Esztergom és Vidéke, 1898
1898-02-17 / 14.szám
bányászok által alakított kordón venné körül. A menet a Széchenyitéren egybegyűlve a Ferenc Józsefutón, a váruton a főszékesegyházi hoz vezettetnék, hol az ünnepi nagy misét bevárva, ugyanazon útvonalon a Széchenyi téren megtartandó díszközgyűléshez visszatérne, délután pedig a honvédtemetőbeli ünnepélyhez vonulna ki. A színes és szerencsés tervet egyhangú lelkesedéssel acceptálták. Ifjabb Hegedűs József, mint a Szentgyörgy mezei Olvasókör megbízottja bejelentette, hogy az egyesület az ünnepélyben testületileg óhajt részt venni. Niedermann József biz. tag indítványozta, hogy az ünnepség programmjának megszerkesztése végett hetes bizottság választassák, amelynek kötelességévé tétetnék a folyó ülésen feljegyzett indítványokat megvitatni s részletes programmot állítani össze, amelyet a nagybizottság revideálna. Indítványozta továbbá, hogy a nagy idők még élő tanúi: a város és a megye öreg honvédai az ünnepbe méltó módon vonassanak be, vendégeitessenek meg. Vimmer Imre pártolja Niedermann tervét s indítványozza, hogy a tartandó díszközgyűlésen határoztassék el, hogy március i$-ének nemzett ünneppé való kijelölése iránt a magyar törvényhozáshoz felirat intéztessék. A honvédtemetőben az ott nyugvó hősök emléke iránt ez évben kétszeres a kötelesség a kegyeletet kifejezésre juttatni, miért is a honvédtemető felkeresésének nem szabad a programmból hiányozni. Ivanits István biz. tag, mint a nagy idők élő tanuja indítványozza, hogy a honvédemlék az ünnep estéjén díszesen kivilágitassék. Tátus János biz. tag ajánlja, hogy az ünnep emlékezetére a mostani >Újsorc, más nevén >Földművesutca* *Honvéd-utcának neveztessék el s ez iránt a képviselőtestület elé előterjesztés tétessék. Brutsy Gyula különösen fontos dolognak tartja, hogy az ünnepélyen az iskolák és az intézetek ifjúsága részt vegyen. Az ünnep módozataira nézve azt ajánlja, ho az ünnep reggelén a küldöttsége a Széchenyi-téren gyülekezvén, onnan a főszékesegyházba vezettessenek fel, majd vissza a Széchenyi-térre, ahol a város színeit viselő díszsátor körül felállva hallgassák meg az ünnepi szónokokat, esetleg a dalárdát is, J ónak látná, hogy az 1867-ikÍ kiegyezés allegorikus jelenetben, vagy más alkalmas módon kifejezésre juttattatnék, ezzel tanújelét adná a város közönsége legőszintébb loyalitásáaak. Délután pedig az öreg honvédok megvendégelésével ünnepi bankett rendeztetnék arra kijelölt szónokok beszédei mellett, bankett után kivonulás a honvédtemetőbe, este pedig fényes kivilágítással, esetleg fáklyászenével fejeztetnék be a szép nap. Dr. Horn Károly, majd dr. Helcz Antal helyesli a hetes bizottság kiküldését, hogy az ünnepség oly programm keretében legyen meg' állapítva, hogy abban a közönség minden rétege rész vegyen. Indítványozza, hogy tartassák ünnepi istentisztelet díszfelvonulással, a város díszt öltsön, gondoskodni kell idejekorán zenekarról, mozsarakról és zászlókról, a díszközgyűlésnek a város közgyűlési jegyzőkönyvében megörökítéséről s a jegyzőkönyvbe az ünnepi szónokok beszédeinek beigtatásáról, a honvéd temetőbe való kivonulásról, ott szónoklatokról. A temetőben valamely énekkar közreműködéséről és arról, hogy a • Talpra magyar < elszavaltassék s egy rövid fohász mondassék. Régi magyar szokás szerint feltétlenül szükségesnek tartja az ünnepi lakoma rendezését. Dóczy Ferenc ugy véli, hogy a honvédtemetőnek nincs gazdája, illetve állandó gondozása. A díszközgyűlésnek el kellene határozni, hogy a város veszi gondjaiba s kegyeletes fentartásáról gondoskodik. Etter Gyula ellenzi a diszlakoma tartását először azért, mivel minden lakoma végén vannak jelenetek, amelyek veszélyeztetik az ünnep méltóságát, másodszor a bankett rendezésében egoizmust lát, mert hiszen azon a közönség minden rétege nem vehet részt, igy különösen mellőztetnek a magyar nők, akik ugy a múltban, mint jelenben mindenkor áldozatkész derék honleányok. A bankett helyett helyesebbnek tartaná, ha a város kivilágíttatnék, az utcákon zenés menet rendeztetnék, mig a nagy közönség a különböző egyesületek által rendezett díszelőadást tekinthetné meg. Frey Ferenc az ünnep összes költségeit a város által véli fedezendőnek. Miután pedig a házi ezred zenekara az ünnepélyen való részvételre igénybe vehető nem lesz, megfelelő zenekarról idejében kell gondoskodni. Vojnits Döme főgimn. igazgató bejelenti, hogy növendékeivel a legnagyobb örömmel vesz részt az ünnepélyen s hajlandó a főgímn. énekkart is szerepeltetni, az ifjúsággal nemzeti motívumokban bővelkedő színielőadást rendeztetni, melylyel kapcsolatosan a történelem s különösen a letűnt félszázad kimagasló alakjai a laterna magica segélyével bemuttattatnának. (Lelkes éljenzés). Obermayer György szerencsésnek érezné magát, ha előtte szóló indítványához a maga részéről hasonló indítványt tehetne. Mivel azonban a reáliskola csak négy osztályú, egyedül arra szoritkozhatik, hogy az ünnepségeken növendékeivel résztvesz s az iskolában hazafias ünnepséget rendez, a bankett megtartását ő is ellenzi, helyesebbnek tartja, ha az ünnep estéjét minden egyesület és társaskör saját helyiségében ünnepli meg. Guzsvenics Vilmos, az érseki tanítóképző h. igazgatója Örömmel csatlakozik növendékeivel az ünnepi programmhoz, mert ép a tanítók azok, akiknek a hazaszeretetet ápolni és fejleszteni kell. Amennyiben növendékeinek valami szerepet szánnának, erről előre értesítést kér. Dr. Fehér Gyula, mint az összes elemi iskolák igazgatója tekintettel arra, hogy az ünnepség a kora tavaszi időbe esik, bejelenti, hogy a fejletlen gyermekek aligha vehetnek részt az ünnepségeken, miért is kívánatosnak tartja, hogy a nap örömére azoknak szünet adassék s a szünnapon azok majd templomba mennek s külön iskolai ünnepben vesznek részt. Ezután következett a programbizottság megválasztása. Megválasztatott elnökké Frey Ferenc, tagokul Dóczy Ferenc, dr. Földváry István, dr. Helc Antal, dr. Horn Károly, Marosi József, Niedermann József, B. Szabó Mihály, Oltóssy Ferenc és Vimmer Imre. Maiina Lajos biz. elnök a most megválasztott bizottsághoz a közintézetek, testületek, hitközségek vezetőiből álló másik bizottságot óhajt megválasztatni, hogy a programmbizottság az ünnepélyek sorrendjét ezzel közösen állapítsa meg. Előterjesztése elfogadtatván, Vojnics Döme főgimn., Obermayer György reáliskolai és Guzsvenits Vilmos tanitóképezdei igazgatók, dr. Fehér Gyula a belvárosi, Okányik Lajos a szentgyörgymezei olvasó kör elnöke, Mattyasóvssky Lajos a Kat. Kör elnöke, Dóczy Ferenc ipartestületi, Rudolf Mihály kereskedelmi társulati elnök, Ivanits István a 1848/9-es honvédek részéről megválasztattak. Wanitsek Rezső bizottsági tag felajánlja a Legényegyesület dalárdájának közreműködését. A megválasztott két bizottság f. hó 13-ától 19-ikéig folyton ülésezik, hogy a 20-án tartandó végrehajtó bizottsági értekezlet elé teljesen ki. dolgozott programmot terjeszthessen. Riporter. A társaságból. Farsangi naptár. Február 17 : Katonatiszti bál. Február 19: Diáktáncpróba. Február 19 : A párkányi ifjúság táncestélye. Február 21 : A Legényegylet batyubálja. Február 21 : A «Kat. Kör» humoros estélye. Február 22 : A Kaszinó jux-estélye. Február 22 : A Tarkaság tréfás estélye. ft tornafalvi éjszaka. — Február 12. — Kétszer huszonnégy óra alatt épült fel Tomafalva nagy községe és ugy épült fel, hogy jó Poterakin bizony méltó irigységgel tekinthet esztergomi epigonjaira. A rengeteg vászon, faváz, nád s főleg a festék teljes illúzióját nyújtotta a falusi képnek s az ember szinte érezni kezdte a vadvirág, a széna, a rozmaring illatát, ez utóbbiban nem is volt hiány s eszébe jutottak a falusi nyugodt hangulatos, csöndes szombati esték. Nos, a tornafalvi szombati est is hangulatos volt kétségtelenül, nyugodt és esendes kevésbbé, ahogy illett is az alkalomhoz, amikor a falu egyik legszebb leénya tartotta lagziját. A Tornafalva ethnografiája iránt érdeklődők már este nyolc óra után erősen gyülekezni kezdettek, mig a násznép a kis terembe vonu ! t s a nagy termiek csak azt hallották, hogy egy-egy szenzációsabb jelmezt a hosszu nemzetiszínű vállszallaggal diszitett s künn várakozó rendezőség az cAdj Isten* után lelkesen meg-megéljenez. A várakozás alatt mégis megismerkedtek a faluval. A kitűnően imitált »Becsaü csárda «-val, amelynek nádfedelén két galamb csókolódzott, rácsos kerítéssel határolt udvarán pedig eleven csibe és kakas kukoricázott. A kitett kukoricacső s a cégér vonzott erősen befelé, ahol a tulipántos tányérok mellett tömött sorban szorongtak a hosszabb s rövidebb nyakú kalázlik, amelyek az éjszaka folyamán nagy szerepre voltak hivatva. A gólyamadár a rácsos ablakú börtön nádfedelü tetejére szállott, csodálatosképpen közel a »mamakönyvi hivatalhoz «, amelynek zöld posztós asztala mellett teljes diszben már ott őrizte az »anyakűvezeto« (Ivanovits Béla) a pompás szövegű »Házassági Hamisítvány * blankettáit, a hozzátartozó, tréfás pecsétet és 26 karátos aranygyűrűk dobozát. Festői volt a cigánysarok, a boróka bokrok és fényűk árnyában a sátor, előtte az elmaradhatlan üst, üllő, kalapács s a nagy sátoros kocsi. — A terem negyedik sarka óriás fényükkel s mohos szíklacsoportozattal vadregényes képet nyújtott. A közönség mindent végignézett, a fiatalok a karzattal kezdettek parlamentirozni, amely ezúttal zsúfolásig megtelt s csak ugy kacagott a szőke, barna leány fej éktől, akiket keresztlevelük még nem kvalifikál az alsó parkettre, — mikor végre megszólalt odakünn a zene s vidám kurjongatás, pisztolydurrogás közben közeledett a lakodalmas menet, elől a pántlikás bort és kulcsos kalácsot tartó két vőfélylyel: Berán Károlylyal és Ivánffy Elemérrel. Jöttek a legények (ki nyírségi, ki szűrös atyafi, ki hajdúsági, ki somogyi betyár), a koszorusleányok koszorúsán (Magos Magda és Pethes Maca), a nászasszony : Meszes Ferencné, a jegyespár: Szvoboda Kornél és Hoffmann Jenő. Utánuk lopódzott pedig be Csksáék csapatja, (Reviczky Győzőné, Véghelyi Ödönné, Véghelyi Ödön), igazi meglepő élethűséggel alakított festői csoport. (A cigány nem is tagadta meg magát, alig volt a teremben lopott ő kelme és igy első lakója lett a dutyinak). Az anyakönyvezető elvégezvén funkcióját, még jó tanácsokat adott az öreg biró (Reviczky Győző), aki ugy maszkban, mint beszédben és gesztusban egyaránt tökéletes volt s különösen zajos tetszést aratott, amikor a szünóra alatt mint a falu birája felköszöntötte az ő vendégeit ... Az első házassági hamisítványra még rá sem száradt a porzó, amikor már jelentkezett a második, a tizedik pár s a bigámia éppen nem volt szokatlan eset, bár kóterban végződött. Megjelent a kisbíró is, (Horváth Gál István) de a nagy lakodalmi zsivajba persze csak a dobpergést lehetett hallani s azt már csak a legközelebb állók értették, meg, mi mindent tétetett közzé az öregbiró ur, hogy pl. embor a jánynak, ha öcskös is, ugy szójjon, hogy te, de a lány megböcsüjje a férfi embert, ha legény is, mert hogy neki ugy kék mondanyi hajjá kee. Igenis!* stb. S a nagy zsivaj elnyelte a fehérhajú, óriás ködmönös bakter (Prokopp Gyula) tréfás rigmusait is. Időközben a korcsmában a szászorszép csaplárosnénak (Csupor Istvánné) és hűséges segítőjének (Reviczky Arpadine) ugyancsak meggyült a dolga, a kalázlik mindég üresek voltak s a tornafalviak derék legények, mert egy Heve se lett felkrétázva a fekete táblára. A pajkos manók pedig száltak ki a gyöngyöző aranycsepp ékből, szerteröpültek az egész terembe s mókának, vigságnak nem lőn határa, amihez nagyban hozzájárult a cigánymenyecske (Reviczky Győzőné) találó pompás >gyüvendő mondása* is. A közönség osztatlan tetszését vívta ki a körmagyar, melyet tizenkét pár lejtett. A sarkantyúk pengtek, összevágódtak a bokák, bájosan meglibbentek a nagy virágos szoknyácskák s a nézők szinte megegyeztek abban, hogy ezt a graciózus, deli, mozgalmas magyar táncot nem volna szabad igy elhanyagolni, ahogy ma elhanyagolják. Később a táncosoknak meg is kellett ismételniök a kört. Egyszóval szép, szines, érdekes volt az est, mint a Tornaegyesület mulatságai rendesen, bár a szombatihoz hasonló erős látogatottságra, hangulatra még nem emlékszünk; ki is tartott a közönség reggeli hat óráig. A legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk azokról, akiknek a nagy sikerben legtöbb részük volt: Büttner Róbert elnökről, Etter Ödön titkárról és a terem zseniális, nagy ízlésű dekoratőrjeiről : Berán Károly, Istvánffy Elemér. Schönbeck Mihály és dr. Prokopp Gyula urakról. Miután még megemlítjük, hogy a táncrend (helyi gyártmány) egy árvalányhajas nemzetiszinpántlikás pörge kalap volt, itt közöljük a megjelent hölgyek névsorát : Asszonyok : Acsay Ferencné, id. Brenner Józsefné, Büttner Róbertné (Náni), Czinder Antalné (kalotaszegi népviselet), Csupor Istvánné (egri), özv. Csukásy Józsefné, Etter Gyuláné (oláh fáta), Etter Ödönné (patyi), Fischer Colbriene (Zseliz), Földváry Istvánné (kalotaszegi), özv. Fehrlik Gusztávné, Fiedler Ferencné, Frey Ferencné, Gerenday Józsefné (köbölkuti), özv. Greifensteinerné, Gönczy Béláné (rákospalotai), Grósz Ferencné, Gruhmann Lászióné, Geiger Ferencné,
