Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-12 / 82.szám

már 3 uj tanítói, illetőleg tanítónői állást, olyképpen, hogy a fiuk oktatása elvá­laszlatván a leányok oktatásától, a leá­nyok részére külön leányiskola szervez­tetik. A bátorkeszi rk. iskolaszék Meisermann Ignác iskolaszéki elnök vezetése mellett szintén elhatározta, hogy a 223 rk. tan­köteles létszámhoz mérten, a meglevő két tanítói állás mellé még két uj tanítói állást szervez. Egyiknek a részére a 350 frt évi államsegély már utalványozva van, A negyedik állás tanítója azonban, a pusztai tankötelesek nagy számához ké­pest, pusztai vándor-tanítóként fog mű­ködni s ekként az antalházi pusztai is­kola mizériáin is segítve leend. A búcsi ref. hitközség, Veress lelkész buzgalma folytán szintén uj tanítói állást szeivez. Eszerint a két tantermü búcsi iskola, ha még egy harmadik tanterem­mel is kibővül, továbbra is fentartja régi jó hírét. A doroghi plébániákhoz tartozó To­kod, Táth és Dorogh községek iskola­székei s a nevezett községek képviselő­testületei, Pelczer Lipót esperes és az illető bírók és jegyzők ügybuzgalma foly­tán szintén szaporítják a tantermeket és tanítói állásokat és pedig a tokodiak' kettővel, a táthiak egygyel s a doroghiak mé;>" egygyel, természetesen tetemesebb államsegély igénybevétele mellett. Piszke községi képviselőtestülete az iskolaszékkel együttesen elhatározta, hogy hilfelekezeti aiapcm két uj tanítói állást szervez, szintén államsegély mellett. Itt nagyobb nehézséget csakis az uj tanter­mek íeiáiHtása képez, de remény van hozzá, hogy ez a kérdés is kedvező meg­oldást nyer s a község régen vájudó is­kolaügye végre valahára elintézést nyer. Kéménden és Kőkidgyarmaikon már csupa uj és friss tanerőket talált az iskolában. A doroghi és kéméndi rk. uj iskolák ez idő szerint a vármegyének a legszebb iskolái. A kéméndi iskolánál azonban 285 levén a tankötelesek száma, még egy uj tanterem s még egy tanítói állás szervezése elkerülhetlenü! szükséges. Mórász Antal esperes és a községi elöl­járóság ismert buzgalma bizonyára se­gíteni is fog a bajon. A bizottság lelkes éljenzéssel vette tu­domásul a jelentést. Egyéb ügyek. máz, amelyből Esztergom városára 9 esik, tüdőgumókórban 22-en haltak el. Szeptember halálozási statisztikája: a városban 46, az esztergomi járásban 71, a párkányiban ugyanannyi, összesen 188 ; 19-el kevesebbb, mint augusztusban s 7-el kevesebb, mint a mult év megfelelő hó­napjába. A közkórház ápolási napjainak száma 1070 re rúgott. Riporter. Palásthy püspök végrendeletéhez. Esztergom, október II. Néhai Palásthy Pál püspök végrende­letéről, amely latin nyelven volt fogal­Az ülés két, fegyelmi ügyben beadott fellebbezés elbírálásával kezdődött. Né­meth Jenő központi irattáros megfelleb­bezte az alispáni végzést, amely fizetése egy harmadának élvezetben hagyása mel­lett, mint annak idején megírtuk, állásá­tól felfüggesztette. A felfüggesztést hely­benhagyták s fellebbezését elutasitottákaz­zal, hogy fizetése magasabb hányadrésze kiszolgáltatására vonatkozó kérelmével, szabály szerint, a törvényhatósági bizott­sághoz forduljon. Simoncsics Dezső párkányjárási állat­orvos ellen az alispán elrendelte a fe­gyelmi eljárást megelőző vizsgálatot, amiért a Köbölkúton előfordult sertésvész gyanús betegedések alkalmával elmulasz­totta az előirt rendszabályok betartását s jelentéseivel félrevezette feljebbvalóit. A felebbezést a bizottság elvetette. Mivel a város az ismert utvám-ügy­ben az ismételten megújított s szeptem­ber 6-án lejárt terminusig megint nem jelentett, bár az ügy előadója már bírsá­golva volt, megbízták az alispánt, hogy a saját hatáskörében a legszigorúbban járjon el. Az adók az elmúlt hóban kedvezően folytak be. Cak hét község van még erősen hátra s ezek között Muzsla vezet. A főorvosi jelentésből örömmel vették tudomásul, hogy a vármegye egészségi állapota szeptember havában kielégítő volt. Jelentősebb kóreset 16 hasi hagy­mazva, a kihirdetés után különböző, többé kevésbbé téves hirek jöttek forgalomba. S bár ezek, alapjában a végrendelet in­tencióit s tenorját nem érintetek, a végrendelet szövegezése eredetiségénél fogva talán érdekelni fogja olvasóinkat, ha annak főbb pontjait dr. Csernoch János kanonok által készített s immár nyomtatásban is megjelent hiteles fordí­tás után közöljük. Az első két pont a szokásos végren­deleti bevezetést tartalmazza. A harma­dik pont nevezi meg az általános örököst s hangzik a következőképpen : Összes mulandó vagyonom általános örökösévé az elhalálozásomkor élő érsek és az ország prímása, vagy széküresedés esetén a működő káptalani helynök szemé­lyében az esztergomi főegyházmegyei, ezennel rendelem és nyilvánítom, levon­vánván az alább jegyzett hagyaték-aján­dékokat. Vagyonom ez lesz : házam Pesten, ál­lampapírok és bankjegyek, a) Pesti házamat több év előtt meg­irt és Simor János érsek kezébe letett okmányom értelmében a főegyházme­gyének adományoztam, legfőkép a plé­bánosok nyomorának enyhítése céljából. Vagyonomnak ezen már elajándékozott részét, mely ennélfogva jogszerint már nem is sajátom, csakis felemlítem, de róla nem végrendelkezem. b) Vagyonomnak másik, állampapírok­ban s bankjegyekben levő résszé — ugy akarom és rendelem — a főtiszte­lendő esztergomi székes Káptalanra száll­jon. Célja ez összegnek, hogy az egész ! összeg kamatai a lelkipásztorok szük­ségletére szolgáljanak és pedig addig, amig az úgynevezett Kongrua életbe lép. A főtisztelendő Káptalan az egész tőkét értetlenül hagyván, csupán annak évi kamatait annak a plébániának adja oda, amelyről tudja, hogy szegény. »Piébániának« adja, nem pedig a plébá­nosnak, elkezdheti a saját kegyurasága alá tartozó plébániákon, stb.c c) Mulandó vagyonom mindkét részé­i ről, a pesti házamról és a mi állampapi-lj rokban leszen, kinyilvánítom akaratomat:^ Azon esetre ha a főegyházmegye szétta­goltatnék, az általam hátrahagyott örök­ség ugy értelmeztessék, hogy az szétda­rabolás nélkül a főegyház megyének, amely az esztergomi érsek kormánya alatt leszen, adományoztatott s hagya­tott hátra. A főegy házmegy ét szét lehet tagolni, az én mulandó vagyonom nem darflboltatik fel; épségben és sértetlenül az esztergomiaknak maradjon sajátjuk. d) Ha a plébánosok kongruája Ma­gyarországon rendezve lesz és életbe lép, az én rendelkezésem által kitűzött cél: a plébánosok nyomorát enyhíteni megszűnik; csak azt óhajtom, adja Is­ten, hogy ezen kongrua, miután h lyte­lenül megkezdődött, helytelenül folyt alta­tott, a leghelytelenebbül ne végződjék. — Rendeztetvén tehát a kongrua, az álta­lam állampapírokban hátrahagyott összeg célja gyanánt jelölöm és rendelem, hogy az a káptalanbelieh a délutáni chorusban való jelenlétének díjazására, foráittassék. E dijazás legyen mindennapi, érvényes legyen vasár- és ünnepnapokon is. Aka­rom, hogy a jelenlét szigorúan vétessék, ugy hogy elessék a díjtól, aki stallumá­ban a vecsernye első zsoltárának elvég­zésével a Laudes után mondatni szokott antiphonáig nem ül, ha mindjárt a sek­restyében, vagy a bazilikában másutt időz­nék is. Kérem a főtisztelendő Káptalant, hogy ezen általam meghatározott jelen­létnek szigorából mit se engedjen, mert akaratom ellen fog cselekedni; a dijat pedig az adományozó akarata ellenére húzni, nem volna annyi, mint azt húzni, hanem — .A négy nyári hó­nap dijazás nélkül legyen ; az állam- és értékpapírokban levő vagyonom kamatai tehát nyolc részre osztva, mindegyik hónapnak megfelelő egy részlet ismét annyi részre osztassák, ahány nap van a hóban s ez igy a délutáni karban való jelenlét dija gyanánt szolgáljon. Elrende­lem még, hogy a négy choralista mind­egyike naponként 10 krt, a karkáplánok, akik a karban jelen vannak 20 krt, a succentor, a mikor jelen van, 30 krt kapjon ; a succentor távollétében a kart vezető káplán érje be a maga 20 krjá­val.t Ezek a főbb pontok. Azután a kisebb tételek következnek, amelyeknél érdekes az aprolékossákig menő részletezés. Igy pl. hogy a szakácsnéja kapja a második emelet hálótermének bútorát, hozzáértve három lepedőt; mindegyik férfi-és nőcse­léd az ágyat, amelyben aludni szokott, még pedig felszerelve s a szekrényt melyben ruháit őrizte. Értékes bútorait kocsiját, lovait és mindent, ami helyéből ki nem mozdít­ható s külön megnem nevezett unokája, nővére fia« Kovács Tamás felső-olcsvári plébános kapja, 20 akót a borból, a finomból 13 üveggel. Ami közönséges bor marad, az a papnöveldéé, »az üve­gekben nr g hordókban levő finom boro­kat spóliumképen kanonok-testvéreim osszák szét maguk közt. «Az ablakre-#l dők s a kályhához való vaskészlet ma­radjanak a káptalani háznak.« A 4. e) pont igy hangzik : »Ha uno­kám előbb halna meg, mellőzve a nyil­vános árverést, a melyet mindenkor utál­tam, felső ruháimat a palásti plébános kapja ; selyemzsebkendőim házi cseléde­imnek adassanak, mindegyiküknek kettő, a többit mind, ami a házban, a konyhá­ban, a szalonban találtatik, kanonok­testvéreim és a legközelebbi plébánosok, kitűzött napon összejővén, csendes árve­résen oszszák szét maguk között. Fehér­neműm a szegény theologus papnöven­dékeknek osztassék szét.« A végrendelet befejező részéből hoz­zuk a jellegző sorokat: A nyilvános, zajos árverést, mely a kanonokok házában botrányosan vissza­tetsző, teljesen, de teljesen kizárom, száműzöm és megtiltom. Dolgaim össze­iratván, összes ingóságom törvényes kül­döttség által becsültessék v meg, az örö­kösödési illeték Magurányi végrehajtó ál­tal haladéktalanul kifizetendő, stb. Összes ingóságomat az esztergomi fő­székes-káptalan gondjára és kezelésére oly bizalommal és oly joggal bízom, ruházom s átadom, hogy a káptalan az általam hagyott vagyon kezeléséről soha másnak senkinek számot adni ne tartoz­zék, csupán saját egyházi fejének, a mint azt a kánonok előírják. Ugyanis a mi­ként minden e földön hagyott dolgaimat annak adtam, akinek akartam: akként ugyanazon természeti jognál fogva azok­nak kezelésével azt bízom meg, akit akarok, megbízom pedig csupán és egye­dül az esztergomi főszékes-káptalant, kizárván a kezelésből, felülvizsgálat és felügyeletből minden világi és polgári hatalmat; kizárok mindennemű bizottsá­got, ha mindjárt katholikusnak is nevez­tetnék, és ha az felügyelet végett bármi­nemű önkormányzati hatalom nevében küldetnék is ki. Bárminemű beavatkozást az erőszak bűntényének nyilvánítom, s annak elhárítására a mélt. Káptalant az egyházi tekintélyére való tekintettel a leg­alázatosabban kérem és felhívom. Házamat és kertemet a Simor J. által emelt és alapított kórháznak adom ; ha azonban házvezetőnőm vagy szakácsnőm élete napjait ugyanezen házban akarná befejezni, engedtessék meg neki házam és kertem használata élete napjaira a tüzelőfa előnyével, de az évi adófizetés terhével. A Szentgyörgymezőn levő föld­jeim legyenek a szentgyörgymezei plé­bániáéi, javadalmának növelésére; a vá­roshoz közellevő szigeti földjeim legye­nek a Szent-Anna plébániáéi, hasonlólag javadalma növelésére. íróasztalom közép­fiókjában található lesz jeruzsálemi rózsa­füzérem, régiségéről s kiváló művészeté ről nevezetes ; ezt a bazilika kincstárá­nak hagyom. Temetésem, — akarom és óhajtom, — legyen kanonoknak megfelelő; vi­rágkoszorúkat kivétel nélkül megtiltok; a ravatalra diszként tett feszület minden más diszt felülmúl.* Ez gerince a sokat emlegetett végrendelet Esztergom, október n. — Az uj Máriaünnep, amelyet a pápa az ezeréves Magyarországnak engedé­lyezett, Magyarország Nagyasszonyának napja vasárnap volt. Hirdette is a főszé­kesegyház harangjának zúgása. Kár, hogy előzetesen alkalmas módon nem adták a katolikus közönség tudomására az ünne­pet ; mindenesetre megtízszereződött volna az ájtatoskodók száma. — A főispán Budapesten. Kruplanicz Kálmán kir, tanácsos, főispán ma délu' tán Budapestre utazott, ahol nyolc napig marad, amely idő alatt látogatást tesz a miniszterelnöknél s a kormány tagjainál. — Személyi hirek. A budapest-angyal­földi uj karmelita templomban, amelyet f. hó 15-én szentel fel a hercegprímás, 17-éa délelőtt Bogisich Mihály püspök, délután dr. Prohászka Ottokár papnöveldéi spi­rituális fog egyházi beszédet mondani. — Esküvők. Czibulya Gyula, a her­cegprímás érsekújvári uradalmának fel­ügyelője f. hó 8-án vezette oltárhoz Ér­sek-Ujvárott özvegy Kapisztóry Ferencné született Langer Etelka úrhölgyet. — Gerlóczy József, a Pesti Első Hazai Takarékpénztár tisztviselője f. hó 28-án lép oltár elé szép menyasszonyával: Mattyasovszky Ilonka kisasszonynyal. — Uj káplánok. Uj káplánok lettek vármegyénk területén: Márton László Doroghon és Szabó Krisztofor Muzslán. — Adomány, hagyomány. Gróf Csáky Károly v. püspök, városunk állandó jó­tevője, a papnövelde negyedéves növen­dékeinek száz, a szent Erzsébet nőegy­letnek négyszáz, a tanítóképezde segély­egyletének négyszáz, a vízivárosi árvák karácsonyfájára nyolcvan, ugyan-e célra a szentgyörgymezei árváknak negyven koronát adamányozott. — Özvegy Peter­mayer Ferencné, néhai Palásthy püspök volt házfelügyelőnője, aki idegenből szár­mazott ide s f. év március havában halálozott el, az esztergomi szegények javára kétszáz, a szentgyörgymezei árvaházra kétezer, a helybeli közkórházra ezernyolcszáz, Össze­sen négyezer koronát hagyományozott esztergomi célokra. — Háziezredünkből. Nagy Ede fő­hadnagy, házi ezredünk tagja Bécsből a helybeli zászlóaljhoz helyeztetett át. — Érdekes vadászat. Bolla Kálmán al­tábornagy, József főherceg adlátusa se­gédtisztjével: Vaszary Béla századossal ma hajnalban városunkba érkezett s azon­nal folytatta útját Nyerges-Újfalu felé. Két napi vadászat hozta megyénkbe a magas vendéget. A vadászat a primaci­ális erdőségekben lesz s holnap este fe­jeződik be. Résztvesznek még benne: Vaszary László, Vaszary Antal és Vaszary Dezső ; rendezi Csupor István főerdőmester. A társaság a mai éjszakát Puszta-Maróthon, Szalay Béla primási in­tézőnél tölti. — Halálozás. Általános megdöbben­tést és igaz részvétet keltett városunk­ban az a gyászhír, amely vasárnap reg­gel érkezett ide s Windisch János volt ceglédi közalapítványi főtiszt halálát tu­datta. A boldogult alig másfél évvel ezelőtt távozott városunkból, ahol több évig működött, mint a primási uradal­mak főszámvevője s egyenes, nemes ka­rakterével, szeretetreméltó egyéniségével közbecsülésnek és szeretetnek örvendett. Nehezen is távozott városunkból s csak most kezdett megszokni a fővárosban. Szombat este a Császár-fürdőben, ahol lakott, még kedélyesen kártyázgatott partnereivel, azután jóízűen megvacsorált, ugy éjfél után egy kiáltást hallatott, hörögni kezdett s néhány óra alatt kiszen­vedett. Szívszélhűdés ölte meg. Hétfőn délután szentelték be holttestét a gyász­házban, ahonnan szülőföldjére: Sárvárra szállították. A beszentelésen jelen voltak városunkból: Andrássy Jánosné, Laczkó Vilma, Mátray Ferencné, Reviczky Gá­borné, özv. Zubcsek Mihályné, a meg­tört özvegy hű barátnői. A rava­talra dr. Mátray Ferenc az elhunyt esz­tergomi barátai, Burány Ernő számvevő a primási számvevői hivatal nevében helyezett szép koszorút. Haláláról a kö­vetkező gyászjelentést vettük : »Windisch Jánosné szül. Stieder Juli­anna maga és az összes rokonság nevé­ben a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelenti, forrón szeretett, felejthe.

Next

/
Thumbnails
Contents