Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-09 / 55.szám

es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M

e

áí

e

l

eT

H^ Vasárnap cs csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KALMANAi. fii. fii. Laptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendői) Szcctjenyi-tcr, 330. szánj Kéziratot nem adunk vissza. Az uj közkórház Ugye. Esztergom., július 8. A csütörtöki közgyűlés után végre nyugodt lélekkel s minden optimizmus nélkül is elmondhatjuk, (amiben vajmi sokan még félévvel előbb ugyancsak kételkedtek s kételyeiket erősen hangoztatták): meg van az uj közkórház ! De mily nehezen jutottunk idáig! Mily nehezen és ráklépésekkel, dacára, hogy ez eszmét a sajtó, a közönség kezdettől fogva a legmelegebben üdvözölte és pártolta a volt polgármester s annak, megvalósítására igen sokat cselekedett. Az egész mozgalom története, lefolyása mindenesetre igen alkalmas arra, hogy egy komoly tanulságot levonjunk belőle. Mindenekelőtt konstatálnunk kell, hogy tervekben soha sem voltunk s ma sem vagyunk meddők, sőt ez eszmegyermekek születési arányszáma egyre jobban szaporodik nálunk, időnkint túlságos is az Istenáldás bennök, Hogy e tervekből, eszmékből mégis oly sok elcsenevészik, zsenge korában »aszályban* kimúl: annak az az oka, hogy rendesen az apa is megfeledkezik gyerekéről, kidobja a piacra s többé nem törődik vele. De meg jólelkű emberbarátok sem akadnak, akik állandó gondozásukba vennék az elhagyatott, bár életképes lelencet. Legfeljebb ideig-óráig foglalkoznak kissé vele, azután megunják a tovább dajkálást és ápolást. Erősnek, életképesnek született az uj közkórház terve is, élete első idejében nőtt, gyarapodott is szépen, akadtak jó nénik és bácsik, akik ellátták erősítő táplálékkal, de hogy egyszerre nem lett érettkorúvá, hát lassacskán levették kezüket róla, szép csendesen, egymásután. S hogy egyre jobban magára hagyták^ csak természetes, hogy senyvedni, sorvadni kezdett s mármár közel állott közéletünk ama temetőjéhez, amelynek legnagyobb részét az ily módon elpusztult eszmecsemeték sirocskái töltik be. Közel állott a sírhoz, amikor . . . Amikor akadt egy ember, aki telve humanitárius eszmékkel, emberszeretettel, buzgósággal, pártfogásába vette a senyvedőt és feltette magában, hogy ezer akadály dacára is, de felneveli protezséjét Nem szűnt meg vele soha foglala toskodni, neki szentelte minder szabad idejét, küzdött, harcolt azok kai, akik a gyermek életképessé gében nem akartak bizni, akik légiesebb alattomos roszakarattal kö zeledtek hozzája, kért, koldult, fut kosott, hogy erőre hozza veden cét. Es ime mi történt! A gyermek, ugyszóllván napról napra, szemünk előtt nőtt, erősödött, fejlődött cso dás gyorsasággal, egyre több protektora, jóakarója akadt, szépséges nénik vállalták magukra gondozásai és ma — ma büszkén s önelégülten mondhatja protektora: Hála nektek, valamenyiteknek ; nagygyá, erőssé tetlük, felneveltük őt. Hát itt a tanulság, mennyit tehet egy fáradhatlan, buzgó, agilis, akadályoktól, kellemetlenségektől, rosszakarattól vissza nem riadó férfiú, megmozdíthatja az egész társadalmat, amelyben egy a másikat mindig vonzza maga után. Nem hallgathattuk el e gondolatokat, amelyeket a csütörtöki közgyűlés ébresztett lelkünkben s nem tehetjük, hogy ne üdvözöljük őszintén a közkórház eszméjének diadalra vivőjét: dr. Gönczy Béla kórházigazgatót derék munkatársaival egyetemben. A közgyűlés lefolyása a következő volt: (Elégtétel a tűzoltóságnak.) A napirend előtt való felszólalásra Helcz Antal jelenkezett. Köztudomású volt, hogy bár a napirendbe fel nem vétetett, szőnyegre fog kerülni az Önkéntes Tüzoltóegyesületnek memoranduma, amelyben a legutóbbi tüzesetek alkalmával minden oldalról ért támadásokért legalább erkölcsi elégtételt kér, külömben működését beszünteti. Tényleg erős támadások érték s tényleg »minden oldalról« az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, amelyek, hogy elkeseritőleg hatottak, nem csodáljuk. Mi, mióta e lapot vezetjük, a lüzotó intézménynek mindég buzgó, lelkes támogatói voltunk, minden egyes alkalommal siettünk elismerni annak érdemeit, amelyek szép számmal voltak s mindég elitéltük azokat a szükkeblüeket, akik pl. a költségvetési tárgyalások alatt forintokat sajnáltak a nélkülözhetetlen egyesülettől. A legutóbbi tüzeset alkalmával azonban, mint közvetlen szemtanuk, magunk is kötelességüknek tartottuk az igazságot, ha ezúttal kellemetlen is volt, ép ugy megmondani, mint eddig, amig az ,! nekünk is, a tűzoltóságnak is kellemes volt. Mindég csak azért dicsértük tűzoltóinkat, amit megcselekedték, most is csak azért Ítéltük el, amit nem tettek. És hogy nem alap nélkül beszéltünk, maga a tűzoltóparancsnok bebizonyitotta, midőn csütörtöki felszólalásában bemutatta, hogy az egyesület három év óta nem fojlődött, hiába vannak ott a tűznél buzgó tagjai, ha a szerek nincsenek stb. De megmagyarázta azt is s elég világosan dokumentálta, hogy a hanyatlásnak a központi tüzoltótelep megszűnte az okozója s addig az állaí pótok nem javulhatnak, mig új telepet nem létesítenek. Az »úgynevezett« közvélemény tehát, az események közvetlen J hatása alatt, ha erősebben, színesebben I is, de valót mondott, ideje sem levén a , látott tények okainak keresésére. S a | mint magunk, úgy bizonyára mindenki most készséggel veszi tudomásai, hogy j a hiba nem a tűzoltókban, de a szeren| esetlen körülményekben van, » amelyekhez , képest — mint dr. Helcz is mondotta — | mindent megcselekedtek*. | Felesleges volt Dóczy Ferencnek három elődjét vádölni. Kettő halott közülök, a harmadik pedig, aki él, mint tudjuk, a legelső alkalommal megadja válaszát. A képviselőtestület megszavazta a bizalmat a tűzoltóságnak s ez erkölcsi elégtétel egyhangú és spontán volt s igy érté: kén alig változtat, hogy a bizalomnyilváni| tásra felhívott képviselőtestület — ahogy ! dr. Helcz felszólalásában hangsúlyozta is — kényszerhelyzetben van, hogy : hogy ha a kért elégtételt meg nem adja, | tűzoltóságát elveszti s az által igen sú-! lyos bonyodalmakba kerül. A bizalomnyilvánitás után az elnök j még kijelentette, hogy a duna-utcai ház- J telkek mely célra való felhasználásának ügyét a napirendre azért nem tűzte, { mert a megvétel elhatározása óta a 30 ' nap csak 5-én telt le s igy a határozat csak most küldetett át a törvényhatósághoz. Mihelyt jogérvényessé válik, napirendre tűzetik. (Az uj kórház.) Mint feljebb emiitettük, a csütörtöki közgyűlés tulajdonképen a közkórház léte- J sitésének ügye egy hatalmas lépéssel. való előbbrevitele céljából volt összehiva. j Az ügy ugyanis már annyira megérett, hogy a legminuciózusabb gonddal, a bi- { zottsági ülések egész sorozatán keresz- j tűi megvizsgált s megjavított terv s költségvetés a képviselőtestület elé ter- j jeszthető volt, amely ahhoz egyhangúlag, sőt lelkes éljenzéssel hozzájárult s kimondotta, hogy elvi hozzájárulás s engedélyezés végett felterjeszti a belügyminisztériumhoz azt. E tárgynál mint referens, Tiefenthal Gyula városi mérnök szerepelt, aki a kórházigazgatóval karöltve, a jó ügy érdekében szintén sokat fáradt. Az épitő kis bizottság javaslata, amelyet úgy a nagybizottság, mint a tanács egyhangúlag acceptált, majdnem öt ívre terjed s a legnagyobb részletességgel s körültekintéssel van megszerkesztve. A kórház tervezetét annak idején rész letesen ismertettük, most csak a tett fontosabb változtatásokat soroljuk fel, , Ilyen mindenekelőtt, hogy megvették a | Bizutti-telek kiegészítő részét képező • Komár-telket 500 frton, hogy a kórházi j épületek a telek hosztengelyében, közj vétlen egymás mögött, kellő távolságban és szabadon, emellett szimet^kus csoportozásban legyenek elhelyezhetők. Ifj. Bobula János műépítész idejében elkészített terveit bizonyos mértékben főleg azért kellett megváltoztatni, mert az Esztergomi Takarékpénztár, teljesen (

méltányosan, azt óhajtotta, hogy az Összes építkezés keretében egy különálló pavillon teljesen az ő nagylelkű adományának köszönhesse Iétesülését és hogy ezen külön épületben egy tiz ágyas beI te

S gyermek-osztály találjon helyet s e ' célból néhány évvel ezelőtt megszavazott 15,000 frt adományát 20,000 frtra emelte. Ez óhajtásnak megfelelőleg módosíttatott a sebészeti pavillon, úgy, hogy az eredetileg ennek emeletére tervezett apáca-lak egy kölönáiló pavillonba helyeztetett, szemben az orvosi lakással, közvetlen a kerítés mellé oly célból, hogy az abban elhelyezést nyerendő kápolna a környék lakosságának is hozzáférhető legyen. Azonkívül pedig a sebészpavillon souterainjéből • egy szolgalakáson kivül a többi helyiségek mind kihelyeztettek. Szükséges levén, hogy egy orvosnak a kórház területén lakása legyen, az orvoslakást az apácalak-kal szimetrikusan helyezik el, úgy, hogy közöttük a sebészeti pavillon szabadon tekinhessen kifelé. A tüdővészesek számára a belgyógyászati pavilonban lesz egy elkülönített szoba berendezve. A holttestek nem a kórház területéről lesznek eltemetve, hanem a régi gyakorlat szerint: a közeli temető halottas házából. A boncoló helyiség az elkülönítő pavilonból — egészségügyi szempontból -A egy külön kis épületbe helyeztetett át. A vizzel való ellátás kérdése, a prímásnak a vízvezeték átengedésére vonatkozó nagylelkű ajánlatával, a legegyszerűbben megoldatott. A költségvetés szerint az épités és berendezés főösszege 122,909 frt 22 kr. szükségletet tüntet fel 87,094 frt 60 kr fedezettel szemben. E szerint még 35,800 frt hiány mutatkozik, mely kölcsön által volna fedezendő. A gimnáziumépitésnél szerzett tapasztalatok után azonban reményleni lehet, hogy az árlejtésnél jelentékeny százalékengedrnény fog előállani. A kölcsön a kórházi költségvetés terhére lesz felveendő, úgy azonban, hogy a napi ápolási dij egy krajcárral se emeltessék, ami a bemutatott s a forgalom szaporodására vonatkozó pontos össze-