Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-17 / 66.szám

szorítógátak koronáinak magasságáról, a gátak felszíne rögzítve s magassági jegyekkel ellátva nincs s ebből a visszaélések egész sorozata következik. A 66655/85. számú volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri rendelet 6. §-a kimondja ágyán, hogy rőzsegátak többé nem engedélyezhetők s azok, melyeket a viz elsodor, csak szilárd szerkezetű építményekkel pótolhatók ujabb hatósági engedélyezés alapján s ezek is legföllebb 50 cm. magasak lehetnek. Ez a rendelet azonban irott malaszt, mert rőzsegátak ma is engedélyeztetnek. A Garam folyó sodrát árvizek alkalmával gyakran változtatja a szorító gátak a helyzetet* súlyosbítják, mert a meder elzátonyosodását elősegítik, különösen a nagy szorítógát bekötési pontjának közelében, az átellenes part pedig alámosatik. Ha a malom kis vízállás idején szárazon marad, a m ilomtulajdonos más alkalmas :.bb helyre, — még meg nem rongált folyószakaszra helyezi át és utólagosan kér engedélyt, midőn már m ;gíín uton a kikötési hely szorgalmi kártalanítása fejében a parti birtokossal, vagy /birtokosokkal és az illető község ^elöljáróságává! egyezségre lépett. Az érdemes elöljáróságtól nyer te-hát előzetes engedélyt az uj mdomihely iráni: s az érdemleges engedéi. lyezé^i helyszíni tárgyalás során nincs, aki észrevételeket tegyen, jf>edig általános a panasz az egé53 vonaíon. Ilyen áthelyezések alkalmával a régi szorítógátak maradványai a viz alatt maradnak az elfajult mederszakasznál s a folyó tovább tovább folytatja a megkezdett rombolást. A partok bizonyos szakaszának karbantartási kötelezettsége ugyan ki van mondva az engedély okiratban, de csak papíron, mert annak végrehajtása a legtöbb esetben elmarad. Határozottan viszás állapot, hogy a vízművek engedélyezését a malomtulajdonos utúlag szerzi be ; ámbár ha ezt nem tenné, a hatósági engedélyezési eljárás lebonyolításáig nem tarthatná üzemben malmát. A hatósági engedély megszerzése tudvalevőleg hosszadalmas, rendszerint egy évig eltart, ritkán félévig, sokszor azonban —különö sen közbevetett felebbezések esetén — pár évig is. Az ismertetett malomáthelyezési mód tehát tisztán a malomtulajdonos magán érdekeit szolgálja, nem tekintve a hátrányosan érinteti; közérdeket. Gyakran előáll azon eset is, hogy ^a hatósági fölülvizsgálat a hajómalmot már nem tajálja a ré zére engedélyezett helyen — mi szintén a fentebb kifejtett okokra vezetheíő vissza — bár majdnem minden hajómalom részére bizonyos szabad mozgási kör engedélyeztetik — nem ritkán 400—500 méter — amely határon belül mnlomlulajdonos a gáíak bekötési pontjait s ezzel kapcsolatosan a nagy hajó lánckaróját ujabb engedély nélkül változtathatja. A hatóságok vesznek tudomást a káros és viszás állapotokról ; szemet hunynak az iparpártolása tekintetéből pedig közgazdaságilag sokkal fontosabb érdekeket sért a tényleges állapot. Sértetnek a tutajozás érdekei, mert ámbár a nagy szorítógáton 12—20 méter széles tutaj áteresztő létesítésének kötelezettsége esetrőlesetre kimondatik, de mivel a folyó sodra a vizikerekek felé irányul, a tutajoknak küzdeni kell, hogy egy egy tutajjáráson szerencsésen átjuthassanak. Nem ritka eset a szerencsétlenség, az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése. Azt sem gondolnám, hogy a halászat érdekeit szolgálnák ezen káros vizimüvek, mert a múltban nagy halállományu Garam folyóban ma már elvétve lehet csak halat találni. Igaz, hogy új engedélyezéseknél már az engedély tartama tetszésszerinti visszavonásig adatik, azon kötelezettség terhe mellett, hogy az engedély visszavonásakor-a szorítógátak az engedélyes által a folyó medréből minden kártérítési igény nélkül eltávolitandók. Ez örvendetes; de csakis ujabb engedélyezéseknél pedig a régi jogon fennálló hajómalmok száma igen tekintélyes s ezeknél a hatósóg.keze kötve van, mert a régi jogon fennálló vízhasználati jogosítványoknál az engedély tartama időhöz kötve nincsen, tehát korlátlan; az engedély elvonása pedig — még káros vizimüveknél ís — bizonyos kártalanítással van egybekötve, mert a vízjogi törvény a magánjogi viszonyokra nem terjed ki és a vízmüvek átalakítása nagy nehézségekbe ütközik. A garami hajómalmok viziműveinek teljes megszüntetése volna kívánatos s ezzel a kérdéssel foglalkozni kellene az illetékes hatóságoknak, melyeknek állítólag nincs fizikai idejük a vizimüvek feletti felügyelet gyakorlására. Az érdekelt parti birtokosok a csekély bérösszeg fejében tűrik a káros .állapotokat, talán azon meggyőződésben, hogy annak ugy kell lennie. Az uj engedélyezéseket teljesen be kellene szüntetni, a régi jogon fenálló hajómalmokat pedig — az engedély elvesztésének terhe mellett a kötelezettségeknek szigorú és pontos betartására szorítani, a szorítógátak magasságát fixirozni. Lehetne gondoskodni arról is, hogy a megszűnt malmok helyébe ujabbak létesíttessenek — de nem a Garam folyó medrében, hanem akép, hogy a viznek hajtóereje mellett azzal kapcsolatosan annak éltető erejét is kihasználhassa a mezőgazdaság. E tekintetben a vidék topográfiai viszonyai .olyan kedvezőek, az esési viszonyok olyan előnyösek, hogy az Alfölddel szemben határozott fölénynyel birnak. Egy nagyobb szabású ipari s egyszersmind öntöző csatorna szilárdan szerkesztett zsilipes vízkivételi müvei volna ellátandó, mely e célra alkalmas helyen a Garam folyóba építtetnék s a csatornát állandóan táplálná a szükséges vízmennyiséggel. Ezen vízmennyiség a Garam folyó kis vizállása esetén is rendelkezésre áll. A csatorna esési viszonyai olyanok, hogy minden község határában lehetne beállítani egy-egy középen csapott vizikerekü mümalmot, vagy bármely más ipari vállalat viziművét, — s miután ma már az erő és munkaátvitel kérdése meg van oldva, a hajtóerőt távolabb fekvő vidékeken is lehetne hasznosítani s minthogy továbbá a vízmennyiség nem volna mind kihasználható, egy tekintélyes vidék láttatnék el élővízzel, öntözési célokra, mert a Garam folyóvise öntözési célokra oly alkalmas, hogy alig van hazánkban folyó, mely e tekintetben fölülmúlná. E csatorna a Garam folyó jobb partján fekvő vidék érdekeit ölelné fel, mert a völgy balparti része — Bars és Hont vármegyék területén, Léva város vidékén — már el van látva hasonló élővizcsatornával, de annak még jelenleg ugy vízmüvei, mint jogviszonyai rendezetlenek, amely kérdés azonban a hatóságok és érdekeltségek felkarolyása folytán — hihetőleg a helyes mederbe |fbg tereltetni. Az érdekelt hatóságok és birtoj kosok hivatása propagandát csinálni, hogy ez a terv a megvalósulás stádiumába jusson, mindenekelőtt azon| ban a malmok ügyét kellene rendezni a Garamon s véget vetni az ázsiai állapotoknak. Memor. Fogyasztási adópótlék. — Városi közgyűlés. — E lapok hasábjain ismételten tárgyalva volt, hogy a fogyasztási adóbérletek törvény által történt részleges megszüntetésével az eddigi bérlő városok többékevésbbé jelentékeny jövedelemtől esnek el, tovább hogy a legjobban érdekeltek közé tartozik városunk, amelynek a fogyasztási adóbérlet eddig egyik fő jövedelmi forrása volt. A törvényhozás belátta, hogy a bérlet elvonásáért kártalanítani kell a városokat s azért megengedhetőnek határozta, hogy a városok a bor- húsés szesz fogyasztási adójuk után községi pótlékot szedhessenek s amennyivel e pótlék összege, teljes kihasználás esetén, külömbözik az ezelőtt elért átlagos jövedelemtől, a külömbözet államsegélylyel fog megtérittetni. Városunk közönsége ez év május hó 23-án foglalkozott a kérdéssel és felvilágosítást nyervén, hogy az elvont jövedelmet nem nélkülözheti, de még ha a szóbanforgó pótlékot nem szedik, a fogyasztási adó eddigi jövedelmét rendes pótadóban kellene kivetni, tehát mindenkép a közönséget terhelné, még ellenkező — Hohó! te haramiavezér ! Nem ' csapsz be minket ! Azt hiszed, hogy be : vagyunk rúgva ? — szólt ismét az első : indignálódva, szavait pedig gyengéd püffölés követte. — Kegyelem ! édes uraim ... — • nyögött a káplán. — Semmi uraim ! Ki vele az ágyból adta ki a vezényszót a második. — Fogd meg a lábát Zsiga, én a fejét fogom. Talpra magyar! A szavakat tett követte. Máté ugyan tőle telhetőleg védekezett, de eredménytelenül. A két erős férfi csakhamar kiráncigálta az ágyból a vékony, gyenge emberkét. Akarva, nem akarva talpra kellett állania hiányos öltözékében. Ekkor egy percre eleresztették masszirozói s ő felhasználva a pillanatot, nyílsebesen ugrott az ágyon keresztül. Újra megszólalt: — Mit akarnak velem tulajdonképen jó uraim ? Én Máté Lajos káplán vagyok X-ről, tudtommal önöktől nem szöktem meg és egyáltalán nem értem, hogy miért volnék én haramiavezér és miért gyömöszöltek meg oly alaposan ?! — E közben pedig gyufát kerített és meggyújtotta. A két ur a gyújtó világánál ámulva látta, hogy teljesen idegen emberrel állanak szemben. — No, kedves öcsém — szólt az idősebbik, a pap, — mi ugyan megjártunk, de maga is megjárt. Nem kell mindjárt haragudni. Én Bartos Zsigmond ne.-i esperes vagyok, ez pedig barátom Jánosi Pista — ezzel Mátéhoz ment és kezét úgy magyarosan megrázta, példáját baátja ís követte. — Legyenek kegyesek az urak legalább megmondani, hogy miért részeltettek e szerencsében ? — szóit Máté békülő hangon. — Tévedés, öcsém Tiraro, egy k«s '. védés — felelt magyarázólag az esperes, — mi egy rr.ísik urat kerestünk, a ki a pezsgőzés elöl igen korán megszí. kött; a sötétben nem ismertük fel: — ez a dolog magyarázata. j — Most már értem, édes főuram. Akit önök keresnek, az bizonnyára az az ur ott — szólt az alvó ágya felé mutatva. ' Bartosnak és Jánosinak nem kellett több. Egyszeribe odarohantak és a mit sem sejtő urat az előbbinél energikusabb módon, sürü dögönyözéssel ébresztgették. Addig cibálták, püffölték, ráncigálták j a boldogtalant, mig ki nem jött az ágy . j ból. Ekkor két oldalról megragadták és , Máté elé vonszolták. ! — Most kérj azonnal bocsánatot az uramöcsémtől, mert az előbb őt gyomroztuk meg te helyetted. Ez szabódott egy kissé ; ugy gondolta hogy talán nem is neki, hanem e két i urnák kellene Mátét megkövetni ; ezek a bűnösök. De hiába protestált, addig nem eresztették vissza nyugvó helyére, mig bocsánatot nem kért. Szegénynek meg kellett tennie. Egy negyedóra múlva azonban, mintha mi sem zavarta volna az éj nyugalmát: mély csend volt a szobában, csak az alvók szabályos lélegzete hallatszott. Voltak ily kedélyes epizódjai július 6-ikának. B—k Gy—a.