Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-14 / 39.szám

zandó négy erdővéd 1240 frt fizetése. Igy államosítás esetén a személyi kiadásokat — minden túlzás nélkül — 3269 frt 33 krban kontemplálhatjuk, vagyis 309 frt 33 krral többen, mint a milyen a megfelelő jelenlegi kiadási tételünk. Ezenkívül a város automikus jogai szempontjából is elkerülendőnek tartom a házi kezelés feladását, mert kétségtelen, hogy ennek megszűntével úgyszólván megszűnünk urak lenni a magunk területén. Mivel azonban jelenleg csupán anyagi, hasznossági szempontból tekintem e kérdést e körülményre nem terjeszkedem ki, annál kevésbbé, mert azt hiszem, hogy a közlöttem számadatok is eléggé igazolják abbeli véleményemet, hogy városnak érdekében van, miszerint erdőségének, az erdőmester alkalmazásával való s eddig annyira bevált, házi kezelését továbbra is fentartsa. S ezt megcselekedheti annál könynyebben és minden rizikó nélkül, mert hisz, ha a számitásunk be nem válik s a legközelebbi évek tapasztalatai az állami kezelés előnyösségéről győznének meg, még mindég könnyen változtathatunk a helyzeten, amennyiben az állami kezelésre bármikor áttérhetünk, amig ha egyszer átadtuk az erdőt az államnak, tiz év lefolyása előtt vissza nem vehetjük. S bizonyos személyi tekintetek, amelyeket bővebben tárgyalni feleslegesnek tartok, talán szintén indokolják a házi kezelés fentartásával való próbálkozást. Sylvester. Theodolinda nővérnél az erkölcsi szabályok ez egy parancsból állottak: > engedelmeskedjél feljebbvalódnak és parancsolj az alád rendelteknek«. Eletének legnagyobb öröme a parancsolgatás volt, legnagyobb gyönyörűsége, ha büntethetett. Nagyon nehéz volna megérteni, hogy a merev, hideg, kegyetlen természetű lélekbe a szépség érzete miképen lopózhatott ; Isten titkait kellene ismernünk, hogy e jelenséget megmagyarázhassuk. Különben a tatzlecói apátnő szépségérzete a részarányosság feltétlen tiszteletére szorítkozott, mely az ő szemében egyenlő jelentőségű volt a szépséggel, a jósággal és a renddel. Még az igazság is úgy tűnt fel előtte, mint a részarányosság törvényeinek magasabb rendű eszmékre alkalmazása. A jó és a rossz, a pokol és az éden, a büntetés és a jutalom nem volt más az ő szemében, mint a részarányosság alkalmazása s az ellentéteket mindig két gyertyatartónak látta, melyek a középponttól egyenlő távolságra vannak a kandallóra állítva. Maga a pokoltüze is az isteni részarányosság kiegészítőjének tűnt fel előtte, minthogy az az óra helyét foglalta el a két gyergyatartó között. Igy a szentháromságban is a fiút közepett látta az örök atya és a szent lélek között, egyforma kimért távolban mind a kettőtől. (Vége. köv.) Máté Pál. A pótvágóhid ügyéhez. Esztergom, május 13. A »Mészárosok és Hentesek* lapjának legutóbbi számában a következő közlemény jelent meg: — Az esztergomiak pótvágóhidja. Ez a szerencsétlen alkotmány — melyről már 2 hét előtti számunkban is irtunk — ugyancsak nagy galibát okoz Esztergomban. Mint azt minapi számunkban hirül adtuk, az esztergomi mészárosok a pótvágóhidon nem akarnak dolgozni, mert azon dolgozni nem lehet. Most egy ottani szakiparos arról értesít bennünket hozzánk intézett levelében, hogy az a vágóhíd egy teljesen elhibázott alkotás, ami minden egyébre jó lehet, csak arra nem, hogy ott a szakiparosok munkájukat végezzék. Ez nem is lehet máskép, mert hisz a szakembereket a vágóhíd létesítésének alkalmával nem hívták meg, a terveket nem mutatták meg senkinek sem, azokat nem tárgyalták a vágóhídi bizottságban, a tárgyalás alkalmával nem hívtak meg senkit, még csak a város állatorvosát sem ! Persze az ilyen munka azután nem is lehetett más, mint egy alapjában elrontott tákolmány, a mire ugyan eredetileg csak 1500 frot szántak, de 2000 frtot is elpocsékoltak rája. Használni persze most sem lehet, dacára annak, hogy az épités előtt a város mérnökét még tanulmányútra is kiküldte. (Mert persze 1500 frtos vágóhidat nem lehetett volna tanulmányút nélkül elrontani!) No hiszen meglátszik azon a szerencsétlen vágóhídon, hogy milyen nagyon törődött vele a mérnök ur ! Valószínűleg annyit, amennyit a régi nagy vágóhidtervvel, a melyet a belügyminiszter már régesrégen leküldött átdolgozás végett, de amelyben a mérnök ur eddig egy vakaríntást sem csinált. Persze a mérnök ur nem ér rá szegény; — egyéb — ha épenséggel nem is városi — dolgai vannak! Talán azért is készítette el a nagy vágóhíd tervét olyan derekasan, mert annak idején, mikor a vágóhíd építéséről szó volt, ő kiabálta a legjobban, hogy nem kell a vágóhíd, mely igaz, hogy eddig csak 2000 frt nyelt el, de nem ér egy fabatkát sem. Esztergom városa tehát igy takarékoskodik ! (Biz ez elég nem jól van.) Sajnáljuk, hogy a külömben nagy gonddal és lelkiismeretességgel szerkesztett lap felült egy ily tendenciózus és valótlan tudósításnak, melyet nagyon könnyű a maga értékére leszállítani s amelyből körülbelül csak annyi igaz, hogy a helybeli mészárosok a pótvágóhidon nem akarnak dolgozni. És csodáljuk, hogy kiadta a közleményt, amelyben a > szakiparos* mindenről beszél, csak azt felejti el megmondani a szaklapban: melyek is hibái a pótvágóhidnak. A pótvágóhidnak története eléggé ismeretes. Hogy egy vágatás alkalmával a hévizi rozoga alkotmány beszakadt, hivatalosan konstatálva lett, hogy az tovább fenn nem tartható. Sürgős intézkedésre volt szükség s igy természetesen kapva-kaptak Pfalcz József építőmester abbeli ajánlatán, hógy a jelenleginek teljesen megfelelő pótvágóhidat ezer néhány száz forintért záros határidő alatt felépít Szentgyörgymezőn az állandó vágóhíd részére évekkel ezelőtt — közgyűlési határozat alapján — megvásárolt telken. (Megjegyzendő, hogy az e helyre vonatkozó határozatot a mészárosok annak idején meg nem fellebbezték, tehát nem volt kifogásuk ellene.) Kapva-kaptak ez ajánlaton azért is, mert igy végre a miazma- és bacillusfészek, az utálatos vérpatak a város kellő közepéről eltávolithatóvá vált. A pótvágóhid kérdése nyilt közgyűlésen volt tárgyalva; sőt vita táigyát is kérdezte. E vitában résztvett a városi állatorvos is és kívánalmait figyelembe vették. Az érdekelt mészárosok pedig ismét nem fellebezték meg a közgyűlési határozatot, tehát ismét nem volt kifogásuk ellene, amint nem is lehetett, mert a pótvágóhid teljesen a régi mintája után készült, (sőt sokkal modernebb alkotmány) ehhez pedig látjuk, mily nagyon ragaszkodnak a mészárosok! A vágóhidépitő bizottságban, igenis, van szakiparos, az építést figyelemmel kisérte az állatorvos, kifogásait ismételten figyelembe vették, valamint hogy a pótvágóhid átvételénél is jelen volt. f>Tudjuk, nagyon jól, hogy a nagy elégedetlenség hogyan támadt. Nincs annak egyéb oka, mint hogy a vágatás, hússzáilitás Szentgyörgymezőröl nem lesz oly kényelmes, mint a város közepéről volt. De hát ha ez ellen tiltakozni akartak, a telek megvétele előtt tehették volna. Ámbár tiltakozásunknak eredménye akkor sem lett volna ; nézzenek körül az ország városaiban : hol engedik meg közelebb a városhoz a vágóhidat ?. De meg mészárosaink — amin különben csak örülünk — valamennyien vannak oly módban, hogy megbírják a kevéc kiadástöbbletet még a húsár emelése nélkül is. Nem is támadt volna fel az egész ellenmozgalom, ha az bizonyos részről nem csak buzdítással nem találkozik, de sőt egyenesen felhetzelik reá az érdekelteket. Jól ismerjük a diábolus rotae-kat s nem fogunk habozni érdemlegesen fellépni ellenük, ha aknamunkájukat — a közérdek rovására — folytatni találnák/ Hisz jellemző az ürügy keresésre pl. hogy eleinte a pótvágóhid deszkapadlózata ellen tiltakoztak s mikor ezt — kívánságuk szerint — betonossá alakították át, most ez nem tetszik, mert nem vághatják bele a taglót! . . f ] Amit a közlemény a városi mérnökről ir, losszindulatú személyeskedés. Neki nem árthat, mert a város közönsége már eléggé ismeri nagy szorgalmát, ügybuzgalmát, képességét. Tudjuk, mily tetemes munkájába került a létesítendő új vágóhíd első terve, amelyet a »Mészárosok és Hentesek Lapja «-uak tisztelt szerkesztője is teljesen megfelelőnek talált. Ámde a miniszter nem. Hogy az ugyszóllván teljesen átdolgozandó második tervvel foglalkozik-e, nem tudjuk. P^a egyelőre nem, semmi szavunk sincs hozzá.Sokkal fóntosabb munkálatok vannak előtérben s a város jelenlegi anyagi viszonyai között még csak sejteni sem lehet, mikor kerülhet a sor egy 100,000 frtnál drágább vágóhíd megépítésére. A pótvágóhid módot nyújt, hogy 8—10 évig várjunk. — Azt sem tudjuk, hogy a városi mérnök privát munkákkal foglalkozik-e. Ha igen, jól teszi. Aki oly pontosan és kifogástalanul tölti be hivatalos munkakörét, szabad idejével talán csak rendelkezhetik. Valamint hogy teljesen igaza volt akkor is, amikor a százezerforintos vágóhidat — városunk viszonyaihoz képest — nagyon drágának, feleslegesnek találta. Az egész herce-hurca tovább nem tűrhető. A építészeti bizottság hivatalosan konstatálta, hogy a hévizi vágóhíd közveszélyes, a tanács pedig elrendelte annak azonnal való bezáratását. Kérjük a rendőrkapitány urat: foganatosítsa sürgősen a zárlatot. S bizonyosak vagyunk benne, hogy azért tudni fognak a pótvágóhidon is vágni s meg lesz a mindennapi pecsenyénk . . . Censor. — Személyi hir. Gróf Csáky Károly v. püspök hétfőn, hosszabb tartózkodásra külföldre utazik. Előbb Berlinbe megy, ahol néhány napot tölt, majd a nauheimi fürdő kúráját fogja használni. — Bérmálás. Boltizsár József püspök, érseki vikárius f. hó 21-én kezdi meg bérmáló körútját Budaőrsön. A következő napokon a fővárosi templomokban fog bérmálni egész május 28-ig, amikor a József-városi templomban a hercegprímással egyetemben fogja Kiosztani a szentséget. — Névnap. Kedden lesz névünnepe vármegyénk közszeretetben álló alispánjának : Andrássy János kir. tanácsosnak. Ez alkalomból a vármegye tisztikara testületileg fogja kifejezni jó kívánságait. — Esküvő. Szoláry Ferenc oki. kőfaragómester f. hó 16-án kedden délután 5 órakor tartja a nyergesujfalusi templomban esküvőjét szép menyasszonyával: Majer Mariskával. — Első áldozás. A vízivárosi irgalmas nővérek templomában Jézus menybemenetelén tartatni szokott első áldozási ünnepség, a hideg idő miatt, május 21-ére halasztatott. — Az ünnepség reggel fél 8-kor veszi kezdetét. Ajánljuk e szép ajtatosságot a buzgó hivek figyelmébe. — Ötvenéves jubileum. A holnapi napon szép, de jól megérdemlett ovációkban lesz része Mezey Dénes főkáptalani uradalmi főpénztárnoknak abból az alkalomból, hogy e napon lesz ötvenedik éve, amikor a főkáptalán szolgálatába lépett. Meg fog nyilatkozni ugy földesura elismerésé hosszú, munkás élete hű sáfárkodásáért, de kollegái igaz szeretete és benső ragaszkodása is. Az ország különböző részein levő főkáptalani uradalmakból körülbelül harminc gazdatiszt jön össze, akik reggel 9 órakor a Bakács-kápolnában istentiszteletet hallgatnak, amelyet Rosszival István apátkanonok, országgyűlési képviselő mond. Majd Munkácsy Károly, igazgató-fŐszámvevő vezetése alatt, testületileg a jubiláns lakására vonulnak, hogy jó kívánságaikat tolmácsolják, egyúttal átnyújtsák emléktárgyaikat : egy ezüstből való, pompás müvő Wertheim-szekrénykét, amely gróf Csáky Károly püspök tervei után készült, különféle, a jubiláns pályára vonatkozó találó felírásokkal és emblémmákkal. Ezzel együtt egy sárga-kék selyembe (káptalani színbe) kötött diszalbumot, amelynek ízléses előállítása a Buzárovics-céget dicséri. Ez album tartalmazza a tisztikar üdvözlő feliratát, valamennyi tiszttárs aláírásával. A főkáptalan is igen meleg hangú leiratban gratulál gazdatisztjei doyenjének. Amint halljuk, a jubiláns holnap délben barátságos lakomát rendez tiszttársai tiszteletére a >Fürdő* szállodában. — A sok, őszinte, szivból fakadt gratulációhoz csatoljuk a magunkét is. — Ajándék a Bambinának. Majer István jónevű kereskedő a vízivárosi irgalmas nővérek templomában lévő >Mária Santissima Bambina* szobrocskának két drb. háromágú igen szép gyertyatartót ajándékozott. — Házi ezredünkből. Mint bécsi levelezőnk irja, gróf Üxküll-Gylleband Sándor hadtestparancsnok, lovassági tábornok f. hó 12-én tartotta meg a szokához tavaszi szemlét háziezredünk felett s a délutáni órákig tartó szemle után teljes megelégedését fejezte ki az ezred kitűnő kiképezéseért. — Mráz Sándor főhadnagy, holnap, f. hó 14-én veszi át városunkban a hadkiegészítő parancsnokságot. — Simonffy Zoltán, háziezredünk e kedvelt tagja már bevonult uj állomáshelyére : Ungvárra a 65-ik gyalogezredhez. — Letört bimbó. Sulyus csapás érte Viola Kálmán városi pénztárnokot. Kedves, három éves kis leánykáját a szülők réme: a difteritisz, a leggondosabb ápolás dacára megölte. A kis angyalkát a kir. városi temető halottas házából, holnapfvasárnap d. u. 5 órakor temetik. — Nyilvános köszönet. A vízivárosi irgalmas nővérek templomában tartatni szokott májusi ájtatosság céljaira a következő adományok érkeztek: Klinda Teophil 20 frt, Simor Terézia 20 frt, dr. Walter Gyula 10 frt, Kruplanicz Kálmánná 8 frt, Bleszl Ferencné 5 frt, Laczkó Pálné 5 frt, Rapcsák Imréné 5 frt, Tillmann Fanni 5 frt, Magurányi Józsefné 5 frt, Mattyasóvszky Lajosné 5 frt, Tónay Pálné 5 frt, özv. Mészáros Károlyné 5 frt, Vézinger Ilka 5 frt, Vaszary Lászlóné 5 írt, Királyi Angéla 3 frt, özv. Zupcsek Mihályné 3 frt, Kollár Mári és Antónia 2 frt 50 kr, névtelen 1 frt. Összesen 122 frt 50 kr. Az adakozóknak Bach M. Remigia, intézeti főnöknő ez uton mond hálás köszönetet. — Orvoskongresszus Esztergomban. Az Országos Orvosszövetség helyi agilis fiókja elhatározta, hogy lépéseket tesz az iránt, miszerint a jövő évi országos orvoskongresszus városunkban tartassék meg. Nem kételkedünk,' hogy úgy a