Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-12 / 82.szám

ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: j^LŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. száin, Kéziratot nem adunk vissza. M£» Az új megyei főorvos. Esztergom, október 10. Dr. Mátray Ferencnek, vármegyénk új tiszti főorvosának, amint tudom, a napokban nyújtják át, vagy már át is nyújtották azt a nyilatkozatot, amelyben az > Esztergommegyei Orvos és Gyógyszerész egyesület* valamennyi tagjai — községi és körorvosok is — kifejezik legteljesebb bizalmukat szeretett és tisztelt elnökük eddigi hivatalos működése iránt. E bizalomnyilvánitás genezise ismeretes. Alkalmat rá egy helyi hirlap közleménye szolgáltatott, amely vehemens támadást intézett a főorvos ellen, amiért >a községi és körorvosokat ukázokkal üldözi*, de főleg amiért elrendelte, hogy a községükhez, körűkhez tartozó lakásokat, félrehelyeket, pöcegödröket — közegészségügyi szempontból — vizsgálóra vegyék, ami véleménye szerint, nem egyezik össze az orvosi diplomával, de meg a községi elöljáróság dolga is. Hogy az ily tendenciájú hírlapi közlemények el fognak következni, — ha nem is ily rövid idő múlva — előreláttuk, sőt abban sem kételkedünk, hogy a bizalomnyilvánitás dacára, folytatásuk fog következni. Valamint arra sem mernénk hitelt tenni, hogy a nyilatkozat vidéki aláírói szivükben mind úgy éreznek, ahogy aláírásukkal vallják. De viszont állítani merjük, hogy az említett közleményt, ha nem is irta, nem is sugalmazta községi, vagy körorvos, de ilyennek beszéde, panasszá, adatai nyomán készült; hiszen ily beszédet s panaszokat magunk is hallottunk. Mondjuk : előreláttuk a mozgolódás, berzenkedés, elégedetlenkedés bekövetkezését. Az örök emberi természet folyományaképpen el kellett érkeznie. Éppen úgy, mint amikor Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelő elődje nyomába lépett. A helyzet tökéletesen egy és ugyanaz volt. A tanfelügyelőnek is, a főorvosnak is sok, tagadhatlan érdemet szerzett az elődje, hosszú pályafutása alatt. De hogy multak, erősen szálltak az Ái „Esztergom is Vidéke" tárcája. &z élet. Remény, csalódás, küzdelem, bukás, A sírig tartó nagy versenyfutás, Keresni, mi igaz, a jót, s a szépet, S meg nem találni: ez az élet. Palotai Hugó. Az akác-virág regéje. — Mantegazza virágregéiből. — Mindnyájan tudjátok, hogy Afrika belsejében egy törpe néptörzs él. Már He rodot is tudta kétezer évvel ezelőtt; hogy ne tudnátok tehát ti is ? De már azt nem tudjátok, hogy az Akkák földjének közepén van egy tó s ennek a tónak, a közepén egy sziget, melyen olyan apró törpe népség lakik, hogy a többiek hozzájuk képest óriásoknak látszanak. Azért az Akkák ezt a szigetet a törpék szigetének nevezik. Épen ugy van, ezeknél is, mint minálunk. A lángeszű emberek a tehetségeseket gyönge elméjüeknek, ezek a középszerűeket ostobáknak s ezek azokat, akik még alattuk állnak : butáknak nevezik. Ebben a világban mindenki óriásnak képzeli magát, ha lefelé néz és törpének, ha felfelé tekint. De térjünk vissza a sziget törpéihez. Ezek Mininiknek nevezik magukat; már igen nagyok, ha egy arasz 'nagyságura nőttek, szépek mint a kis angyalok és nem feketék, hanem fehérek és rózsaszínűek, mint a thearózsa, mikor a legpompásabb. A legkülönösebb azonb&n az, hogy a szerelmet csak gyermek-korukban ismerik, később azután nem. Későbbi korukban kereskedelemmel, iparral, poli(

tikával s minden lehetséges dologgal | foglalkoznak, csak azzal nem, hogy a j feleségüknek udvaroljanak. S ebben sokkal okosabban cselekesznek, mint mi, azért is, mert akkor szeretkőznek és nősülnek, a mikor még ártatlanok, de meg azért is, mert az élet ezernyi gondját, baját nem keverik össze a szerelemmel. Eletük első tiz évében csakis a szerelemmel foglalatoskodnak; később munkálkodnak s meggazdagszanak, vagy a becsület mezején aratnak babérokat. Náluk nem fordul elő, mint minálunk, hogy egy öreg ember fiatal leányt vegyen felségül, hogy beteg-ápolója legyen ; vagy hogy egy hirlapiró, államférfi, vagy művész, időtöltés, pihenés vagy szórakozás kedvéért megházasodjék. Talán ez az oka, hogy a törpék szigetén csúf, beteges, vagy gyönge gyermekek soha nem születnek. Mikor a szerelemmel foglalatoskodnak, semmi egyébbel nem törődnek ; szivüket, minden érzéküket, gondolatukat mind csak ez az édes fogla atosság köti le. — Boldog ország! idők felettük: természetszerűleg megcsökkent szemük, figyelmük élessége, meglazult energiájuk, kisebbé és kisebbé vált munkaképességük s a kor előrehaladásával járó s csak vajmi kevés kiválasztott által elkerülhető gyengeségek, amelyekért végre is megrovás az illetőket legkevésbbé sem érheti, a rendes következményekben mutatkoztak. Stagnáció, lazaság, elmaradás minden vonalon ; a régi tempó betartása ; minden elrendelt új rendszabály, intézkedés lanyha, vagy egyáltalán meg nem történt keresztülvitele. Es mindezt évek során át az alárendeltek megszokták s kényelmesnek, nyugalmasnak találták. A >far niente*, vagy legalább a >far pocco* állapotából való kizavarást pedig Ádám apánktól kezdve egyetlen halandó sem vette szívesen. Hogy a nyugalomba vonult elődök helyére friss, új, arravaló, ambiciózus és kötelességtudó erők kerültek, természetes, ahogy lelkiismeretük, ambíciójuk, hivatali esküjük kívánta, hozzáfogtak az elmúlt idők sledrián-ja megszüntetéséhez, az A törpék szigetén minden aránylagos lakosainak nagyságához képest. A lovak akkorák, mint egy-egy nagy szöcske, a pálmák apró bozótok s a házak, mint nálunk a fák tetejére rakott fészkek. Az történt tehát, hogy Titi, a trónÖrökös, két éves korában halálosan beleszeretett egy bizonyos Lilibe, a sziget legszebb egy éves leánykájába. Valóságos rózsabimbócska volt ez eladó korban, de nagyon alacsony osztályból, nemcsak a trónörököshöz, de a legalsóbb nemességhez mérten is. Mikor Titi könynyes szemekkel bejelentette atyjának, a királynak, hogy Lilit szereti s hogy meghal, ha nem veheti feleségül, apja csak nevetett, megrázta a fülét s azt mondta neki, hogy menjen a királyi kertbe játszani. De Titi nem hagyta magát; egész a lázadásig ment s végre kinyilatkoztatta, hogy ha Lilit feleségül nem veheti, fejtetőre bele ugrik a tengerbe. — Már két esztendős vagyok, kiáltá s szabadon rendelkezhetem a szivem falett. Rajtam kivül nincs több fiatok ; ha tehát én meghalok, velem együtt kihal a Mirititek ősi uralkodó családja is. A király és a királyné, bármennyire aggasztotta is őket fiuk makacssága, szeszélyének, mely véleményük szerint igen nagy árnyékot vetett volna a trónra, még sem akartak engedni. Egy szép napon tehát közrefogták őt, ölbe vették, egyik a stagnáló népoktatásügy, a másik a többé-kevésbbé elhagyott közegészségügy rendezéséhez, előmozdításához, felvirágoztatásához. Az ily reform-munka kisebb-nagyobb rázkódtatások, akadályok, rendszabályok nélkül soha sem jár| hat. Az édes vizekhez a keserű vijzekcn vezet az út; ritkán kellemes, j többnyire nehéz, küzdelmes út, amely azomban legtöbb gondot a felelős kapitánynak ad, ha belefáradnak, beleizzadnak a matrózok is. Ahol elsöprendő anyag van, főleg ha ez az anyag az évek hosszú során át megüllepedett, összeszáradt, seprő kell; mondjuk : új, de mindenesetre erős seprő, amelynek szálai nem lehet! nek pehelyből. Ha tisztaságot aka\ rok : seperni, tisztogatni kell. I Ezt tette a tanfelügyelő, ezt teszi j a tiszti főorvos, az új seprőt pedig I sehogy sem kedvelik, ahogy a régi példaszó is megörökíti. És hinc 'illae lacrymae, beszédek, elégedetlenkedések, közlemények ! | De hát erre az átmeneti időre igazán rá lehet mondani: >il faut ! passer par la !« S át is esünk raita. Titit eleinte nagyon boszantotta ez az ajánlat, de miután Lilivel beszélt, visszanyerte a bátorságát, mert ez átölelte őt s azt monda neki : — Tégy velem, amit akarsz, én mindén áldozatra kész vagyok, csak hogy a tied lehessek. A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy Titi a soványitó-gyógykezelést senki másra nem bizhatta s jaj lett volna, ha Lili a gyógykezelés alatt hajadoni koszorújának egyetlen egy levélkéjét is elvesztette volna. A szerelmesek megfogadták egymás! becézgették s a következő ajánlatot tet' ték neki: — Ide figyelj édes fiam, mi elhisszük neked, hogy Lili a sziget legszebb leánya, j elhisszük azt is, hogy a liliom se fehérebb nála s a rózsa se pirosabb orcáinál ; de te is kénytelen leszesz bevallani, hogy a bőre érdesebb a fa héjánál és : sokkal is vaskosabb, sem hogy a főne| messég gyöngéd, légies könynyedségü ! leányai mellett mutathatná magát. Gondold meg, ó fiam, hogy majdan egykor | királynénak s minden tekintetben orszá' god első hölgyének kell lennie. Vesd alá őt valami karcsúsító eljárásnak, tedd a bőrét gyöngéddé, törölj le egy keve! set nagyon is piros orcáinak bíborából ' s ha sikerül némileg arisztokratikus* külj sőt kölcsönözni neki; akkor ám vedd őt feleségül.