Esztergom és Vidéke, 1898
1898-03-17 / 22.szám
ESZTEKGOM és VIDÉKE. (22. szám.} 1898, márczius ' 1.7. Abban van megírva, hogy a kinek j lelkében az igazság- a jo^ gyenlőségj magasztos elve visszhangos gondolatokat terem, az el is mondhassa azokat embertársai javára, boldogulására. Abban van megírva, hogy a saj i szabad! Hogy a lenyűgözött gondolat millió fehér papíron szárnyalj kaphat s beröpülheti széles hazánkj kalászos rónáját bortermő hegyeit, j virágos völgyeit, hogy nincsenek többé pápiiéjzemes vadállatok, akik aj gondolatok velejét kitépik, formáját j összezúzzák* lényegét meghamisítják s a nép elé egy torzszülöttet dobnak, | melyet az kaczag ki legjobban, aki szülte, mert nem ismer rá többé a saját szülöttére. S mikor a szabadság szózata szerte röppent a széles magyar hazán,! egygyé forrt a .i^átóot az örökben, áz újjászületés az átalakulás nagy örömében. Ezen az alapon épült föl az; erős polgári Uvsadalom s lelt önmagának urává, önmaga sorsának kovácsivá a magyar remzet. Oh márczius! Nem csodálkozunk a diadalodon! Ugy érezzük, hogy nekünk is ott kellett volna lennünk, s fáj, végtelenül fáj, hogy ott nem voltunk. Ugy érezzük, hogy íní -em vagyunk _k^v^fe^e"k a márcziusi hadseregnél, s mi is meg fogjuk tenni a magunkét, ha valaha szentségtelen kéz nyúlna a te dicső diadalaidhoz, a te dicsőségedhez! És ezen évfordulón mi marad nekünk hátra, mint a nagy költő emlékét idézni fel s szellemalakja előtt eskü>e gyülekezve mondjuk el az ő örök fogadalmát: i A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy rabok többé nem [1 eszük: S ! ! A nagy nap városunkban történt j megünnepléséről tudósítóink a követ-1 kezőképpeu számolnak be: Az előest. Városunkban az ünnepi hangulat j már hétfőn az egész nap folyamán mutatkozott, nem érdeklődött senki más, 1 mint a >holnap« után. \ Estefelé pedig megindult a népvándorlás a >Fürdő* vendéglő felé, ahol fél 7 órakor a gimnáziumi ifjúság tartotta márciusi ünnepélyét. A rendkívüli érdeklődést legjobban illusztrálja az a körülmény, hogy aki néhány perccel az előadás megkezdése előtt érkezett, helyet már a terem előtti folyosón sem talált, odabenn a teremben pedig még annyi szék sohasem volt elfoglalva, mint ez alkalommal. A hazafiasságáról, igaz magyar érzéséről híres bencés rend városunkban mindég kiváló tiszteletnek és szeretetnek örvendett, de oly népszerű és igazán kedvelt még sohasem volt, mint amióta Vojnics Döme, ez a lelkes hazafi, született tanférfiu áll az intézet élén. A mrrcíus 15-ike évenkénti ' megünneplését is ő honosította vissza városunkba s ezért, mint a ragyogó aranyjubileum krónikásának, lehetetlen, hogy teljes elismeréssel és köszönettel első sorban is ne róla emlékezzünk meg. Tény, hogy a szép ünnepségekben a gimnáziumi ifjúság ezúttal is szinte vezető szerepet vitt. Az előadás mintaképe volt egy ifjúsági hazafias ünnepnek; azok a fiatalok, akik részt vettek benne — és mindegyik becsületesen megállotta a helyét — vissza is fognak emlékezni reá egész életükben. Kiválóan jeleskedett az intézeti zenekar; a hallgatóság szinte szerette volna velük énekelni a Talpra magyart, a Rákóssy-indulót. — Schedl Arnulf és Borovicska Adolf urak büszkék lehetnek tanítványaikra. Igen érdekes része volt az estnek a szabadságharc történetéből bemutatott ködfatyolyképek, amelyeket dr. Gedeon csalt le üveglemezre és Gidró és Serédi tanárok elevenítettek meg. Nagy hatása volt a két szoborhü tablónak is. (A budai honvédszobor és Hungária.) A hatalmas közönség éppen akkor osztott szét, amikor odakünn a zenekar, amely a várost már ez este is bejárta, a Rákóczy-indulót játszotta. A délelőtt. És kibomlottak a zászlók és lengtek büszkén, szabadon. Ennyi zászló, az általános ünneplés e háromszínű hírnöke, tahin még sohasem lengett Esztergom városában. Már hétfőn délután ugy bukkantak elő egymásután a házakon, mint a gombák a termékenyítő eső után. Amint, azt hisszük, ily impozáns, nagyszabású, sikerült ünnepsége ^aligha V*4t' eddig" e városnak. Aki 'látta, el nem feledi; s őszinte büszkeséggel jegyezhetjük meg, hogy alig van város az országban, amely körülményeihez képest ugy ünnepelt volna március 15-én, mint a mi szegény, magára hagyatott városunk. Hat órakor elhangzott a nagymarosi zenekar ébresztője, durrogtak a mozsarak s a közönség meghallotta hangjukat, mert már reggeli hét órakor — ünneplő ruhában, rozettával, Kossuth-jelvénynyel — gyülekezett a Széchenyi-téren. A díszmenet résztvevői fél 8 óra után kezdettek gyülekezni s csakhamar az egész, hatalmas tér setétlett az összesereglett tömeg sokaságától. Azután megindultak. Elül három daliás lovas rendőr, azután Osváth Andor városi levéltárnok a város zászlajával, majd a széles nemzetiszin vállszallagos bandérium, amelynek élén Szalay Imre a városi nemzetőrség egykori lobogóját vitte. E bandériumból különösen kiváltak a szentgyörgymezeiek, akik vezetője diszmagyarban és még mindég igazán délceg magatartásban Móczik János 48-as agghonvéd volt, mellette lovagoltak Móczik Ferenc és Szatay István, sujtásos világoskék kabátban, régi esztergomi népviseletben. A bandérium többi tagjai voltak: Adorján János, Krechnyák Ferenc, Kitzinger József, Oblath Adolf, Tóth János, Modrovics János, Diamant Béla és Schwarcz Albert. Az első kocsiban Maiina Lajos polgármester foglalt helyet. A másodikban Andrássy János alispán és B. Szabó Mihály vármegyei íőjegyző, a harmadikban Perényi Kálmán muzslai főszolgabíró, a negyedikben Ivanovics Béla és Ivanics István, az ötödikben Hamar Árpád és Takáts József, a hatodikban Thuránszky Lajos, a hetedikben dr. Földváry István főügyész és Hofftnann Ferenc p. ü. tanácsos. Utánuk haladt az agghonvédek tiszteletreméltó csoportja. A menetben különös feltűnést keltett a gimnázium igazán festői csapatja, amelynek élén haladtak a felsőbb osztályú tanutók diszmagyarban, néhány alsóbb osztályú iskoláskék apródruhában. A nemzetiszin lobogót Marosy Károly, a gimnáziumit Niedermann Ferenc vitte. Zászlók alatt mentek a realisták és a preparandisták is. A teljes számban megjelent bírói kart Környei Imre járásbiró vezette. A szentgyörgymezei Olvasókör lobogójának felírása «Éljen i848» volt. Hatalmas nemzetiszin lobogó után haladt a kir. városi olvasókör is, élén alelnökével: Tátus Jánossal, aki ez alhalomra díszmagyart öltött. Ott volt a « Tarkasága, a «K thoükus Legényegyesület*, a «Keíeskedő Ifjak egyesületei stb. majd a város tisztikara következett, amelyet a városi zászló alatt Roth?iágel Ferenc főjegyző vezetett. Legvégül haladtak a képviselőtestület tagjai. A hatalmas menet végig kígyózott a földíszített Széchenyi téren, a Kis-piacon, a Ferenc-József-uton, (Különösen szépen volt dekorálva a Sternfeld ház) ugy, hogy a menetet bezáró négy gyalog rendőr még a városházánál állott, amikor a menetet vezető három lovas rendőr már a «Fürdő» szállodához ért, Közben pergett a dob, vagy játszott a zenelcar. A menet útközben egyre gyarapodott, ugy hogy mire a Bazilikához ért, közel 3000 főre szaporodott. A templomba való bevonulás a főkapun történt. Az ünneplők a «Baziiika» hatalmas hajóját teljesen betöltötték. A honoratiorök, a diszmagyarosok, a zászlóvivők a sanctuarium padjaiban foglaltak helyet, több kanonok lira birettáit is ott láttuk, ott voltak a fehér karinges, kék reverendás teológusok is. Az ünnepi misét — nagy asszisztenciával — Boltizár József érseki helynök mondotta, a zenekar, az énnekkar az istentisztelet alatt igazi lelkesedéssel és művészettel töltötte be hivatását ; különösen tetszett az előadott ősrégi, himnuszszerü Máriaének. A menet, amely körül ott szorgoskodtak a nemzetiszin karszallagos rendezők, körülbelül fél 11 órakor ért vissza a Széchenyi-térre. A közgyűlési terem hamar megtelt, ott láttuk a törvényhatóság tisztviselőin kivül dr. Rosssival István papnöveldéi igazgató, orszgy. képviselőt, dr. Walther Gyula primási urad. igazgatót, Csernoch János kanonokot, Gartsik Nagy Saliay István református lelkészt dr. Weisz Izsák rabbit, Csupics Emil görög. kat. lelkészt, Hanny Béla primási jószágigazgatót stb. A polgármerter néhány az ünnep jelentőségét méltató szóval megnyitotta a díszközgyűlést, majd átadta a szót Frey Ferencnek. A polgármester beszéde következő volt: Tekintetes képviselő testület! A városban kora reggel elhangzott ébresztő zene, a mozsárlövések, a házakon látható nemzeti lobogók, a polgárság összesereglése, az ünnepi szent mise, az üzletek szünetelése mindnyájunk hazafias fellendülése és Öröme fényesen hirdetik a mai nap kiváló nemzeti ünnepi jellegét, Mindnyájan ismerjük ezen ünnep jellegének nemzeti fontosságát és jelentőségét ; a melyet ennek kölcsönöz azon körülmény, hogy a magyar nemzet a mai napon ünnepli az 1848. évi március 15 iki nagy események, a magyar népszabadság kivivásának, Magyarországi politikai és közgazdasági élete megujho- j dásának 50-éves évfordulóját. j Nincsen önök között senki sem, ak^ ezen nagy eseményeknek a magyarnemzetre jójékony hatását el ne ismerpé. Az által, hogy a politikai jogok— a melyekkel eddig csupán a nemesség birt — az egész nemzetre rang és vallás külömbség nélkül kiterjesztettek; a — magyar nemzet erejében meggyarapodott. A politikai ós polgári jogegyenlőség következményéül az eddigi rendi alkotmányt a népképviselet váltotta fel, az iirbériség eltörlésével pedig sok millió ögyén hazafisága egészségesebb alapokra fektetett. De kiválóan fontos eredménye az ünnepelt 1848-iki eseményeknek a magyar sajtó szabadság kivívása és megteremtése ; — mert ez segítette elő a magyarosodást, a magyar tudományosság, a magyar ipar, de főképen a magyar alkotmányos közélet kifejlődését és a 1 népszabadság megszilárdulását. ' A mai napon ünnepelt események j jelentőségére nem lehet befolyással az, 1 hogy azokat a magyar nemzet irigyei által felidézett zavarok követték; — mert a magyar nemzet józan politikai felfogása, és államalakitó ereje, meghamisithatlan hazafisága, hazája,, és királya iránt viseltetett megmérhetetlen ragaszkodása ós kötelességérzet^ — * valamint a szeretett és a legalflkotmányosabb érzelmi' királyunk bolcseVss > s "ge helyreállították a bia&s ós a nemzet közötti egyetértést, és az ünnepelt 1848iki vívmányokat megörökítették. 1 Esztergom szab. kir. város közönségének, elődeinknek mindenkori hazarlságról a történelem és évkönyveink tanúskodnak, őseiig: példája vezérel tehát bennünket, midőn öröklött hazafiúi érzelemmel, a mai napon magyar hazánk Örömében részt veszünk, és az előbb említett ilj korszak születésének 50 éves évfordulója alkalmából székházunk tanácstermében, közgyűlésre sgybe gyűltünk ; hogy az új korszako!^^ igazi magyar nemzeti érzelemmel eV tiazafisággal ünnepeljük és ezáltal M hazafiságnak és szabadságnal^^^njáj|fl Bmeljünk. *Q Midőn tehát ezen ünnepi közgyűlésen résztvevőket a legmelegebb, hazafiúi érzelemmel üdvözlöm, a mai ünnepi közgyűlést ezennel megnyitottnak nyilványitom; a szót pedig Frey Ferencz képviselő úrnak adom át. , iri - F? e Z^ F £L e " c j^J^^^—STi a^hogy odalenn a Széchenyi-téren nagy közönség van, amely szintén érdeklődik a közgyűlés lefolyása iránt, engedelmet kért, hogy ünnepi beszédjét az erkélyről mondhassa el. Ez engedély egyhangúlag megadatván, a notabilitások kíséretében az erkélyre lépett, ahonnan a következő tartalmas és nagyhatású beszédet mondotta : Tekintetes elnöklő Polgármester úr ! Tekintetes Díszközgyűlés ! Esztergom város lelkes közönsége értesülve a hazafias képviselőtestület azon határozatáról, hogy Esztergom szab. kir. város ma, 1848. március 15-ike 50 éves évfordulója alkalmából ünnepei, hálaadó Isten-tiszteletre vonul föl a székesegyházba, díszközgyűlést tart és délután a honvédek sirját látogatja meg, ezrével és ezrével vett részt ez ünnepségeken. É hazafias lelkes közönség a városház előtt elterülő Széchenyi-téren van összegyűlve, hogy óhajtása szerint az ünnepély ezen pontjában, vagyis a díszközgyűlésen is, részt vegyen. Arra kérem a tekintetes díszközgyűlést, hogy e kívánságnak eleget téve engedje meg nékem, miszerint beszédemet e terem erkélyéről mondhassam el. Tekintetes Díszközgyűlés ! Mélyen tisztelt ünneplő Közönség ! Ünnepet ülni egy történelmi jelentőségű nagy nap félszázados emlékezetét megszentelni gyülekeztünk itt egybe, mert jfia ujid meg Ötvenedik évfordudója 1848 március T5-ének, annak a napnak, melyhez nemzeti hagyomány és kö?^f_zés, csodás nagy VJ^'j ifLllJ??' 1 *' korszak 3icsoséges * emlékét kiváítképen fi r/.i. / Félszázad nem kis idő még nemzetek ^létében sem; ám sok század fog még az \örökkévalóság Örvényébe letűnni, mielőtt /1848-nak diadalmas ragyogása a mult ködében elhalványodik ; mert hálás nemzeti multunk dicsősége, történelmünk nem egy fényes korszakára veti sugarait, s évkönyveink majd minden lapján hősök neve dobogtatja meg a késő utódok szivét : mégis nemzeti létünk egyetlen korszaka sem szerzett a magyar névnek annyi dicsőségét, egy sem emelte oly magasra nemzetünk öntudatát, hivatása felől ápolt hitét és önerejében vetett bi-
