Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-24 / 68.szám

megtisztelő megjelenését melegen megköszöni, az egyesület tisztelt tagjait, kedves tagtársaimat pedig szivem mélyéből üdvözlöm : a díszközgyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánitom ; s felkérem a titkár urat sziveskedjék egyesületük 25 éves történetének vázlatát előadni. Az egyesület története. Következett Osváth Andor egyesületi titkár nagy gonddal Összeállított, irodalmi színvonalon álló, tartalmas felolvasása. Az egyesület történetét adta elő. A szép nap emlékéül ide igtatjnk egész terjedelmében : Tisztelt ünneplő közgyűlés ! A mult évben a magyar népszabadság születésének félszázados évfordulóját ünnepeltük és most a nemzeti törekvések gyászos elnyomásának szintén ötven éves fordulóját gyászoljuk. Nem tudom melyik évforduló iránt lelkesedjek jobban : a szabadság születésének, vagy a szabadság elnyomásának emlékezeteért e ? Mindkettő becses nekem. Fellángol a lelkem, ha visszaidézem a multat, a múltnak azon hajnalát, amikor a szabadság született és eruptív erővel tör ki szivemből a büszke fájdalom azon gyásznap emlékére, amely sötét borút hozott elárvult, szegény hazánk egére. Mindössze egy évig élt a gyermek, aki viskóban született, utcákon nevelkedett és Iángszavával milliók keblében elölte a szolgaság alá atosságát és felvilágosított egy nemzetet arról, hogy van létjoga ! Ez a. gyermek a magyar Szabadság. Amidőn ezt bilincsbe verték, hazánkra sötét felleg borult. Mint árnyak jártak apáink az elnyomatás sötét korszaka alatt. Megszűnt a vidám dal, megakadt a nemzeti öntudat alkotóképessége, Nehéz volt feledni a dicsőséget, fájdalmas volt viselni á nehéz rabbilincseket. De ne higyjük, hógy nemzetünk tétlen maradt. A szabadság szelleme, ez a phantom, amely láthatatlan volt bár, de közelléte mindig érezhető, ismét reményt nyújtott a csüggedőknek. Es mit láttunk ? Az elnyomott nemzeti öntudat újból felébredt. És amit nem vivhatott ki kard, azt kivívta két államférfiú bölcsesége és egy angyali lény szivének mélységes vonzalma. Deák Éerenc és gr. Andrássy Gyula államférfiúi bölcsesége, istenben boldogult néhai királynőnk : Erzsébetnek nemzetünk iránt tanúsított szeretete. Az újjáalakulás korszakában egyszerre erős áramlat indult meg a magyar nemzeti szellem felébresztése érdekében. Hazafias társulatok alakultak, a magyar színművészet újra életre kelt. Az iskolai tannyelv magyar lett. Bámulni, csodálni kell azt a tüneményszerű fejlődést, amely ettől az időtől kezdve minden téren tapasztalható. Rövid évek alatt pótolva évtizedek mulasztásait, rohamos haladással elértük, vagy legalább megközelítettük azt a fokot, amelyen a müveit nyugot népei állanak. És ez a haladás nemcsak a gazdasági élet összes ágaiban, tehát az ipar, kereskedelem terén, hanem — ami legfőbb s majd nem egyedüli biztositéka a nemzet életképességének —, a társadalom egyes rétegeinek a közjó elérésére irányuló működése az, amely az időszak jellégét megadja, s amely a legszebb eredményeket teremtette meg. A nemzeti megújulás eme korszakának teremtményei, a magyar társadalom közérzésének, egyetértésének, teremtő erejének a gyermekei azok az egyesületek is, amelyek századunk második felében hazánkban megalakultak. Nemes, magasztos eszmék azok, amelyek a közművelődési egyesületek megalkotásában m gvalósulásra jutottak. Egyegy ilyen intézményben a felebaráti szeretet, a testvéries együttérzés, a közművelődés iránt való törekvés nyilvánul. Ezen eszmék hatása alatt alakult meg 25 évvel ezelőtt kis egyesületünk is. Találkoztak a közönség körében nagylelkű férfiak, akik felismerve az egyesülésben reilő elemi erőt, felhívták polgártársaikat egyesületünk megalakítására. Felhívásuk nem maradt kiáltó szó a pusztában, törekvéseik termékeny talajra találtak és csakhamar létrejött szerény egyesüle« tünk. Van a társadalomnak egy kitűnően fegyelmezett hadserege — mondotta dr. Kőrösy László —, amely nem kerül milliókba, hódításai nincsenek embervérrel felírva,- jelszavai között nincsen forradalmi szellem, nem teremt ekéből kardot s a kardból bilincset, nem rombolja szét a művészet alkotásait nem tiporja össze a civilizáció virányait, s nem bizza a nemzetek sorsát Ólomgolyóra és lőporra. Ez a kitűnően fegyelmezett hadsereg mindig harcrakészen áll, haditervei nyíltak, küzdelmei nemesek, célja a jótékonyság hódítása, az embertársak boldogítása, jószívű segédkezés, .betegek ápolása, a szellem müvelése s a szeretet és összetartozóság tanainak kinyilatkoztatása. Ezen hadsereg . egyes phallanxai a humánus egyesületek. Terjeszkedésük a jólét áldásaival azonos, munkájuk önzetlen, nemes, hivatásuk lélekemelő és magasztos. Szerény egyesületünk a humánus egyesületek óriási hadseregében mind szervezeténél, mind erejénél fogva a legszerényebb phallanxok közé tartozik, de azért nemes törekvéseit egyszerű arányokban csak olyan önzetlenül teljesiti, mint az elsők, mint a leghatalmasabbak. Huszonöt éve halad egyesületünk azon az ösvényen, amelyet maga taposott ki a közművelődés mezején. Es ma még korántsem értünk ennek az ösvénynek végére, korántsem állunk ott, ahol azt mondhatnók:" itt megpihenünk. Nem, hanem azért állunk meg e napon, hogy visszatekinthessünk 25 éves multunkba, amelyhez becsületes küzdelmeink árán jutottunk, hogy majd ha az elernyedés 1 venne erőt rajtunk, visszaemlékezhessünk Lazokra a küzdelmekre, amelyeket egyeJ sületünk a kezdet nehézségeivel szemben folytatott s amelyekkel bátran és törhetlenül szembeszáliva győzött, hogy az előttünk álló jövő megpróbáltatásai közepette az elődök nemes példáján okulva, uj dicsőségre vihessük egyesületünk zászlaját. Kik sorakoznak ezen szentelt zászló alá ? A magyar kereskedelem zsenge ifjúsága, a jövő kereskedelmének hivatott oszlopai. Céljuk az önművelődés. Müveit tagjai óhajtanak lenni egy hatalmas állam müveit társadalmának. A sors a kereskedői pályát tűzte eléjük. Ha valahol, ugy ezen a pályán szükséges legjobban a társadalmi műveltség, mert hiszen a kereskedő valóságos fak tóra a művelődésnek. Világrészek között létesít a kereskedelem összekötő kapcsokat, az egyik világrész termékeit a másik világrész lakóival ismerteti meg, ez az összeköttetés szoros érintkezésbe hozza az embereket egymással, a kevésbé műveltet az intelligenssel s mint ahogy a folyamba vetett szegletes kavics a folytonos súrlódástól gömbölyű és tetszetős leszen, ép ugy a folytonos érintkezés is elsimítja a műveltség hiányait. Nemzeti missziót teljesít a kereskedelem, mert azonosítja magát a nemzeti öntudat törekvéseivel s van e szebb, magasztosabb hivatás, mint áldozatot hozni a közös haza oltárára azzal, hogy a köznyelv nemzeti legyen. Hogy tehát a jövő kereskedelme nemzeti missziót teljesíthessen és factorai ép oly képzett, intelligens elemek legyenek, miként a fejlettebb nyugatéi, szükséges és elengedhetlen, hogy a kereskedői pályára lépő ifjú magyar szellemben neveltessék és pályájának, követelményeivel tisztában legyen. Ily célra alakult egyesületünk a lefolyt negyedszázad alatt becsületesen megfelelt hivatásának. Polgárokat nevelt a hazának, oTyan polgárokat, akikre büszkén tekinthet a magyar kereskedelem. Nem örökíti meg ezeknek neveit semmiféle annales, vagy szobor, mert ők csendes munkásai ennek az országnak. Nem hiu babérokért járják ők az élet kálváriáját, hanem azért, mivel szivükbe van csepegtetve a hazaszeretet, lelkületükbe aj hazáért való rajongás és mint a munkás hangyaboly, teremtenek, gyűjtenek. Egyesületünk létrehozatalában iegmaradandóbb érdeme Schönbeck Imre urnák, mint legelső elnöknek van, aki fiatalos hévvel, minden igyekezetét arra szentelte, hogy az a fenkölt terv, hogy egységes magyar szellemű kereskedelem szülessen, megvalósítható legyen. Munkájában méltó társai voltak Leitgeb János alelnöknek, Brutsy János titkárnak, Welbach Zsigmond másodjegyzőnek, Scheiber Soma pénztáros és Scheiber Izidor könyvtárnoknak, valamint Riedl Gusztáv, Kiszlingstein Sándor, Venetianer Gusztáv, Matus Gyula, Mieseibách "Adolf és Sídlauer Dávid akkori választmányi tag uiaknák. A fiatal egyesület valódi létalapjának megalkotásában azonban az oroszlánrész boldog emlékű - Mayer István püspöké, aki mint legelső alapító tag, mindent elkövetett, hogy az egyesület életképes legyen és ugy erkölcsileg, mint anyagi lag messzemenő áldozatot hozott a hazafias célra. A boldog emlékű főpappal együtt versenyzett ennek a célnak a megvalósításában néhai Frey, Vilmos ur és városunk jelenlegi országgyűlési képviselője : Frey Ferenc ur. Hatvan rendes- és hatvan pártoló tagja volt egyesületünknek már az alakulás első évében, amikor Oltósy Lajos urat látjuk buzgólkodni a szervezés nagy munkája körül. Az egyesület megnyitása alkalmával már jelét adta életképességének, megnyervén a maga részére társadalmunknak ma is oszlopos tagjait: Obermayer György reáliskolai igazgató, Molnár János akkori káplán, most orszgy. képviselő és pápai praelátus, néhai Burány János városi ügyész és Bors Mihály szent-benedekrendi tanár urakat, akik tudományos leiolvasásokkal, szakszerű előadásokkal tették vonzóvá az egyesüle

1 i kör helyiségeit. Nemsokára Oltósy Lajos ur állott az egyesület élére, lelkesedéssei, vállalkozó szellemmel és'szerencsével o'dván meg azon feladatokat, amelyek ' egy egyesület előtt állottak, Ekkor lépett fel az első európai női zenetársulat városunkban s ügy ennek, mint a svéd női négyesnek előadásait is egyesületünk rendezte. A város társadalma osztatlan lelkesedéssel fogadta az egyesület első zsenge kísérleteit s méltán, mert az egyesület nemcsak tagjainak, hanem a társadalomnak is élt. Nemsokára szépen gyarapodott a közadakozásból létesült könyvtár is, amelynek fejlődését szép adománnyal a kereskedelmi és iparbank és Bártfai Géza szellemben gazdag néhai nejének buzgólkodása folytán rendezett műkedvelő előadás biztosította. Ugyanekkor rendeztetett az első nyilvános táncmulatság is, amelyet Magurányi József ügyvéd ur, a papnövelde ügyésze egy saját szerzeményű táncdarabbal, a >Merkur« polkával tett élvezetessé s amely mulatságon társadalmunk szinejava képviselve volt. Amily szépen indult az egyesület a kitűzött cél felé, ép oly fáradhatatlan munkásságot fejtett ki tovább is. 1878-ban Oltósy Lajos elnöksége, dr. Áldori Mór aleinöksége és Kieszlingstein Sándor jegyzősége alatt több felolvasás és mulatság rendeztetett ismét. Az első felolvasást Vámbéry Ármin európai hirü tudósunk tartotta, a másikat a régi »Pesti Napló* volt jeles munkatársa néhai Mócs Zsigmond rendezte. Az egyesületi bálra Esztergomnak minden szépért és jóért lelkesülő hölgyvilága több százra menő tombolatárgyat adott Össze s a jövedelem jelentékenyen hozzájárult az önképzéshez szükségelt eszközök megszerzésére szánt tőke növeléséhez. Az 1879-ik évben Frey Ferenc ur vette át egyesületünk szellemi vezetését és vitte tovább diadalra az egyesület törekvő kis csapatát. Már ekkor vendégek fogadására is vállalkozhatott az egyesület és örömmel zárta kebelére a székesfővárosi hasonló egyesültet, melynek tagjai mintegy négyszázan érdemesítették látogatásukra szerény testvéreiket. 1881-ben dr. Áldori Mór áll az egyesület élén, aki fiatalos lelkesedésével és férfias tanácsaival sok jeles' törekvést tett megvalósíthatóvá. Valódi fénypontja ennek a korszaknak dr. Kőrössy László működése. Dr. Kőrössy úgyis mint tanár, úgyis mint emberbarát és a szépirodalom lelkes művelője igazán áldásos működést fejtett ki. Vezette, képezte az ifjúságot az ő mély hazaszeretetével, lángoló lelkesedésével. Megnyerte elismert bellet ristánkat, a »Borszem Jankó«-nak humorban gazdag szerkesztőjét egy felolvasásra, amelyet hangverseny követett. Molnár István, Rényi Rezső és saját felolvasásai tették igazán élvezetessé a ciklust. Dr. Kőrössyt dr. Földváry István jelenlegi városi főügyész, egyesületünk jogi tanácsadója váltotta fel a titkári teendők vitelében. Dr. Földváry István a költészet múzsája által homlokon csókolt poéta és Justitia választott gyermeke nemcsak folytatta dr. Kőrössy müvét, hanem ugy kiképezte az ifjúságot, hogy bármely egyesületi tag letehette volna a vizsgát a., kereskedelmi és váltójogból és működése művelő hatással yolt a tagok szellemi életére. Áldory Mór áldásdus működése után dr. Kőrössy László kéretett fel elnökül. O és titkárjának buzgólkodása alatt érte el az egyesület fenállásának 10 éves évfordulóját, amelyről maga dr. Kőrössy igy emlékezik meg : »Tiz esztendős történetünk van. Tiz esztendő nagyszabású egyesületi érdemek jubilálására nagyon kevés, de olyan állomásnak, honnan uj erőt meríthetni a jövőhöz, mégis valami.« A tiz éves forduló zászlószenteléssel volt kapcsolatos. 1884 évi június hó 29-én ment végbe ez az ünnepély, melynek ünnepi istentisztelete szintén ott volt, ahol ma hálát rebegtünk a Mindenható nagy kegyelméért. A zászlót Meszlényi Gyula kanonok, most szatmári püspök áldotta meg. Zászlónk első szögét bold. emlékű Simor János hercegprímás, a másodikat Mayer István püspök, a harmadikat Rudolf Mihályné ő nagysága, mint zászlóanya, a negyediket gr. Mailáth György volt főispán helyett Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán, mostani szeretve tisztelt főispánunk illesztette be. A lélekemelőén szép ünneplést 1889-ben Brutsy János ur elnöklése mellett ujabb 15 éves ünneplés követte. Elnökei voltak egyesületünknek még Brunner Ferenc, dr. Valter Gyula és Brutsy Gyula urak, akik mellett mint titkárok Weisz Mór és Erős Soma urak működtek, mig az 1898 évben az elnöki tisztre egyesületünk újból Brutsy János urat, szeretve tisztelt elnökünket választotta meg. Az egyesületi élet és az önképzés a lefolyt ujabb másfél évtized alatt szintén élénk volt. Hálával és elismeréssel adózhatunk különösen a nagys. és főt. dr. Walter Gyula kanonok és Brutsy Gyula uraknak, mert mig dr. Walter Gyula ur egyházi és világi hivatásának bokros teendői közepett ily áldozatra kész volt, irányában egyesületünk csakis buzgó és odaadó törekvés mellett végezhette nemes fe adatát. Hasonlóan Brutsy Gyula ur is, aki feláldozva hivatását, egyesületünk tagjai között fejlesztette azt a szellemet, amelyet dr. Walter Gyula ur beléjük oltott: a vallásosságot, az önképzésre irányuló igyekezetet. A huszonnégy és huszonötödik években nekünk, a mai tisztikarnak jutott az a feladat, hogy egyesületünket a multak felemelő tradíciói szerint vezessük, — az úttörők példáin okulva szélesítsük, egyengessük azt a mesgyét, amely a jövőben való haladás jártabb utja lészen. Hógy pedig elvállalt feladatunknak megfelelhessünk ismételten arra kell kérnünk Esztergom város nemesen érző közönségét, hogy törekvéseinket amint a múltban és a jelenben, ugy a jövőben is támogatni méltóztassék. Az eddigi nemes pártolásnak és a jövőbeli támogatásnak mi nem adhatjuk egyéb zálogát mint azt, hogy egyesületünk ifjú tagjait igaz magyar szellemben vezetjük. Ezzel egyidejűleg kérem az egyesület tagjait, tartsák fenn és ápolják a testvéri együttérzés melegét mindenkor, legyen közöttük egyetértés, fűzzék szorosabbra az itt kötött barátság szálait az egymás iránt való szeretet önfeláldozásával, tekintsenek el egymás hibáitól s tiszteljék egymásban, az erényt, legyenek hűek azon ősi traditiókhoz. amelyekre az egyesület létezésének alapja mindenkorra felépíttetett. Adja a Mindenható, hogy egyesületünk tovább is szolgálhassa saját hivatását, tovább is az legyen, ami eddig volt: családi tűzhely, amelynek melegénél boldogan lehet elfeledni mindennapi létünk fáradalmait. Ugy legyen! A közg

yűlés vége. Az ünnepséget ifj. Benke Zsigmond, az egyesület egyik legtörekvőbb és legképzettebb tagjának szavallata fejezte be. Az egyesületi zászló árnyában mondotta el maga alkotta költeményét: ^Huszonöt év.* A hosszabb vers a szerző ügyes előadásában — nagy hatással volt, különösen annak imaszerű vége, melyet fél térdre ereszkedve mondott el következőképen :