Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-04 / 36.szám

sült, hogy Wosinszky szíves felhívását a szegszárdi hölgyek nem utasították vissza s lehetőleg mind iparkodott egy-egy hímzéssel részt venni. A hímzések lehetőleg magyar stillban készültek és több van közöttük, mely művészi értékű. Van függöny, kép, kátyhaellenző, ajtó-disz, képráma, szőnyeg, hímzett asztal, asztalterítő, irómappa, vánkos stb. minden, ami hímzéssel készíthető. Ennek a gyűjteménynek másik részét képezik a helyi iparosok készítményei, melyek eladók s igy mintegy állandó kiállitáskép szerepel. Valamint a Zsolnay-féle majolika tárgyak gyűjteménye és budapesti iparművészeti múzeum néhány darabja. Legutóbb a kultuszminiszter is megajándékozta a szegszárdi muzeumot az iparművészeti múzeum kiállításán vásárolt néhány tárgygyal (Tiffany-üveg, bőrmunkák, hímzések stb.). A múzeum egyelőre a gimnázium óriási palotájának második emeletén van elhelyezve, de folynak a tárgyalások egy állandó múzeumépület létesítése tárgyában. Persze, lelke ennek is Wosinszky, a ki megmozgat minden • követ, hogy a 40—50 ezer forintos épület mielőbb fölállittassék. Valószínűleg a vármegye fogja adni a szükséges költségeket, a mikhez természetesen a kultuszmiszter is hozzá fog járulni. Az ünnepélyes megnyitás május, vagy június hóban fog megtör tenni. Horti Béla. Kaszinó-est —- Áprilic 29. -— A közönség egy része bizonyos melankólia val foglalt helyet szombaton este a Kaszinó nézőterén. Bizonyára soknak eszébe jutott, hogy ezúttal utószor van e bizalmas, megszokott, megszeretett otthonban, ahol annyi kellemes, élvezetes és meghitt estét töltött. Az évek folyamán megfakultak a kedves szinpadocska bordó kárpitjai, megkopott a portálé aranyozása: de eleven, friss maradt az a sok emlék, amely az egész alkotmánynyal kapcsolatos. Sok idő mult el, megszületett az első rozoga favázas bódészinpadból a mai; nagy- évekre terjedő pauzákkal játszó műkedvelő gárda után a jelenlegi: megállandósodott. Változott a műsor, változtak a gárda tagjai. Csak az előadások szinvonala maradt mindég magas, kifogástalan. Az elézékenyülésre külömben szombaton nem volt komoly ok. A gárda nem hal meg, csak költözködik . . . Kényelmesebb, fényesebb, tágasabb otthont szerzett magának, ahol könyebben, szabadabban mozoghat erősen kinőtt szárnyaival. De hát amint a hálás gyermek — bármily magasra vitte fel sorsa — szeretettel ragaszkodik a nádfedeles szülői házhoz, ugy bizonyára a műkedvelő gárda s a közönség, amely vele összeszokott, mindég szeretettel fog visszaemlékezni az elhagyott otthonra. Mert nincs megírva: lesz-e annyi összetartás, kedv, vállalkozó szellem az uj barokkteremben, amenyi az egyszerű régi helyen volt . . . * A szombati előadás — s ez esetben nem stereotip szólással élünk — méltó volt az alkalomhoz. A nagyobb szabású, kétfelvonásos vígjáték precíz, összhangzó, goodos előadásban került szinte, minden jelenetében a lelkiismeretes, szakavatott, jeles rendezés benyomásával. S az ensemble kifogástalansága ez esetben annál elismerésreméltóbb, mert majdnem kivétel nélkül uj erők mutatkoztak be. De viszont igaz, hogy a társaság lelke, a legkitartóbb főrendező a régi maradt (B. Szabó Mihály) s igazán sajnáltuk, hogy oly sietve szökött meg a sok elismerés elől. A darab nem tartozik a műkedvelő színpadok felkapottjai közé. Nemcsak terjedelme, de ama körülmény miatt sem, hogyahelyzetbohózatok könnyű, elmaradhatlan, valamint a dramolettek kiélezett hatásával nem kecsegtet. Szerzője legtöbb alakját a Nemzeti Színház egyes művészeinek testére szabta, nem mestere a színpadi technikának, úgyszólván csak a kettős párbeszédeket ismeri, kissé túlrömantikus is az 1899-ik évben. Mindez természetessé teszi, hogy ha mégis sikert arat, ez nagyobb dicséret a szereplőkre, mintha valami kis modern bluettben, fordulatos, kacagtató bohózatban csalják elő a tapsokat. Szombaton pedig sok és megérdemlett volt a taps. A legfőbb női szerepet (Anna) Perényi Irma adta. Az előadás két órája alatt alkalma volt nagy, szeretetreméltó, sokoldalú tehetsége egész skáláján játszani, de mégsem hallottunk csak egy hamis, eltévesztett, diszonans hangot sem. Ez estén különösen perfekt mimikája lepett bennünket! Hogy Kifejezte arca — szó, mozdulat nélkül — szive szenvedését, majd boldogsága teljességét! Mint a szivárványban a főszinek, egyesülve vannak lényében az érzelmek legellentétesebb, de mindig élénk, diszkrét és határozott színei. A történeti hűség kedveért még megemlitjük, hogy amily bájos volt rózsaszín, oly érdekes és elegáns lovaglóruhájában. Hüppig Sárika (Burián Erzsike) novícia volt mindazok előtt, akik a vízivárosi nőnevelőintézet kis házi színpadjának primadonnáját nem ismerték. De, hajh, pici női lábacskáknak nagy az a lépés a betlehemes pásztorokból a fess huszárfőhadnagyig, soror Ferdinanda csilingelő verseitől Murai Károly prózáig, És az ifjú leányka egy szökéssel megtette a lépést. Csupa báj volt, csupa grácia; a szerelmes, naiv Sárikák legkedvesebbike! Az első perctől, hogy a madárkás kalittal kezében, fodros bébékalapjában szőke fejecskéje előbukkant, hogy nem tudott választani a mama és a huszár között, nyert ügye volt. Óhajtjuk és reményeljük, hogy a született kis naivának még nagyon sokat fogunk tapsolhatni. • Uj akkvizició volt Czinder Antalné is Hüppig Kázmérné szerepében. Ami a szimpátiát mindjárt eleve megszerezte számára, az sajátságos Iágyságú, selymes, behízelgő hangja; csupa muzsika a beszédje. Es beszél a szeme is. A mozgásban még nem egészen szabad, de megvan benne a hajlékonyság és ügyesség. És idővel bizonyára leszokik a kissé gyors beszédről is. A harmadik debütirozó dr. Perényi Kálmánné volt, aki az öreg Zsuzsi cseléd szerepére vállalkozott. Fiatal hölgyeknél mindég bizonyos önfeláldozással jár, ha vén is, cseléd is, akit személyesítenek, de amiért Perényiné különös dicséretet érdemel, nem ez a körülmény, hanem az ügyesség, találékonyság, aprólékos gondosság, amelyet mutatott. A kritikus csak elismeréssel szólhat alakításáról és maszkjáról egyaránt, annyival is inkább, mert csak a próbák egy részén vehetett részt. A férfigárda sem maradt a hölgyeké mellett. A leghálásabb szerep mindenesetre a tiszteletese volt, de Kelemen Béla ki is aknázta azt s sikere teljes, ha nem Sanyaró Vendel alakját maszkírozza is. A zsámolyugrás, a temetési búcsúztató, az áldásjelenet a két fiatal felett, profeszszionátus színésznek dicséretére válnék. — Nagy, speciális komikus — tehetség nyilad ózott meg Berán Károly Dér Pistájában. »Pista kisasszony* — egy nagyon kevés túlzást leszámítva, amely különben Zilahi Gyula alakításában is meg van — (különösen, amióta Sárikával kezdik érteni egymást) csupa derűs percet okozott s különösen látszott, mennyi aprólékos figyelemmel, törekvéssel dolgozta ki szerepét. Hüppig Kázmér nem hálás, száraz szerep s csakis Büttner Róbert nagy talentumának sikerülhetett csinálni belőle valamit, még pedig sokat. Büttnert a tiszteletes szerepében szerettük volna látni. A két jó öreg Barkós (Kabina Sándor és Csatáry Elek), a derék agglegények, szintén először kacérkodtak a súgólyukkal. Fiatalos hévvel és tűzzel nem könnyű feladat őszhajú öreget alakítani, még ha ezek meg is Őrizték egykori tüzük néhány szikráját. Még is igen sok sikerült jelenetük, eltalált pointjuk volt, igen rokonszenves egész bemutatkozásuk. A két huszártiszt: Kálmán főhadnagy [Istvánffy Elemér) és Pál százados {Czinder Antal) egyaránt jól festett és huszárosán sneidig volt a feszes, fényes áttillában. S amint abba: szerepükbe is teljesen betalálták magukat. Istvánffy nagy feladatra vállalkozott, amikor a gigerlik, léha uracsok, epouseur-ők után érzelmes lovagként mutatkozott be. Ha néha eltévedt is a régi körbe — amire külömben a szerep csábított — általánosságban az volt, akinek a szerző képzelhette Kálmánját. Czinder nagyon jól tudott udvarolni a szép Hüppignének (ami, zárjelben megjegyezve, könnyen is mehetett neki) de különösen kitűnt, amikor apai boldogságát oly hatásosan megérzékitette. Egyszóval a >Huszárszerelem* egész előadásán meglátszott az a nagy gond és figyelem, amelylyel betanítva és rendezve volt. Az est a műkedvelő-előadás befejezésével is vidám és kedélyes volt. Fesztelen, driskrét jó kedv jellegezte. A kifogástalan konyha Drezdner Albert vendéglős dicséretére vált. —án. Színészet. Esztergom, május 3. Stílszerű plakátok hirdettsk a 3 Gésák* operett szombati bemutatóját. A díszes szinlapoknál is többet igért azonban a szereplő személyek névsora, mely a társulat legjobb erőiből volt egybeválogatva. És a szépszámú közönség, amely egy élvezetesnek ígérkező est reményével várta a függöny felgördültét, nem csalódott várakozásában. Csinos öltözetek és hasonló díszletek növelték s kifogástalan játék hatását és ha a rendezés is oly kifogásolhatatlan lett volna, mint a milyen a főszereplők alakítása volt, úgy csak a feltétlen elismerés hangján szolhatnánk a szombat esti előadásról. Kifogásoljuk a rendezést, amely megengedi azt, hogy az egyik színésznő, csupán feltűnési viszketegségből beleugorjék játék közben a másiknak a szerepébe és ezzel az Összjáték sikerét kockára tegye. Azt nem merjük feltenni, hogy ezzel a közönség tapasztalatlanságát akarta volna kigúnyolni, mert akkor erősen csalódott volna, hisz a jelenlevők nagyrésze ugyancsak csodálkozva nézte ezt a fura kísérletet. Voltak természetesen, akik az egészet nem vették észre, akik nem ismervén a darabot, nem akadtak meg ezen a rendetlenes ségen. De nem egyedül ezeknek játszott, hanem azoknak is, akik élvezni akarták s. jól ismert darabot, akik az összehasonlításból akarták megítélni a társulat erejét és képességéé. Adjuk meg mindenkinek a magáét. A direktor úrnak és a rendezőnek pedig figyelmébe ajánljuk ezt az esetet azzal a megjegyzéssel, hogy ennél a társulatnál ilyenhez és hasonló esetek ismétlődéséhez igen nehéz hozzászokni. Az utolsó négy előadásról részletesen az alábbiakban számolunk be: (Gésák.) Telt ház mellett került szinre szombaton este a » Gésák* operett bemutató előadása. Az újdonság nagy híréhez nem volt méltatlan az előadás, mely a társulatról eddig hangoztatott dicséretet és elismerést csak növelte. Honthy Elma (Mimóza) Harkányi Gizella (Molli Seamare) Bogyó Ilonka (Zsüliett) és Makó Aida (Edit Graudt) a nőszereplők közül, a férfiak részéről pedig Ágothay (Vunhi) Sághy Zsigmond (Imári márki) Radványi és Szigethy, mint akiknek önálló szerepeik voltak, igyekeztek az újdonság sikerét biztosítani és kasszadarabbá tenni. Honthy Elma szép énekszámaival remekelt, bár mozdulatai kissé erőltetettek, minikája pedig határozottan visszatetsző volt. Nem szabad egy színésznőnek sem pongyoláskodni, sem pedig túlzásba esni. A fő a természetesség, amely biztos siker. Bogyó Ilonka igen ügyesen játszott, csak egy hibát, nagy hibát követett el, amiről más helyütt emlékezünk meg. Agothay, a szemfüles Vunhi szerepében igazán dicséretreméltó alakítás mutatott be, amiért a gyakori taps és kihívás megérdemlett jutalom volt. A >copf»-ról elénekelt kupiéi pedig fremetikus tapsvihart és oly zajos tetszézt idéztek elő, hogy nyolcszor egymás után hivták lámpák elé a kedvelt színészt. Helyi vonatkozású kupiéi általános derültséget keltettek. A többi szereplőkről is csak jót lehet mondani. Igen csinosan festettek Kalmár, Cathry, Ravványi és Fehér tengerész tiszti egyenruhájukban és tengerész dalaik is nagy tetszésre találtak. (Leszámolás.) Géczy Istvánnak a ^Leszámolás* c. énekes népszínmőve ment vasárnap este félig telt ház előtt, igen jó előadásban. Az összes szereplőkre elmondhatjuk, hogy szívvel lélekkel azon voltak, hogy a tőlük telhető legjobbat adják, ami — tekintve a gyakori tetszésnyilvánítást — sikerült is nekik. Kedves alakítást láttunk Szigeti-tői és Harkányi-tól. Az előbbi Marci szerepében bizonyította be, hogy a közönség kitüntető rokonszenvére nem érdemetlen és hogy annak a nagy várakozásnak, amelyet eddigi alakításai után hozzá fűztünk, meg tud és meg is akar felelni. Megnyerő modora, eleganciája és rutinja a jövő emberét sejtetik benne. Harkányi is nagy tetszés mellett játszotta le szerepét és Estikét, a gyámatyját rajongásig szerető árvaleányt, igazán élethűen és nagy természetességgel személyesítette. Egész játékán meglátszott a kedv, ami pedig a biztos siker főfeltétele. — Sághy Zsigmond mint 'Igaz György biró, Fehér Gyula pedig annak riválisa, Ember Mihály, a tőlük telhető legjobbat adták, pedig mindkettőtől sok telik. A legőszintébb elismerés hangján kell megemlékeznünk Radványi és Völgyi Ilonka játékáról, úgyszintén Agothay kasznárjáról és C. Vertán Anna posta-