Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-13 / 21.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenne Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 irt — kr. Fel évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULrASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések {küldendők Széchenyi-tér, 3SO. szám. Kéziratot nem adunk vissza. | HONVÉDEK IÉÍL Gtfiss&a, vioy&a $z>átt a tetliem, 'BK.-ntt időkzöl, miift idotize, ty£jia látom a honvédet, ^Itjza Uaiionx, -ft-o^j- : v

&t-oze ! . ?)X,aan-§>aztónát, c'sas&eaitét, r

Sa/6o* l'iií&e-ft ujza éanek •—• cKxadóját njza fta t'l'oiu C~t o&a&adsáa istenének. 3)<vmjcn-tic-A.italt', „cBem a-pcV'-itaft Síaíonái liö&tünk játnak; Sfö*uie&, -mennek txójetxézen, 2)R.Íitt valami oz>ellemáznx^ak. &<%xf mázok nép, aíia • ^áma — L

3)e a a>ász>iót el nem nacjtj ja : C$0>S&Xláitó -ÍWtőltŐd ké 111 ^JX-tíoo/ott a -vVoitve'3 &at3ja . . . QVíezze met\nek, mezzé o&áltnak, Kuli a&, étien mint a kéve , , feltámadott mélxj^ sizjávót Sxatióczx^-nati vozus n&tpe ; Cl l^f-ui-íáij- meaczodátta

f *2J\tize kéyies a 3;&a 6a3í>ácj,; (Sl |éf vilá<x néz>te, látta <§í> -utáwwa — measizattáli. i 91c ind ott voltak ; miu3 ott PiaftarV S nem mazadt más, csak exs emXék <9U> ntódok 'könnyeikkel Isvzöt-évze nxea-s&entették, 3>de jázu-ntt imádkoz>n \, elde jázxxnk emtéke^wi ; : %a méa eai^s&ez Ixiv a naz>a, Ma méa, eyxys&ez : „ö-f kelt mentül" i ! fta ea-no&ez, méa csak ea-xjsz-ez cKá^pátofítóC £ldiiáia, I ^f^ítM-á a tá^oaatá, £1 í3a^a3:>áa/ -ft-atoitáU ! Sce jönnénk, innen mennénk, , Qtan, mint alikoz, küs&kén, váXzan, § nem Uaannánk el soha eaxymásl ' őa/tjütt foíitáitlV a txatátvan. i &s e sizok, e métxj sizok . ^TCtJcp-tttjiCitáiiaf^ é0 belőle, | 9Kytwt a vitxaz nax^ tözne ki | <St a&a&aSoácj, leveaöje ; 1 & a mezzé elvonnina, &s a mezzé vinné s&áznxia, i 9 . 01Ciu3 |eí Ttelne, mind ott uoína CÍ- ^í-ataJság fialoitája. %aan tudná mea a |é£ ojtáa, Koaxj, maanazok voltak, tes&nek ; 2)lc*n9 'ft.iá-C'a a &itó|a, 0TÍÍ1-I-3 •lviá'6a ía G&iíitKwfí- ! Sí&a'&aS iW-p a maa/ija,z n^nvmet, j a& Itszy, eoliüs&ünk zá ! j tyaaxj vetünk -íiaf, a4i féltett \ S&avadsáannk nxe<fyzahotná . . . £3 ül is>zdök, me&öfz vadvizáaa, QVLenjetek el txont&ánxjott, &>&ez-te'>z>ét e >z>ép tzaz>áva, fonjatok tvos&ozxi'kat^ Ülxxttjon a vizáaok e&ze, —• 7K<aan tudjátv mea ott a sizva | 3(o«j.ij. nincsenek ctjetedve ! Lévai Sándor. Március aranyjubileuma. Esztergom, március 12. Amint közeledik a nagy ünnepnap : 1898 aranypiros virágos március idusa, nőnek arányai országszerte a lelkesedésnek és a buzgalomnak, amely annak megülésében országszerte megnyilatkozik. Amire ritkán van alkalmunk, ezúttal őszinte örömmel konstatálhatjuk, hogy az országos buzgólkodásból méltó részt vesz ki magának üsztergom városa is, amelynek derék polgársága hazafias lelkesedéssel kínálja lelke legszebb virágait az ünnep áldozatoltárára. S e lelkesedés önkénytelenül, általánosan, impozánsan megnyilatkozott, mihelyt a hivatalos, nehézkes mozgású városa — néhány lelkes polgára ösztökélésére — megmozdult, ahogy megnyilatkozott volna a millenáris jubileum megünneplése alkalmával is, ha a hivatalos város akkor is meg próbál mozdulni. A szent nap küszöbén vagyunk ; nem szabad, nem is illik panaszkodni. Nem is fogunk. Sőt csak örömünket fejezzük ki, hogy városunk vezetősége egy nagy da:i> mot mégis észrevett s mint ibolyaszálból szoktak a tavaszra, mi is igyekezünk arra következtéim, hogy az idei március, a téli terjedésből való felébredés, a város termékeny, áldásos nyarába fog átmenni. Igaz gyönyörűséggel látjuk, mint szerénykednek a gyermekek, az ifjak, a férfiak és az aggok, s mint Az „Esztergom és Vidéke" tárcája, Téli kép. Künn farkas ordit a havas fenyéren, Fejem fölött varjuk csapatja tart. S én, mintha többé nem pezsdülne vérem, Dermedt tagokkal járom az avart, Kimondhatatlan vágy hajszolt ki reggel, Bekókorolni e vadont magam. Hol nem kerülök össze emberekkel, Hol minden néma, mint az ajakam. Keresztemet hol egymagámba hordom. Hol megpihenni térnek a sasok : Én árva lelkem másai e zordon, Felhőkbe nyúló, dermedt havasok. Szivemen is nyűgös, örök teherrel Szomorú árnyék, sötét felleg ül S mig az idők viharja nem seper el, Állok szilárdan, büszkén, egyedül. Apor László. Búzavirág. — Az sEsztergom és Vidéke« ereded tárcája. — Elmultak már a napsugaras, enyhe őszi napok, amikor bágyadt — sárga színben terül el előttünk a határ ; mikor a tarlóban még ott pitypalattyol a fürj s amikor tengeri-hántók vidám dalától visszhangzik a mező. Nem húzódik máitöbbé a levegőben szálonként az Ökörnyál, oda tolakodva az arcunkra s utánunk lobogva, mint valami foszlányokra tépett fátyol. Zord már rrúnden és hideg. A fák ágait fehéresen vonja be a zúzmara; megcsípte a friss hajtásaikat a dér. Nincs már sehol semmi zöld, semmi üde — semmi élet. Amint egyedül bolygóm a tágas határt, nem zavarja mélázásomat semmi hang. Néma, hangtalan a természet — s én e halotti csöndben rád gondolok, kis Búzavirág, aki elhervadtál, mint testvéreid a mezőn. Emlékszem azokra a derűs őszi napokra, amikor ketten járkáltuk ezeket a helyeket — ketten veled : kis Búzavirág, akit én neveztelek el igy. Hiszen a szemed épen olyan volt. mint ez a szolid, szerény két virág s te magad is ilyen egyszerű, természetes voltál. Még most ís előttem áll a csitri szőke fejecskéd, hosszú, hullámos hajad, amely olyan vastag fonatokat adott ki kék szalagba fonva. j S mint a vetés között félénken meg* j húzódó kis virág, ugy te is — pedig ide s tova nagy leány lehettél volna már — ugy féltél minden szemtől, amely I megbámul s minden ajktól, amely hizel(géssel akarja megrontani szeplőtelen lelked. Kis vadonc voltál te s én épen ezért szerettelek olyan nagyon. Mindig lestem, vártam: mikor ébred | föl benned az asszony, amely már ott a kis leány — képében kimutatja manapság a foga fehérét a maga határtalan hiúságával és Önérzésével. Benned még mindig nem ébredezett. Gyermek voltál, annak maradtál, akinek többet érnek a tündér mesék minden regénynél s igaz történetnél, mert mindig csak egy a reírainjük : az igaz szerelem, amelynek csirája már ott élt a lelkedben, csak még nem öltött forró, szenvedélyes alakot. Fájdalmasan nyilallik szivembe az utolsó napnak az emléke, amelyen utolszor láttalak. Mindig vidám arezod elkomorult és sírva nyújtottad felém kezedet. — Ne sirj, Búzavirág — mondám — három hónap múlva ismét látjuk egymást. És nem láttuk soha. Elhervadtál, és én már csak ravatalodhoz érkezhettem. Mitől, miért ? Hát mitől hervad, pusztul el a mezők virága ? Ki tudná megmondani .... Nem éreztem ekkor semmit. Keblem el volt fásulva egészen. Puszta, néma lett előttem a világ, amelynek minden ékességét letarolta az enyészet, a halál. S csak néztem napokig, hetekig arezképedet, kis Búzavirág ... Mások, az egész világ szemében pedig nem történt semmi egyéb, minthogy meghalt egy kicsi kis leány, akit szépen megsirattak, eltemettek' és- aztán elfelejtettek. Es aztán be kellett látnom nekem is, hogy fájdalmamért nem roppan össze az örök mindenség. Mert eljött a virágos, b tlzsamot lehelő, minden bánatsebet behegesztő tavasz, s a feledés örök-hatásu gyógyszere lassan-lassan begyógyította az én fájdalmam sebét is. Hanem azért, valahányszor künn a mezon bolygók s búzavirágot szedek, mindig eszembe jutsz te, kedves kis Búzavirág s emléked ott él a lelkemben örökkön örökké . . . V. SzŐcs Géza