Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-05 / 80.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (80, szám.) 1899, október 5. mulasztjuk: menten aludni készül, mig­nem a mulandóság hamva kioltja éle­tét .. . Mondják: mikép mennyei üdv a szerelem, mely nélkül élni, kárhozat s melynek még ártalmát beszivni is gyö­nyör ! . . . Mégis mennyinek kél ajkán ledér gondolatban! Az ilyen nem méltó, nem érdemes reá. Ki szivében a szerel­met szentség gyanánt ünnepli: az érde­melte meg 1 Ki hisz ma szerelemben ? Senki — min­denki. Egykép fennállhat a két állitás, csakhogy szavazni felette balgaság. Mi­ért ? Azért, mivel nincs igazi szerelem ! Ilyen nincs a földön. Hogy férne el a törékeny szivben ?! Sehogy . . . Pedig elfér — t. i. a sziv a szerelemben, Igy van ez. Szerelem az a mennyég, mely­nek kristályharmata megbűvöli, körülra­gyogja a szivet! Itt lenn a földön mi sem tökéletes ; még a rózsa is tövises, a forrásvízben is van salak. Tökéletlen a szerelem is ... A lélek szerelme va­lódi ; ennek lobogása között forr össze boldogan két élet! Dallos Sándor. nap ötven éves fordulóján mint min­idig, ismét emlékezzünk róluk. Készítsük a gyászlobogókat. Ke­rüljön az minden házra e városban temessük ismét, mint történt ez btven év előtt! A város a hivatalos istentiszteletre Liszesen kiállított meghívót bocsátott d, amelyet a hatóságoknak egyesü­eteknek, testületeknek, iskolák ve­ietŐinek, s első' sorban a képviselő­éstttlet tagjainak küldöttek meg. Szö­vege a következő : MEGHÍVÁS. A magyar Golgothán martyr­halált szenvedett tizenhárom vér­tanúságának szomorú emléknapja közéig . . . Felszakad a fátyol, amely el­takarta a multaknak rémesemé nyeit; a Golgothán felgyújtott szent lángokat újból fellobogtatja a sohasem muló nemzeti, kegye­let ; a szentelt hantokra leborul a honfi s feltör kebeléből a fél­századon át elfojtott sóhaj, sze­meiből újra megindul a kiszáradt könypatak ! . . AZ ARADI TIZENHÁROM vértanuságának ötven éves for­dulója ez év október havának 6-ik napján fog bekövetkezni. Esztergom szab. kir. város hazafias közönsége e napon, — midőn az egész ország vágya­kozva siet Aradra, hogy ott letegye a honfiúi bánat koszo­rúját, szintén kegyelettel emlé­kezik meg a gyászos esemény­ről — s az egek Urához fordnl, hogy áldja meg a Nemzetet az ő vérük hullásáért. Áthatva a nemzeti kegyelet szomorú kötelességétől, a város közönsége a belvárosi kegyúri templomban 1899. évi október hó 6-ik napján, délélőtt 9 óra­kor ünnepélyes gyász-Istentiszte­letet tart, melyre van szeren­csénk hazafias tisztelettel meg­hívni. Esztergom, 1899. évi szeptem­ben 30-án. Kollár Károly, tanácsnok, polgármester-helyettes, Rothnagel Ferenc, főjegyző. A vármegye alispánja, e megbivó vétele után, minden megyebizottsá^i tagot értesített s meghívott a gyász­istentiszteletre, amelyen ugy a vár­megyei, mint a városi urak gyász diszmagyarban jelennek meg. A megyebeli honvédegye»ületet ez ünnepségen Tóth István egyesületi elnök képviseli. A főgimnáziumi ifjúság, minden hazafias mozgalomban és ünneplés­ben elöljáró tanárai vezetése alatt, pénteken reggel 8 órakor a Feren­ciek templomában hallgat gyászmi­sér, amelyet az igazgató tart. Utána minden osztályban egy-egy tanár kegyeletes megemlékező be szedet mond. Takáts uram könyve. Szegszárd, szeptember. Egy könyv került a kezembe, a mely most éppen száz esztendős, a melynek a címlapján a következők olvashatók: >Erköltsi oktatások, melyeket Tolnai Gróf Festelits László, kedves tanítványának szivére kötött Péteri Takáts József. Bécs­ben, özvegy Alberti Ignátzné Betüjivel. ijpp.* Ez a Péteri Takáts József Feste­tits grófnak nevelője, s a mint a könyv­ben megolvasható, igen képzett, tanult, okos ember volt. >Erköltsi oktatásai* arról szólnak miképen kell magát visel­nie egy jót nevelt urnák, s ha Festetits gróf megszivelte az atyai tanácsokat, az igazi gavallérság mintaképéül lehetett őt tekinteni. Takáts uram az előkelő társaságokban otthonos lehetett, mert a legkényesebb illedelmi szabályoknak is jó ismerője s szinte csodálatos, hogy hol szedte össze a jónevelésre vonatkozó legfinomabb tud­nivalókat. Abban az időben nálunk, ma­gyaroknál elég szabadon viselkedtek az emberek, sőt előkelő uraknál is megtör­tént, hogy a csontokat az asztal alá hányták a vendégek ; sőt Takáts uram könyvéből is látni lehet, hogy a fölső tizezer is vétett a jó nevelés ellen. Csak a legszelídebb példát emlitem föl. A gondos nevelő arra tanitja a grófot, hogy: >. . . a kopott parasztos köz­mondások sem illenek a' becsületes okos ember szájába. Soha nem felejtem el, midőn egy uri társaságban arról volt szó, hogy a mely gyermekek a kényez­tetésnek ölében nevelkednek, utóbb oly szökevény árnyékkel ölelkeznek meg, mely őket minden bizonnyal előbb utóbb veszedelembe vezeti s kárba dönti. Valaki egy jelenlevő anyának mentség­gel akarván kedveskedni: Nem tudom, ugy mond, hogy lehet az anyáknak rossz, néven menni, ha magzattyokat gő­gyögetik; hiszen minden tehén nyallya a maga borját! El lehet gondolni, melly nagy csendesség uralkodott ezen elmé­sen választott közmondás hallására ; és melly hízelkedő vélekedést támasztott a bölcs szószólló felséges eszéről.* Igy ir Takáts uram. De szolgál ő el­rettentő példákkal sokkal drasztikusabb esetekben is. Nyilvánvaló, hogy a her­cegek, grófok, bárók is sokat megen­gedtek maguknak, a mit Takáts uram megrovással illet. Egyébként mi, magyarok manapság sem szoktunk sokat törődni bizonyos külsőségekkel. Jómódú polgári családok­nál nem közönséges, hogy az urak le­dobják kabátjukat s mellényben ülnek az asztalhoz, mig a hölgyek szoros ruháik­ban szenvedik a forróságot. Olyan is megesik, hogy egyik ur diszebéden le­húzza titokban a cipőjét, mert szorítja a tyúkszemét. Vagy hogy a Ferenc József kabáthoz sárga cipőt, piros nyakkendőt, és zöld kalapot veszünk, vagy hogy nagy ebédek után a fölhordott szivarok­ból ötöt is kimarkol egyik-másik. Meny­nyivel korlátlanabbak lehettek ezek a bizonyos szokások száz évvel ezelőtt. Egyébként uézzük csak Takáts uram utasításait. »Az asztalnál az evés közben minden­kor megtartsd az udvariságnak, módos rendtartásnak bevett törvénnyeit, ha senki idegen nints is jelen.« »Az első helyre ne vágyakodgyál. Tartsd egyenesen a derekadat, kezeid szem előtt légyenek, ne könyökölly, ne hintáld magadat. Az asztalkendő előt­ted függjön, hogy be ne motskold ru­hádat.« ». . . De légyen szemed arra is, ha vagynak-e még több személlyek hátra, a kiknek valamelyik étekből nem jutott; ne hogy a tál, bátor tetszenék is az étel, előtted egésszen kiürüllyön. Ellen­ben a mi szád izére nintsen, ne mutasd azonn undorodásodat, ne szaglódgy a húshoz, ne gyalázd mások ínyét.* » Vigyázva nyully mindenhez ; hogy se valamellyik evő eszköz ki ne essék ke­zedből, se a vevés közt valamit ki ne lottsants a tálból, se ki ne túrj a tányér­ról a metélgetés alatt. Félre ne tölts^ se fel ne döntsd ivó poharadat.* ». . . Ha motskosak az evő szerek, azokat lenyalogatni; vagy az asztal-ru­hába törölni, illetlenség. A villával a fogókat piszkálni, csúnya is, káros is. Ha a szádba nyúlsz, vagy a prüsszentés jő reád, mindenkor a keszkenőt tartsd elődbe.* »Az asztalnál némán ülni, gyávaság ; a szomszéd fülébe susogni, embertelen­ség (illetlenség); más beszédgyébe vágni, hangos lármázással ellentmondogatni, gorombaság.* >. . . Azért méltán javallom, hogy p. o. a körömrágitsálást, az orr-fintorga­tást, a dudolásokat, a fütyörészést, a hahota nevetést, a morgolódást, a ma­gán-beszéllgetést, a mély sóhajtozásokat, a száj-táttó ásitozást, a kézzel lábbal való dörgést, s több illyenféle nevetsé­ges különösségeket szorgalmatosan elke­rüld. Ezek ugyan nem oliyan vétkek, mellyek utalást, gyűlölséget okozhatná­nak, de mégis ollyan gyengeségek, hi­bák a fényesebb világban, mellyek kü lömbféle gúnyolódásokra, furtsa elneve­zésekre adnak rend szerint alkalmatos­ságot . . .« >Az utcán enni, nagy mohóság.* >Ha valakinek mondani akarsz vala­mit, ne fogd-meg a ruha gombjánál fogva.* Ebből a néhány idézetből is kitetszik, hogy száz év előtt a társas érintkezés a főúri körökben még nem volt oly finommá fejlődve, mint a milyen aránylag rövid idő alatt lett. De kitűnik az is, hogy a finomságra való törekvés már megvolt és sok olyan dolgot neveletlenségnek tartottak, a mi manapság a középosz­tálynál is előfordul, Természetesen ez a könyv nem egészében foglalkozik: az ille­delem külső formáival, hanem a legna­gyobbrészt arra vonatkozólag ád utasí­tásokat, miképen válik az ember belső­leg is tökéletes gavallérrá. És át van szőve számtalan latin, francia, angol, olasz idézettel, a mi Takáts uram mű­veltségét bizonyítja. Kétségkívül korának igen eszes embere lehetett, és a mi a legmeglepőbb abban az időben, abban a körben megóvta magyarságát nemcsak írásának tisztaságában, hanem lelkületé­ben, érzelmében, gondoltcodásában. Iga­zán csodálatos, hogy Takáts uram a mult század végén Bécsbén, elnémete­sedő mágnások között, ösmerve a nyu^oti nyelveket, grófjának a magyar viseletet és a magyar nyelvet ajánlja buzgón figyelmébe, és inti, hogy a nyelvet ne keverje idegen szavakkal, mert >nincs rútabb az Összvezagyvált keveréknél.* Igaz, hogy csak a jó izlés szempontjáé­ból teszi az utóbbi megjegyzést, de mily finom érzékre és megfigyelésre mutat ez 1799-ben. Horti Béla. HM ram nai tumtim IB> MI I-MII a-n-a •••• f?L-_r^ pzp jZZT" t<^^ rairaJUm v - 1 ••! Liíura-i_ Esztergom, október 4. — A király nevenapja. Lengtek a zászlók, zúgtak a harangok, dübörögtek a mozsarak és mirit minden évben, száll­tak fel, egyre szálltak az imák az ég felé. A egész hazában ; az első király születéshelyén különösen. Szent István nagy és méltó utódjáért szálltak az ima­fohászok mindenfelé. A hivatalos isten­tisztelet a főszékesegyházban volt, ahol Boltizár József püspök, érseki helynök pontifikált. Ez istentiszteleten megjelen­tek a hatóságok képviselői, legnagyobb részt diszmagyarban, a helyőrségi tisz­tikar tagjai s igen nagy közönség. A főgimnáziumi ifjúság ünnepi miséjét !HOI­lóssy Rupert igazgató mondotta. — Dr. Walter Gyula primási irodaigazgató az udvari papsággal tegnap Budapestre utazott, hogy asszisztáljon a hercegprí­másnak, aki a budavári székesegyházban a hivatalos istentiszteletet tartotta. — Személyi hírek. Poór Antal kano­nok, a nagynevű tudós hat heti tanul­mányútra Németországba utazott. — Vaszary János hercegprimási jogtaná­csos, családjával együtt, két hónapi tar­tózkodásra városunkba érkazik. — Ha­lász Ferenc hontmegyei árvaszéki ülnök s mint a >Honti Lapok* szerkesztője, kedves kollegánk Szlávy Pál baáthi fő­szolgabíróval a hét elején közöttünk tartózkodott. — Dr. Csányi Iván aljá­rásbiró ma költözött ki Bucsra, ahol a betétszerkesztést megkezdi. Onnan Kőhid­gyarmatra megy. — Csákány Sándor já­rásbirósági joggyakornok, lapunk jeles tollú munkatársa egy éves önkéntesi szolgálata teljesítésére Kassára távozott. — Névnapok. Ma volt dr. Mátray Fe­rsnc vármegyei t. főorvosnak névünnepe s az az általános tisztelet és elismerés, melyet egyéniségével, mint ember és mint tisztviselő egyaránt kiérdemelt, az idén különös melegséggel nyilatkozott meg. Nagyon sok gratulánsa volt vasár­nap dr. Bárdos Rémig főgimnáziumi ta­nárnak. Ami a tanügy e buzgó apos­tolának érdemeit ismerve, egészen ter­mészetes. — Szabadságon. Hollóssy Mór árva­széki jegyző hosszabb szabadságidőért folyamodott. — Aktiváitatás. Andrássy József, nagy­érdemű alispánunk fia, aki egy éves ön­kéntessége befejeztével most tette le kitüntetéssel a tiszti vizsgát, a katona­ságnál óhajt maradni s ezért tovább szol­gál, mint önkéntes őrmester, a 76-ik gyalogezrednél. — Rózsaszínű rovat. Ifjabb Clemen­tisz Zsigmond, aranyifjuságunk tagja, aki Baróthra, Három szék vármegyébe pol­gári iskolai tanárrá neveztetett ki, jegyet váltott Szalkay Margittal, Szalkay József iparbanki főkönyvelő széojleányával. — Wenczell János kürti MTÁT V. tiszt vasár­nap húzta az aranyos karikagyűrűt szép menyasszonya : Eggenhoffer Margit ujjára — A helyőrségbői. Rakits Sándor,­Gareisz Ágost és Keller főhadnagyok, házi ezredünk törzsétől a helyben állo­másozó zászlóaljhoz, Barényi Jenő fő­hadnagy s Iricsek Bohuszszláv tiszt­helyettes, aki hadnagygyá lépett elő, városunkból Bécsbe helyeztettek át. — A 76 ik gyaloge?.redhez, hogy az újon­cok kiképzésnél segítségül legyenek, a 12-ik és a 19-ik gyalogezredből két-két tiszt két hónapra beosztatott. Ugyanez ezred tisztikarának létszáma egy katonai akadémiát végzett hadnagygyal s öt tiszthelyettessel növekedett. — Schubert Nándor karmester hosszabb szabadság­idejéről visszaérkezett. Komoly munka várja, amennyiben a zenekar tagjainak legnagyobb része, kötelezettségének ideje letelvén, október i-én távozott. Most fá­radozik az eltávozottak pótlásával. — Proli János, a 76-ik gyalogezred kapi-

Next

/
Thumbnails
Contents