Esztergom és Vidéke, 1899

1899-08-13 / 65.szám

ája. Bizony, egész adminisztrációnk is más volna, ha a pontosságot nem az elagotl bürokratáktól, hanem az üzleti világtól tanulná. Aucun. Városi közgyűlés. — Augusztus io. — A csütörtöki városi közgyűlésen Maiina Lajos polgármester ujabb szabadságot kért; meg is adták neki. A megadáshoz fűzött kommentárok és felszólalások azonban eléggé világosan dokumentálták, hogy a szabadság mindenkorra szól s a képviselőtestület nem hajlandó többé a polgármestert megtűrni. A közgyűlésen elhangzottak után lehetetlennek kell tartanunk, hogy Maiina továbbra is strucmódjára a homokba dugja a fejét a vihar előtt és alatt Olyan a hangulat, hogy kiránthatják onnan s nagyon durván találják fülébe dörögni a conzilium abeundi-t. — Immár előre felvett fizetése leteltével — távozzék békében ! A közgyűlést Kollár helyettes polgármester higgadtan, kellő erélyességgel, igazságosan is vezette. Csak arra figyelmeztetjük, hogy ha bármennyire kimeritettnek is véli a tárgyat, a még szólásra jelentkezőket hallgassa meg, mert ebből egyes nem aranyszájú szónok-képviselőink mindjárt casus belli-t csinálnak s kész a fellebbezés. Az ülésről tudósításunk a következő : Maiina szabadsága. A tárgysorozat utolsó pontja volt két, szabadságidő engedélyezésére vonatkozó kérvény s bár az előző, pepecselő viták eléggé kifárasztották a városatyákat : itt mutatkozott a legnagyobb élénkség, izgatottság és érdeklődés, ami könnyen megmagyarázható, lévén az egyik kérvény Maiina Lajos polgármesteré, aki eddigi szabadságidejét hat héttel óhajtja megtoldani. Ma, amidőn már a Malinanév elégséges arra, hogy a legbékésebb, mok a porban. »Szeret, nem szeret . . .« Az egyik nyom tulajdonosa csupa szeszélyből nem hisz a másik tulajdonosának, hogy a bizonygatás, a meggyőzés annál édesebb legyen ! Oly édes azt mondani: >Most már hiszem !* Eh! oly^n lassrn hakdok! Gyerünk sebesebben ! Felülök a gépre. Igy ri! Hopp! A nyomok eltűntek. Itt a cserjés hegyoldalban fo'ylatódnak, de a gyep puha és ruganyos, mint a szmirna; a nyomok nem látszanak. Megállok, nem megyek a cserjék, bokrok közé. Ott sok a málna, az áfonya. És a nyomok nem látszanak meg a gyep szmirnáján ! . . . Milyen édes uzsonázás van most oda fenn ! Vendéglátó gazdájuk maga az Isten, aki a csókoknál szemet huny. Tovább megyek Sztrecsnóig s a mint elnézem omladó falait, csonka bástyáit s hallom a vércsék ujjogását, belebámulva az iramló fclyóba, azon gondolkozom, hogy ha regényiró volnék, a csodaszép várkisasszony s az izmos pásztorfiú regényének milyen bájos epizódját írhatnám meg . . . És van két bohó a világon, akik azt hiszik, hogy magukra vannak, mert nincs más körülöttük, mint illatos vadvirág, szerelemről daloló madár, susogó lomb. Boldog, irigylendő tudatlanság ! Csákány Sándor. legszelídebb polgárt kihozza sodrából, előre látható volt, hogy a megadandó szabadság keserű szószban lesz feltálalva. Maiina elmondja, hogy még mindig nem jött annyira magához, hogy »a hivala betöltésével járó izgalmakat elbírja.* A csatolt, dr. Berényi Gyula kerületi orvos által kiállított s meglehetősen óvatos orvosi bizonyítvány csúzos lábbajt diagnosztizál, amely megkívánja a budai hévizét. Dóczy Ferenc az orvosi bizonyítvány alapján megengedi, hogy Maiina nem teljesen egészséges ember, (Közbeszólások : Régen nem az ! sohase volt!) igy egész erővel nem dolgozhatik, de feltételezi, hogy az általa összebonyolított, égetően sürgős kérdések kitisztását megcselekedheti. Az új belügyminiszter erélyességét ismerjük, ott van Makó példája ; nem szabad ily sorsra jutnunk. Szivesen ad szabadságot annak, aki kötelességének eleget tesz, de nem annak, aki ily nyomorult helyzetbe sülyesztette a várost. A polgármester eljárása éppen olyan, mint a gyáva kapitányé, aki zátonyra vitte hajóját és elsőnek ugrik a mentőcsónakba. Tátus : Dehogy ugrik, dehogy ugrik ! Dóczy veszélyt lát minden halogatásban ; be fog következni a város* csődje. Hogy ezt elkerülhessük, indítványozza : szóllitsa fel a képviselőtestület Maiinát lemondása benyújtására. Helcz Antal ugy véli, hogy akár beteg Maiina, akár nem, de a szabadságot meg kell adni. Ha beteg, eo ipso, ha nem beteg, amit nem tesz fel, akkor ez ismételt szabadságkérést csak bevezetésnek tartja arra nézve, hogy eleget fog tenni Dóczy óhajtásának. A sok betegségnek rendesen halál a vége De a szabadság engedélyezésénél ki kell mondani, hogy a polgármester távolléte nem fogja akadályozni a várost a függő kérdések nélküle való elintézésében. Szenttamási Béla igen elmésen beszél. Megadja a szabadságot, hogyne adná, de óhajtja, hogy a kérvényező legalább közvetve tudja meg, mily körülmények között tettek eleget kérésének, hogy minden bizalom megszűnt irányában. Igaz, itt az orvosi bizonyítvány s ő meghajlik előtte. Annyival is inkább, mert ismeri az orvos helyzetét. Jön a páciens s panaszkodik, hogy szaggatja a lábát. Mit tehet ? El kell hinni neki. Ha beteg Maiina, neki baj, ha nem beteg, nekünk baj. nekünk. Baj mindenképen. Wimmer Imre Helcz kikötéséhez hozzátenni kéri, hogy azt; is tudassák Maiinával, hogy amennyiben a függő kölcsönök ügyénél meghallgatására szükség lesz, meg kell jelennie. ' Mivel dr. Berényi is többek előtt úgy nyilatkozott,, hogy ezt Maiina egészsége megengedi, a szabadságot Helcz és Vimmer kikötésével adták meg. Niedermann József azt véli, hogy egy ember a polgármesteri és gazd. tanácsosi állás munkáját és felelősségét nem viselheti. Kollár kijelenti, hogy van megbízható helyettese s külömben is, az üres pénztár miatt, csak a legszükségesebb munkák végezhetők. Következett Horváth Lajos tanácsjegyző kérvénye hat heti szabadságidő engedélyezésére. Tüntetett az egész képviselőtestület : — Megadjuk ; szivesen megadjuk ! ,~ Ez igazán beteg! És dolgozik mindig ! A bérkocsi-tarifa. A leghosszabb vitát a bérkocsi-szabályrendelet keltette. A vármegye ugyanis új bérkocsiszabályrendeletet készitett, amelyet a belügyminiszter azzal küldött vissza, hogy az egységes tarifa szempontjából a várossal is közöltessék hozzájárulás céljából. A bérkocsisok annak idején megfellebezték a vármegyei tarifatervezetét s a miniszter e fellebbezés tekintetbevételét is elrendelte. A tanács hosszasan, behatóan foglalkozott a vármegyei tervezettel s azon több módosítást tett, amelyek nélkül nem óhajtja a közös szabályrendeletet. Az utazó közönség előnyét tartotta szem előtt, anélkül, hogy a bérkocsisok érdekeit sértené, sőt az utóbbiaknak a fellebbezésben előadott óhajtásait — kevés kivétellel — mind teljesíteni ajánlotta. A régi tarifa, amelyben pl. az esztergomi vonat és a propeller-állomás díjtételeiben sem foglaltatnak, elavult, drága és sok visszaélésre ad okot s a közönség régi óhajtása, annak a változott viszonyok szerint való módosítása s leszállítása is, mert a bérkocsik azóta erősen megszaporodtak. S nagyon helyesen fejtegette dr, Földváry, hogy forgalmunk emelkedése szempontjából is mérsékelni kell tarifánkat, amely pl. Érsekújvárhoz, Komáromhoz stb. képest határozottan magas. S a közönség érdeke, hogy e rendezés mielőbb megtörténjék. Néhány képviselő: dr. Helcz Antal, Dóczy Ferenc, Szenttamási Béla. nem hajlandók a tarifa tárgyalásába bemenni, mert egyszeri hallásra nem tudnak tisztába jönni a tételek helyességével, utasítsák azt valamely meglevő, vagy ad hoc választott bizottsághoz, amely az érdekelt feleket is hallgassa meg. A többség azonban — ahogy volt is — úgy vélekedett, hogy az ügy eléggé előkészített, semmi akadálya sincs, hogy a <estület azzal itt tételenkint és behatóan foglalkozzék, az érdekelteket pedig a főjegyző már úgyis meghallgatta, de meg fellebezésükben előadták minden óhajtásukat. Hogy a tárgyalás elhalasztásának semmi értelme nem lett volna, mutatták a következmények. Háromnegyed óra alatt alaposan, minden tételt mérlegelve, végeztek vele. Az érdemleges tárgyalás megkezdése előtt az elnök Adorján János bérkocsist, mint érdekelt felet, a tanácskozási ügyrend értelmében a helyiség ideiglenes elhagyására szólította fel, a képviselőtestület azonban abban a véleményben volt, hogy az idézett §. ez esetben nem alkalmazható, amenyiben nem személyi érdekeltségről, dé egy egész iparágról van szó. A tárgyalás folyamán a tervezet több pontját módosították ; így mindenekelőtt külömbséget tettek a téli és nyári naphossza között. A téli nap október i-től április 30 ig reggel 7 órától esti 9 óráig, a nyári május i-től reggel 4 órától esti 10 óráig tart. A bérkocsi dija lesz a városban : első félóra 60 kr, (amit általán sokallöttak s az első negyedórát is 40 krral kimondandónak véleményezték) s

/

é óra 80 kr, egy óra 1 frt. Minden további negyedóra 20 kr. Egész napra a városban: 4 frt, félnapra 2 frt 50 kr. A vármegye területén egész napra 5, (eddig 6 frt,) félnapra 3 frt. Hozzátették még, hogy amenyiben a kocsi egy nap 60 kilométernél nagyobb utat tesz meg, minden kilométer után 15 kr, számitható. Továbbá, hogy aki a nap leteltével tovább állatja a kocsit, minden eltöltött óráért egy koronát fizet, egész a második nap kezdetéig, amikor a rendes 1 fitos tarifa szerint számittatnak a további órák. »Esztergom« vasúti pályaházhoz (az indóház szót Helcz indítványára hagyták el) nappal 50 kr, éjjel 80 kr. (a tanács éjjel-nappal egyaránt 60 krt. proponált.) Oda-vissza 80 kr, éjjel 1 frt. A leghosszabb vita a párkánynánai vasút állomás díjtételénél folyt le. Megállapították Párkánynánára nappal 1 frt hidvámmal, oda-vissza 1 frt 50 kr, (a vármegye 1 frt 10 krt, a ker. kamara 1 frt 20 krt, proponál hidvámmal), éjjel oda 1. írt 50 kr, oda-vissza 2 frt hidvámmal. A hajó- és propellerállomáshoz akár éjjel, akár nappal 50, oda-vissza 70 kr. A Bazilikába 60 kr. Temetéseknél egy órán belül (bármely városrészből) 80 kr, minden további negyedóra 20 k. Táncmulatságoknál; egy menet 70 kr. (eddig 1 frt) Oda-vissza 80 kr. Pogyász, minden darab után, 10 kr, a vármegye által tervezett 5 kr helyett. Nozdroviczky Miklós indítványára azt is kimondották, hogy a bérkocsisok kötelesek lesznek az új tarifát, olvasható nagyobb betűkkel a kocsi feltűnő helyére kifüggeszteni. Bády András indítványára kimondották, hogy egy bérkocsi négy utasnál többet felvenni nem tartozik. Továbbá, hogy minden vasúti állomásnál s minden vonatnál, éjjel-nappal kell lenni fiakkernek, amit a rendőrség fog ellenőrizni. Az egyjogaiú kocsiknak, amelyek csak a város területén kötelesek fuvarozni, tarifáját igy állapították meg : első félóra 40, 3

/

4 óra 60, egy óra 80 kr, minden további negyedóra 15 kr. Esztergomállomáshoz nappal 40, éjjel 60 kr. A hajó- és propellerhez: 40 kr. Táncmulatságoknál : 50 kr, oda-vissza 60 kr. Temetésnél : 60 kr. Ha a tarifa életbe lép, forgalmunk mindenesetre csak emelkedhetik s igy a bérkocsisaink is megnyerik e réven, amit elveszítenek a vámon. A második hídmérleg. A tanács azzal a javaslattal állott elő, hogy a volt Schönbeck féle üzlet előtt levő hídmérleget, amely úgyszólván csak ócska vas számba megy, Grünfeld Hermann csabai ajánlattevőnek adják el 80 frért. Javaslaíát azzal okolja meg, hogy annak áthe'yezése, kijavítása 220 frtba kerülne, megbízható pedig soha sem lesz. De még a hidnál való kezelésére külön embert kellene alkalmazni, ami — tekintve a túlsó félről való csekély behozatalt — semmiesetre sem fizetné ki magát. A javaslat, különösen a kapcsolt részek képviselői körében heves recenzust keltett, amit legkevésbé sem csodálhatunk. Mikor ugyanis a képviselőtestület az új mérleg megvételét és annak a Rotunda-térre való helyezését kimondotta, egyúttal elhatározta, hogy a régi mérleget a nagyhidnál felállítják s csak ezért tekintett el a Simor János-utcai helytől, amely egy métleg (elállítására, mint a város középpontja, mindenesetre a legalkalmasabb lett volna. A számvevő ugyanakkor kijelentette, hogy a régi mérleg használható, kijavítva egészen jól fog működni és személyes tapasztalatai alapján mondhatja, hogy ki is fogja fizetni magát, mert pontos adatai vannak a túlsó rész nagy forgalmáról szénában, szalmában, gabonában, porosz szénben stb. És csütörtökön — ugyancsak saját tapasztalatai alapján — állította, hogy a túlsó fél íorgalma teljesen jelentéktelen, a mérleg hasznavehetetlen, egy hatóságnak nem szabad fentartani azt. Ez a kirívó inkonzekvencia, amelyet dr. Prokopp Gyula igen találóan vetett a számvevő szemére s amely könnyen azt a gondolatot ébreszti, hogy a két év előtti tapasztalatok csak azért mondódtak el, hogy a testvérvárosoknak mézes madzagot adjanak, izgatottá tette az egész képviselőtestületet s heves, hosszú vitákat provokált. Bizonyítgatták, hogy igen is van ott forgalom ; ha a hidnál nem, a Leitgebüzlet előtt felállittathatnák a mérleget s az