Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-31 / 70.szám

a felelőssé tett rendőrség álljon a sarkára és ellenőrizze, tisztítsa a piacot. Memor. Kobek István beszámolója. Bátorkesz, augusztus 29. Kobek István, a köbölkuti kerü­let országgyűlési képviselője, mint minden évben, ezúttal is körlevél­ben számolt be választóinak az el­múlt, nagyfontosságú politikai évről. Beszámolóját itt adjuk egész ter­jedelmében : Tisztelt Választó Polgártársaim ! Mint a hosszabb országgyűlési szüne- j tekben rendesen, most is élek az alka- j lommal, hogy tisztelt választó polgár- j társaim előtt a politikai helyzetet szóvá 1 tegyem. Tekintsünk vissza kissé az imént! bezáródott országgyűlési időszakra s' vessünk számot a jelennel, hogy lássuk, j mit várhatunk a jövendőtől. ítéljék meg j egyúttal tisztelt választó polgártársaim, | hogy helyes volt-e a politikai téren az én magamtartása, ki minden időkben a heves küzdelmekben ugy, mint a végre is elért politikai békességben, egyaránt j hü maradtam az elvekhez, amelyek! alapján képviselőjükké választottak ; hü a párthoz, mely ugyanez elveket vallja s mely háttérbe szoiitva a személyi te- j kinteteket, minden kebeléből alakuló ha- j zan.as kormányt szívesen támogat, ha i az ezen elveket buzgón igyekszik meg- \ valósítani. Kormány változás. A közelmúlt magyar politikai esemé­nyeinek legfőbbike kétségkívül a volt Bánffy-kormány bukása s a nagy nép­szerűséggel és bizalommal környezett, jelenleg működő Széli-kormány megala-: kulása. Az előbbi, a Bánffy-kormány j bukása, mindenesetre ellenzéki diadal j volt, A másik azonban, az uj kormány alakítása a kitűnő és közkedveltségü ál­szellemtársai részére rendezett lakomát, a kik a levegőben és a földön, a virá­gok kelyheiben, a vízesések alatt, a he­gyek moháiban s az erdei fák lombjain laknak. Ezek is valamennyien sóvárog tak Fiorina szerelmére, de eddig csak sóhajtásaiban részesülhettek, melyet ki-ki óhajtása szerint vágynak, vagy remény­ségnek, szerelemnek, vagy búskomorság­nak magyarázhatott. Ez alkalommal Fiorina a szellemeket a Laguna de los Pátos in Entrerios partjára hívta meg vacsorára, egy hüs rétre s ámbár a hely szük volt, száz meg száz szellem kényelmesen elfért rajta. A rét tele volt virággal s gyö­nyörű akác-erdő szegélyezte, ugy, hogy a tó mellett szinkörszerü félkör támadt. A szellemek jó kedvűek voltak, ug­rándoztak és röpdöstek a rét virágai s az akácfák lombjai között s gyönyör­ködtek Fiorinában, aki egyedül öltött testi alakot közülök Koronként egy-egy szárny-lebbenést érzett ez szőke haja hullámai között s minden harag nélkül, kacagva kergette el a tolakodó szelle­met, ki szépségét nagyon közelről akarta megbámulni. E szellemek között a legvakmerőbb Ámor volt, a ki Fiorinába szeretett s ámbár a lakomára meghívót nem ka­pott, egy rózsa-kobold alakjában mégis megjelent. Fiorina öltönyül csak a haját hasz­nálta, melyet homlokán egy fehér és piros rózsákból font koszorú tartott össze. lamférfiu, Széli Kálmán elnöklete alatt, az tisztán és kizárólag a szabadelvű párt türelmének, bölcsességének, hazaszere­tetből fakadt nemes engedékenységének és kormányképes elemekben való gaz­gagságának diadala. Az ellenzék hál' Istennek, immár csak a mult szörnyűségei közé tartozó irtó háborút, melylyel a Bánffy-kormány le­hetetlenné lett, minden parlamenti jog törvény és igazság nélkül folytatta. A diadal, melyet ilyen harccal aratott, megdöbbentő lenne s veszedelmes előz­ményül maradna fenn a jövendő részére, ha a szabadelvüpárt, különösen pedig annak uj vezére, a nagyeszű, de békülé­keny szivü Széli Kálmán, bámulatra méltó ügyességgel meg nem semmisiti mindazt, ami a kisebbség obstrukciós dia­dalában a nagy többség felett, mérges és kórságos rész vala. Széli Kálmán, tá­mogatva a szabadelvüpárti nagy több­ségtől, a törvény, jog és igazság békés, de hatalmas fegyverét fordította a par­lamenti erőszakoskodások ellen — s ez­zel a kisebbség törvénytelen diadala egyszerre pusztán csak a volt miniszter­elnök személye ellen intézett sikeres el­távolitási erőfeszítéssé törpült. Igaz, hogy báró Bánffy Dezső, ki a hazát híven, sok erővel és nagy magyar érzéssel szol­gálta, nem érdemelte meg, hogy ily mó­don távolittassék el; de az egész ma­gyar közélet megmentéséért e feláldozás nem túlságosan sok, — kivált, mert azt a haza nyugalma érdekében maga a volt kormányelnök is őszintén kívánta. E személyi áldozat után az ellenzék nem­csak, hogy a parlamenti törvényekkel ellenkező harcot szerelte le, hanem nagy­részt még törvényes parlamenti fegyve­reit is önként lerakta Széli Kálmán böl­csesége és békeszeretete előtt. Dualizmus. Ilyformán az obstrukció diadalából s a többségi elvnek pillanatnyi kudarcá­ból megint csak a szabadelvüpártnak még uagyobb, még maradandóbb győ­zelme származott. Azé a szabadelvű­párté, melyet a törvény, jog és igazság Vidámabb, költőibb lakoma valóban nem is volna képzelhető ; bálanya egy tündér, a szépség világának egyik ki­rálynője s vendégek a természet vala­mennyi eleven szellemei, éttermül a kék vizek s fantasztikus facsoportok éden­kertje szóigál, padlóul a virágszőnyeg. A szellemek csak gyümölcscsel, méz­zel és virággal élnek s az étkek a gar­dénia és tavi rózsa levelein hordatnak fel. Az a sokféle .nektár, melyet a virá­gok pártájuk mélyén halmoznak fel, művészileg fagyasztva, apró gyöngyök alakjában rózsaleveleken kináltatott kö­rül. Mindnyájan nagy csodálkozással vet­ték észre mindjárt kezdetben, hogy po­hár nincs az asztalon, de ezt senki se akarta hangosan szóvá tenni. De a szellemek szomjaztak s egymástól kér­dezgették az ivóeszközök elmaradásá­nak okát. A legvadabb vélekedések, a legbo­nyolultabb elmélkedések merültek fel, holott pedig e hiány oka a legeslegegy­szerübb dolog volt: Fiorina az asztal elrendezése alkalmával egészen megfe­ledkezett a poharakról. Az étkek gyors egymásutánban követ­keztek, a társalgás mindig élénkebbé vált s bor hiányában a megfagyasztott virágméz az általános jó kedvet rendkí­vül felfokozta. De a jó kedvvel együtt nőtt a szomjúság is s mindnyájan Fiori­nát nézték, abban a reményben, hogy végtére csak ő is megszomjazik. De Fiorina nem lett szomjas. Mikor a pecsenyét körülhordták, mely jelszavával vezet uj vezére békés diada­lokra. E békés diadalok elseje volt, hogy a nemzetipárt fényes tehetségű vezérével, gróf Apponyi Alberttel együtt, a meddő ellenzékiséget feladva, kész örömest lé­pett be a szabadelvüpártba. Nagyon fon­tos és hazafias mozzanat pedig a sza­badelvüpártnak e számban, tekintélyben és népszerűségben való meggyarapodása épen most azért, mert az Ausztriával való kiegyezést, vagyis Deák Ferenc müvét, a dualizmust, melyet az osztrák politikusok viszálya, ármánya, irigysége és esztelensége nagy veszedelembe so­dort, itt Magyarországban kell a király és haza javára megvédelmezni. A dualiz­mus védelme és fenntartása, ez a nagy magyar állami és nemzeti érdek egye­síti most gróf Apponyi Albertet s volt híveit velünk, a szabadelvüpárt régi tag­jaival, magyar részről tehát a lehető legnagyobb erkölcsi és politikai erő áll készen Széli Kálmán bölcs vezérlete alatt a védelemre. Ha az osztrákok esz­telensége nem engedte is meg, hogy az uj kiegyezés Ausztriában ép ugy mint nálunk, teljesen parlamenti, alkotmányos kötés legyen, a magyar nemzet legalább fényes bizonyságát adta a trón és a vi­lág előtt annak, hogy benne meg van a tehetség, akarat és mérséklet az Osz­trák-Magyar Monarchiának mai nagyha­talmi formájában való fenntartására. Ez a tény ép oly mértékben emeli a magyar nemzet tekintélyét s a nagy politikára való befolyását, amily mérték­j ben csökkenti az egymásközt és végleg I meghasonlott osztrák parlamenti párto­j két. Szerencsére Ausztriában a hagyo­j mányos császári hatalom feltétlenül fenn képes tartani az államot a népképviselet sztrájkja és csődje után is. Igy azután egyrészt az osztrák császári, másrészt a magyar nemzeti erő tökéletes biztositéka marad a monarchia nagyhatalmi állásá­nak, — miután pedig magyar fajunk annyi idegen nép közt csakis a nagy­hatalmi tekintélytől védve fejlődhetik zavartalanul ; — a mi fejlődésünknek is. Dicsérettel tartozunk a magyar füg­getlenségi pártoknak, hogy — a mint az afrikai nap hevében pörkölt benzoé -— mézgából s magvakból állott, a ven­dégek szomja gyötrővé vált s Ámor, aki a legbátrabb volt e szellemek között, tovább nem tudott hallgatni. >Fiorina, innivalót nem kapunk ?« E merész felhívást csaknem általános tetszés-zaj és taps kisérte. Fiorina egy pillantást vetett az asztalra s elpirulva kiáltá ; »Istenem, istenem! mit csináltam! a kelyhek otthon maradtak a palotámban. De ki tudná most elhozni?* A szellemek versengve kínálkoztak, hogy elszállnak a palotájába ; a nagy szomjúság, a kíváncsiság, hogy a szép tündér lakását láthassák s a vagy, hogy szolgálatot tehessenek neki: sarkalta és ösztönözte őket. »Nem. barátim, az én palotám egy hozzáférhetetlen barlangba van elrejtve s nagyon messze van ide. Oda senki be nem léphet. Inkább járjátok be az erdő­ket, mezőket és szántóföldeket s csinál­jatok kelyheket levelekből, szirmokból, magtokokból. A ki a legkönnyebb és legszebb kelyhet hozza, jutalmul ezt a rózsakoszorút kapja, mely a fejemen van s ráadásul egy csókot.« A csók említésére aggódó sóhajok nesze hallatszott s rögtön utána szárnyak rebbenése a kék levegőben. Ámor maradt legutolsónak, mintha Fiorina kérését és igéretét nem hallotta volna; de ez csak képmutatás volt; csak közeledni akart hozzá, szerelmes volt belé. báró Bánffy Dezső személye többé nem ingerelte haragjukat, — ellentétes elvi álláspontjuk szelid hagsulyozásán kivül mitsem tettek többé a kiegyezés ellen. Világos ebből, hogy maguk is meg van­nak győződve a kiegyezésnek, ha nem iá jó, de elkerülhetlenül szükséges vol­táról s a magok personal uniót célzó elveik érvényesítését inkább a jövő fej­leményeitől várják. Ha Ausztriában a dualizmus-ellenes eszeveszettség ezentúl is állandó marad s ha a kiegyezések megkötése jövőre is olyan nehézségekbe fog ütközni, mint most, akkor végül csakugyan oda is juthatunk, hogy mind, a kik ma még Deák Ferenc művét lel­kesen védelmezzük, kénytelen-kelletlen szintén az Ausztriától való teljes gazda­sági különválás s a puszta personal unió álláspontjára szorulunk. Meg vagyok róla győződve, hogy ezzel nemcsak Ausztria, hanem Magyarország is inkább veszíteni, mint nyerni fog, Ámde magyar hazán­kat s államunkat egy, vagy más formá­ban okvetlenül fenn kell s fenn is tudjuk tartani. S ha a kiegyezés békés politi­káját az osztrákok lehetetlené teszik, meg fogjuk mutatni, hogy más, kemé­nyebb politikához is van elegendő erőnk és elszántságunk. A néppárt. A függetlenségi pártok magatartásá­nál sokkal kevesebbé rokonszenves az úgynevezett néppárté. A parlamenti vad­ságokból ez is bőven kivette részét, a nélkül, hogy erre nézve mentsége volna a magyar irányú túlzásban. Ez a párt nemhogy nem keveslé, hanem inkább so­kalta a volt kormányelnöknek magyar nemzeti vívmányait s nemhogy osztrák­ellenesnek nem nevezhető, hanem még a legmagyarellenesebb osztrák párt felé is nem egyszer barátságosan kacsingat. E néppárt kebelében tanyáznak azok az emberek, a kik gyalázkodnak Kossuth Lajos ellen, a kinek mi, ha nem is kö­vetjük mindenben politikáját, rajongó tisztelettel adózunk, mint a magyar nép jobbágyságból való felszabaditójának. A néppárt a parlamentben szintén meghó­»Fiorina, kedves Fiorina, én akarom megnyerni a dijat.« »En is szívesen neked adnám a jutal­mat, egyedül neked.« »Jó, ha te is óhajtod, kölcsönözd azt a kis arany ollót, mely melletted áz asz­talon hever, melylyel ezeket a virágokat levágtad, melyek ékesítenek.* »Nesze.< Ámor elvette az arany ollócskát s mint legutolsó a szellem jk között, fel­szállt vele a magasba. Nyugatnak indult, a hol a gyönyörű esthajnal az ég kékjét biborfénynyel árasztá el. E közben a szellemek, kiki a türel­metlensége és gyorsasága arányában, egy-egy ivóeszközzel tértek vissza. A folyók szellemei édes-vizi kagylókat, a tengerekéi evezős-csiga, gyöngyház- és bibor csiga héjakat, a fák szellemei kó­kuszhéjból, pálmavirág burokból és ba­nán-falevelekből készített kelyheket hoz­tak. A virágok szellemei a legpompá­sabb virágpártákat válogatták ki; a flori­pondiákét, a daturákét, a nepenthesekét és orchideákét; hoztak mindenféle alakú és szinü csészéket, poharakat, kelyhe­ket. Sőt volt keselyű és bagoly koponya is köztük, mit a barlangi manók szed­tek össze. A növény- és állatország edényeinek valóságos kiállítása volt ott. Fiorina kacagott, de még várt; ugy Iátszék, hogy még mindig nincs megelégedve. Feltekintett az égre, mintha várna vala­kit a ki még mindig nem akar megér­kezni.

Next

/
Thumbnails
Contents