Esztergom és Vidéke, 1899

1899-11-01 / 88.szám

ESZTERGOM es TIMI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M

c

£J

e

te*}ik Vasárnap és csütörtökön. pL-ŐFIZETÉSI ÁRAK ! Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fi]. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) SzécljeqyMicr, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergomi kereskedők. Esztergom, október 31. Szicíliában vannak még birák. Esztergomban vannak kereskedők. Nemcsak törvényszékileg bejegyzett cégek, de a kereskedelmi mozzanatok iránt érzékkel biró, intelligens, a kereskedelmi fejlettség színvonalán álló kereskedők ; küzdő polgárai e városnak, kik napestig fáradnak azokért a krajcárokért, a mikből ki kell kerülni az állami, községi, társadalmi adók, házbér, üzleti váltók és családfentartás költségeinek. Az esztergomi kereskedők minderről bizonyságot szolgáltatnak, valahányszor arra alkalom kínálkozik. De hát abban van éppen a baj, hogy csak alkalom adtán jelennek meg a nyilvánosság előtt, valamint egymás közt, többnyire akkor, a mikor társadalmi mozgalom adakozásra hívja fel a közönséget. Sajátságos, hogy mig Magyarországon tenger sok az olyan egylet, a melynek létezése csöppet sem életszükséglet, addig azokban az osztályokban hiányzik a szövetkezés, az erők tömörítése, a melyek tétlen. Es ki szedi őket össze akkor, a mikor nekik van valamire szükségük ? Memor. b .Eszteroom és lile

1 tárcáia. Madonna. Keresek egy leányt, azt, akit imádok, S akit nem láttam, csak álomba' még. Miatta járom embersokaságok Lélekölő, kusza tömkelegét. Sohase láttam és sohase látott, De jól ismerjük egymást, mintha régen Kötöttünk volna szűzi barátságot, A gyermekálmok rózsás idejében. A többi lánynál karcsnbb s haloványabb, Homloka csupa fény, csupa hó, Járása olyan, minha nem is járna, Bánata nem is e főidről való. Ha szól is, alig mozdul meg az ajka, Örök titok, amit gondol, vagy érez. Tekintete a szobroké s a hangja Hasonló távol, elhangzó zenéhez . . . Martos Ferenc. külföldön szövetkezés nélkül nem is exisztálhatnak. Itt a példa erre. Az esztergomi kereskedők tekintélyes részét képviselik a város lakosságának, pénzügyi és kereskedelmi intézkedések befolyásolják konjunktúráik alakulását, kezeskedőink képesek arra, hogy álláspontjukat megokolva kifejtsék, de nincs szervezett testületük, a hol időnkint ügyeik megbeszélésére összejönnének; hiányzik állandó, mindennap kéznél levő, kizárólag az ő rendelkezésükre álló érdekképviseletük. Az ipartörvény kimondja, hogy a kereskedők külön kereskedő testületet szervezhetnek. Célja volna a kereskedő testületnek: a kereskedők érdekeinek megvédése, minden őket érintő mozgalom figyelemmel kisérése, a főnök és segéd, valamint tanonc közti viszony szabályo- ( zása, a helyi kereskedelem fejlesztése, hatósági vagy szaktestületi fel-! hívásokra véleményadás, a keres- j kedő osztály képviselete minden irányban, szakosztályok létesítése egyes kereskedő ágak speciális érdekeinek megismerésére és segítésére, stb. i Az elmúlás emléknapján. Esztergom, október 31. Ott, a hol nem törődik senki azzal, hogy mit hoz a jövő, a hol megszűnik minden pártviszály, a multakról nem álmodik a lélek, a hol jó barát, igaz polgártárs mindenik, a hol egyformán őröl a sir férge, a hol meg van a teljes egyenlőség: Mindenszentek estéjén oda siet az élő nép serege, hogy ki-ki a lombozatlan kertben felkeresse azt az emlék-jelet, azt a régi, vagy frissen felhantolt sirdombot, a melyben örök álmát aluszsza az, kit szeretett és kinek fejére nem száll már az est. Az élő emberek ajkai elnémulnak, hanem annál beszédesebbé válik a magábaszállás hangulata, mely a kedélyt elfoglalja. Mindenki gondolkodik az életről, a halálról, a mulandóságról ; gondolkozik, elmélázik, meditál . . . Ha pedig énekhangok zendülnek I meg : a hivők seregének gyászdala az, mely a szivet melegen megkapja, ímert a gyászdal az elköltözöttek fölötti fájdalomnak viszhangjaként Az isteneknek nem kerül nagy fáradságukbe, hogy az igazságról meggyőződjenek, különösen olyan országokban nem, mely hatóságokkal és rendőrséggel jól el van látva, s ezekből a Mandzsu-országban mindég bőségesen elegendő volt. Rövid félóra alatt megtudta, hogy az fiatal lány Liu-fin-fi hercegnő, Kion-booleu herceg egyetlen leánya, tizenhat éves s különös hajlamainál fogva, melyek őt az egész világ legcsodálatosabb teremtményévé tették, az egész városban ismeretes. Liu fiu-fi mindenesetre az egész Mand zsu-ország legszebb leánya volt. Nagy sötét, fekete, ragyogó és epedő szemei voltak, amilyen a levegő és az ég egy zivatar után, csaknem görögszabásu orrocskája s olyan szája, mely a csókokat mérföldnyi távolságból magához vonzotta. Fekete haja hosszabb volt, mint termetének magassága, úgy hogy rózsás lábacskáival ráléphetett s azt egy férfi mégis az egyik kezével átfoghatta. JárkáLás közben a gazellához, úszás közben a hattyúhoz s alvás közben egy istennőhöz hasonlított. De mind az, ami Liu-fiu-fit az egész Mandzsu-ország legszebb leányává tette, csak nem tehette őt egyszersmind olyan Dsodálatossá és különössé ? Különössége oly rendkívüli finomságú érzékenységében rejlett, hogy semmiféle érintést, zajt, szagot és izt el nem szenvedhetett, hacsak oly rendkivüli ~ finomságú nem volt az, hogy a legtöbb emberre nézve csaknem észreyehetetlen lett volna. Anyjának, hogy megcirógathassa, hódbőrből készült keztyüt kellett a kezére húznia ; ő maga csak a hattyupehelyből készült inget viselt s dunnalud-pihéből készült ágyneműben aludt. Még a cipőcskéi is dunnalúd pehelylyel voltak kibélelve. Lakosztályában háló- és egyéb szobáinak ajtajai bársonynyal voltak bevonva, szőnyegei jegesmedvebőrök voltak s ebédközben az ételeket kaucsuk tányérokon hordták fel neki, a kése és villája elefántcsontból való volt, mert az érc csengését és a tányérok zörgését nem birta elviselni. Szülei imádták s hozzászoktak, hogy csak suttogva beszéljenek vele, sőt hallotta és megértette a csaknem mozdulat* lan ajkak susogását is. Mindenekfelett gyűlölte az emberek kiabálását az utcákon s a kutyaugatást; ellenben nagyon kedvelte a szél sóhajtását, a tücsök cirpelését s azt a gyönge neszt, melyet a harmatcseppek okoznak, midőn reggel a fákról a puha moha-szőnyegre hullanak. A fukszia regéje. — Mantegazza »Virágregéíből,« — Tien-csin-csin a neve az egyik istenségnek a mandsurok Olympusán s a kellemet, a szerelmet és a vendégszeretetet képviseli, röviden szólva csupa merő szép, kellemes dolgot. Mikor egyszer az égből hozzánk leszállt

3 hogy kéjkirándulást tegyen, Pep-ton valamelyik utcájának egyik ablakában oly gyöngéd, érzékeny, légies termetű leánykát pillantott meg, hogy nem földi, hanem menynyei teremtésnek vélte s rögtön az jutott eszébe, hogy valamelyik istennő azért szállhatott alá a menynyből, hogy őt bosszantsa. Hogy erről megbizonyosodjék, felnézett rá s a jobb kezével egy ssabadköműves jelet csinált, amiről az istenek egymásra ismernek, ha álöltözetben titokban a földön barangolnak * A légies termetű gyöngéd lányka azonban nem válaszolt erre a jelre, hanem meglepetve és boszusan csapta be az ablakot s eltűnt. Tien-csin-csin elragadtatásában még sokáig ott álldogált az ablak alatt, remélve, hogy a leánykát újra megpillanthatja : elragadtatását néha-néha ezzel a felkiáltással szakitva meg: „Tehát nem istennő 1 De nem is aszszony ; nem volt az egész világnak soha ilyen drága kincse." Végre észrevette az Isten, hogy egész sereg bámész nép gyűlt már köréje, akik úgy bámulnak rá, mint egy bolondra. Dühösen törtetett keresztül rajtuk s eltűnt. | Ilyen szövetkezet a külföld min| den városában van. Magyarországon : igen kevés, de a hol a kereskedők ! szövetkeztek, ott erkölcsi súlyban tekintélyes erőt képviselnek, j Esztergomban a > Kereskedelmi Társulat < volna hivatva első sorban j ily életképes egyletté fejlődni, de a , kereskedők között a kellő érdeklő|dés nem mutatkozik iránta s talán \ ezért válik működése is egyre lanyhábbá. Pedig kereskedőink, ha amint | érdekük követeli, komolyan vennék, az alakulás nehézségei nélkül, csupán belépéssel és érdeklődésük kifejezésével megteremthetik a szövetséget, a mely agilis tevékenységgel hasznos eredményeket érhetne el. Igy a pénzügyminiszter által ismertetett adóreform az adó kontingentálását tervezi, ennek a reformnak igazságos keresztülvitelét el sem képzelhetjük a kereskedelem minden ágát felölelő kereskedő testület nélkül. Vannak Esztergomban kereskedők, ismerjük is őket, de ma egyenként kellene összeszedni kereskedőinket, ha valamely kérdésben szükség volna rájuk. Ez pedig magán-j embernek nehéz, hivataloknak lehe-!