Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-06 / 54.szám

Magának az intézet belső életének ismertetése több fejezetre oszlik s kissé sajnáljuk, hogy e rész nagyon követi az értesítők sablonos szárazságát. Ugy gondoljuk, hogy ennek nem kellene csupán adathalmaznak lenni, sőt alkalmat nyújthat arra, hogy a tanév történetét eleven, szines, jellegzetes előadásban tárja az olvasók elé, ezzel egyszersmind hű, tetszetős képet adva a határozottan kitűnően vezetett, előkelő tanintézet egész életének. Az intézetben — a tornatanárokkal és a hitoktatókkal — összesen húsz tanerő működött. A Veni Sancte szeptember 4-én volt, a Te Deum június 25-én. A tanitás ez évben is a Ferenciek székházában bérelt s iskolai célokra bizony vajmi kevéssé alkalmas helyiségben folyt s folyni fog még egy évig. Igazán csodáljuk, hogy a higiénikus tekintetben annyira kifogásolható viszonyok dacára úgy a tanári karban, mint a tanulók között az egészségügyi állapot teljesen jó volt. Az értesitő is örömmel konstatálja, hogy az új gimnázium épitése végre megkezdődött, ami — s ezt mi tesszük hozzá — igen nagy mértékben Vojnits Dömének, az intézetnek őszinte sajnálatunkra távozó kitűnő igazgatója SZÍVÓS kitartásának, fáradhatlan utánjárásának eredménye, akinek e tekintetben sok türelmének kellett lennie a mi Pató Páljainkkal szemben. Az ifjúság szept. 17-én jelen volt a főszékesegyházban az elhunyt királynénk lelki üdveért tartott rekviemen. November 5-én megülte az intézet védőszentjének, szent Imre hercegnek ünnepét. December 2-án ugyancsak a "Bazilikában részt vett a király ötvenéves jubileuma alkalmából tartott hálaadó istentiszteleten. Január 30-án a főapát névnapját ünnepi misével ülte meg. Ünnepi mise volt márc. 21-én, a rend alapitójának ünnepén, április 11-én, ar 1848-as törvények szentesítésének évfordulóján és június 8-án, a koronáznsi évfordulón. Az egészségi állapot, mint említettük, az egész tanév alatt kielégítő volt. A fegyelem szintén, csak egy VII. o. tanuló vétett súlyosabban ellene, miért is az intézetből csendesen eltávolíttatott. Az ifjúság állandóan illedelmes, előzékeny, korrekt magaviselete legékesszólóbb dicsérete az intézetnek. Ösztöndíjban az intézet huszonkét tanulója részesült. A kijárultatott ösztöndijak 47 frt 80 krtól 126 frtig terjednek. A főgimnáziumi segitőalap vagyona 14,979 fit 67 kr, az elmúlt tanévben 284 frt 21 kr tőkésittetett. Igy aránylag rövid idő alatt igen szépen felszaporodott. Az egyesület választmánya az elmúlt tanévben három izben adott segélyt: november, február és május hónapokban összesen 92 tanulónak kiosztottak 7 télikabátot, 28 kis kabátot, 24 nadrágot, 1 mellényt, 9 inget, 1 kalapot, 42 pár cipőt. Az intézetben volt összesen 357 tanuló ; ezekből felsőbb osztályba lépett 286, ismétlő 71, évközben kimaradt 27. Az érettségi vizsgára 38-an jelentkeztek s mind sikerrel tették le a vizsgálatot. Mindenből jeles osztályzatot nyertek : az I. osztályban 67 tanuló körül Beró Jenő, a IV. osztályban 28 közül Grajczár József, a VI. osztályban 47 közül Milbich Tamás, Preil Gyula, a VII. osztály ban 35 közül Mindi Jenő. Az intézet kebelébe fenálló > Czuczor Önképzőkör* dr. Bárdos Rémig tanár szakavatott, kipróbált vezetése alatt ez évben is folytatta üdvös működését. Tagjai voltak a felső négy osztályból 94-en. A kör az idén behatóan Petőfy költészetével foglalkozott és áprilisi gyűlését egészen az ő emlékének szentelte. Tartott összesen egy alakuló s négy diszgyülést az emiitetten kivül Sz. Imre, Fehér Ipoly főapát és Vojnits Döme igazgazgató tiszteletére, 8 rendes, április 11-én ünnepi s egy zárógyűlést. Beérkezett, a rendes tagokra két havonkint kötelezőleg, 127 munka. Ezekből dicsérettel tüntették ki Varga József VII. o. tanulót két és Szokol Antal VIII. o. t. két munkáját. Egyszerűen elfogadtak 36 müvet. A kitűzött pályázatok iránt, ahogy az évzáró ünnepség alkalmával elmondottuk, aránylag kevés érdeklődés mutatkozott. A tanév egész lefolyása, az osztályzati eredmény ujabb tanúbizonysága az intézet kellő szigorúságának és ma^as nívójának. Riporter. A városi levéltár. Esztergom, július 5. Jó néhány évvel ezelőtt a város képviselő-testülete elhatározta, hogy a városi levéltárat rendeztetni fogja s a rendezés költségeinek fedezésére bizonyos összeget meg is szavazott. A közgyűlési határozat azonban mindez ideig, mint annyi más, papiroson maradt s tényleg foganatosítva nem lett, s a levéltár máig is oly állapotban van, amely a kutatót jobban zavarba hozhatja, mint a legnehezebb hieroglif az egyptológokat. Sőt állapota egyre elhanyagoltabb lesz. Első pillanatra nagyon mellékesnek látszik ez a kérdés, pedig valójában még sem az. Esztergom városának levéltárát már históriai vonatkozásainál fogva is érdemes rendezni, kell ott sok becses anyagnak lenni s van is a 48-as nagy időkre vonatkozólag is. De nem csupán ez teszi fontossá a levéltár rendezését, hanem azon körülmény is, hogy a közjegyzői intézmény behozatala előtt a városi hatóság sok esetben quasi hiteles helyként szerepelt. Szerződő felek a városhoz jöttek szerződést kötni, kötelezvényt kiállítani, amelyet azután legalább másolatban a város levéltárában helyeztek el. A városi polgárok a városi hatóság előtt tettek végrendeletet, amelyet ismét a város őrizett. A városnak harmadik személyekkel, szerződőkkeli összeköttetését, viszonyát, jogügyleteit szabályozó okmányok, vagyoni viszonyaira vonatkozó intézkedéseket tartalmazó [iratok, jegyzőkönyvek, mind ott hevernek a levéltár porában rendetlenül, a nélkül, hogy a most élő nemzedék még csak fogalommal is bírhatna az ott heverő papiroscsomagok értékéről. Tudunk eseteket, hogy több örökhagyó végrendeletét törvényesen meg kellett semmisittetni, mert azt az örökösök a levéltárban feltalálni képesek nem voltak. Előfordult, hogy bizonyos kérdéseket nem lehetett a közgyűlésen tárgyalni, mert az ügyre vonatkozó okmányok a város levéltárában hevertek s annak nyomára akadni a jelen körülmények között lehetetlen. A slendrián városi könyvelés következtében a várost érhető károk egy része is talán elhárítható lenne, amennyiben a levéltár alapos és szakszerű rendezése alkalmával esetleg a hiányzó dokumentumokat ott feltalálni lehetne. Akadhat az egérfészkek és pókdinasztiák között néhány értékes kötelezvény is. Tehát ugy az egyes polgárok magán érdeke, mint a közérdek szempontjából is kívánatos, hogy a levéltár mielőbb rendeztessék. A rendezést pedig akként tartanok célra vezetőnek, ha a levéltárban létező okmányok kronologikus sorrenben csoportosíttatnának, de ezek is privát és közérdek szerint osztályoztatnának s valamennyiről részletes lajstrom készíttetnék, a melyben kitüntetendő az okirat tárgya, a benne szereplő ügyfelek nevei. S amennyiben ez minden készen volna, kiegészítendő volna egy betüsoros mutatóval. Ezekkel azután lehetne tájékozást szerezni mindarról a dolgokról, melyek papirosra téve, a levéltárban nyertek elhelyezést. Az igaz, hogy ez a munka nehezebb, de legalább rendszeres s eredményében biztos, amire pedig első sorban szükségünk van. Mert tegyük fel, hogy akár Esztergomvármegye, akár Esztergom város monográfiáját irná meg valaki, amire pl. a Régészeti Társulat máris vállalkozott, sok érdekes adatot találhatna a városi levéltárában, ha azt hozzáférhetővé fogjuk tenni. Feltettük a kérdést, hogy megsürgessük annak a határozatnak végrehajtását. Hiszen ez a város olyan történelmi múlttal bir, hogy az azokra vonatkozó okmányok és iratok rendezése és megőrzése egyszersmind hazafias kötelességünk is. A levéltár rendezével természetesen a levéltári személyzet rendezése is kapcsolatos. Aucun. Esztergom, julias 5. Iskolatársak találkozója. Csak nemrég számoltunk be e helyen arról a bizalmas, családias jellegő öszszejövetelrŐI, amelyet azok az ifjak rendeztek, akik tiz évvel ezelőtt a helybeli főgimnáziumban tették le az érettségi vizsgálatot. E találkozást e hét folyamán ujabb kettő követi, még pedig anyiban érdekesebb a megelőzőnél, hogy a találkozók nem két, de négy, illetőleg hat lustrum után látják egymást viszont,. Csütörtökön, f. hó 6-án jönnek össze ugyanis, akik 1869-ben s szombaton, 8-án, akik 1879 ben maturáltak. A harminc éves találkozásnak, amelyet Magos Sándor kir. ítélőtáblai biró kezdeményezett, részleteit, előkészületeit a Jelentkezettek névsorát már közöltük. Megemlítjük még, hogy a hálaadó mise holnap reggel 9 órakor a deákmisék helyén, a Ferenciek templomában lesz. A főoltárnál Gulyás Elek kisceili házgondnok, a találkozók volt tanára mondja a fiái aadó misét, ministransa két volt tanítványa : Niedermann József és Szmatlik Antal lesz. A többi kilenc mellékoltáfrnál ugyanabban az időben a találkozók egyházi tagjai közül fognak misézni. A templomból a bencések székházába vonulnak, ahol az igazgató lakásán fogják üdvözölni a tanári kar tagjait. Itt az üdvözlő szónok Magos Sándor táblabiró lesz. A székház villásreggelivel fog kedveskedni a vendégeknek. Déli egy órakor külön hajóval a Kovácspatakhoz rándulnak ki s itt lesz két órakor a bankett, amelyre a bencés székház tagjai is hivatalosak. Ez alkalommal a hivatalos toósztot Mérey Lajos volt országgyűlési képviselő mondja. Az érkezők elszállásolásáról Szmatlik Antal primási levéltárnok gondoskodik. Az egyházi férfiak a szemináriumban, a világiak szállodákban lesznek elhelyezve. A találkozók volt osztályfőnökének, Vaszary Kolos hercegprímásnak ez alkalomból s a gimnáziumban létesítendő tápintézet javára tett IOOO frtos alapítványa már megérkezett; ugyané célra egy másik tanáruk : Fekete Tivadar (Komárom) száz forintot adott. Az egyb» gyülekezők maguk között is gyűjteni fognak a nemes célra. A volt tanárok közül megjelenésüket megígérték : Gulyás Elek, aki a hercegprímást is képviseli, Jagicza Lajos és Fekete Tivadar. A rendező bizottság utolsó értekezletét hétfőn este tartotta, amelyen elhatározták, hogy az érkezettek ma este a »Fürdő« vendéglőben üdvözlik egymást. A húsz éves találkozás helyi előkészületeit dr. Prokopp Gyula ügyvéd vezette. Programjuk a következő: 1. Július 7 én esti 8 órakor találkozás a » Fürdő « vendéglő kerti helyiségében. 2. Július 8-án reggel 9 órakor istentisztelet a főszékesegyházban, a Bakácskápolnában a találkozók elhunyt osztályfőnökének lelki üdveért. Mondja : Forgó György tanár. 3. Utána n óráig a Bazilika megtekintése, tetszés szerint való szórakozás. 4. 11 órakor összejövetel a »Magyar Király« szállodában, 12 órakor a társaság lefényképezteti magát. 5. Déli 1 órakor társas ebéda»Fürdőt szállodában. 6. Délután 3 órakor kirándulás a Kovácspatakhoz, vacsora ugyanott. Eljövetelüket megígérték : dr. Prokopp Gyula ügyvéd (Esztergom), dr. Hutt Árpád ügyvéd (Esztergom), Perényi Árpád primásuradalmi főszámvevő (Esztergom), Berényi József közs. jegyző (Köbölkút), Feichtinger Sándor primásuradalmi intéző (Farnád), Vimmer Kálmán primásuradalmi intéző (Pusztakéty), Szalay József primásuradalmi intéző (Puszta Jánoshaza), Miklóska Aladár városi főkapitány (Érsek-Ujvár), Forgó György tanár (Kunlelegyháza), Nagy Sándor püspöki gazdatiszt (Vácz), Vargha János plébános (Nagy-Kér), dr. Szántó Zsigmond tanár (Lúgos), dr. Turcsányi Gyula megyei főorvos (Eger), dr. Faragó (Franki) Gyula orvos (Budapest), dr. Lázár Lajos képviselőházi elnöki fogalmazó (Budapest), Feledi Miksa délivasuttársasági hivatalnok (Csáktornya), dr. Bauer József ügyvéd (Budapest), Mattyasóvszky Kornél csanádi püspökségi gazdatiszt (Korbunári puszta), Drozd Pál plébános (Házasnénye) és Báthy László prépostplébános (Léva). A két érdekes találkozásról részletesen referálni fogunk olvasóinknak. Mi a magyar olvasóközönség szellemének egy rendkívüli uj megtermékenyítését váijuk ettől a műtől. Vegyünk fontolóra például egy időszerű tárgyat. Csak a napokban olvashattuk mindenfelé, hogy épen száz éve, hogy Balzac született és hogy Beaumarchais meghalt. Már most azt kérdjük, megértheti-e valaki a Balzac hőseit, a kik mindent a pénz kedvéért csinálnak, ha nem ismerjük Franciaországnak azt a korszakát, a melyben Balzac élt és a melyben a pénzkirályok kezdtek uralkodni; és csak a történelem magyarázhatja meg nékünk azt is, hogy a Beaumarchais Figaro-ja, ez a kedves, vidám történet, a nlaga korában egy forradalmi darab volt. Minden műveltségünk tehát hiányos és haszontalan, ha elvesztettük a szálakat, a melyek az események forrásaival összekötnek. A Nagy Képes Világtörténet tehát egy megbecsülhetlen lökést adott a magyar szellemi életnek. Alig hogy elolvastuk az első kötetét, amely a legrégibb ókor fölséges szcéneriáit tárta föl, már is újra szétlebbent egy ködfátyol és ime előttünk pompázik a régi Görögország. És közben a kiadók már illesztgetik, rakosgatják az uj díszleteket és a függöny mögött már készül egy uj látványosság : Róma! Ez lesz a Világtörténet harmadik kötete. Censor.