Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-31 / 70.szám

a felelőssé tett rendőrség álljon a sarkára és ellenőrizze, tisztítsa a piacot. Memor. Kobek István beszámolója. Bátorkesz, augusztus 29. Kobek István, a köbölkuti kerület országgyűlési képviselője, mint minden évben, ezúttal is körlevélben számolt be választóinak az elmúlt, nagyfontosságú politikai évről. Beszámolóját itt adjuk egész terjedelmében : Tisztelt Választó Polgártársaim ! Mint a hosszabb országgyűlési szüne- j tekben rendesen, most is élek az alka- j lommal, hogy tisztelt választó polgár- j társaim előtt a politikai helyzetet szóvá 1 tegyem. Tekintsünk vissza kissé az imént! bezáródott országgyűlési időszakra s' vessünk számot a jelennel, hogy lássuk, j mit várhatunk a jövendőtől. ítéljék meg j egyúttal tisztelt választó polgártársaim, | hogy helyes volt-e a politikai téren az én magamtartása, ki minden időkben a heves küzdelmekben ugy, mint a végre is elért politikai békességben, egyaránt j hü maradtam az elvekhez, amelyek! alapján képviselőjükké választottak ; hü a párthoz, mely ugyanez elveket vallja s mely háttérbe szoiitva a személyi te- j kinteteket, minden kebeléből alakuló ha- j zan.as kormányt szívesen támogat, ha i az ezen elveket buzgón igyekszik meg- \ valósítani. Kormány változás. A közelmúlt magyar politikai eseményeinek legfőbbike kétségkívül a volt Bánffy-kormány bukása s a nagy népszerűséggel és bizalommal környezett, jelenleg működő Széli-kormány megala-: kulása. Az előbbi, a Bánffy-kormány j bukása, mindenesetre ellenzéki diadal j volt, A másik azonban, az uj kormány alakítása a kitűnő és közkedveltségü álszellemtársai részére rendezett lakomát, a kik a levegőben és a földön, a virágok kelyheiben, a vízesések alatt, a hegyek moháiban s az erdei fák lombjain laknak. Ezek is valamennyien sóvárog tak Fiorina szerelmére, de eddig csak sóhajtásaiban részesülhettek, melyet ki-ki óhajtása szerint vágynak, vagy reménységnek, szerelemnek, vagy búskomorságnak magyarázhatott. Ez alkalommal Fiorina a szellemeket a Laguna de los Pátos in Entrerios partjára hívta meg vacsorára, egy hüs rétre s ámbár a hely szük volt, száz meg száz szellem kényelmesen elfért rajta. A rét tele volt virággal s gyönyörű akác-erdő szegélyezte, ugy, hogy a tó mellett szinkörszerü félkör támadt. A szellemek jó kedvűek voltak, ugrándoztak és röpdöstek a rét virágai s az akácfák lombjai között s gyönyörködtek Fiorinában, aki egyedül öltött testi alakot közülök Koronként egy-egy szárny-lebbenést érzett ez szőke haja hullámai között s minden harag nélkül, kacagva kergette el a tolakodó szellemet, ki szépségét nagyon közelről akarta megbámulni. E szellemek között a legvakmerőbb Ámor volt, a ki Fiorinába szeretett s ámbár a lakomára meghívót nem kapott, egy rózsa-kobold alakjában mégis megjelent. Fiorina öltönyül csak a haját használta, melyet homlokán egy fehér és piros rózsákból font koszorú tartott össze. lamférfiu, Széli Kálmán elnöklete alatt, az tisztán és kizárólag a szabadelvű párt türelmének, bölcsességének, hazaszeretetből fakadt nemes engedékenységének és kormányképes elemekben való gazgagságának diadala. Az ellenzék hál' Istennek, immár csak a mult szörnyűségei közé tartozó irtó háborút, melylyel a Bánffy-kormány lehetetlenné lett, minden parlamenti jog törvény és igazság nélkül folytatta. A diadal, melyet ilyen harccal aratott, megdöbbentő lenne s veszedelmes előzményül maradna fenn a jövendő részére, ha a szabadelvüpárt, különösen pedig annak uj vezére, a nagyeszű, de békülékeny szivü Széli Kálmán, bámulatra méltó ügyességgel meg nem semmisiti mindazt, ami a kisebbség obstrukciós diadalában a nagy többség felett, mérges és kórságos rész vala. Széli Kálmán, támogatva a szabadelvüpárti nagy többségtől, a törvény, jog és igazság békés, de hatalmas fegyverét fordította a parlamenti erőszakoskodások ellen — s ezzel a kisebbség törvénytelen diadala egyszerre pusztán csak a volt miniszterelnök személye ellen intézett sikeres eltávolitási erőfeszítéssé törpült. Igaz, hogy báró Bánffy Dezső, ki a hazát híven, sok erővel és nagy magyar érzéssel szolgálta, nem érdemelte meg, hogy ily módon távolittassék el; de az egész magyar közélet megmentéséért e feláldozás nem túlságosan sok, — kivált, mert azt a haza nyugalma érdekében maga a volt kormányelnök is őszintén kívánta. E személyi áldozat után az ellenzék nemcsak, hogy a parlamenti törvényekkel ellenkező harcot szerelte le, hanem nagyrészt még törvényes parlamenti fegyvereit is önként lerakta Széli Kálmán bölcsesége és békeszeretete előtt. Dualizmus. Ilyformán az obstrukció diadalából s a többségi elvnek pillanatnyi kudarcából megint csak a szabadelvüpártnak még uagyobb, még maradandóbb győzelme származott. Azé a szabadelvűpárté, melyet a törvény, jog és igazság Vidámabb, költőibb lakoma valóban nem is volna képzelhető ; bálanya egy tündér, a szépség világának egyik királynője s vendégek a természet valamennyi eleven szellemei, éttermül a kék vizek s fantasztikus facsoportok édenkertje szóigál, padlóul a virágszőnyeg. A szellemek csak gyümölcscsel, mézzel és virággal élnek s az étkek a gardénia és tavi rózsa levelein hordatnak fel. Az a sokféle .nektár, melyet a virágok pártájuk mélyén halmoznak fel, művészileg fagyasztva, apró gyöngyök alakjában rózsaleveleken kináltatott körül. Mindnyájan nagy csodálkozással vették észre mindjárt kezdetben, hogy pohár nincs az asztalon, de ezt senki se akarta hangosan szóvá tenni. De a szellemek szomjaztak s egymástól kérdezgették az ivóeszközök elmaradásának okát. A legvadabb vélekedések, a legbonyolultabb elmélkedések merültek fel, holott pedig e hiány oka a legeslegegyszerübb dolog volt: Fiorina az asztal elrendezése alkalmával egészen megfeledkezett a poharakról. Az étkek gyors egymásutánban következtek, a társalgás mindig élénkebbé vált s bor hiányában a megfagyasztott virágméz az általános jó kedvet rendkívül felfokozta. De a jó kedvvel együtt nőtt a szomjúság is s mindnyájan Fiorinát nézték, abban a reményben, hogy végtére csak ő is megszomjazik. De Fiorina nem lett szomjas. Mikor a pecsenyét körülhordták, mely jelszavával vezet uj vezére békés diadalokra. E békés diadalok elseje volt, hogy a nemzetipárt fényes tehetségű vezérével, gróf Apponyi Alberttel együtt, a meddő ellenzékiséget feladva, kész örömest lépett be a szabadelvüpártba. Nagyon fontos és hazafias mozzanat pedig a szabadelvüpártnak e számban, tekintélyben és népszerűségben való meggyarapodása épen most azért, mert az Ausztriával való kiegyezést, vagyis Deák Ferenc müvét, a dualizmust, melyet az osztrák politikusok viszálya, ármánya, irigysége és esztelensége nagy veszedelembe sodort, itt Magyarországban kell a király és haza javára megvédelmezni. A dualizmus védelme és fenntartása, ez a nagy magyar állami és nemzeti érdek egyesíti most gróf Apponyi Albertet s volt híveit velünk, a szabadelvüpárt régi tagjaival, magyar részről tehát a lehető legnagyobb erkölcsi és politikai erő áll készen Széli Kálmán bölcs vezérlete alatt a védelemre. Ha az osztrákok esztelensége nem engedte is meg, hogy az uj kiegyezés Ausztriában ép ugy mint nálunk, teljesen parlamenti, alkotmányos kötés legyen, a magyar nemzet legalább fényes bizonyságát adta a trón és a világ előtt annak, hogy benne meg van a tehetség, akarat és mérséklet az Osztrák-Magyar Monarchiának mai nagyhatalmi formájában való fenntartására. Ez a tény ép oly mértékben emeli a magyar nemzet tekintélyét s a nagy politikára való befolyását, amily mértékj ben csökkenti az egymásközt és végleg I meghasonlott osztrák parlamenti pártoj két. Szerencsére Ausztriában a hagyoj mányos császári hatalom feltétlenül fenn képes tartani az államot a népképviselet sztrájkja és csődje után is. Igy azután egyrészt az osztrák császári, másrészt a magyar nemzeti erő tökéletes biztositéka marad a monarchia nagyhatalmi állásának, — miután pedig magyar fajunk annyi idegen nép közt csakis a nagyhatalmi tekintélytől védve fejlődhetik zavartalanul ; — a mi fejlődésünknek is. Dicsérettel tartozunk a magyar függetlenségi pártoknak, hogy — a mint az afrikai nap hevében pörkölt benzoé -— mézgából s magvakból állott, a vendégek szomja gyötrővé vált s Ámor, aki a legbátrabb volt e szellemek között, tovább nem tudott hallgatni. >Fiorina, innivalót nem kapunk ?« E merész felhívást csaknem általános tetszés-zaj és taps kisérte. Fiorina egy pillantást vetett az asztalra s elpirulva kiáltá ; »Istenem, istenem! mit csináltam! a kelyhek otthon maradtak a palotámban. De ki tudná most elhozni?* A szellemek versengve kínálkoztak, hogy elszállnak a palotájába ; a nagy szomjúság, a kíváncsiság, hogy a szép tündér lakását láthassák s a vagy, hogy szolgálatot tehessenek neki: sarkalta és ösztönözte őket. »Nem. barátim, az én palotám egy hozzáférhetetlen barlangba van elrejtve s nagyon messze van ide. Oda senki be nem léphet. Inkább járjátok be az erdőket, mezőket és szántóföldeket s csináljatok kelyheket levelekből, szirmokból, magtokokból. A ki a legkönnyebb és legszebb kelyhet hozza, jutalmul ezt a rózsakoszorút kapja, mely a fejemen van s ráadásul egy csókot.« A csók említésére aggódó sóhajok nesze hallatszott s rögtön utána szárnyak rebbenése a kék levegőben. Ámor maradt legutolsónak, mintha Fiorina kérését és igéretét nem hallotta volna; de ez csak képmutatás volt; csak közeledni akart hozzá, szerelmes volt belé. báró Bánffy Dezső személye többé nem ingerelte haragjukat, — ellentétes elvi álláspontjuk szelid hagsulyozásán kivül mitsem tettek többé a kiegyezés ellen. Világos ebből, hogy maguk is meg vannak győződve a kiegyezésnek, ha nem iá jó, de elkerülhetlenül szükséges voltáról s a magok personal uniót célzó elveik érvényesítését inkább a jövő fejleményeitől várják. Ha Ausztriában a dualizmus-ellenes eszeveszettség ezentúl is állandó marad s ha a kiegyezések megkötése jövőre is olyan nehézségekbe fog ütközni, mint most, akkor végül csakugyan oda is juthatunk, hogy mind, a kik ma még Deák Ferenc művét lelkesen védelmezzük, kénytelen-kelletlen szintén az Ausztriától való teljes gazdasági különválás s a puszta personal unió álláspontjára szorulunk. Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel nemcsak Ausztria, hanem Magyarország is inkább veszíteni, mint nyerni fog, Ámde magyar hazánkat s államunkat egy, vagy más formában okvetlenül fenn kell s fenn is tudjuk tartani. S ha a kiegyezés békés politikáját az osztrákok lehetetlené teszik, meg fogjuk mutatni, hogy más, keményebb politikához is van elegendő erőnk és elszántságunk. A néppárt. A függetlenségi pártok magatartásánál sokkal kevesebbé rokonszenves az úgynevezett néppárté. A parlamenti vadságokból ez is bőven kivette részét, a nélkül, hogy erre nézve mentsége volna a magyar irányú túlzásban. Ez a párt nemhogy nem keveslé, hanem inkább sokalta a volt kormányelnöknek magyar nemzeti vívmányait s nemhogy osztrákellenesnek nem nevezhető, hanem még a legmagyarellenesebb osztrák párt felé is nem egyszer barátságosan kacsingat. E néppárt kebelében tanyáznak azok az emberek, a kik gyalázkodnak Kossuth Lajos ellen, a kinek mi, ha nem is követjük mindenben politikáját, rajongó tisztelettel adózunk, mint a magyar nép jobbágyságból való felszabaditójának. A néppárt a parlamentben szintén meghó»Fiorina, kedves Fiorina, én akarom megnyerni a dijat.« »En is szívesen neked adnám a jutalmat, egyedül neked.« »Jó, ha te is óhajtod, kölcsönözd azt a kis arany ollót, mely melletted áz asztalon hever, melylyel ezeket a virágokat levágtad, melyek ékesítenek.* »Nesze.< Ámor elvette az arany ollócskát s mint legutolsó a szellem jk között, felszállt vele a magasba. Nyugatnak indult, a hol a gyönyörű esthajnal az ég kékjét biborfénynyel árasztá el. E közben a szellemek, kiki a türelmetlensége és gyorsasága arányában, egy-egy ivóeszközzel tértek vissza. A folyók szellemei édes-vizi kagylókat, a tengerekéi evezős-csiga, gyöngyház- és bibor csiga héjakat, a fák szellemei kókuszhéjból, pálmavirág burokból és banán-falevelekből készített kelyheket hoztak. A virágok szellemei a legpompásabb virágpártákat válogatták ki; a floripondiákét, a daturákét, a nepenthesekét és orchideákét; hoztak mindenféle alakú és szinü csészéket, poharakat, kelyheket. Sőt volt keselyű és bagoly koponya is köztük, mit a barlangi manók szedtek össze. A növény- és állatország edényeinek valóságos kiállítása volt ott. Fiorina kacagott, de még várt; ugy Iátszék, hogy még mindig nincs megelégedve. Feltekintett az égre, mintha várna valakit a ki még mindig nem akar megérkezni.