Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-27 / 34.szám

ESZTERGOM es TIME AZ „ESZTERGOMTIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. Fél évre— — — — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. res szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyílt terek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szám. Kéziratot nem adunk vissza. M£-< Zúgolódnak az iparosok. — A munkások adója miatt. — Esxtergom, április 26. Zúgolódnak az iparosok és zúgolódásuk nem alaptalan. Meglepik a műhelyeket egy adóhivatali (számvevőségi) felhívással, mely egy pénzügyministeri körrendeletre hivatkozik, annak egyszerűen számát (76785) idézi s ez alapon felhívja őket, hogy alkalmazottaik adóját féléves részletekben ők fizessék le, jogukban állván tőlük majdan levonni azt. íme a felhívás rendelkező része : »A m. kir. Pénzügyminisztériumnak 1898. évi október hó 27-én 76795. sz. a. kelt körrendelete értelmében felhívom a t. Cimet, hogy a mellékelt kimutatásban felsorolt gyári, illetve ipari alkalmazottakra és azok családtagjaira kivetett I. oszt. ker. adót az 1875. évi XXIX. t.-c. 11. §-a, valamint az 1883. évi XLIV. t.-c. 40, §-a értelmében két egyenlő részletben f. évi ápril és október havának első napján még pedig az adó pénztárába befizetni szíveskedjék, megjegyezvén, hogy az ekként lefizetett adót az illető alkalmazottak béréből levonni jogában áll. * Ebből a szűkszavú felhívásból vajmi kevés iparos értheti meg, hogy miről van szó s hogy mi a kötelesség. Nem ártott volna az egyszerűen csak megemlített rendelet lényegét is közölni a felhívásban. Megkíséreljük azt pótolni. Annálinkább is, mert néhány számvevőségi lajstromot átnézvén, azt láttuk, hogy az is téves és pedig az iparosok kárára téves. Ez szülte a zugolódást. Ezekben a kivetési lajstromokból ugyanis azt láttuk, hogy olyan adót követelnek az iparosoktól, amilyennek a befizetésére s beszedésére nem kötelesek. Ugyanis fel vannak ott sorolva a segédek, sőt helyenkint a tanoncok is válogatás nélkül. Pedig az intézett sz. min. rendelet alapján csak azok a segédek esnek adó alá, kik vagy havi fizetéssel birnak, vagy darabszámra dolgoznak. Ezek helyett a munkaadó tartozik befizetni az adót, tőlük levonván azt. Akik hetibérre vannak alkalmazva, azok a napszámosokkal egy kategóriába esnek s azok adót nem fizetnek. Az iparosok tehát, kik fel lettek szólítva ily hetibéres segédek után adó befizetésére, kérhetik a számvevőségnél a felhívás kiigazítását, mert az ily adó beszedésére és befizetésére ők nem kötelezhetők. Az 1875-iki XXIX. t.-c. 7-ik §-a három alosztályba sorolja az adóköteles alkalmazottakat. Az a) alosztályába tartoznak : a szakismerettel nem biró, szolgai minőségben, cselédként alkalmazott egyének ; a b) alosztályába sorolandók ; szakismerettel "biró segédmunkások, ha 40 frtnál több havi dijat nem húznak, vagy ha darabszámra dolgoznak (a heti, vagy tisztán napibér mellett alkalmazott munkások tehát ide nem vonhatók; a c) alosztályába veendők fel: az illető gyári — vagy ipari vállalatnál alkalmazott dijnokok, évi vagy havi állandó fizetést nem huzó írnokok és általában az írásbeli, számviteli, vagy felügyelői teendőket állandó alkalmazás nélkül végző egyének. Mindazok a gyári és iparvállalati munkások, akik a törvényen alapuló eme taxativ felsorolás szerint az alosztályok egyikébe sem sorolhatók, napszámosoknak tekintendők él az 1883. évi X. t.-c. értelmében keresetük után adó alá nem vonhatók. Azok a segédek pedig, akik 40 frtnál több havidijat húznak, IV, osztály kereseti adót fizetnek. Eddig ezeket az adókat sok zaklatással és zavarral hajtották be. Nem külömböztették meg a segédeket. — A pénzügyminister könynyiteni kivánt az iparosokon s azért bocsátotta ki az uj rendeletet . . . Az iparosoknak az uj rendelet alapján az a kötelességük, hogy évenkint szeptember havában beterjeszszék alkalmazottaik névsorát a fizetéseket megjelölve. A lajstromnyomtatványt az adóhivatal adja. Ebből az adóhivatal kiirja azokat a segédeket, kik után a munkaadó köteles előlegezni az adót, t. i. a havifizetéssel ellátottakat, vagy a darabszámra dolgozókat. Az adóköteleseknek ezt a névsorát a számvevőség kiküldöttje az ipartelepeken (műhelyekben) kikorrigálja. Rendszerint az általános összeírás alkalmával. Az üzletekben előforduló változásokról az adóhivatalhoz félévenkint Az .Esztep és Vidéke" tárcája, M

e

á fogok halni Vorrei morir, Quando tramonta il sol\ Meg fogok halni ősznek kezdetével, Mint hegyek közt lehunyó napsugár, Melj, mielőtt ellepné a vak éjjel, Fájó rezgéssel tájról tájra jár. Végig csókolja az erdők világát, A házakat, a tenger kék vizét, Es búcsúzó aranysugár-virágát Az alkonyba reszketve hinti szét. Mi has

zna

i hogy a nap felkél megujra, Hogy kábitón int uj sugárözön ? A tünt napfényt nem hozza vissza útja, Átszáll gyengülve felhőkön, ködön. Mindég gyengébb a fénye, rezzenése, Mint káprázat, álomfény, úgy repül; Aztán beér a borús, néma éjbe, Sötét felhők mélyébe szenderül. Mi voltam én 1 ... A napnak egy sugara . . . Ha elmúlok, ki gondol majd reám? A kelő nap uj fényt szőr a világra, Bimbót fakaszt, uj lombot hajt a fán. Hervadt lomb sír csak, ha eljő az éjjel, Hulló virág nem vár uj fényre már. Meg fogok halni ősznek kezdetével, Mint hegyek közt lehunyó napsugár. Pásztor Árpád. Menyecske-gondok. — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — (Csinosan, úrias kényelemmel berendezett szoba. — A pamlagon fiatal, egyszerűen, de ízlésesen öltözött nő ül, ki unottan olvas egy könyvet, majd leteszi. Izgatottan:) Nyölo> óra . . . s még nincs itt. Istenkém, milyen lassan halad az óramutató. Nem hiába régi portéka, még a nagybácsim ajándékozta ... De hát hol késhetik Lajos olyan sokáig. Máskor már itthon van, aztán leül mellém ide a kerevetre, megcsókol. (Felugrik.) Igen, csókot ad s aztán kérdi (lágyan, behizelgően) : — Nos, hogy mulatott az én kis aranyosom ? Erre én a nyakába ugrom s felelem : — Köszönöm, nagytudományu doktor uram, nagyon rosszul. Mert hát mivel mulathat egy ilyen magára maradt kis asszony. Azok ?z unalmas bonctanok, anatómia, sebészeti, szemészeti művek, csupa ia, mia, olyan terpeszkedve hevernek a könyvpolcon, hogy még. Erre ő ismét feleli: — Igy, aranyos doktorném, most hát hagyjuk azokat a csúnya könyveket . . . (Szemeit lesüti.) S aztán el is hagyjuk. Igazán, ha nem tudnám, hogy szeret a Lajos, féltékeny lennék. De hogyisne, nőorvos. S aztán oly sok a szerelmes asszony. (Izgatottan feláll.) Ha elgondolom, hogy Tardinét, az én leánykori, de reám mindig irigykedő barátnémat is ő gyógyítja. Ki tudja ? hiszen Tardiné még szép és fiatal. Valami öreg tanácsoshoz ment nőül, kinek egész udvarlási képessége abban állt: (Összegörbedve, selypítve.) Hm, hm, hm, miiyen bájos nagysád; akár egy kinyílt rózsa! Oh, ha meggondolom, hogy barátnőm valószínűleg ott fekszik a kereveten, lábacskáit lóbálja, mikor bemegy hozzá Lajos s megkérdi: — Doktor ur, hogy nézek ki ? Persze Lajos ilyenkor valószínűleg megjegyzi (meghajtva magát, udvariasan). Pompásan, pompásan. S aztán ... ki tudja az aztánt. Az a Lajos ! Ki tudja, mire képes az alamuszi! A múltkor is láttam, hogy hosszabban nézi Mariskát az uj szobaleányunkat, s mikor én kérdeztem : miért nézte, ő tudományos arcot öltött (nevetve). Pompás, éppen itt van a cvikker, ezt orrára csapta, s komolyan igy felelt (ünnepélyes hangon): — Aranyosom, az orvosi tudomány titkait megoldani, sok ember együttes munkája kényes. A hyperneologistikus chémia analphabetikus problémáinak digesticai supereigíájának hatását akartam e leányon észlelni. De megfeleltem én is a tudós doktor urnák (csintalanul nevet). — Ugy, kedves doktorkám, miért nem észleled mind e szép tulajdonságokat az öreg szakácsnén . . . O aztán ugy oldotta meg a thémát (mosolyog) nem tagadom, — az én megelégedésemre is : — Ne gondolj semmi rosszat, te kis féltékeny. Ej, csak beszélhetnék azokkal a tudós professor urakkal, majd megkérdezném tőlük, mi szükség van arra, hogy olyan nagyon megnézzék a pacienseket. Vagy pedig meghagynám (parancsoló hangon) mindaddig, mig a nős orvos 55 évet be nem tölt, — nőorvos ne lehessen. De persze, azok az unalmas tudósok, azok gyönyörűséggel beszélnek egy eltérő koponyáról, egy kiálló fogról, magukon kivül vannak örömükben, ha egy csontot látnak. A múltkor meghívott magához Lajos valami magántanárt. A szemészetet adja elő. Az ebédnél mindig csak e körül folyt a vita. A leves elhűlt, a tészta szomorkodva állott az asztalon, alig nyúlt hozzá. Egyszerre bejön a szakácsnőm, a vastag Rézi. A tudós ur ránéz, hirtelen felugrik, oda szalad hozzá, általános bámulat. Hogyan, csak nem a szerelem? Oh dehogy, a tudós csakhamar megadta a választ. Elragadtatva szólt (utánozza, karjaival hadonázva). Ah, bravó, bravó, megvan, egy nő feketesárga szemekkel. Hol a távírda ? Megsürgönyözöm ; pompás, az akadémiai tagság biztosítva van.