Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-07 / 37.szám

komoly, érett közvélemény, a be­csületes törekvésű sajtó üdvös dere. De fájdalom, még az sem elég­, hogy e csenevész palánták elseny­vednek. Sokkal nagyobb baj, hogy arra az évre kárba veszett az egész föld, amit igénybevettek. Eredmény nélkül múlik el az érlelő idő s ki tudja, a jövőben lesz-e alkalom rá, hogy a tenyésztésével ismét foglal­kozzanak. Egész határra megy ná­lunk az igy támadt, parlagon ma­radt ugar. Azért — ahelyett, hogy a nyilvá­nosságot szidnak,— nagyon helyesen tennék a város hivatott kertészei, a tisztelt főkertész úr, ha nem oly kultúrákat próbálnának titokban ne­velni, amelyek csak üvegházba, zárt falak megé valók, hanem mindég olyanokat, amelyeket csak erősit­het a nyilványosság levegője. A nyilványosságé, amelyet csak azok nem szeretnek, akiknek okuk van félni tőle, ) Aucun. Színészet. Esztergom, május 6. A mult héten szállóigévé vált mon­dásnak, — »Jön Perényi Margit«, — hatása nagyon is észrevehetővé vált a szerdai, csütörtöki és pénteki előadáso­kon. Mert mind a három napon át gyen­gébb volt az érdeklődés, mint azt az utóbbi időben már megszoktuk volt. Lázas érdeklődéssel néztek mindenütt a három vendégszereplés elé. Csütörtök óta valósággal ostrom alá volt véve a szinidirektor irodája és a jegyek oly rohamosan fogytak, hogy pénteken már alig lehetett a három elő­adás bármelyikére is jegyet kapni. Az emiitett legutóbbi három előadás közül, a melyekről beszámolandók le­szünk, legnagyobb érdeklődés mellett a szerdai előadás folyt le, mely Agothay Ferencnek, a társulat kitűnő komikusá­nak volt jutalomjátéka. Dacára annak, hogy a kiválasztott darab, a »Gymesi vadvirág*, rövid egymásutánban már többször adatott elő, a közkedvelt, de­rék komikus iránti szeretetből szépen telt ház előtt került a darab szinre, ami­ben nem kis része volt Fehér Olgának, csak magának, mert látom, hogy törekvő ember: sorjáért húsz fillért. Ezt óvja meg, ezzel jövőt alapithat, és csak arra figyelmeztetem hogy a refrén ez legyen : Mauthneré a diadal. Én pedig mendegéltem haza, ahol a jó honorárium reményében előlegezett három darab fával, befűtött kályhába dobtam a költeményemet, és mentem új ideált keresni, amiért ismét egy fél emberéletet rovok papirra, akiért elpo­csékolhassam szivem utolsó vérét. Utamban ismét méltóságos asszo­nyommal találkoztam, és ismét érte ég­tem. Azok a bolondos, szerelmes regék jutottak eszembe, amiket már megirtam, amit nem akart olvasni a közönség. Bár tudom hogy igy van, azért folyton a szerelmet énekelném, mert azt olvasom a szeméből is. De nem élhetem magam ismét bele, mert most Méltóságos Asz­szony lebegése erre int: A legjobb mag­vak . . . Sorja húsz fillér . . . Es mintha a ruhája sihegése is a ref­rént súgná a fülembe, édes szerelme­sem : — Mauthneré a diadal. Fidibus. a zeneakadémia egy törekvő, szép te­hetségű fiatal tagjának is, ki a jutalma­zandó iránti szivességből lépett fel a cimszerepben. A széptehetségű, de kezdő szinésznőtaz aranyifjúság ízléses csokorral, a jutalmazandót pedig ajándékkal lepte meg. A jól sikerült előadásról részletesen a következőkben számolunk be: (Gymesi vadvirág.) Géczinek a » Gymesi vadvirág* cz. népszínművét adták elő szerdán, Agothay Ferencnek jutalomjátékául, Fehér Olga k. a. vendégfelléptével. Az est hősének, a humor nagymesterének, Agothaynak alakításáról emlékezünk meg első sorban. Megszokta a közönség mái, hogy Agothay­ról csak dicsérő bírálatot halljon, de ez az alakítása igazán megérdemli, hogy a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel emlékezzünk meg róla. Minden mozdu­lata, arcjátéka, és gesztusai is oly tökéle­tesek és oly hamisítatlanok voltak, hogy a zugó tapsvihar, a hosszas éljen­zés, mely megjelenésekor felhangzott és a mely őt minden jelenése után a lám­pák elé hívta, csak megérdemlett jutalma volt. Fehér Olgáról, aki kellemes, behí­zelgő hangjával az egész előadáson át osztatlan figyelem tárgya volt, szintén csak dicsérettel szólhatunk. Meglátszott ugyan alakításán egy kissé, hogy még nem egészen otthonos a világhódító deszkákon, de hamar leküzdötte az első percek lázát és ettől kezdve fokozatosan jobb és jobb volt. Kedves, szépen csengő, jól iskolázott hangja, rokonszenves alakja a jövő szép reményekre jogosító mű­vésznőjét sejtetik és nem csalódunk, ha jövőt jósolunk neki. A társulat többi szereplő tagja is mind jól megállta helyét. Csak Catryné nem illett szere­pébe; nála kissé sok a >non chalanee*. (Aeneas papa.) Üres ház előtt ment csütörtökön este az >Aeneas papa* cz, bohózat. Sokjobb­nál-jobb alakítást láttunk már Ágothay­tól, de ez méltó koronája eddigi alakí­tásainak. Mintha csak az ő számára irta volna a szerző ezt a darabot, melynek címszerepét játszotta. Vele együtt osz­tozott a kisszámú közönség őszinte elis­merésében Szigethy Andor, kis szerepé­ben, aki a nála megszokott szolidsággal, de amellett nagy verv-vel oldotta meg szerepének nehézségeit. Jó volt a többi szereplő is. A darabról magáról kevés mondani valónk van, de annyit mégis megjegy­zünk, hogy nagyon is »angolos«. Sofc ellentmondás, sok abszurdum van benne* Pénteken a Gésák harmadik előadását elég nagy közönség nézte. # A Perényi-előadásokról, amelyek egy­úttal a derék társulat bucsuelőadásai, csütörtökön számolunk be. Viki. Esztergom, május 6. Hetirend. Május 8. A vármegyei tavaszi közgyűlés foly­tatása. Május 9. A közigazgatási bizottság ülése. Május 10. Városi közgyűlés. Május 14. Mezey Dénes jubileuma. Heti krónika. — Pletykák. — Pszt, pszt; nagy titkot súgok. Ámbár Önök is bizonyosan észrevették, hogy egy idő óta a polgármester úr nagy át­változáson ment át. Szokatlan, férfias komolyság setétlik az arcán, valami sa­játos dicsfény veszi körül. Meg-megáll az utcán, belebök ujjával a levegőbe, mintha csak mondaná » Heuréka.* Min­den külső jel mutatja, hogy a polgár­mester teremt. Nagy, önálló munkán dol­gozik. Láttuk a mű címlapját is ; VEZÉRFONÁL a tekintély megszerzésére, megőrzé­sére, öregbítésére. Saját tapasztalatai nyomán irta : Maiina Lajos. 1899. A szerző tulajdona. Kétségkivöl, a podesta hivatott arra, hogy ezt az érdekes s sokaknak nél­külczhetlen, kis Vademecumot raegszer­keszsze. E téren igen sok tapasztalattál rendelkezik. Igy a héten is — a saját élmé­nyeiből — pompás esettel gyarapithatta adatgyűjteményét. íme az eset: A. tisztviselő hosszabb betegeskedés után — hivatalába visszalép. Hogy dol­gozhasson, hivatalos helyiséget kér. A polgármester kiadja a végzést, hogy B. tisztviselő ossza meg vele hivatalos* he­lyiségét. B. erre kijelenti, hogy amint A. beteszi lábát szobájába, ő örökre ki­veszi. A. meg megköti magát, hogy ad­dig nem megy hivatalba; amíg szobája nincs. A. szidja a podestát, hogy vég­zésének nem tud érvényt szerezni, B. azért, mert háta megett kettévégzéseste szobáját. Mit csinál ily esetben a tekintély­gyűjtő polgármester ? Eleget tesz A.-nak is, B.-nek is, úgy, hogy A.-nak a maga szobájában ad helyet és Íróasztalt. Igy azután természetesen egyre hízik és hátrányozódik az auktoritás! * Politizáltunk is a mult héten s bebi­zonyítottuk, hogy nem születtünk a po­litikára. Minden körülmények között ^tu­dunk higgadtak, igazságosak, komolyak lenni, de mihelyt egy politikai kérdés, egy politikus neve feltűnik a láthatáron, csupa idegesség, hevesség, kész elleríség leszünk. Ahogy az egyes bizottsági ta­gok szólásra ugrottak, mintha kigyócsí­pés érte volna, ahogy gesztikuláltak, egymásba kapaszkodtak : mindenre mu­tatott, csak arra nem : hogy itt egy akadémikus vitának, inkább csak meg­nyilatkozásnak kellett volna lennie és lett is volna helye. Szerencse, hogy az el­nöki csengetyü annyi okossággal és hig­gadsággal volt bélelve. Pedig amig meg nem tanulunk minden téren méltányosak, tárgyilagosak lenni egymás iránt, addig bizony sohasem válik testté az én jelszavam : »Szeressük egymást.* * Politika után beszéljünk az asszonyok­ról. Hiszen azt tartják : sok tekintetben hasonlatosak egymáshoz. Ezúttal azom­ban csak egyről akarunk szólani, egyet üdvözölni. A mi hazalátogatott kis csa­logányuriKat, akinek könnyű szárnya minden rebbenését figyelemmel, szere­tettel kisérjük s mosolygásra válik ajkunk, valahányszor a nevét halljuk. És sikerének egy-egy hirére büszkén emeljük fel a fe­jünket : mintha az a siker a mienk volna. A scimpatiának, a szeretetnek valami csodálatos, erős szálai fűznek az ő sze­retetreméltó, derűs, édes lényéhez. Hát látni fogja pajkos Denise de Fla­vigny-t, bájos, dalos Lilikét az ő kedves arcával, az ő nagy tehetségével elénk állítva ! ... És eszünkbe jut az az este, amikor fehér mouseline-ruhában, a hang­jegyet görcsösen kezébe szorítva, aggo­dalmában szinte odatapadva a zongorá­hoz, először láttuk a pódiumon. A da­lárda szerény pódiumán, amelynek bizony erősen nőnie kellett, hogy felérjen a kolozsvári Nemzeti Színházéig! És na­gyot kellett nőni az akkori szárnypihék­nek, hogy ennyire bírják a repülést. De minden sikernél, eredménynél nagyobb örömükre szolgál az a tudat, hogy ami­kor Denise leveti a zárdaleányka ruhá­ját, a nagymama — Lili fehér paróká­ját, újra egészen a mi régi, víg, kacagó Margitunk. A művésznőre büszkék vagyunk, őt csak nagyon szeretjük. Isten hozta kö­zénk ! Nos, nem vagyok-e különb próféta a központi meterologiai intézetnél ? Az derűt jósolt május i-ére, én meg bátor­kodtam egészen ellenkező véleményben lenni vele. Nos és nem áztak-e a májfák szallagjai, nem buslakodott-e összecsapot­tan a Propeller zászlaja, nem volt-e az ég, a föld, a hangulat hűvös ? Sőt nem­csak hűvös, de fagyos . . . Jupiter Pluvius csak a legnagyobb majálisozó társaságot nem ijesztette el: a szentkereszti bucsusokat. Vessenek reám követ és én mégis lemerem irni, hogy az a kecskeméti, ceglédi, félegyházai stb. búcsújárás, nem egyébb nagy maja­lisozásnál. Évek óta igen közelről van alkalmam megfigyelni a jövevényeket. Azok az ajkak legtöbbje, amelyek egy-két óra hosszat ájtatos dalokat éne­kelnek, a szent keresztet csókolgatják: a többi idő alatt bizony nagyon egyéb­bel foglalkoznak. Azok a kezek, amelyek az utcán az olvasót pergetik, mihelyt megpihennek, ugyancsak szorgalmasan forgatják a boros kancsót és mindegyik sátoros kocsi beillik egy jól felszerelt pincének. Aki megfordult Szentkerosz­ten, láthatta, hogy az ájtatos sokadalom alig külömbözik egy országos vásártól. Itt ugyan többet imádkoznak, de nem tudjuk : kevesebbet vétkeznek-e ? Mindég tiszteltem az ájtatos lélek min­den megnyilatkozását, örülök, ha bárhol azt láthatom. Fájdalom: az ily búcsu­sokadalmakban nagyon kevéssé tudom felfedezni. Krónikás. — Személyi hir. Litsauer Lajos sel­meci főbányatanácsos néhány nap óta Ó.Z esztergomvidéki bányákat vizsgálja. — Dr. Csernoch János apátkanonok több heti tartózkodásra Karlsbadba utazott. — Esküvő. Eggenhoffer Alfréd főhad­nagy ma reggel 9 órakor tartotta eskü­vőjét a kir. városi templomban szép ará­jával : Saaghy Melanie kisasszonynyal. Az esküvő a legszűkebb családi körben folyt le. A menyasszony utcai ruhát viselt. Mint tanuk szerepeltek: Bubla Ferenfc ítélőtáblai biró és Hartmann Gusztáv alezredes. Az ifjú pár a déli gyorsvonat­tal elutazott. — Eljegyzés. Fries Alfréd, az oszt­rák miniszterelnökség titkára, özvegy Fries Rudolfné fia, jegyet váltott Skene brünni milliomos gyáros leányával. Az esküvőn tanukép Bolfras főhadsegéd és Gautsch volt osztrák miniszterelnök fog­nak szerepelni. — Az Oltáregyesület nyilvános isten­tiszteletét folyó hó 14-én tartja a vízi­városi zárda templomában. Előtte való napon délután fél 7 órakor litánia van, mely alatt a hivek meggyónhatnak. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9, és 10 órakor mise, délután fél 7 órakor beszéd és litánia lesz. — Az alispán és tanfelügyelő körúton. Andrássy János kir. tanácsos alispán, Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelő kíséretében mult hétfőn kezdette meg szokásos körútját a vármegye vegyes ajkú községeiben, hogy meggyőződést szerezzen arról, vájjon az illető községek népiskoláiban milyen haladást tettek a mindennapi és ismétlő tanköteles gyer­mekek — a magyar nyelvben. A vizs­gálatot mindenütt a kir. tanfelügyelő ve­zeti. Eddig Kural, Csév, Kesztölc, Leány­vár és Dorogh községek népisicoláit vették tüzetes vizsgálat alá. Foívjó hó 10-én Dorogh-Ujbánya és Tokod-Obánya, 12-én Tokod-Ebszőny, Annavölgy és Sári­sáp, 13-án Dorogh-Óbánya és Csolnok, 15-én Dágh és Kirva, 17-én Táth, Mogyo­rós és Nyergesujfalu, 18-án Piszke és Süttő és 20-án Szentlélek községek nép­iskoláit fogják megvizsgálni s igy pün­kösdre teljesen befejezik kőrútjukat, ta­pasztalataikról pedig a június havi ren­des gyűlésen fognak beszámolni a köz­igazgatási bizottságnak s egyszersmind a törvényhatóság közgyűléseinek. A jelen­tést nagy érdeklődéssel várja velünk együtt a nagy közönség is. — A Bencésrend története. Dr. Er­délyi László, a pannonhalmi főiskola ífju tanára még mindég városunkban időzik s buzgón kutat a levéltárakban. Ahhoz a nagy műhöz gyűjt adatokat, amely a bencésrend kimerítő történetét fogja tartalmazni s amelynek megírását boldo­gult Villányi Szaniszló apát kiváló tör­ténetírói tollából várták. Halála után a nagy munkát felosztották; igy az apá­tok történetének egy részét Vojnits Döme, főgimnáziumunk érdemes igazga­tójára bízták. A mű első kötete legköze­lebb megjelenik. — Előléptetés. A helybeli postahiva­talnál alkalmazott Grúber József és Lacza Jónás hivatalszolgák altisztté lép­tek elő. — Tavaszi szemle. Nemes Flügl Enni vezérőrnagy, dandárparancsnok szerdán városunkban időzött s házi ezredünk itt levő zászlóalja felett szemlét tartott, amely után teljes megelégedésének adott kifejezést. A szemléről egyenesen a ke­nyérmezei vasúti állpmásra hajtatott s onnan Komáromba visszatért. — Halálozások. Súlyos csapás érte Danzvith Lipót századost, háziezredünk ez egyik legtiszteltebb tagját. Édes atyja : Danzvith Vilmos előkelő főváros háztu­lajdonos kedden városunkba érkezett,

Next

/
Thumbnails
Contents