Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-20 / 58.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDÁSÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M«áÍ

e

l

ei

QÍk Vasárnap cs csütörtökön. J£l_ŐFIZETÉSI ÁRAK Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— _____ 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. száin. -^i Kéziratot nem adunk viasza. Csak pletykázzunk . . . Esztergom, július 19. Mindég aktuális téma és mindenütt ; sajnos Esztergomban is. Innen is hozhatnánk megdöbbentő példákat. De minek! Ismerjük a magunk Pappenheimereit és ismerjük egymást nagyon jól. Egyformák vagyunk. Ha egy nőt kétszer látunk egy férfiúval, harmadszor már szép szelíden meggyanúsítjuk : — Ah, már a Szigetben sétálnak ! Valakit meglátunk a > Magyar Király*, vagy a >Korona* ablakán, hogy melegét kis árpalével hűti, vagy újságot olvas, hamar kimondjuk : — Örökké itt ül ez a kocsmatöltelék ! A cselédünk valamit félfüllel hall a boltban, elfecsegi s mi készpénznek vesszük, úgy is adjuk tovább : — Képzeld, X-éknek már a doroghi úton sem hiteleznek. Az .Esztergom és léke' tárcája. Névtelen fejfa. Ide temettelek Szivem közepébe, És éz a temetés Nagy csöndben ment végbe. Légy nyugodt, nem irom Neved a fejfára, Ez az én nagy gyászom Nem tartozik másra. S igy ha rólad néha Egy-egy bús dalt irok, Nem tudja meg senki, Benne kiért sírok. Gara József. Nyári levelek. Modor (Harmónia) 1899 jul. 16. Kedves Szerkesztő barátom ! Mielőtt ennek az irkafirkának az elolvasásába belefognál, kérlek, mérsékeld az igényeidet egész a papírkosár felső pereméig ; mert valamiképpen bajos dolog volna követelni a sastól, hogy a bérctetőkön a fülemüle édes dalait zengje, azonképpen dőreség volna azt várni, hogy a csalogány szédületes szakadékok szélére épitse a fészkét, Nem tragoediát akarok irni, de gyermekmeséket sem. Talán egy idyllt, És ezek még az ártatlanabb fajta pletykák ; elé tudunk mi állani pozitivabb és komolyabb vádakkal is ; persze az >on dit«, el nem marad. Pedig a versenyúszó a hínárból, sőt a hittérítő a páriák kezei közül hamarább megszabadul, mint bárki a rázuditott pletykától. A helyi társadalomnak is valóságos átka a pletyka. Ugy jön ez, mint a kolumbácsi légy a Néra völgyére. Megtámad. Ha jobbra, ha balra, ha előre, ha hátra történik a menekülés, szemtelen módon körül vesz s tehetetlenül állunk vele szemben. Alig van ellene mentség. Mert bármikép igyekezzünk is hatását lerombolni, azért kellemetlen eredménye vagy idébb, vagy odább mégis mutatkozik. A pletyka, mintha csak méltó akarna lenni a helyhez és személyekhez, leginkább a kisvárosok tracscsoló társaságai között éli világát. Ott, ahol az adott viszonyok — valami olyan pastorall-symphoniát, melyhez az én jelenlegi főhadiszállásom legjobban hasonlatos. Egy régi városka a Kis-Kárpátok tövében, mely régen rombadölt falaival ötezer lélek otthonát védelmezi. Ebből az ötezer emberből nagyon kevés imádkozik a jó Istenhez magyarul ; ellenben a legtöbb tót és német nyelven zengi a Magasságbelinek dicsőségét, ami — nézetem szerint — nem válik dicsőségére Pozsony vármegye érdemes tanfelügyelőjének. A városka alatt délkelet felé beláthatlan messzeségbe tűnik el az áldott Mátyusföldje: felséges búzatermő róna. Fölötte éjszaknyugattájon zöldéinek a lankás szőlőhegyek s ott, ahol már megfázik a szőlő, következik a cser és a bükk rengetege. Mindezt pedig a legmagasabb pontokon fölváltja a fenyő, az örökké illatos, az örökké zöld, a maga sötét titokzatosságával, csevegő patakjaival, nedves, mohos sziklapadjaival s azzal a poétikus csöndességgel, a mely annyit tud mesélni a bolyongó turistának, hogy soha nincsen vége-hossza. Ez a zsongó meséje a fenyőrengetegnek az én gyógyulásom; de gyógyulása minden, az év tizenegy hónapjában Íróasztal mellett görnyedő európai rabszolgának. Minden óia, amit ebben a napsugártól csipkézett félhomályban tölt az ember, letörli egy-egy nap rozsdáját, mely a hivatalos tintatartó szájából fröcscsent a szellemére. Ez a közel ötezer holdnyi fenyveserdő Modor szab. kir. város tulajdonát képezi egyéb mulatság hijján — nyilatkozatra birják egyik embert, a másik irányában; ott a hol az ily helyen hallgatódzók a bizalmas beszélgetést nem tudják megkülönböztetni a nyilvános szónoklatoktól; ott, a hol a diskrét társalgás és a kofálkodás között nincs határvonal; ott a hol a szószátyárkodás az >ügy«-ek kovácsolásához kétségbevonhatlanul biztos alap ; ott, a hol a bizalmasnak jhitt barát, vagy barátnő a bizalom fogalmától messzebb van, mint Makótól Jeruzsálem ; ott, a hol meglett férfiak a hordott hir kocsonyatalaján lovagias elintézés után sántikálnak ; ott, a hol a száját járató egyéniség a kétségbevonhatlan, csalI hatatlan forrás; ott, ahol a megbizhatlan mesebeszéd több a szentirásnál; ott, a hol a diskrétióval elmondott véleményt szélnek eresztik és elfogdossák: ott, igen ott éli világát a pletyka, ez a tereferélő vén leány, aki egyébként kiállhatatlan ugyan, de mégis szívesen fogadott vendég, mert gyakorta oly s ennek a keblére van épitve az a kis nyaralótelep, amelyet valamikor régen, amikor még nem volt egyéb, mint a városi erdőhivatal székhelye, egy jókedvű modori polgár, több jóakarattal, mint szellemmel > Harmóniac-ra keresztelt. Olyan >Kovácspatak c-féle ez a telep a modoriaknak, de több szerencsével megvalósítva, mint otthon a mi nyaralós kirándulótelepünk. Kimagasló előnye elsősorban az, hogy a város tulajdona. Modor városáé, amelynek különös szerencséje, hogy Boruta Pált birja polgármesterül. Ez az) úr valami 10—15 év előtt még Pozsony vármegye főispánjának volt a titkárja s bár nem modori benszülött, (ha jól tudom, nagyszombati ember) volt a németecskéknek és tótocskáknak annyi magukhoz való eszük, hogy szépen kitisztogattatták a polgármesteri széket s beleültették ezt az idegen s akkor még nagyon fiatal embert. Meg is hálálta nekik alaposan a bizalmat; mert dacára annak, hogy Modortól Bazin öt kilométernyire, Szent-György valamivel meszszebbre, de maga Pozsony is csak mintegy 25—30 kilométernyire fekszik, ez a kis város gyönyörűen halad a fejlődés utján. Hanem persze a modori polgárok nem fukarkodnak polgármesterükkel szemben s amikor nemrégiben Nagy-Szombat versenyzett érette, siettek a fizetését jelentékenyen fölemelni, nehogy podestájukkal városuk jövőjét is kockáztassák. Tehát ismétlem, a >Harmónia* a város igen érdekes dolgokat tud kifecsegni. De hogy is keletkezik a pletyka? Együtt ül a társaság A, B és C, A. elkezdi szapulni D-t, mint a 'kiről E és F is kedvezőtlenül nyilatkoznék. B hajlandó elhinni, hogy E és F is tudnak kedvezőtlenül nyilatkozni D-ről is. Mikor aztán össze-vissza beszélnek B—F-ig mindenkiről, akkor A bizalmasan megsúgja D-nek, hogy B, E és F, őt mily rettenetes rágalmakkal halmozták el. D-ben persze szörnyen föltámad | az önérzet s kérdőre vonja az öszszes szóban forgó egyéniségeket, akik szegények egy árva szót sem értenek az egész dologból. Itt kezdődik aztán a pletyka hatása. A rendesen kiszínezett és a valótlanságokkal megspékelt diskurzust a kérdezettek valótlannak mondják, mire mindannyian a másikokhoz fordulnak magyarázatért. Ezek tulajdona, a saját erdejében fekszik, ' amelyben a sétautak hossza húsz kilométer s a padok száma vagy ezerötszáz. JAz összeköttetést a várossal s a vasút(

állomással bér- és társaskocsik tartják : fönn. Az út, mely odavezet, kővel ala1 pozott, szilárd műépitmény. Előnye továbbá » Kovácspatak* fölött az, hogy a villák nincsenek összezsúfolva. A villatelek négyszögöle 5 krajcár s a már felépített villa 12 esztendeig adómentes. Esztergom szab. kir. város erdeje, úgy tudom — terjedelemben — felülhaladja a modori erdők kiterjedését; s ha nem is fenyves, de olyan lomberdő, mely ki| valóan alkalmas volna arra, hogy — legalább a szebb részeit — a budapesti nyaralók fölkeressék. Mindehhez nem kellene egyéb, mint az e célra kijelölendő telephez egy be1 csületes kocsiút elkészíttetése ; az erdőben sétautak (nem pedig sárfészkek), ! pihenőpadok létesítése, a föntjelzett kedí vezmények s egy kis reklám. De persze, mindebben nincsen semmi politika, eszemiszom és esztergomi dolgok; bajjal hiszem tehát, hogy e téma valamikor a város zöldasztalára kerül. Távol legyen tőlem, hogy mindezzel a * Kovácspatak* érdekeit akarnám bolygatni ; erre sem okom, sem tehetségem. 1 Természeti szépségeiből valamit levonni pedig oktalan törekvés volna. De végre is e telep nem a mienk. Idegen vármegyében van s vele csak egy könnyen ' szakadó hajszál: a bármely pillanatban j munkaképtelenné válható csavargőzös által közlekedhetünk. Teiülete kicsiny, a