Esztergom és Vidéke, 1899
1899-04-30 / 35.szám
ESZTERGOM es TIME AZ „ESZTERGOMvTDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e 8Jetetik Vasárnap és csütörtökön. j^LÖFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁIrMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. szánj -9* Kéziratot nem adunk vissza. H£~ A városházi referádák. Esztergom, április 29. Véletlenül jött kezembe a nekrológ egy városi tisztviselőről, aki alig néhány évet töltött el a szolgálatában. Sajnálom, hogy esztergomi kollégái nem olvasták egész terjedelmében ; szerettem volna látni: tudnak-e pirulni ? És még jobban szerettem volna megtudni, vájjon reménylenek e maguk is majdan ilyenféle megemlékezést. Ugyanis húsvétkor meghalt Szeged város egyik tanácsosa, akiről a szegedi lapok a többek között a következőket irták : > Lázár képviselővé választása után a kulturresszortot vette át. Már az első évben a programm továbbépítésén dolgozott, e mellett tanulmányozta resszortját minden részletében és csakhamar évtizedekre számított nagyszabású kulturpro grammtervet dolgozott ki. Ennek megvalósításában akadályozta meg korán bekövetkezett halála. Személyes tapasztalatból tudjuk, hogy állásával Az .Esztergom és Vidéke" tárcája. Van-e niég ember . . . Van-e még ember rajtunk kivül. Ki — mint mi ketten — úgy szeret. Egész nagy utca áll közöttünk S mégis beszélgetek veled. Csak ép szemünk néz egy irányba, Tisztán arcod sem láthatom, — Hanem a lelkünk édes csókban Találkozik a félúton. Erdélyi Zoltán. líj könyvek. A magyar nép múltja és jelene. Irta: Benedek Elek. Elgő kötet. A szolgaságtői a szabadságig. Budapest, 1898. 4-r. 556 1. Nem Benedek Elek az első, ki a magyar köznép történetének megirására gondolt; tiz esztendővel ezelőtt a budapesti egyetem már hajlandó volt befogadni azt a magántanárt, ki ennek előadására vállalkozott; a minisztérium azonban nem adott kathedrát a köznép történetének s a habilitácó más cim alatt történt meg. Pedig a paraszt-szocializmus terjedésének idejében nemcsak tudományos, hanem politikai szempontok is kivánatossá tették és teszik a köznép igazi történetének megirását. Erre vállalkozott Benedek. S valóban jó gondolat volt, hogy könyvét éppen a szabadság, egyenlőség és testvériség elve járó feladatát ideálisan fogta fel. Éber szeme mindig kuttatott, a törvényhozási intézkedésektől és tervektől a legkisebb város bármilyen természetű mozgalmáig meglátott mindent és amit meglátott, azt értékesíteni igyekezett városa számára. € Lám, uj resszortjára az első esztendőben programmot dolgozott ki. Melyik resszort és melyik referens az a mi városunknál, akinél programm nyomát láthatjuk ? A mi administrációnk még csak az akta-intézésnél tart A bizottságok üléseinek anyaga kimeríti a legfontosabb ügy tanulmányozását. A bizottságok azonban a referenstől hiába várnak útbaigazítást, hiába várják a tanulmányozott anyagból készült tervnek legalább vázlatát, a legtöbb esetben teljes előkészületlenséggel találkoznak. Az ügyek referensei azzal a szándékkal mennek az ülésekbe, hogy ott szedjék össze az adatokat. Pedig a bizottság csak arra való, törvénybe iktatásának ötvenedik évfordulóján adta a nép kezébe, hogy a hazaszeretet kiapadhatatlan forrásává tegye azt, a hazátlanságot hirdetőkkel szemben. Az 1848. évi eredményt a honfoglalás korabeli egyenlőséghez való visszatérésnek, a társadalmi villongást a szolgaság ellen folytatott küzdelemnek tekinti. De nem ugy mondja el a dolgot, hogy keserűséget és gyűlölséget támaszszon az elnyomók iránt; ellenkezőleg éppen arra figyelmezteti a népet, hogy a birtokos osztály nemcsak ura és elnyomója, hanem szerető anyja is tudott lenni s hogy »végül önként, kényszerítés nélkül, példátlan lelkesedéssel maga küzdötte ki a nép szabadságát, megosztotta vele jog?it s osztozott vele a köztérhekben«. Valóban a testvériség érzetét igyekszik a nép szivébe csepegtetni, midőn megérteti vele, hogy »peragit tranquilla protestas, quod violenta nequit«. Mindenütt behatóan foglalkozik a parasztlázadások történetével s mindenütt kárhoztatja a nép szenvedélyeinek tulságokba való csapongását, de a visszatorlásnak azt a módját is, melyet a győztes nemesség egyszer-másszor követett. Benedek ebben a kötetben inkább a nép politikai aspirációinak történetét nyújtja, ha nem teljesen is, de mindvégig érdekesen, ugy, hogy könyve a legvonzóbb olvasmányok közé tartozik. Jó példa rá, miként kell népszerűsíteni a történetet. Korszakonkint elevenen festi a parasztok magán életét is, ugy, hogy e tekintetben méltó volna párhuzamot vonni közte és hogy leszűrje az anyag javát, kiválassza a megoldás legjobb formáját és tájékozást szerezzen az esetleges közgyűlési vitákhoz és a referens tájékozottságát legfeljebb csak kiegészítse. A városok és vármegyék főtisztviselői és a bíróság, valamint egyéb államhivatalok főtisztviselői közt az az igen lényeges eltérés, hogy mig az államhivatalok akár a jogszolgáltatást, akár a kincstári érdekeket, vagy éppen kulturális feladatokat bizonyos szabályok szerint szabott hatáskörben szolgálják, addig az előbbiek a helyi életnek dolgoznak, működési területükön ők vannak hivatva városuk, vagy vármegyéjük felvirágozásának alapjait lerakni, vagy a meglevő alapokat a helyi szükséglet és tehetőség szerint beépíteni. Ezért a különleges hatáskörért nevezték a város főtisztviselőit a város urainak. A közönség a város uraira bizta összes életbevágó közkérdéseinek vitelét, kezelését. SzabáHagelstange Alfréd-nak az ő könyvével egyidőben a délnémet parasztok középkori életéről Lipcsében (8-r. 268. lapon) megjelent munkája közt. De talán elég annyit megjegyezni, hogy ha a kritika a sokttal több előmunkálatra támaszkodó Hagelstange könyvét sem fogadhatta teljes megnyugvással s szemére vethette, hogy levéltárakban nem kutatott, Benedek önérzettel gondolhat reá, hogy sokkal hosszabb kort felölelő műve leküzdte az első nehézségeket és egészben véve megfelelt a maga elé tűzött feladatnak. CM. S.) A magyar nemzet története.*) Végre kezünkben van tehát egy kimerítő, megbizható magyar történeti mű . Egybehordva hangyaszorgalommal s feldolgozva lelkiismeretes tárgyilagossággal az az ezer meg ezer adat, okmány és levél, a melyben ezer elmúlt esztendőnek élete lüktet még mindig. Megtisztítva a balitélet s a tendencia lerakódott porától, feléledve a kutató és kritizáló szellem teremtő lehelletétől, elfoglalta valamennyi az őt méltán megillető helyet. A történelem igazságos Ítélőszéke előtt kellett kiállnia valamennyinek a tűzpróbát s a mi belékerült ebbe a műbe — salaktól megtisztított szinarany az. A X. kötet az, a mely koronája a korszakos műnek. A modern Magyarország históriáját olvassuk benne, két hivatott tudós és politikai tollából. Azokat az eseményeket, a melyeknek köz*) Az Athenaeum nagy, tízkötetes kiadása kapható minden hazai könyvkereskedésben. Egy-egy kötet ára nyolc forint. lyozási törekvésekben nincs is hiány. Hanem az életnek, a városfejlesztésnek, a resszortok kiépítésének nem dolgoznak a mi városuraink. Egy, vagy kettő kivételével, aki maga intézi fontosabb kérdéseit, programmot hasztalan keresünk a főtisztviselők• nél. Munkatervet, amely harmonikusan olvadna össze egy közös programmba; amely foglalkoztatná a város határán tul is tisztviselőink képességeit és munkálkodásuk vágyát. Ambicziót, amely fürkész, előkészít, tanulmányoz, informál, ilyen valamit hiába várunk és kérünk. Az ambíció Csimborasszója nálunk az, hogy a referens sikeresen elolvassa a bizottsági jegyzőkönyvből, vagy mérnöki, számvevői szakvélemenyből lemásolt u. n. előadói javaslatát. Sőt e tekintetben is oly kényelem uralkodik, hogy minden referáda felolvasását — legalább a közgyűléseken — a főjegyző végezi. Igy meg nem tudjuk, ha csak nem ! kíváncsiskodunk, ki a referens, legfel| vétlen tanúi vagyunk, az elfogulatlan biráló szemével nézni, az objektív historikus tollával megírni, merész és nagy vállalkozás. Márki Sándor és Beksics Gusztáv megmutatták, hogy ha a vállalkozás nagy és felelősségteljes is, de I nem múlja felül az emberi képességet. I Márki a szabadságharc történetét irja meg valóban impozáns történeti tudással ' és pártatlansággal, Beksics Gusztáv pedig az abszolutizmus korszakának adván előbb hű képét, belemarkol az aktuális jelenkorba s az alkotmányos élet harminc esztendejét — 1897-ig — tárja elénk. Beksics könyve egy előszó után három részre szakad. Az első az önkényuralom kora, mely a levert Magyarország politikai pacifikálását s a Bach-féle birodalmi rendszer egész belső és külső történetét adja. Ez a rész az anyag újsága s fölI dolgozásának eredetisége által tűnik ki. A második a provizórium és kiegyezés ' előzményéinek kora (1860—1866). A harmadik az utolsó harminc év, vagyis az újjászületett alkotmányosság kora az 1896. évi nemzeti jubileumig. Az utolsó harminc év épen most kapóra jött aktuális politikai tanulmány, melyből az Ausztriához való viszonyaink alapjai tüzetesen és kimerítően vannak tárgyalva és a jövendő nemzeti politika céljai és irányai kijelölve. Ez a kötet is egész halmazát képezi erre a tárgyalt korszakra vonatkozólag a képes ábrázolatoknak és igazi csarnoka a szereplők arcképeinek. Az egész munkát több, mint négyszáz igen érdekes műmelléklet és háromezer szövegkép, jeles művészbe által előállítva, díszíti. (B. J.)