Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-07 / 37.szám

komoly, érett közvélemény, a becsületes törekvésű sajtó üdvös dere. De fájdalom, még az sem elég, hogy e csenevész palánták elsenyvednek. Sokkal nagyobb baj, hogy arra az évre kárba veszett az egész föld, amit igénybevettek. Eredmény nélkül múlik el az érlelő idő s ki tudja, a jövőben lesz-e alkalom rá, hogy a tenyésztésével ismét foglalkozzanak. Egész határra megy nálunk az igy támadt, parlagon maradt ugar. Azért — ahelyett, hogy a nyilvánosságot szidnak,— nagyon helyesen tennék a város hivatott kertészei, a tisztelt főkertész úr, ha nem oly kultúrákat próbálnának titokban nevelni, amelyek csak üvegházba, zárt falak megé valók, hanem mindég olyanokat, amelyeket csak erősithet a nyilványosság levegője. A nyilványosságé, amelyet csak azok nem szeretnek, akiknek okuk van félni tőle, ) Aucun. Színészet. Esztergom, május 6. A mult héten szállóigévé vált mondásnak, — »Jön Perényi Margit«, — hatása nagyon is észrevehetővé vált a szerdai, csütörtöki és pénteki előadásokon. Mert mind a három napon át gyengébb volt az érdeklődés, mint azt az utóbbi időben már megszoktuk volt. Lázas érdeklődéssel néztek mindenütt a három vendégszereplés elé. Csütörtök óta valósággal ostrom alá volt véve a szinidirektor irodája és a jegyek oly rohamosan fogytak, hogy pénteken már alig lehetett a három előadás bármelyikére is jegyet kapni. Az emiitett legutóbbi három előadás közül, a melyekről beszámolandók leszünk, legnagyobb érdeklődés mellett a szerdai előadás folyt le, mely Agothay Ferencnek, a társulat kitűnő komikusának volt jutalomjátéka. Dacára annak, hogy a kiválasztott darab, a »Gymesi vadvirág*, rövid egymásutánban már többször adatott elő, a közkedvelt, derék komikus iránti szeretetből szépen telt ház előtt került a darab szinre, amiben nem kis része volt Fehér Olgának, csak magának, mert látom, hogy törekvő ember: sorjáért húsz fillért. Ezt óvja meg, ezzel jövőt alapithat, és csak arra figyelmeztetem hogy a refrén ez legyen : Mauthneré a diadal. Én pedig mendegéltem haza, ahol a jó honorárium reményében előlegezett három darab fával, befűtött kályhába dobtam a költeményemet, és mentem új ideált keresni, amiért ismét egy fél emberéletet rovok papirra, akiért elpocsékolhassam szivem utolsó vérét. Utamban ismét méltóságos asszonyommal találkoztam, és ismét érte égtem. Azok a bolondos, szerelmes regék jutottak eszembe, amiket már megirtam, amit nem akart olvasni a közönség. Bár tudom hogy igy van, azért folyton a szerelmet énekelném, mert azt olvasom a szeméből is. De nem élhetem magam ismét bele, mert most Méltóságos Aszszony lebegése erre int: A legjobb magvak . . . Sorja húsz fillér . . . Es mintha a ruhája sihegése is a refrént súgná a fülembe, édes szerelmesem : — Mauthneré a diadal. Fidibus. a zeneakadémia egy törekvő, szép tehetségű fiatal tagjának is, ki a jutalmazandó iránti szivességből lépett fel a cimszerepben. A széptehetségű, de kezdő szinésznőtaz aranyifjúság ízléses csokorral, a jutalmazandót pedig ajándékkal lepte meg. A jól sikerült előadásról részletesen a következőkben számolunk be: (Gymesi vadvirág.) Géczinek a » Gymesi vadvirág* cz. népszínművét adták elő szerdán, Agothay Ferencnek jutalomjátékául, Fehér Olga k. a. vendégfelléptével. Az est hősének, a humor nagymesterének, Agothaynak alakításáról emlékezünk meg első sorban. Megszokta a közönség mái, hogy Agothayról csak dicsérő bírálatot halljon, de ez az alakítása igazán megérdemli, hogy a legnagyobb elismeréssel és dicsérettel emlékezzünk meg róla. Minden mozdulata, arcjátéka, és gesztusai is oly tökéletesek és oly hamisítatlanok voltak, hogy a zugó tapsvihar, a hosszas éljenzés, mely megjelenésekor felhangzott és a mely őt minden jelenése után a lámpák elé hívta, csak megérdemlett jutalma volt. Fehér Olgáról, aki kellemes, behízelgő hangjával az egész előadáson át osztatlan figyelem tárgya volt, szintén csak dicsérettel szólhatunk. Meglátszott ugyan alakításán egy kissé, hogy még nem egészen otthonos a világhódító deszkákon, de hamar leküzdötte az első percek lázát és ettől kezdve fokozatosan jobb és jobb volt. Kedves, szépen csengő, jól iskolázott hangja, rokonszenves alakja a jövő szép reményekre jogosító művésznőjét sejtetik és nem csalódunk, ha jövőt jósolunk neki. A társulat többi szereplő tagja is mind jól megállta helyét. Csak Catryné nem illett szerepébe; nála kissé sok a >non chalanee*. (Aeneas papa.) Üres ház előtt ment csütörtökön este az >Aeneas papa* cz, bohózat. Sokjobbnál-jobb alakítást láttunk már Ágothaytól, de ez méltó koronája eddigi alakításainak. Mintha csak az ő számára irta volna a szerző ezt a darabot, melynek címszerepét játszotta. Vele együtt osztozott a kisszámú közönség őszinte elismerésében Szigethy Andor, kis szerepében, aki a nála megszokott szolidsággal, de amellett nagy verv-vel oldotta meg szerepének nehézségeit. Jó volt a többi szereplő is. A darabról magáról kevés mondani valónk van, de annyit mégis megjegyzünk, hogy nagyon is »angolos«. Sofc ellentmondás, sok abszurdum van benne* Pénteken a Gésák harmadik előadását elég nagy közönség nézte. # A Perényi-előadásokról, amelyek egyúttal a derék társulat bucsuelőadásai, csütörtökön számolunk be. Viki. Esztergom, május 6. Hetirend. Május 8. A vármegyei tavaszi közgyűlés folytatása. Május 9. A közigazgatási bizottság ülése. Május 10. Városi közgyűlés. Május 14. Mezey Dénes jubileuma. Heti krónika. — Pletykák. — Pszt, pszt; nagy titkot súgok. Ámbár Önök is bizonyosan észrevették, hogy egy idő óta a polgármester úr nagy átváltozáson ment át. Szokatlan, férfias komolyság setétlik az arcán, valami sajátos dicsfény veszi körül. Meg-megáll az utcán, belebök ujjával a levegőbe, mintha csak mondaná » Heuréka.* Minden külső jel mutatja, hogy a polgármester teremt. Nagy, önálló munkán dolgozik. Láttuk a mű címlapját is ; VEZÉRFONÁL a tekintély megszerzésére, megőrzésére, öregbítésére. Saját tapasztalatai nyomán irta : Maiina Lajos. 1899. A szerző tulajdona. Kétségkivöl, a podesta hivatott arra, hogy ezt az érdekes s sokaknak nélkülczhetlen, kis Vademecumot raegszerkeszsze. E téren igen sok tapasztalattál rendelkezik. Igy a héten is — a saját élményeiből — pompás esettel gyarapithatta adatgyűjteményét. íme az eset: A. tisztviselő hosszabb betegeskedés után — hivatalába visszalép. Hogy dolgozhasson, hivatalos helyiséget kér. A polgármester kiadja a végzést, hogy B. tisztviselő ossza meg vele hivatalos* helyiségét. B. erre kijelenti, hogy amint A. beteszi lábát szobájába, ő örökre kiveszi. A. meg megköti magát, hogy addig nem megy hivatalba; amíg szobája nincs. A. szidja a podestát, hogy végzésének nem tud érvényt szerezni, B. azért, mert háta megett kettévégzéseste szobáját. Mit csinál ily esetben a tekintélygyűjtő polgármester ? Eleget tesz A.-nak is, B.-nek is, úgy, hogy A.-nak a maga szobájában ad helyet és Íróasztalt. Igy azután természetesen egyre hízik és hátrányozódik az auktoritás! * Politizáltunk is a mult héten s bebizonyítottuk, hogy nem születtünk a politikára. Minden körülmények között ^tudunk higgadtak, igazságosak, komolyak lenni, de mihelyt egy politikai kérdés, egy politikus neve feltűnik a láthatáron, csupa idegesség, hevesség, kész elleríség leszünk. Ahogy az egyes bizottsági tagok szólásra ugrottak, mintha kigyócsípés érte volna, ahogy gesztikuláltak, egymásba kapaszkodtak : mindenre mutatott, csak arra nem : hogy itt egy akadémikus vitának, inkább csak megnyilatkozásnak kellett volna lennie és lett is volna helye. Szerencse, hogy az elnöki csengetyü annyi okossággal és higgadsággal volt bélelve. Pedig amig meg nem tanulunk minden téren méltányosak, tárgyilagosak lenni egymás iránt, addig bizony sohasem válik testté az én jelszavam : »Szeressük egymást.* * Politika után beszéljünk az asszonyokról. Hiszen azt tartják : sok tekintetben hasonlatosak egymáshoz. Ezúttal azomban csak egyről akarunk szólani, egyet üdvözölni. A mi hazalátogatott kis csalogányuriKat, akinek könnyű szárnya minden rebbenését figyelemmel, szeretettel kisérjük s mosolygásra válik ajkunk, valahányszor a nevét halljuk. És sikerének egy-egy hirére büszkén emeljük fel a fejünket : mintha az a siker a mienk volna. A scimpatiának, a szeretetnek valami csodálatos, erős szálai fűznek az ő szeretetreméltó, derűs, édes lényéhez. Hát látni fogja pajkos Denise de Flavigny-t, bájos, dalos Lilikét az ő kedves arcával, az ő nagy tehetségével elénk állítva ! ... És eszünkbe jut az az este, amikor fehér mouseline-ruhában, a hangjegyet görcsösen kezébe szorítva, aggodalmában szinte odatapadva a zongorához, először láttuk a pódiumon. A dalárda szerény pódiumán, amelynek bizony erősen nőnie kellett, hogy felérjen a kolozsvári Nemzeti Színházéig! És nagyot kellett nőni az akkori szárnypihéknek, hogy ennyire bírják a repülést. De minden sikernél, eredménynél nagyobb örömükre szolgál az a tudat, hogy amikor Denise leveti a zárdaleányka ruháját, a nagymama — Lili fehér parókáját, újra egészen a mi régi, víg, kacagó Margitunk. A művésznőre büszkék vagyunk, őt csak nagyon szeretjük. Isten hozta közénk ! Nos, nem vagyok-e különb próféta a központi meterologiai intézetnél ? Az derűt jósolt május i-ére, én meg bátorkodtam egészen ellenkező véleményben lenni vele. Nos és nem áztak-e a májfák szallagjai, nem buslakodott-e összecsapottan a Propeller zászlaja, nem volt-e az ég, a föld, a hangulat hűvös ? Sőt nemcsak hűvös, de fagyos . . . Jupiter Pluvius csak a legnagyobb majálisozó társaságot nem ijesztette el: a szentkereszti bucsusokat. Vessenek reám követ és én mégis lemerem irni, hogy az a kecskeméti, ceglédi, félegyházai stb. búcsújárás, nem egyébb nagy majalisozásnál. Évek óta igen közelről van alkalmam megfigyelni a jövevényeket. Azok az ajkak legtöbbje, amelyek egy-két óra hosszat ájtatos dalokat énekelnek, a szent keresztet csókolgatják: a többi idő alatt bizony nagyon egyébbel foglalkoznak. Azok a kezek, amelyek az utcán az olvasót pergetik, mihelyt megpihennek, ugyancsak szorgalmasan forgatják a boros kancsót és mindegyik sátoros kocsi beillik egy jól felszerelt pincének. Aki megfordult Szentkeroszten, láthatta, hogy az ájtatos sokadalom alig külömbözik egy országos vásártól. Itt ugyan többet imádkoznak, de nem tudjuk : kevesebbet vétkeznek-e ? Mindég tiszteltem az ájtatos lélek minden megnyilatkozását, örülök, ha bárhol azt láthatom. Fájdalom: az ily búcsusokadalmakban nagyon kevéssé tudom felfedezni. Krónikás. — Személyi hir. Litsauer Lajos selmeci főbányatanácsos néhány nap óta Ó.Z esztergomvidéki bányákat vizsgálja. — Dr. Csernoch János apátkanonok több heti tartózkodásra Karlsbadba utazott. — Esküvő. Eggenhoffer Alfréd főhadnagy ma reggel 9 órakor tartotta esküvőjét a kir. városi templomban szép arájával : Saaghy Melanie kisasszonynyal. Az esküvő a legszűkebb családi körben folyt le. A menyasszony utcai ruhát viselt. Mint tanuk szerepeltek: Bubla Ferenfc ítélőtáblai biró és Hartmann Gusztáv alezredes. Az ifjú pár a déli gyorsvonattal elutazott. — Eljegyzés. Fries Alfréd, az osztrák miniszterelnökség titkára, özvegy Fries Rudolfné fia, jegyet váltott Skene brünni milliomos gyáros leányával. Az esküvőn tanukép Bolfras főhadsegéd és Gautsch volt osztrák miniszterelnök fognak szerepelni. — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 14-én tartja a vízivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután fél 7 órakor litánia van, mely alatt a hivek meggyónhatnak. Az imádási napon pedig fél 7, 8, 9, és 10 órakor mise, délután fél 7 órakor beszéd és litánia lesz. — Az alispán és tanfelügyelő körúton. Andrássy János kir. tanácsos alispán, Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelő kíséretében mult hétfőn kezdette meg szokásos körútját a vármegye vegyes ajkú községeiben, hogy meggyőződést szerezzen arról, vájjon az illető községek népiskoláiban milyen haladást tettek a mindennapi és ismétlő tanköteles gyermekek — a magyar nyelvben. A vizsgálatot mindenütt a kir. tanfelügyelő vezeti. Eddig Kural, Csév, Kesztölc, Leányvár és Dorogh községek népisicoláit vették tüzetes vizsgálat alá. Foívjó hó 10-én Dorogh-Ujbánya és Tokod-Obánya, 12-én Tokod-Ebszőny, Annavölgy és Sárisáp, 13-án Dorogh-Óbánya és Csolnok, 15-én Dágh és Kirva, 17-én Táth, Mogyorós és Nyergesujfalu, 18-án Piszke és Süttő és 20-án Szentlélek községek népiskoláit fogják megvizsgálni s igy pünkösdre teljesen befejezik kőrútjukat, tapasztalataikról pedig a június havi rendes gyűlésen fognak beszámolni a közigazgatási bizottságnak s egyszersmind a törvényhatóság közgyűléseinek. A jelentést nagy érdeklődéssel várja velünk együtt a nagy közönség is. — A Bencésrend története. Dr. Erdélyi László, a pannonhalmi főiskola ífju tanára még mindég városunkban időzik s buzgón kutat a levéltárakban. Ahhoz a nagy műhöz gyűjt adatokat, amely a bencésrend kimerítő történetét fogja tartalmazni s amelynek megírását boldogult Villányi Szaniszló apát kiváló történetírói tollából várták. Halála után a nagy munkát felosztották; igy az apátok történetének egy részét Vojnits Döme, főgimnáziumunk érdemes igazgatójára bízták. A mű első kötete legközelebb megjelenik. — Előléptetés. A helybeli postahivatalnál alkalmazott Grúber József és Lacza Jónás hivatalszolgák altisztté léptek elő. — Tavaszi szemle. Nemes Flügl Enni vezérőrnagy, dandárparancsnok szerdán városunkban időzött s házi ezredünk itt levő zászlóalja felett szemlét tartott, amely után teljes megelégedésének adott kifejezést. A szemléről egyenesen a kenyérmezei vasúti állpmásra hajtatott s onnan Komáromba visszatért. — Halálozások. Súlyos csapás érte Danzvith Lipót századost, háziezredünk ez egyik legtiszteltebb tagját. Édes atyja : Danzvith Vilmos előkelő főváros háztulajdonos kedden városunkba érkezett,