt, egészséget és boldog! ságot kérve, vélem együtt kiáltsa: Éljen | szeretet polgármesterünk Vimmer Imre. 9 A városi tisztikarnak mindenesetre emlékezetébe marad a szerdai nap. Ugy is kell lenni. Érezniük kell, hogy új idők következtek reájuk és a városházára. Hogy a fórum dekóruna fel fog tartatni kétségtelen, ahogy szerda óta pl.