Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-26 / 86.szám

derék tevvel akarják a magyar művészek fejleszteni s a művészet megérdemlett fényes jövőjét a haza határán belül is érvényesíteni. Több nemes gondolkozású festőművész a magyar művészek számára művésztelepeket akar az ország egyes vidéki városaiban létesíteni, a hol e pályán lévő művészek otthont és munkateret találnának. A tervezet szerint a művészek az illető vidék szépségeiből és néprajzából szereznének tárgyaik megválasztásához inspirációt. A művészi otthon megteremtése az egyes városok feladata volna, szóba alig kerülhető csekély anyagi áldozatok árán. A művészek egyszerű műtermek felállítását kívánják csupán, melyeknek építését egyelőre el is lehetne halasztani, mert kezdetben jobbára ugy is a szabadban óhajtanak dolgozni, anyagot gyűjteni ; kezdetben tehát kisegítő-helyiséggel is beérik. Ebbel az alkalomból ugy a kezdeményező festőművészek, mint a városi hatóság figyelmét felhívjuk arra, hogy gondolkozzanak az egyik ilyen művésztelepnek városunkban leendő elhelyezése fölött. Kevés oly vidék van hazánkban, melynek részletei méltóbbak lennének a festő ecsetére, mely jobban megkapná a művész rajongó lelkét s a mely érdemesebb lenne arra, hogy szépségeit a nagy világ előtt feltárjuk. A festők azonban kevésbbé méltatták e vidéket ecsetjeikre. Pedig itt nemcsak a bűbájos folyó, az erdős hegyek, a viruló völgyek, a komoly várhegy inspirálhatnák a művészt, hanem á népesség életének sok változata is. Gondoljuk meg tehát a művésztelep létesítésének fontosságát. A letelepülő művészek révén hírre kapna városunk ; vidékünkre a magyar művészet remekei hivnák föl a világ figyelmét s a művészekkel uj, pezsgőbb társadalmi élet vonulna be falaink közé. Feküdjék szivünkön a terv megvalósítása, a minek alig lehet nagy akadálya ; mert ha Szolnok, Nagybánya megkaphatta a maga müvészkolóniáját, megkaphatja méltán a primási város is. Árgus. gyújtásával jelzik a tudomásul vételét. A világosság a szobában a következő pillanatban kialudt. Jancsi cigány ugyanazon pillanatban egy hatalmas jajkiáltással leejtette kezéből a vonót. Az öreg Karikás bácsi, a becsületes asztalos mester — mert az ő fütykösének sikeres használata következtében ordított Jancsi — nem vévén tréfára ugyanis az éjjeli csendháboritást, csakúgy, éjjeli kosztümben mint valami bosszuló Nemezis, Jupiter tonans, osztotta a hatalmas ütlegeket azoknak, kik nem birtak elég hamar menekülni. Dákó és án már régen elinaltunk, midőn még mindig hallottuk Karikás bácsinak korholó hangját, hogy t. i. majd meg tanítja ő az ebadta lumpjait, hogyan viseljék magukat egy tisztességes, becsületes iparos családjával szemben. Mikor Samu korcsmájához hatványozott gyorsaságú roham léptekben visszaértünk, Jancsi és ütleget szenvedett társai fájdalmukban még mindig ordítoztak, mig végre meg nem enyhítettük szenvedéseiket egy két liter borral. Halálbüntetés terhe alatt megtiltotta ne^ik Kázmér, hogy valakinek szóljanak a kitűnően sikerült szerenádról, a melynek igazán ily csattanós befejezése volt. Én a tréfás oldaláról fogtam fel a dolgot és szivemből nevettem a történteken, de Kázmér szomorú volt, s mint tősgyökeres magyar emberhez illik, bujában leitta magát. A kakasok már vi§ A néppárt próbálkozik. Az Esztergom*, a néppárt helyi orgánuma haragszik, amiért egy rövid hírben, az igazsághoz híven, megírtuk, hogy a legutóbbi barthi néppárti gyűlés, amint előrelátható volt, kudarccal végződött s hogy a nép — nem állítólagos barátait hallgatta, hanem a bényi cigányok muzsikáját. S hogy ezt, a krónikás tisztéhez hiven is, megírtuk, talán még sem politizáltunk kaució nélkül. De hát ez a vád csak egy régi, elkoptatott frázis, a melyet a gyore tollal dolgozó újságírónak ugyszóllván a tinta diktál.. . Megemlítettük azt is, hogy csodáljuk : (mondjuk : hetykén kérdezzük) vájjon nem volt-e elég az első köbölkúti néppárti gyűlés kudarca. Az » Esztergom* kijelenti, hogy a néppárt nagyon meg volt akkor elégedve azzal a kudarccal. Jelen voltunk ama gyűlésen s magunk hallottunk, amikor az ott járt néppárti vezető urak egészen ellentétesen nyilatkoztak. Ezt is megírtuk annak idején, ki is kaptuk akkor is az » Esztergométól, hát már megszoktuk s elviseljük. Hogy a köbölkúti választással jelöltjük, aki a választási elnök nagy pártatlanságát mindég elismerte, sehogy sem volt megelégedve, legjobban bizonyítja az a füzet, amelyben választása történetét elkesercgte. Talán fog laptársunk emlékezni, — kit és kiket támadott meg abban bukásáért. A köbölkúti kerületben a népek meghódítója : Haydin ur különben, ugy látszik, nemcsak a néppel, de a nép párttal sincs megelégedve, mert kilépett abból és azon eszmék szolgálatába állott, amelyek mellett, csekély erőnkkel mi is küzdünk. Az az állítás végül, hogy a köbölkúti kerületben 1896-ban csak egy krajcárt is költöttek volna az úgynevezett Bánffy-kasszából, amelyet számukra >itt, Esztergomban kezelgan kukorékoltak, mikor minket a hajnal haza vetett. Másnap első dolgom volt egy néhány barátomnak elmesélni a történteket. Ki nem fogytak e tragikomikus eset kikacagásából. Elhatároztuk, hogy este, vacsora után vizittelünk Kázmérnál, kíváncsiak lévén, hogy mit csinál a kudarc után. Kell, hogy megemlítsem azon körülményt, hogy Csatóházán korántsem oly magasak a házak, mint teszem föl Parisban. Nem ! Sőt ellenkezőleg oly alacsonyak — a templomot és kaszinót kivéve — hogy a házak ablakain egész kényelmesen be lehet látni s igy nem lehet csodálkozni egy percig sem azon, hogy midőn este korábbi elhatározásunk folytán megjelentünk Kázmér ablakai alatt, mi is beláttunk. A iámpa égett, az ablak meg nem volt befüggönyözve. Mi hárman voltunk, de mindhárman ijedten bámultunk be az ablakon, a lábunk szinte a földbegyökerezett a látványtól, melyben részünk volt. Kázmér ugyanis háló kosztümjében mezítláb, egyenletes nagy léptekkel futkosott a szobában körül. Iszonyú sejtelem fogott el. — Ez a szegény gyerek annyira szivére vette, hogy megőrült! Amilyen érzékeny, hát még kitelik tőle. Az első pillanatokban nem tudtuk, mi tevők legyünk, mert még nem volt őrülttel dolgunk, csak néztük, Kázmér mily fáradhatlanul futkos a szobában. Legyőztek, f mint minden beavatott s a választás J történetét ismerő ember tudja, nem való. Egyébként most is csak azt írhatjuk, hogy semmi kifogásunk nincsen az esztergommegyei néppárti gyűlések ellen. Csinálnak mégis valami forgalmat, egy vidámabb vasárnapot, ami reáfér a népre. Egyéb bajt nem okoznak. Egyébként a barti gyűlésről, teljesen megbíz ható kézből, a mai postával még a következő tudósítást kaptuk : Az > Alkotmány budapesti napi lap e hó 17-iki számában Barton e hó 15-ikén megtartott néppárti nép gyűlésről irt és azt mondotta hogy rengeteg nép volt ott jelen : Farnád, Kúrál, Nagyölved, Szölgyén, Kéty, Kisujfalu, Bart, Kéménd, Kicsind, Bény, Köbölkút községekből. Pedig a gyűlésen alig volt 170 ember, azok is bartiak ; a többi községet 2—2 kiküldött képviselte és bizony a bartiak is alig éljenezték a beszédeket. Hogy asszony elegendő jött össze, nem tagadom. Ebből láthatják a néppártiak, hogy a párkányi járás részükre elveszett, hisz augusztus 15-ikén a Szölgyénbe kitűzött gyűlést sem tarthatták meg nép hiányában. Az » Alkotmány* azt is mondja hogy a néppárti kiküldötteket Simor barti tanitó leánya üdvözölte, Simornak nincs olyan leánya, hanem az a leány, ki köszöntőt mondott, Szőköl barti földmives leánya volt. Azután volt ott pár bényi paraszt leány is ünnepi ruhában. A többit, az igazsághoz hiven, már elmondotta becses lapja . . .« Knauz Nándor könyvtára. Esztergom, október 24. Egy érdekes füzetet vettünk. Dr. Knauz Nándor kiváló történettudósunk gazdag könyvtárát ismerteti abban dr. Récsey Viktor panonhalmi főkönyvtárnok s figyelemreméltó bibliográfiai megjegyzésekkel kiséri ezt a könyvészeti kincset Dobrowszky Ágostonnak legújabb, könyvkereskedőkre nézve rendkivül értékes jegyzékében. Méltán fakad ki Récsey Viktor, hogy a jeles főpap nagyértékü gyűjteményei teljes egészükben nem maradhattak együtt. Véghetetlenül sajnálom, — mondja, — hogy nem akadt főpap, káptalan, intézet, testület mely ezt a páratlan gyűjteményt a maga teljességében megszerezte volna. Kevés hijja volt, hogy Ipolyi, Dankó és tem azonban az elfogultságot, visszanyertem hidegvéremet. Olvastam valahol, hogy ha bolonddal, már ugy gondolom, egy igazi bolonddal, egy őrülttel akad össze az ember, első dolga öt ártalmatlanná tenni, megkötözni. — Fiuk ! szóltam bizonyos felsöbbséggel — jertek utánam. Megkötözzük. — Nálam volt zsinór, melyen nappal rendesen mopszlimat vezetgettem. Vigyázva, nagy csendben bementünk a kapun, Kázmér szobájának ajtajához. Itt mégegyszer buzdítottam őket: —Bátorság fiuk ! hidegvér ! — mondám, — az a fő hogy egyszerre fogjuk meg őt! Ugy történt. Mindahárman egyszerre rontottunk a szobába, Kázmért ki nyakon, ki karon ragadta s egy szempillantás múlva megkötözve hevert a földön. Kétségbeesett erőlködéssel akart kibontakozni a kötelékekből és az eredménytelen kísérletezések után dühösen fölkiáltott. — Uldozzatok föl ti ostobák! Micsoda bolond tréfa ez ? Egyikünk sem merte neki megmondani, hogy miért tettük ezt vele; hallgattunk és szánakozva tekintettünk le rá. — Hát meddig hagytok még itt henteregni ? Ha rögtön föl nem oldjátok a kötelékeket, soha többé nem nézek rátok — bömbölte egészen magánkívül. Mi ismét csak hallgattunk és egyetértőleg összenéztünk, mindegy mondván: >szegény, szegény barátunk.* más főpapi jeleseink százezreket érő gyűjteményeinek sorsára nem jutott ez a történeti kincstár. Ezer szerencse, hogy oly céghez és pedig magyar céghez jutott, mint az előnyösen ismert Dobrowszky Ágosté. Innen aztán alkalmuk lehet az amateuröknek is legalább az egyes irányok, korszakok tárgyait együttvéve megszerezni. A hagyaték leltárának futólagos átlapozása után tűhegyre szedve, a jellemzőbb csoportok következőképen volnának alakíthatók: Hazai történetünkre vonatkozó oklevéltárak. Ez a hazai kiadott okmánytáraknak oly kimerítően teljes gyűjteménye, hogy bármily nyilvános könyvtár, múzeum, vagy történelmi egylet díszére válnék. Magyar törvénykönyvvek, jogi és államtudományi forrásmunkák. Az összes régi magyar tudományos fnlyóiratok. Külföldön és hazánkban nyomatott magyar vonatkozású ősnyomtatványok. (Pelbart, Thurócczi etc.) A magyar reformáció és ellenreformáció számtalan jeles darabja, hitvitázó irodalmunk. (Pázmány, Káldi, Illés, Telegdi, Molnár. Eszterházy stb.) A török hódoltság korára vonatkozó könyv számos rézmetszettel. Buda és Esztergom visszavételére vonatkozó kimerítő egykorú metszet gyűjtemény. Külföldi egykorú Luther irodalom. Külföldi incunabulumok. Kortanához szükséges régi naptárak és cisiók. Ezek maguk pooo kötet könyvet tesznek. Ritkaság számba megy azonban Knauz metszetgyüjleménye, mely 3000 darabból áll. Bubics püspök gyűjteménye után ez volt hazánkban a legkiválóbb és nem lehetne eléggé megsiratnunk, ha eldaraboltatnék. Bár akadna nagylelkű műértő, ki mindenestől megvenné ezt a megbecsülhetetlen kollekciót. Há tekintetbe vesszük, hogy egy-egy ilyen darabért a gyűjtő sokszor ezer forintot kénytelen fizetni, mily vagyont képvisel az egész eggyüttvéve ! Különösen ha azt is meggondoljuk, hogy ezen képek hazánk régi várainak, városainak, királyaink, fejedelmeink stb. emlékét örökítik meg. Igen ajánljuk kitűnőbb intézeteinknek és könyvtárainknak figyelmébe Récseynek érdekesen és szakszerűen készített jegyzékét. Riporter. mm^JmmmJkmaÁm \t imuL—1,18 mmm •tea — Esztergom, október 25. Esztergomi képes-levelezőlapok. Valami szerencsés ötletü embernek eszébe jutott egyszer valamiféle újítás. Nem amolyan újítás, hogy a gombfelvarKázmér ismét megszólalt, de most már egész csendesen : — Gyerekek ne bolondozzatok ! Ereszszetek el ! Nem engedem, hogy belőlem bolondot csináljatok . . . Ekkor én feleltem neki, illetve egy kérdést intéztem hozzá, meglehetős bátortalan hangon : — Mond meg édes barátom, miért szaladgáltál körbe a szobában ? Kázmér irtózatos kacagásba tört ki, azt hittük most jön még csak az igazi. — Oh ti kis csacsikák — szólt még mindig kacagva, csak ugy rengett bele egész teste. — Most már értem az egészet . . . Hát tegnap nagy náthát kaptam és e miatt lábvizet vettem és Kneipp páter utasítása szerint addig kellett volna szaladgálnom, mig a lábam ki nem melegszik . . . Most meg mi kezdtünk el teljes erővel nevetni, alig birtam a nagy nevetéstől szóhoz jutni. — Kedves Kázmér — megbocsáss' — azt gondoltuk, hogy megbolondultál. Kötelékeit természetesen a kölcsönős magyarázatok után azonnal feloldottuk és őszintén örültünk az egyszer ennek a csalódásnak. B—k Gy—a.