Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-09 / 90.szám

szorult össze a szivem: egy ifjú szép' aetheralaknál, amelynek még csak a bol­dogságra volt itt az ideje. Hogy e szo­morú revuet megtettem, alig mult el néhány nap s ime; odakünn a deres, sárga te­metőkertben két uj leánysir domborul. Új mind a két sir, ámbár az egyik lakója már néhány éve be van jegyezve abban a nagy foliansban, amelyben a hetedik dimenzió lakosait jegyezik. Néhány éve már, hogy a kis sir édes lakója, összacsapzott szárnyakkal, felér­kezett angyalka-pajtásai közé. Itt hagyva bubáját, könyveit, a legnagyobb szerete­tet s üres helyén — a legfeketébb szomorúságot. És az a hely, ahol gyü­gyögött, ahol kis lábacskái először ta­pogtak végig a szoba szőnyegén, kertuton, pázsiton, ahol bölcsője állott s ahol kis koporsóját beszögezték: rideggé, kiet­lenné, elviselhetetlenné vált azok előtt, akik szerették addig, amig meg nem nö­vekedett egy halommal. Hát ott hagyták! S hogy elhoztak mindet, amit ott sze­rettek, hogy ne hozták volna el azt, amit legjobban szerettek. Egy kis kopor­sót. Ügy jött ide; friss a hantja, jön a tavasz, friss lesz a virág is rajta, csak a gyász marad a régi, a fekete, örök , . . Aki a másik leánysirban pihen: kis barátnőinek mindene volt. Akit nem mint annyi társnőjét, kenyérkereset vitt nehéz pályájára, de komoly hivatás, lelki szük­ség. És aki, mint az igazi harcos, ott esett el a csatatéren, — legnemesebb, leghasznosabb, legszebb csatatéren: a katedra mellett. De szakavatott kertész­kezének megmarad a nyoma abban a sok életképes magban, amelyeket a ter­mékeny gyereklelkekbe elvetett, ame­lyekből csak jó, egészséges gyümölcs fejlődhetik. Tegyünk le sírjára valamennyien cip­ruságat, egy vesszőt pedig adjunk an­nak, aki képes volt reá házalni üresen hagyott s nem könnyen betölthető he­lyeért, amikor talán még nem is dobbant utolsót a kötelesség e szerény martirjá­nak beteg, de nagy és nemes szive! A nagy Galeotto. Gale­Megyek az egyik olvasókörbe ; fogad­koznak : a bojér győz-e, vagy a kutya ánglius ; a másikban az erdőmestert szid­ják, ezt a témát pedig, akkor veszik elő, amikor semmi egyéb nincs. Tölgyessy barátunk egyedül búsul a szikvizes üve­gek mellett. Kérdem az egyik felebarátot : — Nos, kit akar polgármesternek 1 Felhúzza a vállát: — Bánynya a kő ! Majd csak lesz valaki. Jobb úgy se gyün soha. Igy a nép,az is istenadta nép, amelyik a zöld asztal nállegtöbbet háborog s me­lyet a tribünök mindig fel tudnak faltörő kosnak használni; csendes, közömbös, apatikus. Hiszen csak a bőréről van szó, a zseb nem érdekelt. ... . . . Bezzeg más volna a világ, ha akadnának némi „értekezletek", egy­két liter burcsák, egy kalázli csályja . . . Nincs, semmi nincs. íme a legszélltisz­tább választás ! Krónikás. Dolgozik már megint a nagy otto l Hiszen dolgozik másutt is, mindenütt, a zulukaffereknél s a kongonégerek kö­zött is bizonyosan, de sötétebben, mint nálunk a legsötétebb Afrikában sem. S ha elhallgat egy időre, amikor jól­lakott egy alkalmas áldozattal éhes gyom­ra, csak feltátja újra ronda száját, querens quem devorat. Keres és mindig talál is. Amit jóérzésű, igazán müveit lelkű embertársak elhallgatni, elsimitani igye­keznek 7 ahol szemet hunyva,. nemes diskrécióval suhannak el: nálunk ott or­dít legjobban a nagy Galeotto, me­reszti ki rút bagolyszemét s huhog a setétben. És mindjárt kész a Pitaval-történet... Éjféli lovag, vizsuhogás, rejtélyes betűk; mese, a lehetetlenség legotrombább in­gredienciáiból összesöntve és mégis hi­szik, mégis meghallgatják, még sem ütik be a terjesztő gonosz száját. S legke­vésbbé gondolnak arra, hogy a tovább­sugott, megkövéritelt mendemondák kit, hogyan találnak . . Nemes szivet, érde­met, tisztességet legjobban. Keresztülgázol mindenkin az eszter­gomi nagy Galeotto ; tapad, hömpö­lyög sáros utján tovább . . . ,,Nincs értekezlet." Hát nyolc nap múlva csakugyan vá­lasztunk ? Hihe- és lehetetlen, mondják legkiválóbb humoristáink. Nem gyülekeznek a kék mándlik a vá­rosháza előtt, nincs önkéntes munkaszü­net, csendesek a korteskorcsmák amelyek ugyancsak duhajak és alkoholszagúak egy­egy városi képviselő megválasztása előtt is. — Személyi hir. Dr. Kohl Medárd prépost-praelátus, primási titkár hétfőn délután városunkba érkezett s itt lelki gyakorlatokat tart. — Betegágyon. Mint a legőszintébb részvéttel halljuk, Szlávy Elemér járásbi­rósági jegyzőt, a jogászvilág s az előkelő fiatalság egyik legrokonszenesebb, leg­képzettebb tagját tegnap Budapestre vit­ték, ahol súlyos természetű műtétnek kell alávetnie magát. Dr. Göncry Béla köz­kórházigazgató és fivére : Szlávy István jogszigorló kisérte. Türelmetlenül, félve, reménykedve várjuk a hireket. — Névnap. Holnap ünnepli névünne­pét Heya Tivadar kir. tanácsos, váro­sunk ez érdemekben gazdag lakosa. Mindenesetre elhalmozzák jó kívánságok­kal, valamint sok gratulánsa lesz Bartha Tivadar gyógyszerésznek is. — Kinevezés. A kultuszminiszter Klinda Kálmán kaposvári siketnéma in­tézeti igazgatót, a városunk fiát a gyógy­paedagogiai szaktanács tágjává ne­vezte ki. — Eltávozás. Vaszary János hgprimási jogügyi tanácsos, nejével és leányával együtt vasárnap távozik városunkból Kaposvárra. A jövő év elején azonban viszontlátjuk a szeretetreméltó családot. — Szarkássy János Széchenyi-uradalmi főerdész, néhány napi tartózkodás után, állomáshelyére Somogymegyébe vissza­tért. — Rózsaszínű rovat. A magyar mű­vészgárda egyik kitűnősége, akire mint földinkre, legbüszkébbek mi vagyunk, akinük karikatúrái éppen oly zseniálisak és jó kedvűek, mint ő maga: Faragó József elhagyja a bohém legényéletet és megházasodik. Vasárnap tartotta eljegy­zését Budapesten Hirchler Viola kisasz­szonynyal, akiben a földi Múzsát kiván­juk neki. — Jubileum. A herceg Metternich-féle bajnai uradalom tisztikara f. hó 4-én ünnepet ült: Remenyik István uradalmi felügyelő működésének negyedszázados évfordulóját. A tisztikar az ünneplőt ér­tékes diszalbummal lepte meg, amely valamennyiük arcképét tartalmazta. Dél­ben bankett volt, este tánc. — A kir. erdőfelügyelő vármegyénk­ben. Csik Imre kir. erdőíelügyelő néhány nappal elhalasztotta körútját vármegyénk­ben, Csak csütörtökön érkezik meg s azonnal Nyergesujfalura megy, ahol Va­szary Antal primási főerdészhez száll. Vele mennek : Csupor István primási főerdőmester s Mezey Arthur, az eszter­gomi kir. erdőgondnokság vezetője. Csü­törtökön a bajóthi és muzslai községi, pénteken a süttei közbirtokossági er­dőt szemléli meg, amig szombaton az esztergom városit. Közbe vadászni is fog a bajóthi és pusztamaróm" primási erdő­ségekben s vadásztársai lesznek az em litetteken kivül: dr. Niedermann Gyula miniszteri tanácsos, Niedermann Pál kir. tanácsos, Lejtényi György bábolnai főtiszt és Szalay Béla primási intéző. — Kollegiális-est. A városi tisztikar tagjai, legutóbbi megállapodásuk szerint, a holnap első keddjenek estéjén, tegnap tartották meg a havi összejövetelüket a a »Magyar Király« ban. Hogy negyedik éve együtt vannak, örömmel látjuk : kez­denek kollegiálisak lenni. — Halálozások. Két nagy kort ért matróna hunyt el köz^l egymásutánban városunkban. F. hó 3 án özv. Fasischek Antalné, született Schneider Magdolna 81 éves korában. Özvegy Niedermann Endréné és VelbachZsigmondné anyjukat, Dóczy Antal városi számvevő anyósát, Litsauer Sándorné nagyanyját gyászolja az elköltözöttben. — F. hó 6 án hunyta le, hosszas szenvedés után, fáradt sze­meit özv. Murinyi Imréné, aki 88 évet élt. Murényi Endre ügyvéd édes anyját vesztette benne. — A »Legényegylet* jubileumának, amelyről már megemlékeztünk, prog­rammja megjelent. A tizéves fenáliás­nak évfordulója f. hó 12 ére esik. A napirend a következő : Délelőtt 10 óra­kor sz. mjse a kir. városi plébánia tem­plomban ; a sz. mise alatt az egyesületi dalárda működik. Este fél 8 órakor sza­vallatokkal, monológokkal Összekötött dalestély e tárgysorozattal: 1. Népdal­egyveleg. Szentirmaytól. Előadja: az egyesületi dalárda. 2. A legényegyesüle­tek története és hivatása. Felolvasás. Tartja: dr. Andor György m. elnök. 3. Ünnepünk. Költemény. Irta : O'sváth Andor. Szavalja: Markó Gyula e, r. t. 4. Megbékülés. Monológ. Mársits Roziná­tól. Előadja: Waldvogel Etelka úrhölgy. 5. Bordal. Négyhangra alkalmazta: Kersch Ferencz. Előadják : Hollósy Károly egyes, tit., Krechnyák Ferenc e. p. t. Rothnagel László e. p. t., Sztahovits Jenő e. p". t. 6. Románc, a »Szultán«-ból. Énekli: Leitner Szidike úrhölgy. 7. Öröm­hangok, Költemény. Irta : Babik József. Szavalja : Markó Kálmán e. r. t. 8. Tör­vényszéki tárgyalások. Humoros előadás. Biró Fiklótzky János e. r. t., 1. Vádlott Pávelcze István e. r. t., 2. Vádlott Mar­quart József e: r. t., 3. Vádlott Spick Ferenc e. r. t., 1. Panaszos Földes Nán­por e. r. t., 2. Panaszos Markó Gyula e. r. t. 9, Vándordal. Abt Ferenctől. Előadja: az egyesületi dalárda. — A műsort tánc követi. Az estély a » Fürdő* szálloda nagytermében lesz megtartva. Beléptidij (a házépítési költségek fedezé­sére) személyenkint egy korona. A szép nap iránt a közönség erősen érdeklő­dik. — Szent Imre ünnepe. A főgimná­ziumi ifjúság vasárnapon ülte Szent Imre hercegnek, az ifjúság patrónusának ün­nepét. Miután előzőleg szombaton gyó­nását és vasárnap áldozását végezte, vasárnap reggel 8 órakor résztvett az ünnepi misén, melyet Hollósi Rupert igazgató fényes segédlettel mondott. Jelen volt MaszlaghyFerenc kanonok, érseki biz­tos is és szép számú ájtatos közönség. Az ifjúsági énekkar régi magyar egy­házi éneket adott elő, még pedig mond­hatjuk : igazi virtuozitással. Mise után Szent Imre hercegről szólt Weber Jácint tanár az ifjúsághoz, gondosan válogatott szavakkal ecsetelve a védőszent erényeit és követésre buzditva az ifjúságot. Tiz órakor a >Czuczor« önképzőkör ünne­pélyt tartott, melynek érdekes, sikerült és élvezetes programmja a következő volt: I. Szt. Imre hercegről » Égből eredt virág* (i^gy.-év.) Lelkesen, szépen énekelte az ifjúsági énekkar. 2. Ünnepi beszéd. Irta és előadta: Varga 8. oszt. növ. pap, ifjúsági elnök. 3. Milbich Ta­más VII. oszt. növ. pap zengzetes, pálya­nyertes >Odá< ját Szent Imre herceghez szépen szavalta Kerékgyártó Lóránt V. oszt. növ. pap. 4. Következett az igaz­gató nagy hatású, nagyon szép buzditó beszéde, amely után befejezésül 5. a >Pápai hymnus«-t adta elő az énekkar. — Díszközgyűlés. Nyergesujfalu kép viselő testülete vasárnap közgyűlést tart, amelynek egyetlen tárgya Reviczky Győző főszolgabírónk díszpolgára válasz­tása, elismeréséül a község felvirágzása körül szerzett sok és nagy érdemeért. — Magyary Gizella temetése. A vá­rosi leányiskola kitűnő tanítónőjét szom­baton délután kisérték ki minden szen­vedés és fáradtság legtökéletesebb pi­henő helyére. Es kisérték a legimpo­zánsabb, legigazabb részvét mellett ; nem­csak a korán elköltözöttet, de a gyászba­borult, tekintélyes csaladot is mélyen sajnálván. Természetesen testületileg ki­vonult az egész városi tanitói kar, a főgimnázium és a reáliskola tanári kara s a fiatalság. Megható volt látni a kis tanítványok gyászát; még ma is könyr^ fakad valamennyi, ha osztályába ér. A tanítók a sírnál igen szép gyászdallal búcsúztak el a legtiszteltebb kollégától. |A koporsó el volt halmozva koszorúkkal. Ott láttuk a család, rokonok, ismerő­sök koszoruerdején kivül a következőket: »A városi leányiskola tanítónői — Sze­retett tagtársuknak. >Hálás tanítványai — Önfeláldozó tanítónőjüknek.* >A vá­rosi leányiskola összes növendékei.* »A tanitó-testület — szeretett kartársának, c >Felejthetlen jó tanítónőmnek — Hálás tanítványa." és a legszomorúbb: »A vi­szontlátásig — Anyád." A nagy, általá­nos részvét fölött mélyen meghatott csa­lád ez uton mond a résztvevőknek, kü­lönösen az esztergomi tantestületnek és első sorban a boldogult volt tanítónő­társainak hálás köszönetet. Az elhunyt méltó emlékéül álljon itt a iskolaszék hétfői ülésén elhangzott s a tagok által könnyezve hallgatott, méltó nekrológ: »A boldogult 1894. évi szeptember 1 tői működött az elemi leányiskolánál és ez idő alatt az iskola V. osztályát vezette. Akik ismerik az elemi iskolák szerveze­tét, azok előtt nem titok, hogy az V. osztály vezetése mily nehéz feladatot ró a tanítóra és a boldogult a nehéz fel­adatot, melyet az utóbbi időben jelent­kező betegsége még nehezebbé tett, ön­feláldozó munkássága által sikerrel ol­dotta meg. Tanuk erre mindazok, kik munkásságát közelebbről figyelemmel kisérték, társnői, felettes hatósága és a szülők, kiknek gyermekeit tanította. Tiszteletet érdemlő kötelességérzete és csüggedést nem ismerő akaratereje az utolsó pillanatig úgyszólván odalánczol­táíí őt ahhoz az álláshoz, melyre egyéni hajlandósága és tehetsége egyaránt ké­pesítették, A gyenge szervezetet végre megtörte áz emésztő kór, melynek a bol­dogult önfeláldozó munkássága természe­tes társául szegődött s a halál megfosz­totta a várost tanügye egyik fenkölt gon­dolkozású, hivatott munkásától, kinek em­lékét rövid munkássága révén is, áldva kell, hogy őrizze minden tényező, melyre a város közönsége ezt a szent ügyet, annak gyakorlását bizta < — A főgimnázium pályatételei. A fő­gimnázium igazgatósaga, mint minden évben, az idén is több irodalmi és tör­ténelmi pályatételt tüz ki, hogy az ifjú­ság nemes vetélkedését előmozdítsa, komoly ambícióját és munkakedvét nö­velje. E pályatételek a következők: 1. ^Nemzetünknek az alkotmányos refor­mok által való újjászületése.* Jutalma az Esztergomi Kaszinó Széchenyi-pálya­díj alapítványából 5 drb. 10 frkos arany. 2. >A vallásos és hazafias érzés meg­nyilatkozása népköltésünkben.* Jutalma dr. Klinda Teofil c.-kanonok úrtól 2 arany. 3. >Az Aurora kör kiválóbb tag­jai.* — Jutalma Bodiz László nyug. fő­szolgabiró úrtól 3 arany. 4. >A keresz­ténység és királyság behozatalának je­lentősége és hatása.* — Jutalma Magos Sándor kir. táblabíró úrtól I arany. 5. »Vörösmarty lírai költészete.* —Jutalma az i88p. ben érettségizők alapítványából 10 frt. 6. >Murány ostromának költemé­nyes feldolgozásai irodalmunkban. (Gyön­gyösi, Arany, Tompa, Petőfi, Dóczi L.)c — Jutalma a magyar írók s művészek alapítványából 1 arany. 7. >Óda a 900 éves magyar kereszténység s apostoli királyság emlékére.* — Jutalma az ön­képzőköri alapból 1 arany. Örömmel lát­juk, hogy a kulturális cél eredményének fokozására ily irányban nagy érzékeny­séggel és áldozatkészséggel biró polgá­raink közül máris többen közreműköd­tek s nem kételkedünk, hogy számuk még erősen növekedni fog. — A polgármester-választás, A mai napig a polgármesteri állásra még egyet­len pályakérvény sem adatott be. Egy­előre nagyban folyik a tipelés a kandi­dálásra, sőt befejezett tényül kolportál­ják, hogy a kandidáló bizottság tagjai kö­zül egy-egy pályázót hányan fognak jelölni. Nyilvánvaló, hogy e >befejezett ténye üres kombináció, esetleg hangulatkeltés, mert a kandidáló bizottság tagjai mind oly karakteres férfiak, akik e tekintetben nem nyilatkoznak. De nem is értjük a kandidá'ás erőltetését. Mi lenne az ered­ménye ? Ma kandidálás, holnap megvá­lasztás, harmadnap alispáni felfüggesztés, ami előre jelez tetett. Ennek tudatában állott a Helc párt ponderans része Vim­mer Imre mellé. Dr. Helcz nem az az ember, aki felül beugratóknak, külömben is kijelentette : reá ne gondoljanak, hagy­ják békességben.

Next

/
Thumbnails
Contents