Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-27 / 69.szám

mint bolygónkat az a szelíd hold, amely örökös társává szegődött. Nagy nemzeti hagyomány gya­nánt fog századokról századokra átszármazni drága neve, amelyet gyöngéd kegyelettel hangoztat ma Árpád honának minden gyermeke. Hő szeretete és őszinte kegye­lete, amelylyel dicső alakját övez­zük, mulaszthatlan kötelességünkké teszi, hogy fájdalmas elköltözésé­nek emléknapján buzgó fohászok­ban rójuk le azt a soha el nem évülhető hálát, amelylyel édes anyai erényeinek tartozunk. Azért is elrendelem ezennel, hogy f. é. szeptember n-én nemes lelke Üdvéért főegyházmegyém minden nyilvános templomában ünnepélyes gyász-istenitiszteletek tartassanak. A gyászmisére idejekorán meg­hívandók az összes helyi hatósá­gok, tanintézetek és kath. testüle­tek, hogy ekként imáinkban egye­sülve, külsőleg is tanúsítsuk ke­gyelelünk, szeretetünk és hálánk osztatlan egységét. Elrendelem, hogy a fenhatósá­gom alá tartozó összes tanítéze­tekben a gyászistentiszteletek után a körülményekhez mért gyász­ünnepéJyek is rendeztessenek, hogy a serdülő ifjúság lelkében gondo­san ápoltassék ekként az a haza­fiúi kegyelet, amelynek sohasem lesz szabad lankadnia. Felhasználom azonban ez alkal­mat arra is, hogy fájdalomtört szivem egész bensőségével ajánl­jam szeretett híveim figyelmébe azon nemes törekvés támogatását, amely a székes főváros buzgó kö­reinek elhatározásából feladatává tette, hogy a megdicsőült Királyné emiekére egy nagyszerű templo­mot állítson. Áldozzuk készséggel filléreinket e magasztos cél megvalósítására. Méltóbb emléket nem állithatna kegyeletünk a hőn szeretett Ki­rályné nagy nevének, mint ha oly szent helyet létesít, amelyben az elköltözött nemes lelkeért állan­dóan fohászokat röpíthetünk az egek Urához és szünet nélkül kö­nyöröghetünk hatalmas védelme­és áldásaiért, amelyekre földi za­rándokiásunk viszontagságos utain olyannyira szükségünk van! Megengedem ennélfogva, hogy akár a gyász-istentiszteletek alkal­mával, akár az azokat megelőző, vagy követő vasárnapon az „ Örök­imádás templomának" költségeire gyűjtések rendeztessenek. A gyűj­tések eredményei egyházmegyei hivatalomhoz lesznek küldendők, ahonnan azok a gyűjtő bizottság­hoz fognak áttétetni. Vajha viszhangoztathatnák minél előbb a szentelt boltivek bánatos sziveink azt a jámbor fohászát: „Nyújtsad Urunk hívednek az üdülés helyét, a nyugalom boldog­ságát és világosságodnak fényes­ségét. " Kelt Esztergomban, 1899.augusz­tus hó 21-én KOLOS, bibornok, hercegprímás. Füstbe ment szőlő hegyközség. Esztergom, augusztus 26. Bleszl Ferenc helybeli szőlőbirto­kos a következő sorok közlésére kérte fel szerkesztőségünket: Kiszámíthatatlan azon veszteség, melyet városunk határában a phyloxera okozott, ennek dacára eddig alig történt valami a baj orvoslására. Egyesek ugyan megkisérlették a szén­kéneggel, vagy ojtványokkal való véde­kezést, de sajnos, igen sokszor, a kellő szakértelem hiányában nem kielégítő eredménynyel és igy maguknak is, de főleg a közügynek végtelen sokat ártottak, mert elriasztották a legtöbb szőlőtulajdonost hegyi szőieik rokonstruá­1 ásató j. Pedig nemcsak Franciaországban, ha­nem hazánkban is, Tokaj és Arad hegy­alján, Érmeiléken, Balaton, Eger és Pécs vidékén s másutt is már teljes sikerrel felvették a harcot a phyloxeraval. Persze, itt már mindenütt bírják a kellő szakértelmet, mig mi még mindég a tel­jes bizonytalanságban élünk. Nem tud­juk, hol védekezzünk szénkéneggel, hol ojtványokkal ? Melyik metszési módot alkalmazzuk, mikép, mikor és mivel trá­gyázzunk ? Ha amerikai alanyú ojtványok­kal védekezünk, nem ismerjük a talajunk­nak megfelelő alanyt, nem tudjuk melyik ojtási módot alkalmazzuk, hogyan kezel­jük az ojtványainkat az iskolában és az állandó helyén ? stb. Gyönyörű szőlőhegyeink újbóli betele­pítését tehát csakis a szakértelem hiánya hátráltatja. Szakismeretre és tapasztala­tokra kell tehát mielőbb szert tennünk ; ezt pedig — vincellériskola hiányában — legkönnyebb módon egy állami sző­lőtelep utján érhetnénk el. Egy ily husz holdas minta telepre volt is kilátásunk két év előtt, de azidőben az akkori szőlöszeti felügyelő határozót tan oda nyilatkozott, hogy csak oly községben lesz a telep felállítva, mely­ben a hegyközség már megalakult. Városunk polgármestere e célból két izben is összehívta a szőlőbirtokosokat, de sajnos eredménytelenül. E balsiker után alulírott kísérletté meg a Szent-János kút körül 232 hold összefüggő területtel egy kisebb hegy­község alakítását. Ismerve földmívelő polgártársaink ellen­szenvét minden újítással szemben, műkö­désemhez az intelligensebb osztály tá­mogatását kértem ki és nyertem is meg akként, hogy 66 birtokos — társam sza­bályszerű meghatalmazásban megbízott engem, miszerint az alakuló közgyűlésen — meg nem jelenésük esetén — a hegy­községet nevükben is megszavazzam. A fenti területen levő 404 törvényes szavazatból a törvényszabta x / 3 résznél több, vagyis 151 szavazat, lévén ekként kezemben öszpontositva, a hegyközség megalakítása biztosítva volt ! De mert nem volt szándékom sem azokat, kik engem bizalmukkal megtisz­teltek, sem pedig azon szőlőtulajdono­sokat, kik a nagy megterheltetéstől félve, a hegyközségbe akaratuk ellenére vo­natnak be, — indokolatlan kiadásokba so­dorni, két év előtt 4424/897. iktató szám alatt a városnál a közgyűléshez címezve, egy kérvényt adtam be, mely­ben tekintettel arra : hogy a hegyközség önkormányzati alapon áll és igy a városi pótadó fize­tése alól magát felmentheti, hogy a megfelelő dűlőkre 1897. évben is 938 frt községi adó esett, hogy e kis hegyközségnek direkt adó kivetésével foglalkozni alig érdemes, mindenezek és más indokok alapján a községi pótadót továbbra is a városi pénztárba óhajtottam volna befizettetni, de kértem és hiszem, méltányosan, hogy e pótadónak megfelelő, illetőleg ennéí kisebb összeg pásztorfizetésre, utak ja­vítására, kezelési költség és egyéb kia­dások fedezetére a városi pénztár által a hegyközségnek részint készpénzben, részintszolgálmányokban téríttessék vissza. Es ezen kérelemre hozandó kedvező ha­tározattól tettem függővé az esztergomi sz. János-kúti hegyközség megalakí­tását. Ezen előterjesztésemet iSgy. július ji-én adtam be a városi iktatóba. Azonban sajnos arra — dacára annak, hogy időközben több, mint két év telt el — máig sem kaptam választ, ezért, de továbbá az okból is, mert jelenleg az új szőlöszeti felügyelőnk útján az ál lami szőlőtelepet hegyközség nélkül is megkapjuk, én a szőlő-hegyközség ala­kításáról ezennel lemondok és ezt azért tartom szükségesnek a nyilvánosság elé hozni, mert megbízóim közül igen sokan nem annyira az ügy iránti lelkesedésből, mint inkább csekélységem iránti szíves­ségből és bizalomból állították ki a hegy­község megalakítására vonatkozó megha­talmazást, minélfogva kötelességem ezen urak meghatalmazásait megsemmisíttetnek nyilvánítani és nekik csekélységem iránti megtisztelő bizalmukért őszinte köszö­netet mondani. Esztergom, 1899. augusztus 24-én. Bleszl Ferenc. • Esztergom, augusztus 26. Az Amatőr-kiállításból. Az »Amatőr-kiállítás* rendező bizott­sága, amely már permanenciába lépett, f. hó 22-én délután ülést tartott, melyen a következő határozatokat hozta : A kiállítást a volt kaszinói helyiségek­ben (Széchenyi-t.) tartják meg, a mennyiben az Esztergomi Takarékpénztár a helyiség két termét díjtalanul átengedte a kiállí­tás céljaira. A jelenlegi kaszinói dísz­termet nem tartotta a bizottság alkal­masnak, miután a költségek aránytala­nul nagyok volnának. A megnyitás napjául szeptember 8-ikát tűzték ki, mely nap ünnepre esik. A ki­állítás 10 napig, tehát szeptember 18-áig fog tartani. A tárgyak azonnal szállíthatók, bezáró­lag azonban szeptember 5-éig az Esz­tergomi Kaszinó helyiségébe Istvánfy Elemér titkár címére. A szállítás és visz­szaszállitás a kiállító kockázatára és ve­szélyére történik, tehát a tárgyak gon­dos becsomagolására ügyeljenek a kiál­lítók. A rendezőség fenntartja magának a jogot a kiállítandó tárgyaknak szabad tetszése és belátása szerint való elhelye­zésére. Azon kiállítók, akik tárgyaik ré­szére valamely állványt, vagy talpazatot előnyösnek vélnek, annak beszerzése iránt gondoskodjanak, mert a rendezőség nem kötelezi magát ilyenek beszerzésére, azonban szivesen helyt ad hasonló kí­vánalmaknak, ha az állvány, vagy talpa­zat rendelkezésére bocsáttatik. A kiállítók felkéretnek, hogy a képe keretén, az alsó rész közepén egy fel­írást alkalmazzanak, melyen a követke­zők volnának kitüntetendők : 1. A festő neve, 2. a kép címe, 3. eredeti-e, vagy másolat, 4. ha eladó, azon megjegyzés, hogy » eladó.* Az eladási ár a kiállítás titkárjával írásban közlendő, miután az eladás köz­vetítését is magára vállalja a kiállítás rendezősége olykép, hogy ha a limitált áron felül adja el, ugy a befolyó hasz­not saját céljaira használja fel. Mint értesülünk, már javában érkeznek a kiállítandó tárgyak és az eddigiekből is bátran következtethetünk a kiállítás sikerére. A legutóbbi rendezőbizottsági ülés ha­tározataival kapcsolatosan, vettük a kö­vetkező felhívást: Az » Amatőr-kiállítás* rendező bizott­sága felhívja mindazon 1. amatőröket, kik részvétükkel a«kiállitás sikerét elő­mozdítani óhajtják, szíveskedjenek ki­állítandó tárgyaikat a feltételek értel­mében legkésőbb e hó 5 ig az Eszter­gomi Kaszinóba alulirt titkár címére beküldeni. Szivesen fogadja a kiállítás rende­zősége azoknak a müveit is, kik bár­mi okból felhívást nem kaptak, vagy kik ez ideig nem jelentkeztek. Mindennemű felvilágosítással kész­séggel szolgál alulirt titkár. Esztergom, 1899. aug. 23. Istvánfy Elemér titkár. — A hercegprímás itthon. Mint igaz örömmel értesülünk, a bíboros egyházfő egy hónapot szándékozik városunkban tölteni. Ez idő alatt csak egyszer távo­zik, szeptember 11-én, amikor a budavári hivatalos gyászistentiszteleten fog pon­tifiká'ni. — Az elmúlt napokban is egy­mást érték a tisztelgések a vízivárosi palotában. Ütt voltak : a főkáptalan, Rupprecht Henrik ezredparancsnok, a gremiális papság, Niedermann József rendőrkapitány stb. Tegnap Bajóth köz­ség képviseletében tisztelgett Lencz Simon plébános és Bajcs György jegyző, uj iskolaépület emelését kérve, amit a főpap kilátásba is helyezett. — Itt emiitjük meg, hogy nem felel meg a valóságnak a fővárosi lapok ama híre, hogy a főpap a tisztelgő papság előtt a katolikus egyetemnek legközelebb városunkban való felállítását kilátásba helyezte s a felállítás részleteiről is beszélt volna. A főpap mindenesetre óhajtja, hogy az majdan székvárosában létesüljön, de az e célra eddig tett s imár tekintélyes alapítványok oly természetűek és oly ki­kötésekkel birnak, hogy az egyetem fel­állításának megvalósításáról a közel jö­vőben szó sem lehet. — Frigyes főherceg vármegyénkben. Frigyes főherceg, az 5-ik hadtest parancs noka, miként a szerdai, a mai napot is vármegyénk területén töltötte. Ez alka­lommal is a hajnali személyvonattal ér­kezett Köbölkutra, ott a vendéglőben megreggelizett, azután kilovagolt a tüzér­ségi gyakorlótérre. A délutáni gyorsvo­nattal visszautazott székhelyére. — Rózsaszínű rovat. Ott függ még a platinotipia a bájos, ifjú leányarccal. Pajkos mosolygás az arcán, hófehér galamb a vállán. Mintha egy remek met­szetet vágtak volna ki valami angol il­lusztrált lapból. Ott a galamb, ott a szép lányka, aki csak imént vetette le a gyermekruhát s kezdett bébé helyett galambocskákkal játszani. A kép marad, de az eredetije — elrepül. Es csodála-

Next

/
Thumbnails
Contents