Esztergom és Vidéke, 1899

1899-09-28 / 78.szám

Esztergom, szeptember 28, Heti krónika. — Egyről-másról. — ... És a viz odasurrankodott a füzek bólingoló lombjai alatt a szigeti utak kavicspereméhez. — Legyetek enyémek ! — mondotta a megúsztatott bokroknak, fűszálaknak. — Nem ! — zúgták vissza azok, — vad vagy, vad és rakoncátlan. Máskor szeliden, hízelkedve néztél fel hozzánk, mi is lehajoltunk hozzád, hogy a szemedbe nézhessünk. Most csak ijeszteni tudsz . . . De a viz egyre feljebb kapaszkodott hozzájuk. Kíméletlen, erőszakos volt. — Az enyéim lesztek, mindenáron az •enyéim. Mert én erős vagyok, mert én .akarom . . . — Nem, nem . . . . . . S összebújtak a bokrok. Félve nézték a hatalmast, aki jött, hogy meghódítsa őket, még ha belepusztulnak is abba, Es meghódította, a kertek utolsó petúniával s első őszi rózsáival együtt . . S most, hogy a viruló kerteket iszapos temetővé változtatta, sietve menekül a rombolás, a pusztulás elől. Igy a nagyok, az erősek ! ., .f'v i- '' '. * ' ' Az éjszaka órák lassan teltek. Ijesztő hangokat hallott minden ember. Visszacsendült minden fülben az 1897-iki vészharang szava. Es hogy az órák teltek, nőtt az éjszaka: rémeket láttunk. Setét rémeket a vizben, amely ott kopogott már a töltések koronájánál, amelyeket nem űzött el a fáklyafény. A fáklyafüst elhúzódik a Duna felé s mint valami gyászos kendő tapad útjában jegenyéhez, nádviskóhoz, szénaboglyához ; mindenhez, amit ér. Rémeket láttunk, kisérteti hangokat hallottunk, virrasztottunk . . . Csak a jó tabániak voltak nyugodtak. Pipázva várták az utca végén az áradatot. — Egy-két hétig majd jól élünk. Lesz ingyen szalonna, ingyen kenyér, meg talán ingyen gugyi is . . . Talán egy kis kárpótló-fizetség is . . . Eh, ugyan még most se verik félre a hangokat? . . . A katonák meg dolgoztak szürkületi órákban, fagyos éjszakában. Nem hallatszott azoktól egyetlen szó sem. Felejtették, hogy már napok óta védelmezik a reájok nézve idegen lakosság vagyonát. Csak azt tudták, hogy pihenésre nincs idő. Amúgy lucskosan, sárosan, ahogy végezték már a napi munkálatokat, nekiláttak a töltésnek. Nagy munka volt visszatartani a duzzadt vizet, de megtörtént, Ezek a katonák derék legények a talpukon í És ép oly csendesen, ép oly nyugodtan, mint jöttek : távoztak. És a vészlátók, a tabáni nagy pihenők némi megvetéssel mondották : — Hiszen ezt megcsinálhattuk volna mi is! Délutánonkint virágos cifra női kalapok is megjelentek a veszedelem helyén. Nem sajnálták a hosszú utat a látványosságért. De a kis sárga cipellők persze nem méltóztattak előbbre a száraz országút gyöpes szélénél. Asszo nyok, leányok, akik kíváncsiak milyen is az a nehéz munka. Bizony csatakos, sáros, kopott volt a legfessebb gavallér is. —- Fi donc ! — mondották és megfordultak. De az urak se méltányolták a kalap libegő rózsáit, a regatta-cipők kacér pillangóját . . . * Leszereltünk. Csáklya, ásó újból pihen; megszűnt a cementes zsákok ázsiója. Nem világos immár egész éjjel a városháza három ablaka, nincs immár a fekete vizjelző-tábla kiakasztva; a jó Zsiga bácsinak nagy figyelmével, sem keli hűsítőről gondoskodni a vészbizottság tagjai számára. Elmúlt a küzdelmes hét. A* Circiter-asz tálnál ismét elkezdették az anakdota — mondást. A szenvedélyes sétálók lassan ismét birtokukba vehetik a szigetet. Van mindennap érdekes hirük. Már nem sétálnak Toldiék csónakon az udvarokon . . . , szabad az ut a tíznapos Guerin-várba: az agenciába . . . Megáll tegnap két bébé szép mamájával a töltésen s belebámul az apadó árba, Azután, hogy annak helyén a sok dió — és alma zsákmányt látja, kacagva tapsikol: — Mama, mama nézzed ! Mennyi alma, meg dió . . . Szüret volt ugy-e? Igen, az volt kicsikéim, szüret, de nagyon szomorú szüret. Áldjuk az Urat, hogy elmállott ! Három napig zúgott a nagyharang. Nem ünnepre hívott: temetésre. Erősen népesedik a halottak városa odafenn a várhegyen ; aki elfoglalja az elhunyt helyét : talán már nem is talál diszlakást majdan. Olyan mindegy is ez az utolsó lakás, amelyet nem mondanak fel soha! Főpap volt, nagy tudós, aranykereszt ékesítette mellét, földi kereszt nem nyomta vállait; eikölthetett volna minden órában néhány aranyat. És mikor egyedül bolyongott az országúton, elbukott egy kőben. Nem nézett reá senki; talán el is mentek mellette. Egy baglyas szolgálóleány segítette fel fényes lakásáig . . . Hát minek a díszsírhely, jegesmedve-szőnyeg, aranygarmada ? . . A lélekharang is úgy elsirat, mint az öreg vár-harang. Nem jelentették ugyan előre plakátok de azért szájról szájra járt az örömhír s mámorban úszott hétfőn az egész város : tizenháromváros és Cigányutca egyaránt. »Ő visszajött !c Ő? Kicsoda? — Természetesen Maiina. Komoly méltósággal, ha nem is fehér paripán, lépdelt be Szófiába: azaz pardon, a Bottyán-kúriába a mi saját külön kis Battenbergünk. Aki ugyan nem Szlivnicán, hanem a Szélutcában hős s kap sebeket a hazáért, egyben azonban mindenesetre hasonló az 6 nagy előképéhez. Az is, ő is rövid napokig élvezi a visszatérés örömeit. A cári táviratot pótolni fogja a képviselőtestület. De ki fogja pótolni a mi jó királyunkat, aki a trónvesz*-ett fejedelemből generálist csinált? . . . Nem tudom, csak azt tudom, hogy az esztergomi Battenberg minden kedden és pénteken, hogy felballag a takarékpénztár igazgatósági ülésére, mélán, szomorúan mereng el a most készülő kényelmes, elegáns uj ügyészi helyiségen. Odamegy az ablakhoz, arcát tenyerébe hajtja, és sóhajt két sort Heinebői : — O Kőnig Wismawitra! — Krónikás. — A hercegprímás itthon. Vaszary Kolos hercegprímás tegnap délben, dr. Kohl Medárd praelátus kíséretében volt segédpüspöke temetésére városunkba érkezett. A főpap az esti gyorsvonattal visszatért Budapestre. — Személyi hir. Schafgtsch grófné, fivére, gróf Csáky Károly püspök látogatására városunkba érkezett. — Házi ezredünkből. Fried Rudolf hadnagy, a 76. gyalogezred tagja Bécsben sikerrel tette le a hadi iskolába való felvételi vizsgát. Legközelebb rövid időre közénk érkezik, hogy azután véglegesen felköltözzék a császárvárosba. — Eljegyzés- Világi Lajos nagybérlő jegyet váltott Wimmer Irén kisasszotiynyal, Wimmer Béla csémi hercegprimási intéző szép leányával. — Betegágyon. Dr. Gönczy Béla kórházi főorvos a napokban komoly veszedelemben forgott. Nagyobb operációt végezett a közkórházban s alig ért haza, egész jobb karja feldagadt. Kétségtelen, hogy a kéz valami észre nem vett kis sebhelye révén történt a mérgezés. AP gyorsan alkalmazott segítség elejét vette a nagyobb bajnak s ma őszinte örömmel jelenthetjük, hogy a főorvos úr túl van minden veszedelmen s kijárhat. — Kinevezés. A hivatalos lap vasárnapi számábon olvassuk, hogy a király dl. Riglér Gusztávot, városunk nagytehetségű fiát, a budapesti tudomány egye-" tem magántanárát a kolozsvári tudományegyetemhez a közegészségtan nyilványos rendes tanárává, a rendszeresített illetményekkel kinevezte. Ez általunk már régebben előre jelzett hir általános Örömet és büszkeséget okozott városunkban.* Hisszük, egész olvasóközönségünk köré-" ben is, amely a tanár nagyérdekü cikkeit gyakrabban olvashatta hasábjainkon. S midőn kiváló előléptetése alkalmával a legmelegebben üdvözöljük régi munkatársunkat, kifejezzük abbeli reményünket is, hogy a katedrái nagy elfoglaltság mellett is fog találni néha-néha időt, haza reánk is gondolni. — Az alispán elismerése. Andrássy János kir. t&h., alispán, az árvizveszedelem elmultával, elismerő levelet intézett mindazon faktorokhoz, akik a védő munkálatoknál nagyobb érdemet szereztek. Mindenekelőtt Rupprecht Henrik ezredparancsnoknak, akit különösen felkért, hogy hálás köszönetét Wurm Vencel alezredessel, Kulcsár Károly és Jobb Rezső hadnagyokkal közölni s a legénységnek napiparancsban tudtára adni szíveskedjék. A köszönet hangsúlyozza, hogy a védeKezési munkák sikere legfőkép a katonaslag önfeláldozó, buzgó munkájának eredménye. Hasonló levelet kapott Hartman Gusztáv, házjezredünk nagyérdemű alezredese. A polgármesterhelyétteshez intézett elismerő leiratról már megemlékeztünk ; csak még megemlítjük, hogy abban felhívta a polgármesterhelyettest, hogy elismerését a veszély idején sokat fáradt: Niedermann József renjdőrkapitánynyal, Rothnagel Ferenc főjegyzővel, Tiefenthal Gyula mójrnökkel, Dóczy Antal számvevővel, Unger Hugó alkapitánynyal, Hauslohner István rendőrfogalmazóval, Fekete Géza rendőrirnokkal, Osváth Andor allevéltárossal, Koksa Tivadar gyakornokkal, nemkülönben Modróczky tizedes utján a rendőr-legénységgel tudassa. — Új orvosdoktor. A budapesti tudomány-egyetemen Pór (Putz) Zsigmondot, a párkányi ifjúság tagját f. hó 23-án orvosdoktorrá avatták. — A Bazilika SZObrai közül egy ismét elkészült, még pedig szent Lászlóé. Jelenleg Kiss Györgynek, az alkotó művésznek budapesti műtermében (Nefelejtsutca 30. szám) közszemlére van kitéve. Aki érdeklődik a mű iránt, ott megtekintheti. A szakértők a legnagyobb elismeréssel szólanak róla. —, Maiina Lajos visszatérte. Maiina Lajos polgármester négy havi szabadságideje leteltével, hivatalát hétfőn újból elfoglalta, de alig töltött pár órát a városházán, rosszul lett s haza kellett mennie. Tegnap újból beteget jelentett s rossz szine és idegessége eléggé bizonyítják, hogy komolyan beteg. — Kongresszusi előadó. Említettük már, hogy a hazai ipartestületek országos kongresszusán, mely október hónap 14. és 15-ik napjain Kolozsvárott lesz megtartva, az egyik előadó Dóczy Ferenc, ipartestületünk el»öke lesz. Tárgy a következő : Az ipartestületek hatáskörének bővítése, működésük hatályosabbá tétele, kapcsolatban a kereskedelmi és iparkamarákhoz való viszonyok szabályozásával. — Szüreti mulatság. Ma délután víg szüreti mulatság van Bleszl Ferenc takarékpénztári főtitkár szent-János-kúti szőlőjében. Szép leányok s az aranyifjúság is hivatalosak. — A Kaszinó tegnap délután választmányi ülést tartott, amelyen új tagokul felvétettek : Barta Tivadar gyógyszerész, Czikely István főhadnagy és Oltóssy Lajos gyáros. — Arviz után. Az árvizveszedelem elmultával, a vészbizottság tegnap tartotta záró-ülését, amelyen a tagok majdnem teljes számban megjelentek s hosszasan megbeszélték az elmúlt veszedelem tanulságait s a jövő teendőit, Mindenekelőtt konstatálták, ami kétségbevonhatatlan tény, hogy az elöntéstől való megmenekedést a komárommegyei gátszakadásnak köszönhettük, ha ugyan szabad ez alkalommai e kifejezést használni. Majd megegyeztek abban a vélekedésben, hogy a jelenlegi ideiglenes sáncok, hogy céljuknak megfelelhessenek, két méterrel emelendők. A mérnök kijelenti, hogy azok emelhetők annyira, hogy 7 méter magas vizet visszatartsanak, ami szükséges is, mert már a 6 és fél méter viz is bejön. A védekezés biztonsága szempontjából a Borjú mezőnél és Angyalhidnál — töltésemelés céljából — földbirtokok Fennének kisajátitandók. Dóczy Ferenc azt az eszmét vetette fel, hogy e munkálatok közmunkaerővel végeztessenek, amelyet minden ház 2 frttal válthat meg. Elhatározták, hogy a mentés, s védekezéshez szükséges eszközöket ezután a vásárbódéban tartják, hogy mindég kéznél legyenek. Nagyon helyes indítvány volt, hogy kinek-kinek árvizveszedelem idején való teendője állandóan megállapítva legyen, ami a most is tapasztalt kapkodásnak, többször mutatkozott fejetlenségnek elejét venné. Ismerve népünk indolenciáját, egyszersmind a helyőrségi parancsnokságot is megkeresik, vájjon a töltés emelés munkáját — megbeszélés szerint — nem végezhetné-e el a katonaság. Brtitsy János nem bizik az igeiglenes jellegű védőmunkálatokban, amelyek különben csak a határ s a város egy részét védik, a végleges ármentesitést óhajtja. Az elnök azzal válaszolt, hogy ennek tervei már régebbeen a földmüvelésügyi minisztériumnál vannak. Elintézésüket meg fogják sürgetni. Niedermann József rendőrkapitány nagy figyelemmel hallgatott, nagyon helyes felszólalása után határozatba ment. hogy az ideiglenes és állandó árvédelmi munkálatok megejthetésén, párhuzamosan fognak dolgozni. Végül a mérnököt megbízták, hogy a töltések karbahozása költségvetését és tervét sürgősen készítse meg, a főjegyzőt pedig felhívták, hogy a történt árvízvédekezés lefolyásáról, költségeiről, a képviselőtestület elé terjesztendő jelentést készítsen. Mi csak azt óhajtjuk, hogy mind e szép határozat ne maradjon megint papiroson. — Házárverés. Szombatra volt kitűzve a Széchenyi-téri Mihalik-ház önkéntes árverése a helybeli járásbíróságnál. Elfogadható vétel-ajánlat nem akadván, az árverés eredménytelen maradt. — Hamis váltókkal akarta rászedni Polmauer Géza budapesti utazó és Stein Béla üzletvezető Mihalik Bálintot és volt cégtársát: Steint. A két jó barát a cég tulajdonosainak nevét irta egy váltóra, amelyet Havas Vilmos, ugyancsak fővárosi ügynöknek azzal a megbízással adták át, hogy a helybeli Takarékpénztárnál eszkomptáltassa. Havas el is küldte a váltót ide, de néhány nap múlva azzal a megjegyzéssel kapta vissza, hogy a takarépénztárnak alapszabályai értelmében Mihalik neje is írja alá azt. Palmauer erre egy ujabb, most már 580 frtról szóló váltó alá habozás nélkül aláirta Mihalikné nevét és ismét az idevaló Takarékpénztárhoz küldte azt. De csakhamar ez a váltó is visszaérkezett Havas ügynökhöz azzal, hogy Mihalikné aláírása sem egyezik a Takarékpénztárban levő többi aláírásával. Mihalik nesszét vette a dolognak, jelentést tett a rendőrségnél, mely meg is jelent Havasnál s lefoglalta a hamisított váltókat. A vádlottak pénteken állottak Budapesten bíróság előtt. Stein őszintén elmondotta az esetet, de Palmauer csűrte-csavarta a dolgot. De hasztalan próbálkozott, bebizonyosodott bűnrészessége és 2—2 havi fogságot szabtak ki a váltóhamisitókra. — Bánya-baleset. A >Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársalat* tokodt bányájában f. hó 22-én súlyosabb baleset történt. Grosch Ferenc 19 éves vájár az egyik tömedék-aknában lábát törte. A fiatal munkás a nevezett napon 22 éves János bátyjával a létrán felment a