Esztergom és Vidéke, 1899

1899-03-30 / 26.szám

nem fognak ott feküdni a bekövetelt igazoló jelentések és a megbízható, pontos terv a zilált pénzügyi viszonyok rendezésére, a képviselőtestület sem mondhat egyebet : jöjjön a gondnok ! A megyeházán azt mondják, hogy azért nem végeznek alaposabban Malinával, mert nincs utód,akitől többet reményelhetnének olyan, s aki a nagy takarításra vállalkoznék. Jó ! De ha gondnokot kérünk, azt csak fognak találni. Memor. Az uj közkórház* Esztergom, március 29. Említettük, hogy az uj közkórház felépítéséhez még hiányzó összeget a kórházépitő bizottság részben a minden nemes cél iránt áldozatkész közönség adományaiból óhajtja összegyűjteni. Erre vonatkozó felhívása már megjelent s itt alább közüljük egész terjedelmében. Azt hisszük, ismerjük anyira közönségünket, hogy joggal tartunk feleslegesnek hozzá ajánló szavakat fűzni. íme a kérelem : Esztergomnak, de az egész vármegyének sincs oly közkórháza, mely a modern igényeknek megfelelne, mely képes volna befogadni és ellátást nyújtani mindazoknak, kiket a mostoha sors arra utal, hogy szenvedéseik enyhülését, munkaerejük helyreállítását a kórházakban keressék. Esztergom sz. kir. város közkórháza egy félszázaddal ezelőtt csakis mint községi kórház létesült; ehhez képest ugy teriedelemben, mint berendezésben csupán szerényebb igényeknek volt hivatva szolgálni. Ma azonban, midőn a város és megye területén élénkebb gazdasági és ipari élet támadt; a midőn a bányák, gyárak és közváilalatok saját gyári kórházaik mellett, súlyosabb esetekben mind sűrűbben veszik igénybe a közkórházat; midőn a munkások kötelező betegsegélyző intézményei törvényileg rendezvék és a közegészségügyi követelmények folyton fokozódnak : bekövetkezett az idő, hogy a községi kórház méreteiott besiettek egy sötét, mély, hideg kapu alá. Körülnéztek, senki sem látta őket. Bella, mint egy csicsergésre készülő kis fecske, előrenyújtotta fejét és összecsucsorította ajkát. A nagy Ferenc, dacára granatéros voltának, majd elájult, mikor lehajolt és forró csókban egyesültek ajkaik. Meddig tartott ? Egy pillanatig, vagy tovább ? Mintha mámorosak lettek volna, ugy néztek egymásra. — Te kis szájam, te kis álmom, te kis virágom . . . Igy a nagy Ferenc susogott és a mátkája állát simogatta. Mérges köhécselés hangzott mögöttük. A nagy Ferenc sebesen a hóna alá kapta a Bella kezét és kisiettek a kapu alól. A nagy Ferenc gyáva volt, mert csak félszemmel mert hátrapillantani. Mintha a mérges, hideg ősz suhogott volna nyomukba a hűvös kapuboltozat alul. — Mamzell Betti, az öreg és csúf, kékfátyolos Betti kisasszony hosszú lépésekkel jött utánuk és gyűlöletesen nézte őket. Sőt mintha fenyegetőleg emelgette volna napernyőjét . . . A Nagy Ferenc behúzta a fejét és sebesen vitte az ő kis mátkáját a veszedelem elől. * A hideg kis zúg utcából kiérve, ismét vei létesült intézmény nem képes többé megfeleíni a szükségletnek ; hogy sokszor a kapun zörgető szenvedőket nem képes befogadni s az elutasithatlannak is alig adhat menedéket. Az egyesült Esztergom ezen okból mozgalmat indított egy, a közegészségügy minden kívánalmának megfelelelő, 70 ágyra tervezett és körülbelül 100,000 frtnyi költséggel felépítendő közkórház létesítésére. Egyúttal elhatározta, hogy a kórház jelenlegi szűk és százados épületeit a mindinkább népesedő menedékházhoz csatolja. Ekként kettős czélt vél elérhetni. Önmaga azonban e nagy feladatot megoldani képes nem lévén, azon hazafias kérelemmel fordul az egész t. megyei közönséghez, hogy nemes törekvés megvalósításában hathatós támogatásával segíteni szíveskedjék. Köztudomású, hogy a hercegprímás Vaszary Kolos bibornok érsek ő főmagassága, nagylelkű és örök hálára kötelező bőkezűséggel 25,000 frtot ajánlott meg ezen nagy alkotásra; az > Esztergomi Takarékpéntár Részvénytársaság* az intézet félszázados fennállásának emlékére egy külön kórházi pavillon felépítésére máris 15,000 frtot adományozott; a sz. kir. város 5000 frton kiválóan alkalmas, könnyen hozzáférhető helyen, a Német-utcában, nagy telket vásárolt és szentel a célnak. Azonfelül az eszt. főkáptalan 2000 frtot; nagys. Pór Antal apátkanonok ur 1000 frtot kegyeskedtek e közhasznú célra adományozni; Esztergom vármegye törvényhatósága pedig a kezelése alatt álló s mintegy 7000 forintra rúgó kórházi alapítványokat engedte át. Eként az alap meg van vetve s csak jóakaróink hathatós |támogatásától függ, hogy az építkezés mielőbb megkezdhető legyen. A felebaráti szeretet és emberi könyörületesség szent nevében fordulunk tehát Esztergomnak itthon és a távolban élő fiaihoz és mindazokhoz, a kiknek szive megindult valaha a szenvedés láttára s akik a jóságos cselekedetek lelki örömét valaha átérezték : kegyeskedjenek nagylelkű adományaikkal ezen emberbaráti alkotásban résztvenni, közremunkálni! A adományokat kérjük készpénzben, vagy kötelező aláírásban (esetleg 3 évre felosztva) Esztergom sz. kir. város polgármesteri hivatalához juttatni és a gyüjtőivet f. évi június i-ig minden esetben szintén ugyanoda beküldeni. Azon kegyes adakozók, akik 1000 forintot, vagy azon felüli összeget adományoznak, alapitókul tekintetnek s emberbaráti áldozatkészségük a kórház egyes betegágyai fölött külön emlékkövön fog megörökítést nyerni. Az adakozásokat időkőzönkint a helyi lapokban is nyugtázzuk és a gyüjtőivek bekötve a kórház csarnokában fognak elhelyeztetni. Esztergomban, 1899. évi március 25-én. Hazafias tiszteléttel a kórház építésére kiküldött képviselő-testületi bizottság: Maiina Lajos polgármester, mint a bizottság elnöke. Dr. Áldori Mór, Bedő József, Dr. Berényi Gyula, Bleszl Ferenc, Brutsy János, dr. Csernoch János, Dóczy Antal, Dóczy Ferenc, Eggenhofer József, dr. Feichtinger Sándor, dr. Földváry István, Frey Ferenc, dr. Gönczy Béla, dr. Helcz Antal, dr. Horn Károly, Kaán János, Kerschbaum mayer Károly, Kollár Károly, Marosi József, Mattyasovszky Lajos, dr. Mátray Ferenc, Niedermann József, Oltósy Ferenc, dr. Rapcsák Imre, Reúsz József, dr. Roszival István, Rudolf Mihály, Tiefenthal Gyula, dr. Vándor Ödön, dr. Walter Gyula, Wimmer Imre, Zsiga Zsigmond, a bizottság tagjai. Néhány szó a „Bátorkeszi Polgári Olvasókör* ügyéről. Bátorkesz, március 27. Őszintén megvallva, nem szívesen szólok hozzá e tárgyhoz, elég ideig hallgattam is, hisz elég régi keletű már a dolog; de amíg szűkebb községi körünkben maradt, ahol mindenki ismeri a tényállást, feleslegesnek tartottam arra tintát pazarolni, a nagy közönséget kevéssé érdekli ugy is ily kis kör ügyes bajos dolga; a helybeliek pedig megformálhatják véleményöket a történtek felől. Most azonban, hogy az esztergomi lapok révén a nyilvánosság elé került, nem hagyhatom szó nélkül. Történt ugyanis f. é. január hó végén, hogy nevezett kör rendes évi közgyűlésén a megejtett választásnál a választmányból az összes zsidó tagok ki lettek buktatva, illetőleg egy se lett újra beválasztva. Az első célzás történt e dologra a nyilvánosság előtt, midőn a bátorkeszi izr. nőegylet estélyéről irva r. a fölött sajnálkozott az » Esztergom és Vidékétben, hogy a mulatság ekszkluziv maradt, arról azonban nem számolt be, hogy ki volt ennek az oka : azok-e, akik r. tárgyilagos és kitűnően megirt' kritikája szerint oly élvezetes estélyt rendeztek itt ? vagy azok akik távol maradtak és az ekszkluzivitást előidézték ? Különben nem is volt az olyan nagyon ekszkluziv, hisz a többek közt r. is ott volt. De nagyon el is tértem tárgyamtól, bár minthogy összefüggésben van vele, meg kellé említenem. Ujabban az > Esztergomi Közlöny* foglalkozik a dologgal, ugy tüntetve fel, mintha a választás puszta véletlenségből történt volna, úgy egészen az intézők szándéka nélkül és Így rosszalja, hogy a zsidó tagok nagy része a körből kilépett és egy ujat alapit. Nem teszem fel nevezett b. lapról, hogy ezen kis cikkel egyet akarna ütni az amúgy is eléggé ütött zsidóságra; de konstatálom, hogy nem szerzett alapos információt cikke megírásához. Mert igaz, hogy puszta véletlen az, hogy a választás eldöntése azok kezébe került, akik jónak látták a felekezeti tekinteteket előtérbe tolni; puszta véletlen ott, ahol circa 40 zsidó, 20 kath. és 10 reí. tag eddig igen szépen megfért egymás mellett és testvériesen megosztozott jóban — rosszban és e mellett a kör 21 év óta szép kulturális hivatást teljesített. Puszta véletlen, hogy ép azon órában, amikor a választás volt, a zsidó vallású köri tagok egy része temetésen levén, megeshetett az ilyen választás ; de hogy ez egész ártatlanul, az intézők szándéka ellen történt, azt Bátorkeszin komolyan senki se veszi. Ellenkezőleg az egész jól elő volt készítve, és a véletlen közrejátszásával sikerült is. És ha nem lett volna ilyen törekvés, mért sietett választás után nyakra főre az uj választmány, hogy 30 keresztény uj tagot toborozzon össze, — közte 1 olyat is, kit a régi választmány kevéssel előbb egyhangúlag visszautasított — csakhogy az elért pozíciót biztosítsa magának ? Hallottam úgy feltüntetni a dolgot, mintha a zsidók azért léptek volna ki ily tömegesen a körből, mert oda iparosok lettek felvéve; (persze, ez ellenszenvet kelthet a zsidók ellen) holott előbb is voltak annak iparos tagjai, amin senki sem akadt fenn, hisz a kör éppen arra van alapítva, hogy a polgári társaság minden osztályára kiterjessze jótékony hatását. A tömeges kilépés csak azért történt, ment a tömeges uj tagfelvétellel az uj igazgató választmány szankcionálta a választásnál nyilvánult szellemet, azt magáévá téve állandósítani és biztosítani törekedett. Ezek után, azt hiszem az »Esztergomi Közlöny* is másként fogja a dolgot megítélni, és nem veszi rossz néven, hogy a zsidók, a régi kört elhagyva, ujat alapitnak. Különben béke legyen velünk ! —s. Közgyűlések. Esztergom, március 29, Kereskedelmi és Ipar bank. A tKereskedelmi és Iparbank* XXI. évi rendes közgyűlését vasárnap délelőtt nagy érdeklődés mellett tartotta meg. A megjelentek az igazgatóság és a felügyelőbizottság jelentéséből és zárszámodásából örömmel győződtek meg róla, hogy az intézet vezetése a legkipróbáltabb kezekben van, amelyek gyarapodásán, működésén fáradhatlanul és buzgón munkálkodnak. Bizalmuknak kifejezést is adtak, amikor Kaán János vezérigazgatót és Marosi József igazgatóhelyettest nagy acclamációval újból megválasztották, az igazgató választmány is a régi maradt, mint újak: ifjabb Bayer Károly és Marosi Ferenc jutottak be. Az intézet pénztári forgalma az elmúlt esztendőben 6.111,726 frt 85 kr volt. A betétek összege 1898-ban 101,079 frt 21 krral, a váltó-, kötvény- és zálogkölcsönök összege 26,188 frt 83 krral emelkedett. A kamatbevételek 125,233 frt 62 krt tettek ki. Az értékpapírok álladéka — a decemberi árfolyamnál jóval alacsonyabban felvéve — 116,644 frt 09 kr. Az ingatlanok értéke csak 119,075 frt 54 krban szerepel. Az évi tiszta nyeremény 27,011 frt 06 kr. A nyereményből osztalékra részvényenkint 9 frtot, jutalékokra 1850, rendelkezési tartalékra 2,000, jótékony célokra 510 frt 10 kr, tiszti nyugdijalapra 149 frt 85 kr, rendes tartalékalapra 2701 frt 11 kr, a jövő évi számlára 1800 frtot szavaztak meg. Igy az intézet tartaléktőkéje 103,290 frt 03 krra emelkedett. Esztergomvidéki Hitelbank. E legfiatalabb pénzintézetünk a szombati ünnepen tartotta első évi rendes közgyűlését, illetve beszámolóját az első öt üzleti hónapról. Megelőzte elődjének: a Hitel és Fogyasztási Szövetkezet-nek leszámoló, utolsó közgyűlése, amely arról tett tanúságot, hogy a leszámolás teljesen keresztül lett vive, az ügyek teljesen rendezve, úgy hogy egy régi részvény értéke 16 frtban volt megállapítható. Az új pénzintézet eddigi működése a részvényesek teljes bizalmával találkozott annál is inkább, mert a zárszámodás arról tanúskodott, hogy a forgalom örvendetesen emelkedik s a részvényesek befektetett tőkéjük 7%-°

s kamatára biztosan számithatnak. Az igazgatóság és a választmány három évre lévén megválasztva, ezúttal választás nem volt napirenden. Borászati Egyesület. Az s Esztergomi Borászati Egylet* huszadik évi közgyűlését saját helyiségében ugyancsak az ünnep délelőttjén tartotta, a részvényesek igen Örvendetes érdeklődése mellett. Az elmúlt év üzleti az ifjú napfényre kerültek. Itt kissé meg- j nyugodtak. Ide már nem követi őket a hideg őszi szél, a mit Betti kisasszony szoknyájával fuj maga körül. — Megzavart! — mormogta Ferenc. — Meg, a gonosz, — sziszegte Bella. Mintha csak reánk leskelődött volna, hogy megzavarhasson, — akkor . . . — Éppen akkoi ! A rossz ! Himbálódzó, csendes lépésekkel mentek előre. Oh, hogy miért is nevet ugy a napocska a kék égről lefelé és miért pityog az a szürke veréb a tar akácfán, a mikor senki sem mondta neki, hogy most már illik pityogni, megengedi a kalendárium. A nagy Ferenc szorosabban fonta a derekához karját a kis lánykának és lehajolva, csendesen mondta : — Galamb, ha akarja, még találhatunk egy olyan elhagyott kapualját . . . # Különben való, hogy a szép iíj'u tavaszi délelőttökön a mátkapárok néma, sötétes kis zug utcákba fordulnak be, hol mindenféle ürügyek alatt —- tán valakit keresnek — bemennek az elhagyott kapualjakba. A milyenek már a mátkapárok, ha az utcán sétálnak egymás karjába fogódzva és tavaszi sejtések dagasztják a sziveket. Krúdy Gyula.