Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-17 / 22.szám

kényszer, hanem a hazaszeretet késztetett fegyvert ragadni. E fegyverrel, mely sokszor csak kiélesített kasza volt, de mely a hazát védő nemzetőr kezében oly lángpalossá izzott, mint a paradicsomot őrző Kherubé. Rohant a halálosztó ágyuütegek, a szuronyerő ellen s rettenhetetlen bátorságával és vitézségével a világ bámulatát és elismerését, a lovagias ellenségnek is tiszteletet viva ki, nevét a történelem legfényesebb napjaira irta a magyar honvéd. A győzelmetesen vívott csaták hosszú sorozata után reánk tort Észak koloszszusa. A túlnyomó erő végre letiporta hőseinket. Elérkeztünk Világoshoz. Ketté tört a küzdők kezében a diadalhoz szokott kard, büszke nemzeti zászlóink idegen kezekbe kerültek. Hőseink szive megszakadt. A további küzdelemről lemondva elbujdostak s legjobbjaink hontalanná lettek. Eljött a nagy gyásznap is Aradon. »Hiába hullottak el a hősök a hosszú harcz alatt; hiába volt hazámfiai minden áldozata; hiába küldé csatatérre az ősz atya gyermekét, agg napjainak támaszát, s jegyesét a mátka, hiába hajolt meg minden magánérdek a haza érdekei előtt, hiába emelkedett éghez egy szenvedő nép imája s kisérte ügyünket a szabadság minden barátjának lángoló rokonszenve, mondja ez időről Kossuth Lajos. Siri csönd és sötétség borul Magyarország hegyére völgyére, pusztáira és virányaira . . . Ám az eszme élt, tovább élt a szivekben és kitörésre alkalmas időre várt. Bekövetkezett az is; s csak a nagy idők egy nemes alakja, városunk és megyénk kiváló fia Palkovícs Károly emlékének áldozok méltó kegyelettel, midőn a tollából eredő feliratból, melyet az elnyomatás éjjele utáni első hajnalhasanáskor. iB6i-ben, Esztergom vármegye intézett a trónhoz, idézem a következő jellemző sorokat: >Mondja ki Felséged, valamint a Teremtő kimondá »Legyen világosság*: és lőn világosság és vele élet, mondja ki Felséged kegyelmesen: Legyen meg nemzet a te kívánságod, mondja ki Felséged a nemzet egyakaratu óhajtásának, a 48-iki törvényeknek megtestesülését egyenesen kételyt ébresztő megszorítások nélkü , félrendszabályok mellőzésével ; ddjon Felséged teljes tökéletes hazajöhetési engedélyt, miszerint száműzött hazánkfiai annyi hányatás után újra ehessek a haza kenyerét, mely kenyér távol a hontól keserű marad, ha arany tálban találják is : és az egesztelés napja fénysugarával elárasztandja a fejedelem és nemzet közti kibékülést. »Ezer éves a magyar magyar alkotmánya — igy szól tovább a felirat — ezer éves harccal tartá azt fenn; az örökös küzdelem megrontá benne a hitet a törvényszegések hosszú históriája tevé őt féltékennyé*. És megértük az engesztelődés napját is. A magyar király és nemzet közötti kibékülés napja rég felvirradt, helyre állíttatott a magyar alkotmány, és kölcsönös bizalommal, egyértően igyekszik király és nemzet felvirágoztatni alkotmányos szabad hazánkat. Felséges királyunk a koronázás ténye által azonosította magát a magyar alkotmány szellemével és mint a világ -legalkotmányosabb fejedelme, szeplőtelen tiszta fénybe?i ragyogtatja fölkent fején az apostoli szent koronát, alkotmányos szabadságunk biztositékát. Midőn tehát 1848-ról március 15-ről és a magyar alkotmányos szabadság talpkövéről, az 1848-iki törvényekről emlékezünk : honfi érzelmünk összhangjával gondolhatunk 1867. január 8-ára is, hisz valójában 1867-et is március 15-ének és dicső honvédeink hőstetteinek köszönhetjük. Legyen érte áldott a nagy nap és a dicső hősök emlék ! E tér, melyen ma Összejöttünk, a szent szabadság oltára, s mi kik itt hazánk szabadságáért imádkozunk, egy szabad nemzet szabad polgárai vagyunk. E téren gyülekeztek 50 év előtt is a város hazafias polgárai, midőn az egymást gyorsan követő nagy események hatása alatt haza- és szabadságszerető szivük lelkes felbuzdulása megnyilatkozást keresett. E téren, a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos jelszavát életre keltve, hangzott föl először 1848 márciusban egy népgyűlésen, a testvérvárosokkal való egyesülésnek eszméje, Önkéntelen kifolyásaként azon szeretetnek, mellyel a hazafiak keblükre ölelték egymást. Itt jelent meg Kossuth, fegyverre szóllitva e város és megye fiait, a veszélyben forgó haza és alkotmány megvédésére. Es Esztergom fiai az elsők közt állottak a nemzeti zászló alá, és számosan közülök ott küzdöttek, ott. vérzettek, sokan el is estek azokon a csatatereken, melyeken a fiatal honvédség ^*a harczi dicsőség vérrózsáit aratta. Szintúgy az esztergomi nemzetőröknek is emlékezetes és fontos szerep jutott a nemzeti Önvédelem történetében, midőn Besze János őrnagy parancsnoksága alatt Komárom erős falai közé bevonultak és lényegesen hozzájárultak, hogy ez a nevezetes hely, melynek a szabadságharcz lefolyása alatt oly nagy feladata volt a nemzeti hadsereg birtokában mindvégig megmaradt. Itt fogadták, erről az erkélyről üdvözölték és koszorúzták meg Esztergom lelkes leányai a keresztül vonuló vitéz honvédeket; tanúságot tevén arról, hogy szép lelküket a hazaszeretet tüzes zománcza teszi még ékesebbé. Itt a szabadság ez oltáránál tegyünk fogadást, hogy magyar hazánk szabadságáért a koronás magyar királyért, életünket és vérünket mindég készséggel áldozzuk fel. A félszázad előtt történt események emlékének felújítása gerjessze uj lángra magyar hazánk és szabad alkotmánya iránti szeretetünket, melyre ma a közönségesnél talán nagyobb és nehezebb feladat vár, mert csak a honfiak hazaszeretete mentheti meg nemzetünket egy fenyegető ujabb veszélytől. Nem külellenség, nem a korona hatalmi kitkapásai ellen kell ma sikra szállanunk, hanem alattomos hazátlan és vallástalan ámítók hazug jelszavai ellen. Ha hazánk földje egyszer mostohább volt hozzánk, mint sokféle igényeink és szükségeink mellett óhajtanánk, azért nem megtagadni kell ez áldott földet, hanem annál jobban ragaszkodunk hozzá, soha sem felede, hogy ezeréves fennállását a magyar nemzet ez áldott anyaföldön érte meg, melyen kivül nincsen számunkra hely, s áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk, halnunk kell. Tekintetes Díszközgyűlés ! Mélyen tisztelt ünneplő közönség, szeretett polgártársaim ! Végére értem szerény al almi szózatomnak, mely alatt elejétől végéig éreznem kellett, mennyire mögötte marad igénytelen tehetségem a feladat nagyságának, az alkalom magasztosságának és saját hazafiszivem lelkem és meghatott érzelmeinek. Azért nem is a magam hanem annak szavaival végzem beszédemet, kinek halhatatlan neve mindenkorra elválaszthatlan marad 1848. történetétől és tanulságaitól. Kossuth Lajos intézi nemzetéhez a következő intelmet: »A pálmafáról mondják, hogy legjobban nő, ha terhet aggatnak rá. Legyetek honfitársaim, mint a pálmafa. Sok mindenféle erkölcsi és anyagi ter heket kellend a magyarnak viselni! Nőjjön alattuk határozottságban, mely nem lankad, erélyben, mely nem ismer ernyedést visszaszerezni mind, ami a nemzetet Isten és ember törvényei szerint megilleti.* És nincs semmi kétség, kivívja, meg is szerzi mind, ha kiirthatlanul szivébe foglalja azt a szettemet mely 1848-ban töltötte el, s azokat a tanulságokat melyeket e nagy idők, események eléje tárnak. Megtanulhatja ezekből, hogy nincs akadály, nincs hatalom, melylyel az erejének öntudatára ébredt nemzeti akarat diadalmasan meg nem küzdhetne. Ez a tudat öntsön belénk reményt és önbizalmat akkor is, midőn a jelen sokféle bajai, viszályai és csalódásai lehangolnak. Soha ne engedjük, hogy a csüggedés érzete vegyen rajtunk erőt, mert miként 1848. példája mutatja, fór hetién haza és szabadságszeretet s a nemzet elszánt akarata és bátor felbuzdulása, egy pillanat alatt változtathatja meg azt ami maradandó állapotnak — és döntheti le, ami áttörhetlen akadálynak látszott. Erre tanit 1848. március 15-ike, melyen újra született ez a drága magyar haza, melyért az ég Urához hő imánk szünetlen szárnyal, hogy boldogságban viruljon dicsőségben ragyogjon, és időtlen időkig éljen! A nagyszabású beszédet folytonos tetszés kisérte és zugó éljenzés fejezte be. A közönség lassan, a szónok nevét éltetve, emelkedett hangulatban oszlott szét. A beszéd alatt érkezett a térre a vízivárosi nőnevelő intézet belső növendékeinek egyenruhás csoportja s általános tetszést aratott, hogy valamenyi nemzetiszínű szallagon alkalmi érmet viselt. Délután. Ha szép volt a délelőtt, a délután megfestésére igazán nincs elég eleven, ragyogó színünk. Ez igazi márciusi ünnep volt, a nagy március méltó aranyjubileuma. A természet is hízelgett hozzá, . derűs kék égbolttal, aranyos ibolyacsaló napsugarakkal, a tisztító enyhe szellő legfeljebb a szónokok és a zászlóvivők [ szerepét nehezítette meg. Ez órákban megdobbant egész Esztergom szive. A közönség alig törődött evéssel, pihenéssel, már jóval két óra előtt újra gyülekezett a Széchenyi-téren s mikor Tátus János beszélni kezdett, alig volt ott talpalatnyi üres hely. Tátus János városi képviselő hosszabb és elokvensen megkomponált benszédben méltatatta a városháza erkélyéről a nagy nap jelentőségét s szónoki, hazafias hévvel előadott szavait a harsány éljenzés ismételten félbeszakította. A szép beszédet — helyszűke miatt — vasárnapi számunkban közöljük. Azután megindult újra a menet a délelőtti sorrendben— immár a honvédemlékre szánt koszorúkat is magával vive az utcán középen, szegélyezve két oldal- í ról a nép süni tömegétől. Az üzletek. az egész utcasorban — dacára hogy a polgármester ezt a kereskedőktől cs

a

k délig kérte — zárva maradtak. S haladt előre a menet, egyre jobban nőtt, növekedett, Szentgyörgymezőn csatlakozott hozzá az ottani olvasókör küldöttsége s néhány földműves banderista amúgy szorin ülve a lovat, továbbá a párkányi aggharco-, sok Tóth István vezetése mellett. Ezut- \ tal a menetben résztvettek hivatásos uniformisban a párkányi tűzoltók is, 1 Schrank és Istvánffy parancsnokokkal [ élükön s a rend fentartásában kiváló se- j gitsé^ére voltak a már kissé kifáradt * , i rendezőségnek. A város zászlóját ezúttal a képviselőtestület élén Tátus Jáns vitte. Mire a menet a hosszú uton kiért, a közönség mát valósággal) megszállta a i honvédtemető környékét, ur ér pór, gyerek és agg egyaránt. Egész kis tábor verődött ott össze lelkes honleányokból, akik ruhájáról, épugy mint a kis emberkékről talán egynek sem hiányzott a nemzetiszínű csokor vagy rozetta. A csinosan renovált s karba helyezett honvédemlék körül a gimnáziumi ifjúság disz magyaros és apródruhás tagjai, élü- « kön igazgatójukkal, foglaltak helyet két zászlójuk alatt, valamint a notabilitások. Egy hazafias dal eléneklése után az emlék tövében Cseh Jenő VIII. o. t. elszavalta a » Talpra magyar-*t oly igazi erővel, lelkesedéssel és nemes pathosszal, amely bármely képzett szavalónak dicséretére , vált volna. Vele is zúgta, viszhangozta az egész fellelkesült közönség: „Es- : küszünk, rabok többé nem leszünk. A szavalat után a küldöttségek he- : lyezték el találó jeímondatak kíséreté- ) ben koszorúikat a szent emlék talapza- ] tára, még pedig a gimnáziumi ifjúság, a vármegye, a Kaszinó, a két Polgári ol- \ vasókör, a Legényegyesület, a Tarkaság s. az Ipartestület, miután a város koszo- ] ruját már előzetesen odatették a nyugvó i kőoroszlán lábaihoz. A koszorúk legtöbje nemzetiszinszallagos babér vagy pál- ] mából való volt, csak az Ipartestületé ( nem, amely vasból készült teljes ezüstö- j 7éssel és aranvozással s készítőiének í Sátori Imre műlakatosnak igazán szakavatott, ízléses kezét dicséri. Es most következett a délután, sőt feltétlenül az egész nap legkiemelkedőbb momentuma: dr. Földváry István ünnepi beszéde. Most, hogy láttuk őt, amint mentéjét félretéve fedetlen fővel, nemes komolysággal, délceg alakjával kiegyenesedve oda állott az örök álmot alvó névtelen hősök porai felé, hogy hallottuk érces visszahangzó, a szivbe igazán bekívánkozó hangját, hogy hallottuk a legmagyarabb, legékesszótóbb, legszínesebb^ és mégis meghatóan egyszerű formában mindazt, amit e napon egy született szónok, egy Isten kegyelméből való poéta, egy lelkes hazafi alkalomhoz illően elmondhat, most, csak most tudjuk igazan elképzelni, milyenek is lehettek annak az ötven év előtti márciusnak szónokai ! De a mindenkit elfoglaló, nagy igaz hatás sem járhatott messze attól a régi március 15-iki nap hatásától. Legékesszólobban beszél azonban maga a remek beszéd. Itt közöljük minden olvasónk kétségtelen lelki gyönyörűségére."" Hazafiak ! Hajtsátok meg a zászlókat e csöndes sir előtt! A népszabadság szent oltára ez, a melyen ma szabad polgárok áldozatja leng s mélyén dicső ereklyék porlanak. Vértanuk pihennek itt, kik egy világra szóló harc ádáz 1 tusaiban, a honszerelmet vérükkel pe; csételék, de szertetörték századoknak | rab bilincseit. „Csatájuk a védelmezett népjog csatája volt" és egy szabad nép szent áhítattal borul ma le — széles e hazában, szerte mindenütt, a megdicsőült hősök emléke előtt. Esztergom népe is zarándokolva jött, hogy babért tegyen e kisded oltárra, mely a nagy természet templomában áll és hogy a beszélő sírokat virággal hintse be. Virág, babér, a melyet egykoron e nemzet a küzdő harcosoknak homlokára föl nem tűzhetett, csak ez lehet a hódolat s emlékezés jele s az a hazafias felbuzdulás, melynek tüze kigyúl a szemekben, az a szent elfogódás, mely egygyé teszi e pillanatban sziveink verését és a hála érzelem, melyet elmondani hiven, az én szavam kicsiny. Tűnődve állok, hogy vájjon mondjam-e ? ! Hisz tudjátok minndanyian a nagy történetet, melylyel tele van a lég, a sziv, melyről e hideg kő beszél. Egykor . . . régen, ma éppen ötven éve . . . marczius idusán, mikor a nemzetek njjá születtek s a népek vérkeresztelője s a szabadság nagy tavasszá volt, egy félszázad előtt ezen a napon, megmoz&tilÍL a magyar nemzet s a szabadság apostoTán^^-lán^lfilkü dalnokának ajkairól talán éppen l>z~

_

lSfcáka&^ hangzott el ismételve az a szózat, amitB most hallottatok ! Talpra magyar ! . . . és megesküvének milliók, hogy rabok tovább nem leszünk 1 E nap feloldozták milliók kötelékeit, kiszabadították a rab gondolatot ^ és^ a hosszú századok reménye, sóvárgása, mintegy varázsütésre órák alatt beteljesült, valóra vált. Elsőbb a szellem törte szét bilincseit aztán szabaddá lett a föld és kilenc millió jobbágy nyert egy szerre^ polgárjogot. Nemes lett mindenik, aki nemesen érzett és gondolkozott s csak az aem lett nemes, ki abból önnÖnmagát aárta ki. E nap született meg, amit csak sejtve . ereztek, a nagy, az ellenállhatlan^ erő, amely romokba döntött minden válaszfalat : a nemzeti akarat. E nap született ujjá a nemzet a szabadság, egyenlőség, tosvériség há^aas legyében s lett ismét nagykorú, mely Jntudattal élni, gondolkozni s önmagából rendelkezni tud. Oh nagy nap ez, 1 melyhez foghatót a magyar történet öbbet nem tanit. Egy égi villám gyújtott, végig cikázva a magyar egét, a lemzet lázban égett ... és márcziusíak idusán feljönni látta a szabadság 'agyogó napját. Aztán a harc jött, fényes, győzedelnes, bámulva nézte két világrész ..s az fju nemzet mint oroszlán küzdött, csolákat mivelt ereje, a lelkesedés, a halaszeretet mindenható varázsa. Mint igy Dávid, csak hevenyészett pöre pa-