Esztergom és Vidéke, 1899

1899-06-15 / 48.szám

Csütörtök, június 15. ESZTERGOM es ^^^^^ fl^^l ^^^^^^^^^^^^^^^^^ AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK '• Egész évre — — — — 12 kic — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 ker- — fii. Egyes szám ára: 14 fiL Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULrASzerkesztőség és kiadóhivatal: kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széctjeijyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk viasza. Városliget, Kovácspatak. Esztergom, junias 14. A »Katholikus Legényegylet* alkalmas helyet keresvén tervezett nyári mulatsága megtartására, felfedezte — mert valósággal felfedezésszámba megy — a Prímás-szigetet az úgynevezett Város-ligettel, amely egy-két évvel ezelőtt — a nyári vigadók megnyílta előtt — eléggé látogatott sziesztahely volt. Felfedezést csinált egyik laptársunk is, kijelentvén, hogy a Kovácspatak egészséges, üde levegőjéről elhangzott glicsériák mind alaptalanok; nappal nincs árnyék odakün, este pedig hűvös a levegő, úgy hogy felöltő válik szükségessé. Van idebenn sétahely elég, — mondja — a sziget a Prímás-kerttel s a kioszkkal, amelyet a Kovácspatak tett tönkre, a szőlőhegyek stb. De vannak jó sör- és kávéházak is. A közlemény tanácsa, hogy mindezeknél fogva ne kultiváljuk a Kovácspatakot, amely j vendéglőseinknek s igy a polgár| ságnak is nagy kárt okoz. | Ami az első felfedezést illeti, örömmel üdvözöljük. A hely úgy szép fekvésénél, mint közelségénél fogva kiválóan alkalmas ily célokra s mégis künn, a szabadban lévén, megőrződik a nyári mulatság karaktere. A Kovácspatakban a mulatságok tartásának pedig tény- j leg nincs immár helye. Megszűnt az | az esztergomiak exklusiv kiránduló- j helye lenni, egy viruló s fejlődő' nyaralótelep az, amely mindenkié,' ahol kivételes jogokat senki sem' gyakorolhat. (Még az >Eintracht« ' sem.) Belépő-díjjal, meghívó előmu-' tatás kötelezettségével odakünn ma • a vendéglőt lefoglalni nem szabad, ha a telep megkedvelését óhajtjuk,

! de meg a majálisok hajnalba nyúló ! zaja is ép e szempontból elkerü-! lendő. Majálishelynek a Kovácspatak tehát ma már csakugyan nem | való. A második felfedezést igazán meg-' Az Mm és üie" Ml | A .könyV. — Béri Gyula forditása. — Szép kedvesem, emlékezel, egy este Kedvetlenül fogadtál engemet 1 Szokott szelíd, szép arcodat keresve, Elrémített durcás tekinteted. S elSvevék egy ismert régi könyvet, Amelytől lelkem mindig lángra gyúl; Olvasni kezdtem s forró, lassú könnyek Gyűltek szemembe akaratlanul. Egyszerre csak, hogy olvasám a szépet, Fölém hajoltál halkan, csendesen . . . S engesztelőn már csókod rajtam égett. — Lásd, erre jók a költők, édesem ! Vicomte de Borelly. Történet a szép mamáról. Az »Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Délután két jókedvű, fiatal bácsi jött a mamához és Mimi besírta magát a gyerekszobából a szalonba. A szép mama, a kövérkés szőke aszszony az ölébe vette Mimit és büszkélkedett vele. Mimi, aki eleinte fürkészve és gyanakodva nézte a két bácsit, csakhamar nyájas lett és leereszkedő. A kicsi kezével belekapaszkodott az egyik bácsinak a fekete szakálába és jóízűen ráncigálta. A mama rászólt Mimire, de Mimi az elkényeztetett gyermekek makacsságával ragaszkodott a bácsi szakálához, a bácsi pedig, aki igen furcsa ember volt, kacagva tűrte a cibálást. Ő és Mimi nagyon jól mulattak együtt és csakhamar mit sem törődtek a szép mamával és a másik bácsival. Annál többet törődtek egymással ezek ketten. A másik bácsinak nem volt szakála, sőt bajusza sem, azért mert ez a bácsi színész volt, úgynevezett bonvivant. A színpadon szeretetreméltó és fürge szerepeket játszott és a legelmésebb dolgokat mindig ő mondta. A magánéletben nem volt ilyen elmés, azonban a nők imádták, mert mindig frissen vasalt nadrágokat hordott, bájosan tudott mosolyogni és álmatag tekintetet lövellt szerteszét. Ha egy nőre nézett, a szemefehérét némi célzattal fölfelé fordította és ez a legtöbb nőt meghatotta. Ilyen módon roppant nagy sikerei voltak és ha valaki ezekről a sikerekről beszélt, a bonvivant arcán bizonyos fényesség ömlött el, amelyben a jóleső büszkeség a szende, alig tiltakozó visszautasítással vegyült. A szép mama egy városi hivatalnok felesége volt. A városi hivatalnok mindig a városnál tartózkodott, vagy a kávéházban üdült, azonkívül kopasz is volt és a nadrágja mindig túlságosan rövid. A szép mama, aki szerette a finom dolgokat és az előkelő embeieket, délutánonként szívesen csevegett jól öltözött idegen urakkal, mert ő elvégre fiatal volt és józan észszel senki sem kívánhatta tőle, hogy elpusztuljon az unalomban. Különösen a színházért rajongott és az újságírókért, de mégis inkább a lépőnek találjuk, de annál igazságtalanabbnak s nem kételkedünk, hogy annak irója egyedül áll e secessiós véleményével. Mégis hogy e helyütt foglalkozunk vele, az a körülmény okozza, mert egy ős esztergomi vonás tükröződik vissza benne : a krónikus elégedetlenkedési hajlam s a magunk érdekének fel nem ismerése, kicsinylése. Mert kétségtelen, hogy a Kovácspatak fellendülése, fejlődése tetemes anyagi hasznára válik városunk polgárságának. Az elmúlt nyarak, kivált a tavalyi, az első tulajdonképpeni saison ékesenszóló tanúbizonysága ennek, de igazolják az idei tavaszi hónapok is. Mert igaz ugyan, hogy a nyaralók odakün étkeznek (szintén esztergomi vendéglősnél), de ha bármi szükségük van, boltba sem Kövesdre, sem Nagymarosra nem mennek. A nyaralók és kirándulók pedig, mint általánosan ismeretes, jó vásárlók. De meg a nagy kiránduló-társaságok mind útba ejtik városunkat s idebenn általánosságban több időt töltenek, mint odakünn s csurran-cseppen zsebükből szépen a helybeli vendéglőknek is. A Kovácspataknak köszönhetjük, hogy az idegenek kezdenek tudomást szerezni Esztergomról is, belekerültünk a kiránduló helyek gyűrűjébe s kezd idegenforgalmunk lenni. De meg a Kovácspatak a helybeli vendéglőknek, kávéházaknak vajmi kevés kárt okoz, ahogy a kioszkot sem a Kovácspatak, de a szigetnek az állandó hid építése folytán jellegéből való kivetközése tette elhagyatottá. Akik kirándulnak a Kovácspatakhoz, eddig is kirándultak nem a »Füdő«-be, nem is, a »Central «-ba, de a Cserepes-be, Fári kút-hoz, Vaskapu-hoz és vitték magukkal az elemózsiát. A rendes asztaltársaságok, a stammgasztok bizony most sem válnak hütelenekké az ő stammgláz-ukhoz. És este a Kovácspatakból visszatérve, a színészekért, akik tompán tudnak suttogni és kecsesen letérdelni. Megismerkedett a hírneves bonvivanttal és noha szédült attól a gondolattól, hogy ez a jeles nőcsábító őt, a becsületes kis mamát is eltalálja csábítani, mégis a veszedelem édes volt neki. Most ott ültek egymás mellett, egészen közel, a pamlagon, mig Mimi most már a fekete szakálas bácsinak a térdén himbálózott. A fekete bácsi újságíró volt és nagyon utálta az egész dolgot, mert eleinte azt hitte, hogy a szép mamát ő fogja meghódítani. Látván azonban, hogy ezek mily hévvel szorongatják az egymás kezét, minden figyelmét Miminek szentelte. A szép mama kicsit meg volt zavarodva, mert a helyzetet kissé különösnek itéite, a színész azonban nem igen törődött a külvilággal és a száját odatapasztótta a szép mama fehér nyakára. A szép mama fölállt: — Mimi, eredj a szobádba ! — Nem — makacskodott a gyermek. — Ugyan hagyja itt — mondta a jólelkű fekete szakálas bácsi, hiszen nem zavar senkit! — Igen, itt akarok maradni — siránkozott Mimi és átölelte pártfogójának a nyakát. A szép mama zavartan hallgatott, a színész bácsi ellenben roszalólag forgatta a szemét, a szemöldökével pedig olyan játékot csinált, mint Lucifer az Ember tragédiájában. A mama visszaült a "pamlagra és nem igen vette észre, hogy a színész bácsi karja, mintegy véletlenül a dereka köré fonódik, füzőmentes és mégis karcsú derekára, amelyre hízelkedőn simult a hosszú empire pongyola. Ezalatt Mimi szörnyű és bizalmas titkokat sugdosott jótevőjének a fűiébe. Ok ketten is egészen elcsöndesedtek, az újságíró mosolyogva, szótlanul hallgatta az öt esztendős kis lány helyenkint érthetetlen, komoly és fontos vallomásait. Hogy a papa már régóta igér neki egy nagy, egészen nagy babát és hogy a papa mindig megkérdezi tőle, ki volt itt, mit beszélt és hogy a papa, meg a mama gyakran összevesznek és a mama ilyenkor mindig azt mondja: a belső tűz . . . a belső tűz . . . Ez nagyon tetszett Miminek, mert négyszer-ötször is ismételte : — A belső tűz ! A fekete szakálas csöndes és furcsa bácsi ezek után már kevésbé mosolygott, csak magához szorította Mimit, erősen, szeretettel, mintha ő volna a Mimi papája, aki a nagy, egészen nagy babával megajándékozni fogja. Azonban Mimi azt indítványozta, hogy játszanak medvét, mire a fekete bácsi rögtön négykézláb ereszkedett a földre és rémesen csóválni kezdte a fejét, Mimi pedig megfogta a bácsi orrát és ugy vezette. O volt a medvetáncoltató, ki is mentek szerencsésen a szalonból, végig az egész lakáson, miközben nagyszerűen mulattak. Hogy azután Mimi az ő medvéjét megint visszaakarta vezetni a szalonba, a fekete bácsi megelégelte a mulatságot és bizonyos zavarral távozott, miután Mimitől nagyszerűen elbúcsúzott. A nagyszerű bucsu az volt, hogy még egyszer eljárta a medvetáncot és szivté-